Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-07-02 / 28. szám
VIII. évfolyam. 1§§S. 28-ik szám. Veszprém, Julius 2. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Ifagánritáknak » személyes jellegi! támadásoknak a lap keretében bely nem adatik. gáziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. i--------------------------------Me gjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“ -vei együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ar mindkét lapra : negyedévre 1 fi t 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre ti frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bólyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő in ifiden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. A törvény és a morál. Aki napjaink lázas eseményeit figyelemmel kiséri, be kell látnia, hogy ma többet tanulhat, többet tapasztalhat az ember egy-két hét alatt, mint más nyugodtabb és csendesebb viszonyok között évek, sőt évtizedek alatt tanulhatott, tapasztalhatott. Mi marad, de mi is maradhatna ma szent, sérthetetlen, amit valaki valahol ma meg nem támadna, amit fel nem forgatna ? Tarka vegytilékben lábainknál hever a lerántott erény, becsület és uralg fenn is, lenn is, amit más körülmények között csak utálni és megvetni tanultunk, a bűn, a becste- leuség. Mi törvény után, szigorú törvény után kiáltunk és azt biszszük, hogy a törvény az egyedüli mentő eszközünk, amely minden bajunkra gyógyírt tapaszt és az ütött sebet gyorsan be is hegeszti. Csalódás, nagy, óriási csalódás ez! Mi a törvény? — Forma, alak, minta, amelybe jó vagy rossz cselekedeteinket beleillesztjük ép úgy, mint egy barlang menhelyet nyújt az üldözött vagy elfáradt ártatlannak, valamint a gonosz szándékú és útonálló betyárnak. — Amannak, hogy nyugtot, emennek, hogy leshelyet keressen és találjon. Tudjuk pedig azt, hogy rosszat tenni elég csak akarattal birni, mig jót tenni akaraton kivül még tehetséget is feltételez." ElitéljUk a rosszszivii uzsorást és méltán, aki a kikölcsönzött száz forint helyett két-három annyit irat a váltóra vagy adóslevélre és mégis, mi történik? A törvény szolgájává szegődik a bü- dös uzsorásnak és könyörtelenül behajtja, mert behajtania kell, a szegény, megcsalt, ártatlan adóson az égbekiáltó gaztettet, mert a törvény köpenyébe bujt a bűn és az által védelmezte magát, ami által tulajdonkép üldöztetnie kellene. A „Veszprém“ tárczája. Karczolatok sai a délmagy. országi oláhság társadalmi viszonyairól. (Falvaik, viselkedésük, ünnepek, böjtök, papjaik, tanítóik, eszem-iszom, drága halálozások, anyagi romlás, erkölcsi hanyatlás, bodzafaházasságok. Kanaán lakói.) Ha a népekről is el lehetne mondani, amit a görög bölcs magáról mondott volt, hogy annál boldogabb az ember, minél kevesebbre van szüksége, akkor az oláh nép volna a legboldogabb azon népfajok között, melyek magyar hazánk vidékeit lakják; mert még az oláh-czigány karavánok is jobban kapkodnak a fölösleges fényíízési dolgok után, mint a csöndes, kényelem-szerető oláhság. A vidék, melyet valamely népcsalád elfoglalt, idővel megváltoztatja annak némely szokásait, viszonyait, — de még jellemét is. A székelyek hiába beszélnek székely gyarmatosításról a Tisza mentére, soha sem fog megszokni a síkon, annál kevesbbé a posványok közt, és megfordítva; a hegységek oláh lakossága is mind testalkatra, mind életmódra sokban elüt a sík, vagy dombvidékén lakozó testvéreitől ; miért is az alább közölt adatok a csak síkföldi különösen a Temes, Krassó-Szörény, Arad vármegyében lakókra vonatkoznak. S mi köze ezekhez a Veszprém tisztelt olvasóinak? kérdezi valaki. Igaz semmi, de én előttem mégis az írás szavai lebegtek, midőn adataimat gyűjtögetni kezdém: Mindeneket megolvassatok, s ami jó, azt megtartsátok. — S ki tudja, nem fordul-e az események forgószele ismét az al-Duna felé, s e Hozzunk-e még fel esetet, ahol a törvény annyira védi, dédelgeti a bűnt, a gonoszt szemben az igazzal, szemben az ártatlannal, hogy szinte fel kell jajdulnunk, hogy tulajdonkép napjainkban a törvények nem is a jók, mint inkább a rosszak oltalmára vannak működtetve. Innen van az a sajátságos jelenség, hogy sok jó ember irigyli a gonosznak a sorsát, mert, azt védve, magát pedig teljesen elhagyatva látja. Korunk szeret büszkélkedni törvénytudományával, de mikor üli legfényesebb diadalát? Akkor, mikor egy gazembert, egy gonoszt meg tud egy ártatlan ellenében védeni. Látjuk tehát, hogy a törvény nem minden, sem az államban, sem a társadalomban. Van, kell ezen felül még valaminek lenni, ami oda vezeti, oda kényszeríti az embert, hogy abba a törvényszabta formába csak jót, csak igazat, csak becsületes dolgot öntsön, mint tényt és törvénytartalmat. Ez a valami nem lebet más, mint amit e szép szó és fogalom által fejezünk ki, hogy „morál“. Ha valamikor, most bizonynyal szükségünk van erre, mert rohamosan haladunk azon lejtő felé, amelyre a világ legműveltebb népe, a görög, jutott, hogy utóvégre is azzal tisztelte meg az utókor, hogy graeca fid es, nulla fides, más szóval, görög hűség, semmi hűség. Minálunk is maholnap minden szó csak azért fog ajkainkról elreppenni, hogy valahogy azt ki ne merje fejezni, amit gondolunk, amit érzünk. A magyar nép hálás tanítványa szokott lenni mesterének. A bevándorlóit külföldiek megrontották az igazi egyszerű, de oly jóizü magyar morált, hogy az a szegény falusi nép is oly raffinirtan tud ma már hazudni, ferdíteni, ámítani, mintha csak ma tétlenségben leledző népség is nem fog-e ismét beszéltetni magáról? Még csak ha a népet megismertük, lészen fölfogható, hogy lehet az, hogy a magyar Kanaán lakosainak nagy része ipar, műveltség, jólét dolgában majdnem az utolsó helyet foglalja el hazánk népei között. * * * Sík föld, fejlettebb miveltségi viszonyok úgy látszik nem kedveznek az oláhnak sem anyagi, sem szellemi tekintetben. Mig a hegyi oláh szálas, piros pozsgás, viszonyához mérve eléggé tiszta, s ha nem vagyonos is, de eléggel bir arra, bogy függetlenül, gondtalanul megélhessen, barmai s faipara után; addig a síkföldi apró satnya, rohamosan szegényedő, s a miveltség hozzá is betörő igényei és adományai nemcsak nem emelik, de nyomról-nyomra sújtják testileg, lelkileg apasztják számban és sodorják — a nagy szegénység örvényébe, pedig a szegénység, tehetetlenség manap már 10-szeres kárt okoz, mint csak évtizedek előtt is okozott. Igaz, hogy: szegények mindig lesznek veletek — mondotta már az Ur, de én úgy hiszem, nem a proletárokat értette volt alatta Nincs hazánk 63 megyéje közt áldottabb, mint Krassó-Szörény, s népe mégis rohamosan szegényedett az alkotmány élvezete alatt. Festői tájak vetekednek Svejczéval, — mondták a velenczei földrajzi congres8Uson kiállított fényképekre a szemlélők; klímája már fél uj olasz, földje úgy szereti a gyümölcsfát, hogy csak le kell dugni azt, egy kis gondot reá, mig megfogta, s kész a legszebb gyümölcsös mindenütt, havasainak legelőjén svajezi gulyák legelhetnek s adhatnák a legjobb ementhalit, strachinot, imperiált, ha tudnák és akarnák azt gyúrni a lakosok; (de mikor az uj ködmen szagu, újságból olvasná. Hej pedig az a tisztes magyar homlok hajdanában szembe mert szállni a kimondott becsületszó szentségéért a félvilággal. Ma legtöbb magyar ember maga az első, aki saját magának sem hisz és bizony-bizony krumplivá leszünk, amelynek, mint tudjuk, az értékes, az élvezhető része — a földben van. A morál áll a törvény fölött és nem a törvény a morál fölött, azért tehát nevelésben, államkormányzásban, politikában ki ne irtsuk a népek szivéből a morált, mert akkor nem lesz soha elég törvény gyárunk, amely a gaztetteket ellensúlyozni birná és főkép ne irtsuk ezt ki a magyar ember szivéből. Mert ha a magyar ember egyszer botlik, rendesen nagyot botlik ; ha egyszer sülyed, nagyon, de nagyon nagyot sülyed. Mi újság a nagy világban? Oroszország fővárosában megint összeesküvés nyomára akadtak. A Gatsina-paloíában rejtett aknát fedeztek fel, s a nihilistáknak ismét egy uj fészkére bukkantak, melyben két összeesküvő, — egy férfi és egy nő, — lakott. A nő elmenekült, a férfit elfogták. A lakásban kézi sajtók és lázító pro- klamácziók találtattak. Az a tudósítás íb érkezett, hogy a P4ter-Pál erődben őrzött politikai foglyok az őrség és egy tiszt tudtával minden este érintkezhettek egymással s bizonyára a külvilággal is. Az egyptomi bonyodalmak elintézésére Konstantinápolyban összeült konferenczia már harmadik ülését tartotta. Közmegegyezés történt a résztvevő hatalmak képviselői közt, hogy az ülések tartama alatt minden katonai beavatkozás kizárandó. Mindazonáltal a zavarok és forrongások nem mondhatók lecsendesíttetteknek, sőt Anglia kijelentette, hogy a szultán és a hatalmak ellenére is okkupálja Egyp- tomot, ha azt a körülmények úgy fogják követelni. Londoni távirat szerint Clanlicarde lordot, midőn lakába vissza akart térni, meggyilkolták. Svédországban alkotmányválság dühöng. A korona és a törvényhozás meghasonlottak egymással. A radikális párt megunta Norvégiával az uniót, el akar szakadni, s királyság helyett köztársaságot óhajt. A király az országgyűlést feloszlatta, mert ez megtagadta az engedelmességet és tiszteletet. Az ujabbi híreket kíváncsian várja az érdeklődés Minisztertanács volt Budapesten Szende honvédelmi miniszter szobájában Tisza Kálmán elnöklete alatt. A folyó ügyeken kivül kiválóan a tisza- eszlári bűnügyi vizsgálat eddigi eredménye, valamint szőrös, piszkos keserű túró is jó nekik s nem igényel se nagy gondot, se sok dolgot — ami a fő minden oláhnál;) a havasok völgyei telvék fürdőhelyeknek való vizek , vízesések-, tavak- s más szépségekkel, gyomraik az Adelsbergivel vetélkedő barlangokban bővelkednek (csak tavai fódöztek föl négyet,) kőszén, vas, márvány, roppant mennyiségben fekszik hegyei gyomrában, arany, ezüst, higany stb. jövödelmezőleg lenne termelhető, rengeteg erdeiben 120-féle fa lombozik vígan, s rejtegeti árnyában a vadak minden nemét — a bölényt kivéve; hegyi patakai s tavaiban pisztrángok, lazaczok és más ízletes vízi lakók űzik játékukat. Csak a nép szegény, csak az támolyog kedvetlenül falukon és szállásokon egyformán. * * * Falvaik. Temesvárig az utas ugyanazon magyaros kinézésű falvakat látja maga körül, az ugyanazon modorú viseletű magyar vagy német lakosságát látja szokott foglalkozásaiban. De már az első állomásnál, Rékásnál zavarodik a kép, idegen csoportok tűnnek föl a szemlélő előtt úgy a falvak, mint lakosaik között. Az utczák ugyan rendesek, (a síkon) keresztezik egymást, de a házak aprók, rendetlenek s mi oly szokatlan a dunántúli szemének, — mind fából vannak, mint a kalitkák, avagy a hidasok, mondaná a jó veszprémi ember nyers őszintes- séggel. Igaza van, egészen úgy is épülnek mint a magyar ember hidasai: szélességük iya, hosszuk rendesen 3 öl, két piczi ablak az utczára, melyen azonban be nem mászhat se Ámor se Mercur vé- dencze, kis ajtó az udvarra, s megvan. Négy erős gerenda földön fekve adja az alapot, erre jő a négy sarkon egy-egy oszlopfa keresztfákkal egybe róva, melyek közeiben élére hasogatott, tenyér széles faaz esettel összefüggésben levő mozgalmak tárgyaltattak. A tiszaeszlári vértettben a vizsgálatok a legnagyobb erélylyel folynak. Legnagyobb izgatottságot okozott a nép közt egy fej nélkül való hulla találása. melyről azt hiresztelték, hogy Solymosi Eszter hullája, ki a bir, hogy a pár nap múlva befejezendő vizsgálatok után megdöbbentő adatok fognak nyilvánosságra jutni. Magyar áruminta-tár Fiúméban. A soproni kereskedelmi és iparkamara 728. sz. <* *. e felhívást bocsátotta ki a kerület tagjaihoz. Ismeretesek a t. Czím előtt azon számos intézkedések, melyek úgy a törvényhozás, mint a kormány által a fiumei kikötő emelkedése érdekében az utóbbi években történtek. Ezen intézkedések nem voltak eredménynélküliek és a fiumei forgalomra vonatkozó statisztikai adatok örvendetes képét nyújtják azon fokozatos haladásnak, melynek hazánk ezen egyedüli és ép ez okból kiváló fontosságú kikötője indul. Nem kerülhették el a t. Czím figyelmét, továbbá azon számos szállítási kedvezmények, melyek a fiumei kivitel és bevitel tárgyát képező áruknak nyujtatnak és a magyar államvasutak, valamint az osztrák déli vasúttársulat közt létrejött és legközelebb életbeléptetett Cartell-szerződésben találják meg legfontosabb kifejezésüket. Mindezen intézkedések, úgy nemkülönben az 1880- XXV. t. ez. által Fiume és a nyűgöt európai kikötők közt létesített és a legújabban kiterjesztett Í őzhajózási összeköttetés szorosabb és közvetlenebb apcsolatba hozzák hazánkat a külföld egyes államaival ; és Fiume kikötőjében, hol még néhány évvel ezelőtt a vitorlás hajók kivételével csak a Lloyd gőzösei fordultak meg, most már a világ minden részéből érkeznek elsőrangú gőzösök. Mindezek következtében Fiume hazai iparunk és kereskedelmünk jövőjére nézve mind nagyobb fontosságot nyer; tengeri kereskedelmünkkel pedig mármost elválaszthatatlan szoros összefüggésben áll. Csakhogy Fiume, sajnos, jelenleg hivatásának nem képes az érkező hajók kapitányai és a velők utazókkal hazánk ipar és kereskedelmi viszonyait, ezen ipar és kereskedelem fejlettségét, általában Magyarország közművelődési állapotát megismertetni. Mert Fiume városa és környékének magának kifejlődött ipara nincs, magyar iparnak pedig Fiúméban alig van nyoma, s igy a más országokból, sőt világrészekből ideérkezőknek nincs is alkalmuk hazánk iparával megismerkedhetni. De a fiumei lakosság vagyonosabb része maga sem ismeri hazánk iparát, mert az ottani üzlethelyiségekben hazai iparczikkeket nem találhatni. Ezen tényállás, valamint azon meggyőződés, hogy a sajátszerü helyi viszonyoknak megfelelő czél- szerü intézkedések által a bajon segíteni lehetne: hasábok, durva deszkákkal képezik a falakat de a melyek még sárral is ritka háznál vannak becsapkodva, s biztos helyet, utat adnak — a férgeknek és a duduló szélnek. Fönn a szokott szarufa, szelemen, zsúppal födött tetőzet, de oly borzasán és vastagon, hogy messziről, mint csinos szalmaboglyák tűnnek föl az apró vityilók. E kis házban lakik az összes 6—10 tagú család ; éjjeli szállása itt van a tyúkoknak, libák-, kacsák- és malaczoknak, (hogy el ne lopják őket,) itt van a kukoricza-lisztes zsák, a káposztás hordó, savanyú ugorkás bögrék, himlős gyerek, beteg ember stb a körülmények szerint: két ágy, — földbevert négy czöveken nyugvó két deszkából alkotva, keskeny fapad ugyan olyatón módon, kis asztal, a va- gyonosabbnál a falba vert szegeken suba, lószerszám, fűrész, fejsze, középen egy pislogó mécs — újabban kis petroleom-lámpás; s kész a spártaias egyszerű lakás, csakhogy a vasgyuró spártai |ifju és és menyecske hiányzik belőle. Éppen igy épült még konyha, a kis isláló, csakhogy ez keresztbe az udvaron, apró ól, kapu- tuzsár, kapu, tüskével, gazzal bekerítve az egész. Ilyen az oláh falu, 2—3 száz háznál alig van valami kis eltérés a háznál, de ha van, az vagy úri lak vagy ott lakik a — falu zsidója, mert ha Isten a magyarnak czigányt teremtett, úgy az oláht a zsidók ápoló gondjaira bízta. Gondját is viselik, — amint majd sorra jön. A falu közepén templom, még többnyire — fából (a házok süljében) nagyobb községeknél kettő is, mert az unió lassan-lassan terjed közöttük; s hár külsőleg miben sem tér el isteni tiszteletük, sokkal inkább utálják az eretnekeket (unítusokat,) semhogy szentegyházaikat megfertőzi essék azok befogadásával. (Vége köv.)
