Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-06-18 / 26. szám

VIII. évfolyam. 1§§2. 36-ik szám. Veszprém, junius 18. g _ i Megjelen e Up a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-rel együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben iü- lönlap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példá­nyok ára 15 kr. - Hirdetések dija! egy hasábos petitsor tere tí kr.; nyilttérben ‘20 kr.; min­den beigtatásért külön 30 kr. állami bólyegilleték fizetendő Eiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. i Vi Magánvitáknak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtslsn közlemények csak akkor vé­tethetnek űgyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. r" A „Veszprém“ t. olvasóihoz! Lapunk rövid idő múlva uj negyedbe lép. — Tisztelettel fordulunk tehát olvasóinkhoz, kegyes­kedjenek jóakaratu törekvésünket az által támogatni, hogy lapunkra előfizetnek. Eljárásunk és elveink ismeretesek. A bármi­néven nevezhető szélsőségektől óvakodni fogunk a jövőben is, mert tudjuk, hogy nincs könnyebb va­lami, mint a kristálytiszta forrás vizét telzavarni, mig azt tisztázni felette nehéz. Lapunk nem csillogni, lapunk csak szerényen munkálni akarja e város és megye érdekeit. Ha ezt Csak részben elérnünk sikerül, jutal­mazva látjuk igénytelen munkánkat. Tisztelettel Veszprém, 1882. jun. 17-én. Lévay Imre, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ szerkesztője és kiadója. Miért fogy a hal a Balatonban? A kormánynak szent kötelessége a jövő nemzedék jogos örökségét, jogos bir­tokát a most élő nemzedék kapzsi, kizsák­mányoló, sőt teljesen tönkretevő, pusztító gazdálkodási rendszere ellen megóvni. Sok mindenre áll ez, ez alkalommal azonban csak a balatoni halászatra alkal­mazzuk. Vérében van már az az embernek, hogy a meglevővel soha megelégedve nin- cucn. Nem csoda tehát, ba a balatoni bérlők is évek óta hangoztatják, hogy ke­vés a hál, nem képesek bérletüket kifizetni, nincs haszon. Megengedjük, hogy ez nincs különben, de az is áll, hogy abban, hogy a Balatonban folyton fogy a hal, maguk a bérlők a főbünösök, Az alább közlött egyszerű, de évek hosszú során át keserves tapasztalatokra támaszkodó sorok kétségtelenné teszik ezen feltevésünket. De magunknak is van e té­ren szomorú tapasztalatunk. Aki meg akar róla győződni, nézzeu el olykor halpia- czunkra és megláthatja, hogy mily apró halak kerülnek oda. Valóban ideje, hogy e téren is komoly A „Veszprém“ tárezája. Az üstökösökről. (Mit hittek róluk a régiek, üstökös egy szép nő hímző rá­máján — mikor a világ végét várták miattuk, — miből vannak gyúrva az üstökösök, — útjaik, — a Hortensia vi­rág és az üstökös, — mikor az üstökös igazán leesett.) Folyó hó első felében egy váratlan égi tüne­mény gyönyörködteti földünk lakóit, napnyugat után. A gönczöl-szekér fölött egy üstökös tűnik ki a többi csillagok közül folyton növekedő fényével egész jun. 10-ig, azután rohamosan gyengül fényében s pár hét múlva eltűnik szemeink elől örökre . . . nem látjuk őt többé, de jöhet több rokona még felénk, nem lesz tehát egészen haszontalan idővesztegetés nyájas olvasó, ha e szép, andalító nyári estén el- társalgunk egy órácskát az üstökösök történetéről, mibenlétéről, életéről, jövőjéről, amennyiben azt a tudomány mai állásával megállapítani sikerült eddig. * * * Kétség alig fér hozzá, hogy már ősszül eink gyönyörködhettek hasonló égi látványokban, csak­hogy ártatlanságuk tudatában olyan világolóknak vették őket, mint a többi millió csillagot, s nem tartottak tőlük ép úgy, mint az ártatlan gyermekek manap. De későbbi unokáik, kik rossz fát tettek a tűzre e siralomnak völgyében, — folyton ijesztő rémeknek, vészthozó jeleknek, háborúk hírnökeinek tartották őket, — épen mint ma is. Tele van a világtörténet a hajmeresztő dolgok elszámlálásával, melyek az üötökösöket követték vala: háborúk, nagy emberek halála, sőt a világ vége is következményei lesznek — mondák — ez égi jelnek, hisz meg van ellenőrzés gyakoroltassék, nehogy minden Csáky-szalma módjára menjen nálunk. De szóljon maga az egyszerű levél: „A Balaton vidékén s körűié lakó t. olvasó közönségnek becses figyelmét kérem ezen alábbirt soraim olvasására és azok jó megfontolására. Az elmúlt tilos halászati hónapokban olvastam a hírlapokból: mért nincs hal a Balatonban ? a t. czikkiró ál­lítja, hogy azért: mert az emberek körül- állják a viz partját szigonynyal és borí­tóval és más több eféle halászati eszközök­kel. Nem azért nincs hal a Balatonban t. olvasóim, hanem azért nincs, mert már 15 éve, hogy az egész Balaton vidékén űzik az uj halászati munkát: t. i. 300 öles hosz- szu hálóval és 600 öles kötéílél húzzák ki a hálót a vízből a partra, s ez elől pedig a legkisebb hal sem szabadulhat, mert ezen hálók igen erősen levannak ólmozva, hogy belevágnak a sárba, a báló bősége pedig olyan nagy, hogy a fölső ina fönn van a viz sziuéu akármi nagy vízben is. Miután pedig a hal nagy tömegben van a hálóban, tehát összetorlódnak az apróbbakkal együtt s igy nem menekülhetnek, mert a háló szeme olyan szűk a toroknál és zsákjánál végig, hogy az embernek a hüvelykujja is megszorul benne, és igy olyan apró kis halakat fog, a melyekből 60—70 db tesz egy kilót, persze ezt használni nem lehet; tarisznya számra hozzák a falubeliek a macskáknak és kacsáknak. Ez naponta igy mén, és ha még ezen halászati rend 5—6 évig tart, el fog pusztulni a hal a Bala­tonból örökre, amint a rák is, hogy el­pusztult. Hogy azelőtt 15 évvel miért volt hal a Balatonban, azért, mert vető hálóval ha­lásztak 5—600 ölre bent a vizen és a ha­jót levasmacskázták és úgy szedték ki a hálóból a halat, — természetes, hogy az ily halászati móddal az apró kis halakat im, hogy „jelek legyenek a napban, holdban és a csillagokban“; ime megjött a jel, okoskodanák a bölcs oktondiak, mintha bizony Isten rájuk bízta volna az idők végének meghatározását. Attillát, az isten ostorát, üstökös előzte meg; halálakor szintén üstökös jelent meg, mikor Kon­stantinápolyi elfoglalták a törökök (1453) szintén egy rémítő üstökös jelent meg az égen — jelezve, hogy vége lesz a világnak, a törökök mindent össze fognak rombolni, égetni, hiszen mondák Jerusalem elpusztulását épen igy előzte volt meg egy üstökös (beütött a jóslat — fordítva, a szegény törökök pusztulnak manap már.) iá a megrémült lélek mi­lyen borzasztónak látia az ártatlan csillagokat: kar­dok, lándzsák, pallosok, verrel festett dárdák, el- C8onkított emberfejekből volt összerakva az üstöké, írják róla 1466-bói; iángkardok, veres keresztek, tüzes dárdák es vértekből áll, írja egy másik meg­rémült krónikus 1577-ből. Pedig, hogy az olyanok voltak azok is, mint a mi mai látogatóink, mutatja azon csinos rajz, mely 1066-ban megjelent ijesztő üstökösről vett le egy szép asszony, Hódító Vilmos ang. király bájos neje, Margit. A ritka szép és ér­dekes ereklye ma is megvan az ang. királyi mú­zeumban: kék alapra, ezüsttel hímzett 62 méter hosszú gyönyörű üstökös. Hiaba, a nők tisztábban, helyesebben látnak néha, mint a tudós férfiak. A mohácsi vész után 1528. majd 1577-ben szintén roppant üstökösök rémítették Európa lakóit, kik újra szenttől hitték, hogy itt a világ vége . . . sokan annyira megrémültek, hogy javaikat a szegény barátoknak hagyták, hisz úgyse vehetik már hasz­nát többé; épen úgy tőnek, mint a magyar ember a dinnyével: egyék tisztelendő ur, hisz úgyis a mos­lékba kellene vetnünk; jó, hogy a barátok nem voltak annyira elrémülve mint ók, és elfogadták a nem fogták ki: mert tadni való, hogy a kis apró bal jobban tartózkodik a viz széle körül, mint benn. — Igen óhajtandó és kí­vánatos volna, ha a hatóság szemlét tar­tani méltóztatnék a Balaton vidékén a bal­pusztító hálók fölött, mert addig hal nem fog szaporodni a Balatonban, mig ezen leirt pazar hálóval halásznak. Egy balatonvidéki birtokos. Mi újság a nagy világban? Oroszországban a rombolni kész elemek for­rongása egyre tart. Három igen veszedelmes nihi­lista került a törvény kezei közé, kiket a rendőrség már régóta keres. — Egy lap meg azt a szenzá- cziós hirt hozta, hogy a czár az udvari katonák közt is fedezett fel összeesküvést, még pedig a testőrségi szolgálatokra kirendeltek közt, s ezen igen felindulva a napi szolgálatot tevőket, névsze- rint harmiuczat, köztük tiszt is volt, azonnal fel­akasztatott. — E hir valóságát csak a napok múlva érkezendő távirati tudósítások fogják beigazolni. Ignatieff tábornokot a czár felmenté belügyminisz­teri méltóságától is helyébe Polsztoj grófot, az akadémia elnökét, nevezte ki belügyminiszterré. Ignatieff bukását úgy tekintik, mint a forradalmi párt vereségét. Egyptomban a zavarok óriási mérveket kez­denek ölteni, olyannyira, hogy már Alexandria, Kairó s más helyek egy valóságos belső forrada­lom képét nyújtják. A bennlakó különféle nemzeti­ségek védelmére az egyes kormányok intézkedése­ket ^esznek, katouaság összpontosítása, mozgósitá- sításók, készülődések, összeütközések, egy szóval a rendellenes belállapotok azt mutatják, hogy komoly események vannak kitörőiéiben, melyeket a tervbe vett konferenczia is sürgősen iparkodik megakadá­lyozni, mert már vérengzések és mészárlások is fordultak elő. A tiszaeszldri vérlázító bűntettre vonatkozó­lag e hét folyamában nem igen érkeztek felvilágo­sító tudósítások. „Az izraeliták országos irodájának* elnöksége öt ezer forintot küldött Tisza belügymi­niszternek, azon kérelem kíséretében, hogy ezen összeg jutalomdijul adassák annak, ki öolymosi Esztert élve vagy halva beszolgáltatja a nyíregy­házi kir. törvényszékhez, vagy a ki a törvényszéket az élő leánynak vagy hullájának feltalálására ve­zeti, ha pedig Solymosi Eszter önkényt visszatér s a nyíregyházi királyi törvényszéknél jelentkezik, a dij az övé lesz. Az Istóczv- Wahrmann párbaj Rácz-Keresztur és Ercsi közt megtörtént egy golyóvaltássai. Egyik sem sérült meg. rémület adományait, — 1680-ban újabb rémület mindenfelé, ugylatszik még a tyúkok között is, mert azt írja egy krónikás, hogy egy tyuk rendkívül na­gyot tojott és — borzasztó! — a tojáson rajt vala az üstökös képe is; el kell hinnünk, hisz rézmet­szetben mellékeli is a tojás képét. Hogy sokat ne időzzek e pontnál, még föl­említem, hogy legutolján 1872. (10 éve) aug. 12-re jósolta meg a világ végét minden bizonynyai Pian- tamur svejczi tudós. Mily szépeu beütött a jóslat, tanúi vagyunk mi is, nemde nyájas olvasó. De nát igaz is, micsoda szörnyetegek lehet­nek azok az üstökösök, — azt mondja meg a tu­dós csillagász népség, veti mindenek elé nem egy mváucsi szemlélő. Meg is mondottak, meg is ha­tároztad ep oly biztonsággal, mint az ügyes var­rónő megmondja első tekintetre, első fogasra, mi­ből áll a neki nyújtóit szövet: selyeui-e vagy len, vagy kender, kasmer vagy pamukos vászon, úgy meghatározták mar, hogy az üstökösök is éleuy, köneny és szénből állanak s pedig vagy tisztán egy­féléből, vagy keverve ebből is, abból is. Már most ezen anyag a nap felé közeledvén, rendkívül föl- melegszik e rémítő meleg kemenczénél, s gőzzé, finom köddé válik nagy része, (mint a viz és la, kőszén stb. a mi tűzhelyünkön picziben gőz, vagy füst leszen és roppant tömegben széjjel tódul) s úgy úszik, mint fátyol a lovagló után — ő is a feje, vagy mint mondják a magva székje után iszo­nyú sebességgel. Ezért oly ritka az üstök, hogy mögötte mint szitán át meglátszanak a csillagok, melyek előtt elvonul. Különben nem ritkák az üstök nélküliek sem, s láttak nem egyet 2—3—6 tarokkal is. Tehát ő is ép oly teremtménye az Urnák, mint a többi csillagok, u. a. tésztából gyúrva, mint a többi, csakhogy amily végtelen sokféleséget ész­Közigazgatási bizottság ülése. — jun. 12-én. Stáhly György kir. tanfelügyelőnek májusbavi jelentése tudomásul vétetett, egyszersmind, miután a jelentésből kitetszőleg a falusi iskolák nagypbb részében a szorgalomszak nem tartatott meg — és a községi elöljárók a mulasztók szülei ellenében a törvényszabta büntetéseket nem alkalmazták — uta- síttatnak a községek elöljárói, hogy az 1868: XXXVIII. t. ez. 4 §-ában és az 1876. évi szept. hó 2-án ki­adott miniszteri utasítás 1. és 2. szakaszában kör- Vonalozott teendőiknek törvényes következmények terhe alatt tegyenek eleget, — a járásbeli szolga- birák pedig felhivatnak, hogy ezen határozatnak az illető községi elöljárók által való foganatosítására és a törvényt nem teljesítők megbüntetése iránt saját hatáskörükben intézkedjenek. Megyei közgyűlés. — junius elején. A megyei pénztárnok által az utépítészeti alap­ról vezetett 1881. évi számadás a megyei számve­vőség előterjesztésével együtt tárgyaltatott. A szá­madás helyesnek találtatott és igy űr. Peczek Gyula aunak terhe alól felmentetik, de egyszersmind uta- síttatik, hogy az utépítészeti alapról, vezetett szá­madásait is jövőre decz. 31-ével zárja le. Hason- lólag belyesuek találtatik a nyilvános betegápolási alapról vezetett számadása, melynek terbe alól, a fentihez hasonló utasítással, mentetik fel. Tót-Vázsony község elöljáróságának kérvénye, melyben a Tóth-Vázsony- póczeli utón , épült két kőbid roskadozó állapotának bejelentése mellett azok jó karba helyezése iránt intézkedést tétetni kér, tárgy altatott. Bár a hidak nem a törvényhatóság által építtettek, bár a hidak roskadozásának rész­ben a községi elöljáróság az oka, mert a hidak alatt elfutó vizek medrét elhanyagolta, mégis meg­bízza a megye az alispánt, hogy az utépítészeti alap terhére a két hidat készíttesse el, Tót-Vázsony köz­ség pedig köteleztetik a helyreállításhoz szükséges összes anyagot díj-nélkül kiszolgáltatni. Pósa Gábor pápa-járási utmester kérvénye, melyben Kéttornyulak, Dáka, Derecske és Salamon községek részére Salamon község határában egy kavicstelep szerzését kéri. A megye alispánja meg- bizatik, hogy egyelőre Salamon község határában egy holduyi terület bérbevételét 20 frt évi bérfize­tés kötelezettsége mellett kisértse meg s ha az nem sikerülne és az ezen területen található ka­vicsanyag csakugyan jónak bizonyulna, a födanyag termelésére szükséges terület kisajátítása iránt az eljárást indíttassa meg. Androvits Imre veszprém-járási utibiztosnak előterjesztése, amelyben a megyei utépítészet ré­széről bérben bírt herendi kavicsbánya kiaknázását bejelenti és Krábl Ferencz horehi pusztai lakos bel­lelünk magunk körül az állatok és növényekben: egyik nagy, másik kicsiny, egyik tömött, másik ritka, úgy megy az a csillagok világában is. Ott is meg vannak a szúnyogtól föl az elefántig való lépcsőzi­tek, meg az ibolya, nefelejts, rózsa nagyságú, egész a Viktoria regiáig, mely virágok királynéja akkora már, mint egy tisztes salon. .. . Oda főun is meg vannak a kis, apró égi testek, melyek szúnyog raja úszik, röpköd a mérhetetlen űrben ép úgy, mint a kis holdak, szép Vénusok, roppant Jupiterek, napok, üstökösök s az Alkotó tudja csak még mily iszony­tató tömegek, melyek oly sebességgel rohannak uiaikou, hogy a mi futár-vonataink csigának se áll- batnáuak oda ő melléjük. S hány üstökös vagyon? gondolja egy-két ol­vasó eluézve szép vendégünket a többi csillagok között. Röviden azt felelik rá az astronomusok í mint hal a tengerben. S mégis oly ritkán látogatnak el felénk, saj­nálkozik valaki, aki nem Isten ostorát, de aunak remek alkotmányát szemléli benne. Jön is elég, de vagy nem oly közel hozzánk, miut a mostani, vagy oly kicsinyek, hogy csak jó csillag-távcsőn láthatni meg őket. Sok szépet tudnak azok a csillagász urak — beszélni, de hát miért nem jelentik be ezek vizitjét is, mint p. u. a nap- és holdfogyatkozásokat? A válasz igen egyszerű. A vasút megérkezését min­denki tudja akár pereznyi pontosságig, bárhol és bármikor, mert az már úgyszólván törvény. De ugy-e, ha télen jó szárig érő hó esik már nem mondhatja meg a vezető se, mikor érünk Veszprémbe, Somlyóra, Gráczba stb. mért ? . . . Mert nem ismer­jük az akadályokat, miken át kell majd vergődnünk. így megy azokkal az égi vonatokkal is, ba nagyok, erősek, szilárdak, mint a nap, föld, hold stb. ezek mindig egyforma sebességgel vágtatnak

Next

/
Thumbnails
Contents