Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-05-28 / 23. szám
Melléklet a „VESZPRÉM’' 23-ik mik termő szőlőhegyekkel van körítve. A nap, ha kél, rózsaszínűvé varázsolja a kis kert gőzkörét; ha nyugszik, aranyos visszlénynyel hint bucsucsókot a kert fáira s csacsogó dallosira. A kert negyedik oldalát a Balaton hömpölygő hullámai nyaldossák. Ez, a már természettől emberek lakóhelyéül kijelölt, s az emberi gondos kezek által befásított helység, e szép kis kert Ken esse községe. Mely bizonyára, ha a tehetősebbektől több gond és figyelemben részesül, már eddig is a látogatottabb fürdő- helyiségek egyike leendett volna azok közül, melyek a kies Balaton partján köröskörül ismeretesek. Azonban a természet örök szépsége, melyet nyelv nem tolmácsolhat és ecset hűen le nem rajzolhat, lassan- lassan magához édesgeti az enyhületet, üdeséget ás ilju erőt sovárgó betegeket vagy az erős munkából pár hétre kibontakozó egyéneket. Emberbaráti kötelességet vélek azért teljesíteni olvasóim, különösen nektek, kiknek oly helyzetet biztosított sorsotok, hogy a fürdő-saisont elvonulva a világ zajától a szabad természet cziczo- mázatlan ölén tölthetitek, — midőn ez egyszerű, de minden tekintetben alkalmas fürdőhelyiséget figyelmetekbe ajánlom. A kies Kenessének jóhire elhatott már az ország különböző vidékeire, s most is, midőn e sorokat irom, az egyszerűen ugyan, de tisztán tartott és alkalmasan bútorozott szobákat tömegesen bérelik a Buda-Pestről, Fehérvárról, Veszprémből stb. helyekről jövő fürdővendégek. S ha felidézem emlékezetemben a múlt fürdői évad időtöltéseit, — vendégeinkre a Balaton-víz, — a helység üde levegőjének és a jó társasszellemnek jóltevő, nagyszerű hatását: minden jót kívántam, midőn ennek ez idénre is ismétlődését óhajtom. Ha fürdőre megyünk mi középsorsu emberek, nem annyira a fényt, a csillogást és tüntetést keressük ott, mint inkább a javulást, egészségünk szilárdságát, s a munkában vagy betegségben elfára- dott test és lélek enyhületét, megifjodását tartjuk szem előtt. Azért az egyszerűség embere, ha olcsó és mégis nyugalmas helyre akar fürödni menni: jöjjön mihozzánk, K e n e s s é r e. Itt veszély nélkül fürödhet a legkisebb gyermek és legerőtlenebb öreg is; mert a fürdőhelyiség szabadban lévén, lassú lejtéssel halad befelé a Balatonba sima porond talajon. Még a legnagyobb hullámzás alkalmával is bátran fiirödhetni itt; sőt ekkor átcsapván olykorolykor felettünk pillanatra a hömpölygő hullám, emlékeztet bennünket a kellemes tengeri fürdőre. Sem sziklák, sem mocsár (melyben a béka- teknők éles töredékei vannak szerteszélylyel) nem veszélyeztetik és nem teszik kellemetlenné fürdésünket. E kellemes kis kert minden nap hódítja a fürdővendégeket. S nem hagyhatom szó nélkül, hogy vidéki urak telkeket vásárolnak Kenessén, miken nyaralókat építenek, sőt már egy szép sveiczi ízléssel épült nyaraló közvetlen a plébánia szomszédságában díszíti e fürdőhelyet. Ugyancsak figyelemre kell méltatnunk azon jelentékeny dolgot is, miszerint Kenesse község elöljárósága a fürdőhelyiséget befásította, és a tavaly még puszta tér, ma már fiatal akáczos ligetté van varázsolva. Fájdalom azonban, hogy az egész terv érdemes biró uram betegeskedése következtében ke- resztülvive nem lett; ugyanis a teljes sétány nem készülhetett el egészen. De erős reményünk van arra, hogy jövőre már lehet kellemes sétányunk s ügetés társalgó helyiségük a kenessei fürdővendégeknek. Végül legyen szabad itt megjegyeznem a lapok azon hírére nézve, mintha Kenessén túl a halászok kígyót fogtak volna; hogy ezt bárhol vették az illetők: határozottan költemény. Mert a halászat Veszprémmegyében ápril—május hónapokban tilal- maztatik, tehát ekkor nem is halásznak, igy kígyót sem kergethettek. Demjéti Márton, mely oly erővel rázta a iák lombjait és a bokrokat, mintha ki akarta volna tépni őket a földből. — Ha nem hallgat, — hörögte Fedor, — akkor megfojtom biz’ Isten, megfojtom! Meg akarja gátolni, hogy az ördög eltávozzék a kastélyból? Ismét villámlott. Ennek világánál láttuk, a mint egy nyúlánk férfialak egy kötélen, mely Aniula ablakjához van erősítve, mászik fölfelé. — Egy czigány, — mormogta Fedor. Oda figyeltünk. Először egy borzas fő tűnt föl az ablak párkányán, majd két ölelő kar nyúlt ki onnét feléje s a következő pillanatban egy tüzes csók czuppanása hallatszott. — Csak rajta! Ez már aztán hozzád illik! — mormogta Fedor. Ekkor a czigány a szobába ugrott. Aniula ott ismét átölelte őt, de az kibontakozott az ölelő karokból és az ablakhoz hajolt. — Kötélhágcsót erősít az ablakhoz, — suttogta mellettem az öreg. — Ez Jozel, — mondám én. — Kicsoda? Hát ön ismeri.-- Igen . . . nem! — válaszoltam, és igazat mondtam. Azonnal fölismertem benne az ifjút, kit ma délután a czigánytölgyfák alatt a kocsi előtt lihegni láttam és ez mindenesetre ugyanaz volt, kiről Aniula a grólnak beszélt, az, aki oly ügyesen tud lopni. — Igen ... nem — ismételte gúnyosan Fedor. De ha mindjárt maga az Ántikrisztus volna is, szívesen ajándékoznék neki egy aranyat és vajmi örömest világítanék neki a lépcsőn, ha azt a boszorkányt is magával vinné! A szél mindjobban süvöltött,^ a villámlások gyorsan követték egymást s a dörgés mindig erősebb lett. De mi némán, mozdulatlanul álltunk egy bokor mellett. Nem tudom, meddig tartott e néma várakozás, talán csak nehány másodperczig, de neA veszprémi dalárda nagygyűlése. Veszprémben 1882. évi május hó 21-én a veszprémi dalárda testület által az alapszabályoknak megfelelőleg az előirt módozatok szerint a testület helyiségében számadásos nagygyűlés tartatott. Jelen voltak a testület pártoló és működő tagjai szép számban. Balogh Károly elnök ur a gyűlést megnyitván, előadja, miszerint az alapszabályok értelmében a tisztikarnak újbóli megválasztása szükséges; mielőtt azonban a tisztujítás megtörténnék, a számvizsgáló bizottság jelentését kéri felolvastatni; a felolvasott .számadás miuden pontja helyesnek és jónak találtatott; — e szerint volt a) Pénztári maradvány 1880. é. 35 frt 11 kr. b) 1881. évben befolyt ..... 111 frt — kr. Ös szesen... 146 frt 11 kr. c) Kiadás volt.................... 74 frt 55 kr. Ma rad 1882. évre....... 71 frt 56 kr. me ly összeg a társulati pénztárnok ur kezelése alá beutaltatott. Ezek után elnök ur bejelenti, hogy nagyságos Forintos István mint a dalárda egyesület védnöke évenkint 30 frtot ajánlott a tanár fizetésére, melyet le is fizetett s ez alkalommal a félévre járó 15 frtot szintén lefizette, mely összeg Huszár János pénztárnok urnák átadatott. Ezen adomány az egyesület köszönettel fogadta s a nemeslelkü adakozónak egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Ezek után Balogh Károly elnök ur, úgy saját mint tiszttársai nevében az eddig viselt tisztségről lemondván, kéri a társulatot, hogy helyettük uj tisztviselőket válaszszon. A társulat ezen lemondást tudomásul vette ugyan, de felkérte a leköszönt tisztikart, hogy tisztségüket továbbra is elvállalni szíveskedjenek; mely felhívásnak úgy az elnök, valamint a többi tisztviselők engedtek s igy újból egyhangúlag megválasztattak. E szerint tehát elnökké: Balogh Károly ur, alelnökké: Eősze Dezső ur, pénztárnokká: Huszár János ur, jegyzővé: Orbán Pál és Nemesik Antal urak; választmányi tagokul: Brenner Lőrincz, Me- gyesi József, Becsák Ferencz, Katona Sándor, Pong- rácz Dániel, Viz János, Filó Jenő, Káksi Lajos, Pék János, Libis István, Boros József és Gergöly Károly urak; számvizsgáló bizottsági tagokul pedig Brenner Lőrincz, Becsák Ferencz és Vágó Sándor urak választattak meg. Indítvány tétetett a működő tagok részéről, hogy a tagok gyarapítására s netán szükséges hangszerek beszerzésére egy dalárda-hangverseny rendez- tetnék. Ezen indítvány a közgyűlés által elfogadtatott és annak rendezésével a választmány bízatott meg.*) Ezzel a gyűlés véget ért. *) Indítványoztatott, hogy a városnak köszönet szavaztassák, a dalárda részére díjtalanul átengedett helyiségért. Az indítvány helyesléssel fogadtatván, ezen köszönet tolmácsolására Balogh Károly, Koszé Dezső és Brenner Lö- rincz urakból álló küldöttség kéretett fel. Orbán Pál, a dalárda-testület jegyzője. I HÍREINK, Veszprém, 1882. május 28. Főparancsnok-választás. — A veszprémi önk. tűzoltó-egylet ma tartja a városház tanácstermében délután fél 3-kor közgyűlését, mely a megüresedett főparancsnoki és titkári állást fogja betölteni. E közgyűlésre a tagokat tisztelettel meghívja az elnökség. Élőképek és műkedvelő-előadás. — A veszprémi jótékony nőegylet által rendezendő műkedvelő-előadás az előzmények után itelve oly fényes sikerű fog lenni, milyen mostanában városunkban még nem volt. A jegyeknek nagyrésze már is elkelt. A díszleteket Pápay Viktor tanár ur tervezete kém ez egész örökkévalóságnak tűnt fel. Még most is, ha erre visszagondolok, olyan érzés fog el, mint a vándort, ki a Kárpátok legmagasabb ormán állva, onnét szemléli az alatta dühöngő zivatart, de midőn lefelé megy a lejtőn, őt is körül veszik a sötét fellegek, szeme előtt fénylik a villámok czikk- czakkja és a menydörgés robaja megrázza alatta a talajt .......... — A nyomorultak! — mormogá Fedor, fogait csikorgatva. — A tolvajok! A rablók! A világos ablakok elsötétedtek, de egy harmadik ablak, mely eddig sötét volt. most egyszerre világos lett. — Henrik irószobája, — mondá Fedor. — A szekrényben van háromszáz arany! — Ne csináljunk lármát? kérdém tőle? Ne! — válaszolt hévvel, — világért sem! És ha mindjárt mindenünket elvinnék, még akkor se! .... Nini, már ismét a boszorkány szobájában vannak. Újra világos lett a kis salon ablaka s látható volt Aniula és Jozel alakja. — A zivatar már kitört — hallatszott Aniula szava — rettenetes zivatar! Ezután egy csomagot kötött az ifjú hátára s mindketten az ablak felé tartottak. Hátrább! — szólt Fedor s egy szobor mögé húzódtunk. — A villámlás fénye könnyen elárulhatna bennünket. Eloltották a gyertyát. De az egymást követő villámlás fényénél azért tisztán láthattuk, a mint először Aniula s utána Jozel lejöttek a hágcsón; az ifjú hátán egy ruhacsomag volt, kezében fejsze. Még néhány pillanat — s a kertben voltak, — Most pedig gyorsan előre, — szólt Jozel. a — zápor már megeredt! — Siessünk! hallatszott Aniula szava. Láttuk és hallottuk, amint elsiettek előttünk ki a zivataros fekete éjszakába. és személyes bevezetése mellett Auer Sámuel úr kiváló gonddal és ügyességgel festi az idő rövidsége miatt éjjel és nappal. A próbák mind az élőképek, mind a színdarabból már megtartattak és indisere- tió nélkül jelezhetünk annyit, hogy meglepően hatásos képletek tárultak szemeink elé. A múlt hét folyamán minden képcsoport le lön fényképezve, de a fényképek előbb nem, csak az estélyen lesznek kaphatók. Miután az egyletnek az előadásra igen nagy kiadásai vannak, a helyárakat nálunk szokott színházi áraknál kényszerült magasabbra szabni, de jelentékenyen több élvezetet is nyujtand, mint azt egy vidéki színtársulat teheti. Az egylet intézkedéseket tőn, hogy ha a fiataloknak kedvük fog lenni, az előadás után megállapodásuk és saját tetszésük szerént tánezot rendezhessenek. A kibocsátott műsort itt veszik olvasóink: A veszprémi jótékony nőegylet által 1882. évi juniushó 4-én a „Magyar Királyiban rendezendő műkedvelői előadás műsora: I. Élőképek. Villam-fény és bengáli tűz világítással. 1-ső képlet: Stuart Mária börtönbe vezetése. Személyek V’éghelyi Dezsőné urhölgy, Neszmélyi An- talné urhölgj', dr. Peczek Gyula ur, Szélessy Dániel ur, Cserny József ur, KŐszeghy József ur. 2-ik képlet: Szerelem vagy pénz. Személyek: Bükhely Eliz k. a. Szélessy D. ur, Cserny József ur, Kenessey Berta k. a. 3-ik képlet: Kártya-vetés. Személyek: Thaly Lászlóné, Imrék Béláné, Véghelyi Dezsőné urhölgyek, és Szalay Irma k. a. II. Egy szellemdús hölgy. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Bérezik Árpád. Személyek: Jenő Szélessy Dániel ur. Bella Krausz Francziska k. a. Szellősy Ilma Neszmélyi Antalué urhölgy. III. Élőképek. 4-ik képlet: Műteremben. Személyek : Terelmes Lajosné, Wurda Adolfné, Bo- huniczky Ödönné urhölgyek, Bükhely Eliz, Bojniczer Gizella, Ferenczy Luiza, Paál Vilma kisasszonyok s Kadelburger nővérek és Kopácsy Árpád ur. 5-ik képlet: XVI. Lajos udvara a forradalom kiütésekor. Személyek: Neszmélyi Antalné, Terelmes Lajosné és Bohuniczky Ödönné urhölgyek, Krausz Francziska, Plosszer Laura, Paál Vilma és Köves Olga kisasz- szonyok, Csolnoky István ur. 6-ik képlet: A kedves tolvaj. (Magyar életkép.) Személyek: Wurda Adolfné, Terelmes Lajosné, Imrék Béláné urhölgyek, Kenessey Flóra, Plosszer Laura, Bükhely Eliz és Szalay Irma kisasszonyok, Szélessy Dániel és KŐszeghy Józseí urak. Kezdete esti 7 órakor. Személyi hír. — Ft. Farmady Martinién úr, a ferenezrendiek derék proviciálisa, múlt pénteken érkezett városunkba, hogy az itteni zárdát hivatalosan meglátogassa. Kineveztetés. — Főispán úr ő exc. a megüresedett megyei pénztári ellenőri állásra a köztiszteletben álló Hets Pál urat nevezte ki. Gratulálunk. Hirtelen halál. — A halál kaszája, úgylátszik, nagyon élesre van íenve; mert e héten városunkban oly gyakoriak voltak a hirtelen halálesetek, mint már régóta nem tapasztaltuk. így találták De Best Ágoston nyugalmazott alezredest csütörtökön reggel halva. Este olvasott; a szemüveg a szemén volt, a könyv a fal felé téve, gyertyája tövig leégve, a legnyugodtabb helyzetben. A kiadott gyászjelentés igy hangzik: Győmörey Gáspár, Gyömörey A. férjezett Külley Józsefné s az összes rokonság szomorodott szívvel jelentik szeretett rokonuk Löwen- waldi lovag De Best Ágoston nyugalmazott alezredesnek 61-ik évében f. é- május hó 24-ikén éjjel, szivszélhűdés következtében történt elhunytét. — A boldogult hült tetemei, f. hó 26-án délután 6 órakor fognak az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 27-én a szt. Ferencziek templomában fog bemutat- tatni a Mindenek Urának. Veszprém, 1882. május 25-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Hasonlólag hirtelen halt el május 23-án d. u. 4 órakor Weisz L. Dávidné agyszélhűdés következtében és özv. Vaczky Ferenczné 26-áu. Végzetes olvasmány. — De Best Ágoston nyug. alezredes, halála előtt egy »Wiener Blut“ czimü könyvet olvasott, hogy csakugyan olvasta e könyvet, bizonyítja a szemüveg, melyet a boldogult csak olvasás közben szokott használni; ez a könyv kezében volt még a hirtelen bekövetkezett halálozás után is s a nyitva levő lapon, mit az elhunyt Az eső csak úgy szakadt, már egészen át voltunk ázva, de azért mozdulatlanul állottunk, oly mozdulatlanul, mint a mellettünk levő szobor ___ Ekkor egyszerre, a zápor és menydörgés moraja daczára, egy fájdalmas jajkiáltás hallatszott felénk — Mi az? — kiáltók. A jajkiáltás elnémult, de csakkamar rekedt kutyaugatás hangzott. — Ez Hector! — kiáltott Fedor ijedten. — Istenem, ez a czigány megölte Henriket.... És szaladtunk arra, honnét a hang jött. Az ugatás ismét hallatszott, de már sokkal gyöngébben és fájdalmasabban. Egész testem remegett, lábaim inogtak, meg-megbotlottam az előttem álló bokrokban, de azért szaladtam előre. — Fedor! — kiálték. Semmi felelet. Az ugatás már egészen közelemben hallatszott. — Fedor, merre van? — kiálték ismét. — Itt vagyoL — hallatszott egy csöndes, fájdalmas hang. — Es Henrik is itt fekszik........ agyonverték a zok a czigányok .... Nagyot villámlott. Mit láttam? Néhány lépésnyire tőlem ott fekszik barátom, élettelenül. Szivem még egyet dobbant s azután — megszűnt dobogni. Ájultan estem a földre......... * íft Midőn magamhoz tértem, puha ágyban feküdtem és úgy éreztem, mintha egy hideg kéz nyugodnék homlokomon. Oda kaptam, jéggel megtöltött zacskó volt. Fölnyitottam szemeimet s körülnéztem. Igen csinos, barátságos szobában valók; a nap besütött az ablakon s az alatta álló zöld bokorban a kert piczi dalnokai hangversenyt adtak. utoljára olvashatott, az beszéltetik el, hogy egy bécsi előkelő úri ember egy társaságba akart menni, de midőn szobájából kilépett, hirtelen összerogyott s szélhüdés következtében meghalt. Bérmálás. — Kovács Zsigmond, megyés püspök úr ő exc. tegnap, szombat reggel %7-kor indult bérmálási kőrútjára Somogyba. Ő exc. kísérletében van dr. Palotay Ferencz apátkananok úr és lesz Kisovics József apátkanauok, amint az országgyűlésről visszatér. Halálozás. — Peczek Mária Jozefa, néhai Strodler Ferencz cs. k. huszár-alezredes özvegye, élete 77-ik évében május 14-én Verőczén meghalt Nyugudjék békében. Köszönet. — Tisztelt ismerőseink és barátaink, kik felejthetetlen emlékű kedves nőm halála alkalmával érzett kinos fájdalmunk enyhítésére becses részvétökkel hatni kegyeskedtek, fogadják e helyen a magam és családom legőszintébb köszönetét '...Rák János. Ötven évi boldog házasságnak jubileumát ülik meg ma f. hó 28-án városunkban Hei- man Mór és neje szül. Menczl Czili. Mindkettő ép erőnek és egészségnek örvend, noha a férj a 85. évet és neje a 70. évet futja. — Két derék fiuk, kiknek egyike Párizsban tartózkodik, három férjezett leányuk és 11 unoka fogják e ritka ünnepélyen a különben igénytelen, de ismerősei és az izr. hitközség rokonszenvét biró párnak jó kivána- taikat bemutatni. Éljenek! Valóban nem értjük. — Zalamegye phyl- loxerabizottsága Svastits Benő alispán elnökle alatt máj. 13-án tanácskozmányt tartott, melyen az ismert miniszteri határozatnak egyik pontját akként kéri módosítani, hogy necsak a munkások, hanem a szőlőtulajdonosok is vettessenek alá az óvintézkedéseknek. — Ha Zalamegye saját jól felfogott érdeke ellen akar öntudatosan törni, akkor a legjobb utat választotta. A szőlőtulajdonosok után megóvphylloxerázhatják a szőlőkbe költöző fürdővendégeket, azután kerül a sor a balaton-füredi vendégekre, majd szép lassacskán a megyén átutazókra és Zalamegye észre sem veszi, mikor egyszerre éreznie kell, hogy fürdőit oly kevesen látogatják. Hisz nem is képzeli Zalamegye, mily fáradságos küzdelmünkbe kerül, hogy a magyar tenger élvezésére serkentsük, buzdítsuk a magyar embertj aki még mindig szereti pénzét a külföldre dobni? Bizony, ha hire terjed, hogy mily megóvphylloxe- rázáson mehet az ember Zalamegyében keresztül, nem szívesen veszi senki az útját arra, az ott elkölteni szándékolt pénzt pedig megkapja — nem Zalamegye. Sapienti. Meghívó. — A »veszprémi nagygymnasiumi ifjúság“ í. 1882. évi májushó 30-án, a »Jutási erdődben zártkörű tavaszi mulatságot rendez. Kezdete d. u. 4 órakor. — A meghívó másra át nem ruházható és kívánatra előmutatandó. Ez azután szép tett és maradandó emlék. — Tisztelt Androvics Imre úr, mint a felsővárosi temetőt rendező bizottság tagja által fel lettünk kérve, hogy t. Kovács Gábor földbirtokos úrnak a felsővárosi temető őrháza tornyába ajándékozott szép harangért az összes lakosság hálás köszönetének adjunk kifejezést, mit is ezennel a legnagyobb készséggel teljesítünk. Isten éltesse a nemesszivü ajándékozót. Zsinati vizsgálat. — A veszprémi egyházmegyéből májushó 24 és 25 én ezen r. k. segédlelkész urak tették le a plebánusságra képesítő zsinati vizsgálatot: Seidl Károly göllei administrator, Bognár Károly buzsáki, Szabó Lajos veszprémi, Koller Imre ugodi, Kisfaludy Ferdinand lábadi, Totola L. szóládi administrator, Perényi Antal szentgróthi, Bányay Gábor taszári, Tóth Eáfael suuri, Horváth József szalabéri, Csányi Ferencz gyulakeszi-, Joó Miklós káptalanfái, Boór Antal attalai, Ley József törökkoppáni, Kálmán József sz.-békálai, Mihalitz János tüskevári segédlelkész. A veszprémi növendékpapság , Pázmány - köre“ mait vasárnap délután 4 órakor tartotta meg szokásos évi ünnepélyét, melyen megyés püspük ur ő excellentiája az egyházi és világi intelligentia igen szép számú tagjaival együtt jelen volt. A közönség — Jó reggelt, — szólalt meg egy barátságos hang. Nem láttam senkit, felakartam emelkedni, de nem volt annyi erőm. — Hol vagyok? — kérdém. — Jó reggelt! — hallatszott újra az előbbi barátságos hang. — Ki vagy? — Jó reggelt, — hangzott harmadszor is. Arra akartam fordítani fejemet, honnét a hang jött1 de nem bírtam. Visszahanyatlottam, szempilláim lecsokódtak s ismét visszaestem az előbbi önkívületi állapotba. Midőn újra fölébredtem, ugyanott feküdtem, de az a hideg kéz már nem volt homlokomon s a napsugarak sem hatottak már be az ablakon, alkouyi félhomály töltötte be a szobát. Midőn szemeimet fölnyitottam, ismét hallatszott az a barátságos hang s noha már este volt mégis csak azt mondta: ,Jó reggelt!“ Arra fordítám fejemet és láttam egy mosolygó, együgyü, vörös arezot. — Jancsi, te vagy? — kérdém. 0 azonnal ágyamhoz szaladt — egy nagy legyezőt tartott kezében — s könyezve csókolta kezeimet. — Jancsi te, mondd csak, beteg voltam? — Jó reggelt l — Sokáig! t — Három hétig, — válaszolt, de azonnal szájára ütött és igy szólt: — Jó reggelt. — Mit jelent ez ? — kérdém tőle. — Azt jelenti, hogy a varázsló ur sokáig nem tudott beszélni, vagy ha szólt is valamit, nem volt szabad rá válaszolni. Az ám! Mi gondosan ápoltuk, mint az anya gyermekét, de a beszélgetést az orvos megtiltotta. »Jancsi, én egészen rád hagyom ma-
