Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-01-15 / 3. szám
VIII. évfolyam. 1§§S. 3-ik szám. Veszprém, jan. 15. i Megjelen e lap a HIVATALOS ÉSTESÍTŐ“-vel jyiitt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben iü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár,mind két lapra: negyedévre 1 Ft 50 kr. ; félévre 3 fit; egéás évre 6 frt. Egyes példányok ára ) 5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere fi kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamát.ió. 1----------VE SZPRÉM közgazdasági*, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár í. sz. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A coiisum-adóról. Ismét eljött az idő a consum-adó tárgyalására, ismét eljött a kereskedők részére azon átkozott zaklatások ideje, amely őket naponkint sőt ketenkint izgalomban tartja és melynek — ez uj adónem által — folyton kitéve vannak. Az uj adó törvényei oly homályosan vannak tartva és oly kevéssé vannak szabályozva, hogy azokat sem kereskedő, sem pénzügyőri közeg, sem az adószedésre jogosított megérteni nem tudja; de kételkednünk kell, hogy maga a törvény referense többet tudna-e mondani törvényéről, mint azt, bogy a consum-adót akár jogos, akár jogtalan módon, akár igazságos és méltányos utón, akár ellenkezőleg, de mindenesetre, mert pénzre szükség van, be. kell hajtani. Úgy hiszszük, hogy e lap hasábjain annyival inkább foglalhat helyet ezen ügy tárgyal- gatása és ez utoni megvitatása, mert a kereskedőkre nézve igen fontos, a consum-adó intentiója- és szabályairól biztos tudomást szerezni, melynek tudomása által válik lehetővé az esetleges zsarolást megtorolni és minden jogtalan eljárást visszautasítani. A kereskedők az adó neme ellen kifogást nem emelnek, de nem is emelhetnek, mert a consum-adót nem ők, hanem a fogyasztó közönség fizeti meg; habár egy egyszerűen élő család csak 10—15 frt comsum-adót fizet, türhetőnek nyilváníttatik, jobb a direkt adónál, mert meg nem érzi és csak krajczáronkint meg félkrajczáronkint rója le, de kifogást emelnek a kereskedők a keresztülvitel módozatai ellen. Lássunk magához a consum-adóhoz. A consum-adó- törvény intentiója a fogyasztótól ezen adó alá esőknek kimondott czikkek után egyszeres adót beszedni. A múlt év márcziushó 29-én kibocsátott 20226. sz. minÍ8zt. rendelet szabályozni, és meggátolni akarván azt, hogy az egyszer megadózott czikkekről adó újra beszedessék, elrendeli, miszerint a kereskedők oly könyvet tartoznak vezetni, melyből kitüntethető, hogy mikor, mennyi és milyen adó alá eső czikkek szereztettek be, és adattak el oly feleknek, kik adóátalányt fizetnek, vagy fizetni kötelesek. A rendelet szerint ezen említett két mennyiség levonva azon mennyiségből, melyet oly helyekről és kereskedőktől szerzett be, akik adóátalányt fizetni nem kötelesek, marad azon mennyiség, mely, mint helyi (en detail) forgalom megadóztatandó. Vannak olyan bérlők, kik, mig az igazságszolgáltatásnál a kereskedők szabályszerűen vezetett könyveik hitelessége folytán ezerekre rugó összegekre is mind a telekkönyvi hatóságnál, mind a polgári törvényszékeknél különféle kedvezményeket és jogokat nyernek, a kereskedelmi könyvek hitelességének elismerését megtagadni merészelik. Még sajátságosabb az, hogy mig az adószedésre jogosítottak a kereskedelmi könyvek adatait, a kivetendő adóátaláuy alapjául elfogadni nem akarják, a pénzügyőri hivatal, a kereskedelmi könyvekből kivont oly kimutatást követel, a melyben kitüntetniikell, mikor és mennyi adó alá eső czikket adott el a keteskedő, adóátalányt fizetni köteles feleknek, és ha a tárgyalások alkalmával a falusi szatócs az ellen protestál, hogy ettől vagy attól a kereskedőtől annyi czikket, a meinyit kitüntetett, vásárolt volna, a pénzügyőri közeg a kereskedők becsülete mellett viaskodik, és bizonyos, hogy a kereskedelmi könyvek hitelességét épségben fenntartani fogja, mert hiába protestál a falusi szatócs, neki aunyit kell fizetni, a mennyit a nagykereskedő reá kimutat. Önként merül fel tehát azon kérdés, mikép lehetne minden vexálásnak, minden jogtalan eljárásnak elejét venni. Erre két mód van. A kereskedők semmikép se tűrjék azt, hogy kereskedelmi könyveik hitelessége, ha azok a törvénynek meg- felelőleg vannak vezetve az adószedésre jogosítottak által kétségbe vonassák, és miután ott, hol az adóátalány megszabásának alapjául hiteles kereskedelmi könyvek állanak az adószedésre jogosítottak rendelkezésére, semmiféle egyezkedésnek helye nincs, tehát ne is bocsátkozzanak egyezkedésbe, hanem fizessék adójukat könyveik adatai szerint. Hiszen a kincstári jövedelmi adó sem vethető ki többre, mint a mennyit a kereskedő könyvei által kimutat. Egy másik módja lenne az, hogy a nagyban való eladással foglalkozó kereskedők határozzák el, hogy consum-adó alá eső czikkeket máskép mint a reá eső adó hozzáadásával, nem adnak el. A kereskedők vevő feleiknek eladott adó alá eső czikkekről bizonyítványt állíthatnának ki, hogy a consum-adó megfizettetett, — mely bizonyítványnyal a szatócs időnként az adószedésre jogosítottaknál jelentést tesz, — melynek alapján, miután a szatócs czikkeiről az adót már a kereskedőnél megfizeti, semmiféle átalány-fizetésre nem kötelezhető, sőt ezt fizetni határozottan megtagadhatja. A kereskedők pedig fizessék adójukat azon mennyiségről, amennyit tényleg forgalomba hoztak, igy sem nem nyer, sem nem veszt az egyik, vagy a másik fél. De ehhez feltétlenül szükséges, hogy a kereskedők mind vevő feleikkel, mind maguk között értekezzenek, a mennyiben egyöntetű működésűk szükséges, reméljük, hogy a czél az egyik vagy a másik úton el fog éretni.*) H .............. Gusztáv. Mi újság a nagy világban? Az angol és franczia kormány együttes jegyzékben hozta tudomására az egyptomi khedivének és az egyptomi kormánynak azon határozatot, hogy a britt és franczia kormány közös erőfeszítéssel fog elhárítani minden bel- vagy külföldi bonyodalmat, mely által az Egyptomban most fennálló kormányzat fenyegettetek. A felmerülhető veszélyek egyesülten fogják szemközt találni Angolországot és Francziaországot. Poroszországban Vilmos császár a nagyobb mérveket öltbető antimonarcüicu8 elemek megfékezésére egy Bismark által is aláirt rendeletet bocsátott közre, melyben a leghatározottabb szilárdsággal hangsúlyozza a királyság fennmaradását, létezési jogát, alkotmányos kormányzási képességét és erejét. A koronának ezen legújabb nyilatkozata nagy sensatiót keltett az összes politikai körökben. Oroszországból megint egy újabb merényletnek a hire kezd terjedni, mely szerint a czárt a kályhájában elkészített fadarabokba csempészett dinamittal akarták volna légberöpíteni. Idejekorán meg- hiusíttatott e furfangos terv. Zágrábban a magyar pénzügyi bizottság tagjai ellen elkövetett botrányos tüntetés tettesei közül tizet 2—8 napi fogságra Ítéltek, ogy jogászt pedig az egyetemről kizártak. A korvát tartománygyü- lésnek a magyar országgyűlésre küldött tagjai kinyilatkoztatták, hogy mindaddig nem mennek Budapestre, mig a zágrábi községtanács a botrányt elitélő nyilatkozattal elégtételt Dem ad. Párizsban most ez a kérdések kérdése, vajon Gambetta tár- czáját a lajstromos szavazás intézményéhez köti-e, vagy sem. A Dalmácziában és Boszniában a lázadók ellen foganatba vett katonai rendszabályokra vonatkozólag arró) értesítenek a lapok, hogy nagyobbmérvü csapatosztályok vannak kijelölve, melyek az előjöhető nagyobb akcziónál a lázadók megfékezésére éa leveretésére felhasznál tassanak. A magyar képviselőház megkezdette a költségvetés általános tárgyalását. A pénzügyi bizottság előadója Hegedűs Sándor után a mérsékelt ellenzék nevében Somssich Pál mondott egy nagyszabású beszédet, melyben a maga és pártja nevében kijelenti, hogy a költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Utána beszélt Eötvös Károly, ki szintén nem tartja elfogadhatónak a törvényjavaslatot, még a részletes tárgyalás alapjául sem. Szólásra többen vannak feljegyezve; a vita folytattatik. Körrendelet az összes községek elöljáróságaihoz. A községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t. ez. egyik sarkalatos intézkedése, hogy „a mennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a közsé- szegényeinek ellátására elegendő nem volna,a község a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tarto*) A consum-adó sokkal újabb, mint hogy annak keresztülvitele nehézségekbe nem ütköznék. Ezért mi hiszszük, hogy kereskedőink e tárgyhoz hozzá fognak — mint szakértők — szólani. Szerk. A „VESOTST IMWL Síró szellő!. Siró szellő! hervadt virág! Tova szálló kis madár! Nem tudjátok megmondani Hogy a rózsám merre jár ? Virág nincsen már a réten, Összejártam már a völgyet, Kérdeztem a patakot... De hiába I.. kérdésemre A visszhang is hallgatott! .. Ha látjátok hervadt lombok, Suttogjátok bánatom. Siró szellő I mondd el néki Mint gyötör a fájdalom ! A csalogány sem dalol. Hova ment hát ? Mondjátok meg, Hol keressem, merre, hol ? És te vándor kis madárka! Vidd el hozzá lelkemet. .. Mert úgy érzem, hogy a szivem Fájdalmában megreped! .. Ferenczi F. Budapest, 1882. január 10. T S{erkes{tő úr!- Az ősszel szállt a fecske madár keletre, s azóta bizonyosan megszokta már családostól az uj hazát; a budapestiek gyors röptű „Fecské‘-je meg .Hattyú“ és más kollegáival együtt vagy két hét óla_ az újpesti kikötő iszapos ágyában készül téli nyugalomra hajtani füstös fejét, s az én fantasiám mégis fecske-szárnyon röpüli át a tért Budapesttől Veszprémig, hogy megpihenjen a szerkesztőség hivatalos asztalán, ellesse a szerkesztői édes gondokat, bevárja a vezérczikk ultima manusának derült pillanatát s kikémlelje, hogy a készülő szám részére mi érdekeset csempészhetne be a fővárosból. Fecske-szárnyakon, — januárius közepén! Megboosásson, szerkesztő úr és érdemes közönsége, de azt csak nem kívánja tőlem, hogy ebben a mostani időben, mikor a kályhafütők 50%ka kenyér- kereset nélkül marad, az utczasarki kofák „pomeráncs* helyett kicsibe múlik, hogy ibolyát nem kínálnak, ebben a mi talmi tavaszi időjárásunkban talán — mert tél van — varnyú-szárnyakat erőltessek fantáziámra? Tudják meg kérem, ha még nem tudnák, hogy a fővárosi embernek a saisonhoz kell alkalmazkodnia, ahhoz, még a gondolatának is. Ha pedig elfeledkeznék erről, majd eszébe juttatná a váczi utcza, meg annak a publikuma, hogy mi a kötelessége. Az első kirakat, amely előtt megáll, csalhatatlan bizonyítéka a saisounak. S mennyi leleményesség van ezekben a kirakatokban; hogy el tudják feledtetni a múltat, a karácsony és újév gyöngéd ajándékait, mennyi varázszsal fordítják a gondolatot, a vágyat a jelen és a jövő felé: kinek a szivébe, kinek a gyomrába bűvölvén a .farsang* hatalmát egy-egy báli toilette, vagy egy-egy pompás füstölt sonka, piruló fánk. íme, hogy leköti emitt a sétálók figyelmét az a fejedelmi fény ebben a széles kirakatban; tiszta csupa brilliantos csillagok, keresztek, valóságos .rendjelek“, halálra fáradozó rendezők, tikkadásig tánezoló obiigát tánezosok, geniális kottilion-diplomaták számára; s a kormány még csak egy ,rendjel-port* sem akaszt ennek a nyíl vánosan üzérkedő .rendjeiárusnak* a nyakába! Amott meg már pláne egy sereg tánezos van kiállítva. Nem a’, csak az .álarezuk.“ Furcsa, a malicziósus embernek ez a gondolata támadhat, hogy ez a kirakat valósággal a bámuló fejeket tükrözi vissza. Fej ás láb ugyan messze esnek egymástól, de azért a kirakatokban egymás mellett is ellehetnek. S milyen lábak, vagy csak lábtyük, ezek! Azt gondolná szerkesztő úr, hogy játéknak készültek; pedig csalódnék. Én azt gondoltam, hogy a chinai nők rendelték meg s szinte örültem a magyar ipar ilyetén ritka kapós voltán — s én is csalódtam: ezek igazi báli czipők, hanem csak .lábacskák* számára, mesterileg dolgozva, kiselymezve, megcsokrozva. S mondja valaki, hogy az efélét készítő czipészsegédnek nincs dicsérendő fantáziája. Pedig micsoda mindez azokhoz a bábosán hullámzó, tündérvilági szinü ruhaselymekhez képest,melyek oly tapintatosan elosztott redők- ben omlanak alá, pazar hátteret és drapériát képezve egyegy teljesen elkészült toilette-hez, mely alatt szinte dobog a szíve annak a kitömött nem tudom minek! Hát még a kívülről szemlélőnek. Bizon-bizon, ha — teszem azt — leány volnék, egy falat sem esnék jól addig — a legkedvesebb eledelemből sem — mig legalább álmomban ebben a .czifra toilette*-ben egyszer végig nem lejtenék a Redoute nagytermén! Mennyire is sajnálom, hogy biva- tottabb tollal nem rendelkezem ezeknek a pár excellence báli kirakatoknak a leírására; igy csak volna mégis valami érdeme ennek az irka-firkának; be kell vallanom, hogy az efélében szörnyen laikus vagyok. Tovább is mentem, a selymes kirakattól azon erős szándékkal, hogy többnél nem állok meg. Azt hiszi szerkesztő úr, sikerült ? Hát próbáljon csak elmenni jó étvágygyal a .Takács Lajos füszerkeres- kedése* előtt, majd meglátom, elfordítja-e a fejét. No itt a gastro- nomia minden Ízlése egyesült, hogy egy igazi farsangi .kiállítást* szervezzen össze. Igazán saisonszertí. Sokan nagyon epedve bámulták s valaki azt jegyezte meg rája, hogy többet ér minden kirakatnál. Mi tagadás benne, hanem azt gondoltam magamban, hogy — uram bocsa — igaza van! Olyan gustust kaptam utána, hogy akaratom ellenére is megittam rá egy pohár — sört. De hát olyan nagyra vagyok én ezekkel a kirakatokkal, mintha akár szerkesztő úr, akár olvasói soha se jártak volna nagy városban. Dehogy vagyok, nem vagyok én nagyra; hanem — tetszik tudni — a fővárosi ember életében a kirakatok megtekintése vagy szemlólgetése is olyan saisonszerű dolog; itt sincs ám ez mindig úgy. Aztán meg bibéje is van a dolognak. Ugyan mi érdekeset Írhatna egy ilyen magam-féle fővárosi levelező, amit a nagy lapok el nem kapkodnak előle. Lám, a kirakatokról egyik se© ir, hiba-e,
