Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-01-01 / 1. szám
VIII« évfolyam. 1-sö szálul. Veszprém, jan. 1. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi-, helyi* s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY Ui % A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő előfizetési ára,: Egész évre (január—deczember) . . . . 6 trt — kr. Félévre (január—junius) .............................3 frt — kr. Ne gyedévre (január—márczius) . . . . 1 írt 50 kr. A kiadóhivatal. NYILATKOZAT. Főtiszt, Lévay Imre úrnak Helyben. Főtisztelendőséged az általam kiadott „Veszprém* czimü társadalmi hetilap szerkesztőségétől — a köztünk felmerült félreértések következtében — a múlt év folyamán visszalépett. Mint több ízben, most is kijelentem, hogy a kérdéses diffe- rencziákat én szándékosan elő nem idéztem s a miről íőtisztelendő- séged az idő folyamán meg is győződhetett, én ezen félreértések megtörténtét mindenkor őszintén sajnáltam. A mennyiben főtisztelendőséged — a külső jelekből ítélve — azok felmerülését mégis nekem tulajdonította s a mennyiben azon alkalommal történt érintkezésünk közben főtisztelendőségeddel szemben bántó kifejezésekkel éltem volna, ezért, a jó egyetértés helyre- állítása czéljából, bocsánatot kérek. Főtisztelendőségednek mindenkor igaz tisztelője KRAUSZ ARMIN. Programmom. Divat ma attól, aki országgyűlési képviselő lesz, vagy a ki szerkesztőnek csap fel, programmot kérni. Hódolok én is e divatnak, de nem mulaszthatom el, tisztelt olvasóimat arra figyelmeztetni, amit én szentül hiBzek, hogy aki sokat ígér, az rendesen keveset szokott adni. ígérni könnyű, még pénzbe sem kerül, fie azután becsülettel az Ígéretet beváltani, ahhoz több kell, mint amit korunk reklámnak szeret nevezni. Pillantsunk vissza nemzeti fejlődésünk néhány évtizedére, szomorúan tapasztaljuk, bogy mindig a szegény magyar ember volt az, akit szemkápráztató Ígéretekkel hitegettek, halogattak jó barátok, ellenségek egyaránt; és abból a sok sallangos Ígéretből mi teljesült ? — Az, amit senki meg nem ígért — a nyomor, a szenvedés. Okúlt-e vajon mindezen a magyar? — Épen nem. Neki ma megint csak puszta szó, csillogó Ígéret, csik- landó reklámbeszéd kell, mert úgy, de úgy be tudják magukat nála hízelegni azok a mézes-mázos szavak, mintha mindegyik a jólétet, a boldogságot, az aranykort eo ipso magában rejtené. Mi lett mindennek a következménye? — Az, hogy a reális és a lehető valótól elszoktatott magyar embernek is, evés közben jött meg az étvágya és ma már a lehetetlenséget kell neki megígérni és azt is oly szörnyű színekkel festeni, hogy csak úgy rikítson, akkor — talán akkor — hitelre találunk. Nem jól van ez így. A mi őseink hősök voltak, de nem reklámhősök, amilyenekké törpülnek ma majdnem legnagyobb embereink csak azért, hogy czélt érjenek. Ne ámítsuk magunkat; ez az irány kivetkőzted a magyart igazi magyar természetéből, önmagával megha- sonlottá teszi és oda dobja mások játszólabdájivá. Ez a sötét és elszomorító valóság lebeget előttem, midőn a „Veszprém“ szerkesztésére újból fel lettan kérve. Ugyancsak e szomorú valóság volt oka annak, hogy újra felvettem a szerkesztői tollat, hogy tőlem hihetőleg én is meghozzam azon morzsányi áldozatot a magyar haza oltárára, amelylyel tartozunk kivétel nélkül valamennyien, akik igazán szívünkön hordjuk a magyar nép valódi, nemzeti érdekét. Ne várjon tőlem a tisztelt olvasó közönség fölfújt érdekfeszítő pikantériákat. Sem ízlésem, sem azon illem- és tisztelettudás, amelylyel a tisztelt közönség iránt fogok minden körülmény közt viseltetni, nem engedi meg, hogy ilyesmit tálaljak olvasóim elé. Az embereket nem hátsó, hanem elő-arczuk után fogom megítélni. Nqd> indítok hajtóvadászatot, hogy a kákán is Csornát találjak; nem teszek fel nagyító üveget, högy az emberi gyarlóság szúnyogát elefántnak lássam. Szóval nem akarok és nem fogok szikra lenni a puskaporos hordóban, hogy a szegény polgárok fölé gyújtsam a házat csak azért, hogy dicsekedhessem, hogy én oltottam el. Mécs, szerény mécs akarok lenni, de amely mindenütt, a maga módja és tehetsége szerint, világít, sötétséget oszlat, a gazdagok palotáiban ép úgy, mint a szegények viskóiban. Minden szerkesztő saját egyéni jellemét nyomja bélyegül lapjára. Én is ezt teszem. Amilyen vagyok árny- és fényoldalammal együtt, olyannak ismerjék tisztelt olvasóim lapomat is. Iparkodni fogok legjobb tudatom szerint tiszta vizet önteni, és a mihez hozzászólok, ahhoz úgy szólok hozzá, amint meggyőződésem hozzászólnom parancsolja. Ez programmom; ezt ismerem férfias feladatomnak megvalósítani. Erre kérem tisztelt olvasóimnak szíves tá^ mogatását, valamint már többekét szerencsés voltam megnyerni, kiknek neveit itt közlöm: Dr. Be\erédj Viktor, Bohunic\ky Ödön, dr. Csolnoky Ferenci, Fehérváry József, dr. Fenyvessy Ferenci, dr. Fischer Béla, Henc\ Ödön, Havlicsek Ferenci, Horváth Lajos, Hegedűs János, Kőrössy Antal, Kolo\sváry Jó- isef, Kleciár Ferenci, dr. Kerényi Károly, Kopácsy Árpád, Koller Sándor, Krausi Jó\sef, Levatich Kálmán, Miklós János, Mesies Polikarp, Nagy Iván, öiv. Nesi- mélyi Artalné, dr. Purgly Sándor, Pápay Viktor, Rosenthal Nándor, Rák János, dr. Sándorffy Miksa, SyUcs Dániel, V. Sárffy Ignáci, Stáhly György, Siabó Imre} Sieglethy György, Takács Ádám, Véghely Deiső, Wurda Adolf stb. Ezek után nincs egyéb hátra, mint tisztelt olvasóim szíves jó indulatába ajánlani magamat és boldog újévet kívánni, boldogabbat, mint amilyen a múlt volt. Lévay Imre. Mi újság a nagy világban? Oroszországban a nihilisták folyton lázas tevékenységet fejtenek ki s napról-napra szolgáltatnak anyagot a forradalom kitöréséhez. Izgató röpiratok terjesztésével szítják az elégületlenség lappangó tüzét, fenyegetésekkel vonják körükbe a legtekintélyesebb polgárokat és hivatalnokokat, még a katonai elemeket is, gyilkolásokkal félemlítik meg a közönséget. Legújabban is egy összeesküvést fedezett fel a rendőrség, melynek czélja III. Sándor czár meggyilkoltatása A nap leszállt, ismét ragyog sugára, Erénynyel küzdj le minden üldözőt Ébredj, ki eljátszád hiún idődet, Pelíjzá tán nyilát rád a halál, Használd, mi a múltból még visszajöhet, Hibáztál ? a hibán okulhatál. Keresd meg a jövőn, mit múltad elvett, Különben veszve vagy — kövesd ez elvet. O évre új óv 1 sok ember é még 1 Szivében ég a vérszomj s bőszharag, Hogy összezúzzák több csapatra oszlók S az oszlopból koldusbotot farag. Kívánom hát; légy új, mint új az év is, Törleszd a régi számlaiveket, Házat, hazát, szilárd alapra épít, Ha összeomlik — romja eltemet. A vén előítéletek kiégett Hamvából új s nagy eszmék keljenek, A szent szabadságot s testvériséget Békében élvezzék a nemzetek, Csak néz ez óv, ez — tudd meg — mit sem adhat Kéz, munka, ész vet a jövőbe magvat. Ma vár, reményi bolond, tétlen s tunya, Részéről nincs előkészítve semmi, Vásárra megy, nincs pénze s árúja Még fája sincs — gyümölcsét véli szedni. A baj alapját sem vetette meg, Tetőt csinál a csak képzelt falakra, Győzelmet vár a vérszomjas sereg. Alatta meg van ásva a tüzakna. Okos remény nem csal meg — hidd — soha A mit reménylsz, az ég, az év megadja, Ha végezed, mit a nap rád róva, Hű munka az okos remény alapja. Pórúl jár a bolond, ki, mert szelet vet, Vihart arat, viharmagból keservet. Belátni, mit hoz a jövő, nehéz, Ez a nagy bölcshöz is méltó tanulmány, Ma minden ember a jövőre néz, A bölcs meg vissza néz, maltján okulván. Század szül nagy bölcset s nagy hadvezért, Ki a múlt ablakán néz a jövőre. A bölcset, aki múlt- s jelenhez ért, Kövesd oh nép, az ily bölcs a hon őre, Borús volt a mait, bús még a jelen, Olyan lesz —• biztosítlak — a jövendő, Mint szellemed: dicső vagy dicstelen, Ha rész jő, zúg előre a nagy erdő Jegyezd meg: a jövő, mint jő tied, Tovább él, a ki élni nem siet. Sz. D. A szép Ízlés nemesítő hatásáról. (Felolvastatott a megyeház nagytermében 1881. deczember 8-án.) Mélyen tisitelt hallgatóimi Midőn a helybeli jótékony nó'egylet felkért, hogy nemes czél- jai elmozdítására tartandó felolvasásainak elsejét én vállaljam el, megvallom, nem kis zavarba jöttem, nem a miatt, hogy egyáltalán felolvasást kell tartanom, hanem fó'kép a miatt, hogy tulajdonkép miről is tartsak felolvasást, mit válaszszak tárgyúi, hogy a m. t. hallgatóságnak arra a rövid egy órára élvezetet, nemes szórakozást szerezzek, de úgy, hogy annak még az utóize is nemes és élvezetdús legyen. Tárgy, az igaz, van sok, talán több is, mint kellene, hisz a v’.lág és napjaink eseményei úgy hullámzanak szemeink előtt, mint Mkorbácsolt hullámok a tengeren, csak meg kell egyet ragadnunk ^ minden. Prózai, nagyon prózai dolgok ezek mind, azután Mkorl / / J^foi Kedves vendégünk, új év ' ^üdvözöllek Virágot s csókot szórva homlokodra. Oh léssz-e hü viszhangja énekemnek, Melylyel feléd repül lelkem rajongva ? Légy kellemeab, mint minden földi szépség, Szép, mint az égen tündöklő dicsőség, femedben egy aranykor képe fényljélc, Melyen lépjen testvéri frigyre föld s ég. Csókold meg ily tündér fényben hazámat, Csókodtól essék terhbe völgye, halma; Csókold meg sorban a szerény arákat, Lehelj még kedvesb bájt a bájos arczra. Mig szépen fest az ábránd 3 képzelet: Dicső valóvá ész, erő tehet I Múlt és jelenből él a nagy jövő _ hidd, Ha tvan század kincsén ül a jelen, Ez a kincses jövőbe átvivő hid, Hid a jelen, jövőbe lépsz ezen. Jelen s múlt lesz jövőd is nem sokára; {{a múltad elveszett, van tán jövőd; a .mmíw TMOÁJ1
