Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-03-13 / 12. szám
kiváló tárgyak készítői arany, ezüst vagy bronz érmet nyerendnek. 9. A segédek és tanonczok, kik egyszersmind kiállítók, a kiállításra szabad jegyet nyernek. 10. Az önálló iparosok, kik kiállítók, kivánatra a kiállítás egész tartamára érvényes névre szóló és más által nem használható jegyeket nyerhetnek 1 forint dij fizetése mellett 11. Minden kiállítandó tárgyra a kiállító* s munkaadójának neve, valamint a tárgy értéke is felírandó. 12. Minden kiállított tárgy, a reá irt érték szerint, a végrehajtó bizottságnál, vagy a kiállító külön meghatalmazottjánál, megvehető. 13. A kiállítás bezárása után megmaradt tárgyak folyó évi szeptember hó 1 ső napjának esti 8 órájáig visszavehetők; — az ez időn túl visszamaradt tárgyak nyilvános árverés utján az egylet javára értékesíttetnek. Debreczen, 1881. február hó. „A debreczeui iparos ifjúság önképző és betegsegély ző egylete.* Grünvald József, Huber József, titkár. elnök. Veszprémi mizériák. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Veszprém, márcz. 12, Szives volt tek. szerkesztő úr szélesen elterjedt és mindenki által szívesen olvasott lapjában jóakaró figyelmeztetésünk folytán az illető ,portverők* figyelmét felhívni arra, hogy a 24 órán át gyűjtött szobaport, ne zúdítsák utczára nyíló ablakaikon 8 és 9 óra között az utczán járókelő közönség nyakába, szemébe, ruhájára. Azonban úgy látszik, hogy a magasságban lakók, az ilyen földi halandótól nyert figyelmeztetésre mit sem adnak, — természetesen mert a lapokat sem olvassák — a szemétkiszórás, a porkiverés naponként észlelhető. — Még egyszer elhallgatjuk a neveket, de az ismétlés esetében névszerint fogjuk tek. szerkesztő úrral azért közölni, hogy talán majd az illetők másoktól legalább meg fogják tudni, hogy miért áll nevük a hírlapban. — Ha már sokfelé elfoglalt városi rendőrségünk neri veszi észre, hogy az ablakokon kiszórt szemét, por, rondaság, szivar és pipa hamu mennyire kellemetlen a közönségnek, — nem veszi észre azt, hogy némely szatócs jól behalzsirozott, vagy szekérkenyőzlítt ostor csomóját a járda közepére aggatja ki, csak azért, hogy a tisztességes ruházatú közönség ruházatán a jól megkent ostor végig húzódván, zsirfoltokat hagyjon azon a ruha darabon, melynek tisztán tartására az illető tulajdonos kényes: Nem veszi észre azt, hogy a közönség tulajdonát képező, s kizárólag a közönség kényelmére tetemes költséggel csináltatott járdákon kivannak rakva az illetők eladásra szánt tárgyai, — igy fog találni t. szerkesztő úr, a járdán csomóba kötött széna halmazt, minden nemű vaskelmét, elkezdve a patkó szegtől a cséplő gépekig, — fog találni bádogos kéakaratának; oltárhoz vezettem a nőt, kit számomra választott, s gazdag, tekintélyes emberré lettem.* „De én nem tudok elválni Josefinétől.“ „Ej, ez csak képzelődés! — Kis ideig majd sajogni fog szived, azonban az idő enyhítő befolyással bir, s a valóság végre is győzni fog, az ifjúkor álomképei mindig jobban jobban háttérbe szorulnak, mig végre egészen eltűnnek, csak a birtok, a gazdagság az, mi jelentőséggel bir, ez majd végálomba 8zenderíti legrajongóbb képzelődéseidet is, s akkor majd a gyakorlati életben és társadalmi állásodban magad is mosolyogni fogsz az ifjúkor bohóságai felett.* .Csak hogy ezen mosolygás szívből jő- e? alig hiszem. Én nem hiszem, hogy az igazi, mély és tiszta szerelem oly könnyen kialudjék, megholt szeretteink még a sírból is hirdetik------------* .Mondám m ár, hogy egy kis ideig majd fájni fog szived, azouban mindez majd elmúlik, igy hát te egybekelsz Klárával.“ ,Nem lehet atyám, adott szavam-----“ ,Mi t, adott szavad? Az a szegény leány nem fog elismerésem nélkül elválni a gazdag Walter fiától. Azon édes álmokért, melyekben téged ringatott, gazdagon meg fogom ajándékozni, de nőddé nem fog lenni soha —* t, .Atyám, mindkettőnk szive megtörik!* ,Oh, én nem szoktam az ily fenyegetésektől megijedni, a szív nem hasad ám meg oly könnyen, s általán véve vagy elfeledjük egymást, vagy visszaemlékezünk egymásra, mint valami régi sétára.* .Mindig engedelmes fiad voltam, azonban e tekintetben meg kell tagadnom az engedelmességet, mert önmagamat kellene megvetnem, ha csupa gyermeki alázatosságból lábbal tipornám a becsületet, s merő engedelmességből szószegővé válnék s aljasságra vetemedném.* szítményeket, — hájibáji ócska bútorokat, ruhákat, imitt amott összevásárolt lomtárgyakat, fél ölnél szélesebb állványokon kirakva, — fog találni esztergálos kirakatokat, gazdasági fanemüeket, sat. sat. mind csak azért, hogy a tisztaság és kényelem fenntartására adózó polgároknak legyen alkalmuk meggyőződhetni arról, hogy kényelmesebb a puha sárban térdig gázolni, mint a kemény kőjárdán a tyúkszemét érlelni. S miután éppen a járdáról van szó, a már elsorolt kellemességekhez, hogy kiegészítve legyen ecsetelésem, nem szabad elhallgatnom a mitsem tevő ácsorgók csoportját sem. Ezek az úgynevezett „trogerok* azon térséget, mit a fentebb leirt tárgyak kirakásával az illetők el nem foglalnak, azt elfoglalják a minden foglalkozás nélkül ácsorgó fiatal, középkorú és idősebb korban levő tró- gerok; egy-egy csoportban van 10—15—20 ilyen naplopó; ezeknek a műtettök abból áll, hogy kora reggeltől alkonyatig a járdán ácso- rognak, vagy ülnek, feküsznek, amint kedvük tartja,s jaj annak a szerencsétlen halandónak, ki őket e kényelmükben háborgatni merészeli; azt a legilletlenebb, a közerkölcsiséget sértő kifejezésekkel a fülén felül elhalmozzák; ha már unalmukban mást tenni nem képesek, egymás között összevesznek, no ekkor aztán lehet hallani czifrábbnál czifrább kifejezéseket, trágárságokat, hogy a jóérzésüeknek, különösen a nőközönségnek futni, menekülni kell, hogy minden jobb érzést sárba tipró illetlenségeket, erkölcstelenségeket kerülje. Ha munkára hívja valaki e naplopókat, egy órai munkáért egy-két napi rendes bérfizetést követelnek, ha megnem adja, vagy kevesebbet ígérni bátorkodik, akkor jaj neki, ezerféle gúnyt űznek belőle, rá támad valamennyi úgy, hogy őrül, ha tettlegesség nélkül, bedugott füllel megszabadulhat, és ha közülök egyik elfogadja ajánlatát, úgy jaj annak is, mert számíthat, hogy társai becsületesen ki fogják készíteni, ha csak keresményét a legközelebbi pálinkaputikban meg nem osztja velük. És ezen emberiségi salaknép nem fogy, de napról napra szaporodik, városunk nagyobb díszére. Ezen csavargók méltó társai az úgynevezett .kofák,* nyelveik síkosságáról nem is szólok, de üzérkedéseiket nem hallgathatom el. Ugyan kérem menjen végig a városon, majdnem mindenütt kofába ütközik, a gyümölcsérés idejében ezeknél találja a legkiválóbb gyümölcsöket. Mire a közönség a pi- aczra jut, már akkor minden gyümölcs, baromfi, tojás, zöldség a kofák kezében van, menjen végig 8 órakor a piaczon, már akkor csak a kofától vehet meg valamit méreg drága áron. Ezek csoportban mennek kora reggel a város végeire, ott bevásárolnak mindent a falusi termelőtől olcsón, és ők hozzák eladásra, s megfizettetik kétszeres sőt háromszoros áron. Igaz, hogy meg van nekik tiltva 9 óra előtt valamit a termelőtől venni, de akkor a termelőt nem eresztik be 9 óra előtt, vagy ha beeresztik is, nem engedik áruba bocsájtatni czikkeit, mert akkora már lefog ,Te szélkakas! egy hangot sem kellet* volna szólnod, a miről előre is tudtad, hogy akaratommal ellenkezik, nem kellett volna magadat elragadtatni eugedni oly tett által, mely nem csak a te, hanem atyád és egész családod becsületére befolyással bir.* .Bocsáss meg atyám, én azt hittem, hogy e tekintetben ura vagyok önmagámnak, a mi pedig a becsületet illeti-----------“ .Te daczos ! te vak!------------azonban mo st elég legyen, eddig óva intettelek, tanácsokat adtam, magamra veszem szószegésed következményeit is! De, ha minden várako- dásom ellenére szavaim a pusztában hangza- nának el, ha minden igyekezetem ellenállásod miatt hajótörést szenvedne, akkor, te ismered vasakaratomat, én haragos is tudok lenni, akkor, egyetlen, háladatlan, elvetemült fiamat, koldusként űzlek ki a szülői házból, akkor elmehetsz kedveseddel a világba, és dalolhattok a nyomorúságról, de azért mellette szerencsések, boldogok is lehettek.“ ,És ezek önnek utolsó szavai, atyám ?“ .Mostanra igen. Keménylem azonban, hogy eszed nem sokára megjövend.* .Tehát valóban szét akarja rombolni boldogságomat, kérlelhetlen szigorral csak az atya és a mennyasszony közt enged választást és az egyiknek bírását a másiknak elvesztésétől teszi függővé? „Amit mondtam, megmondtam.* .Akkor hát nincs több beszélni valónk!“ sóhajtott fel Gusztáv s távozott. „Őrült gyermek“ mormolá az öreg Walter a távozó után tekintve .azonban, ha egy kissé jobban átgondolja helyzetét, majd maga is rá fog jönni. .Csak nem kell engedni az ily daczos gyerekeknek, csak szigor által lehet megtörni az akaratosságot, én igy kívánom és annak igy kell lenni. (Vége kör.) lalták s 9 óra elmúltával átveszik. Ha valamelyiket rajtkapják, no akkor aztán csak meneküljön a rajtkapó, mert különben pellengérre van állítva becsülete, tekintélye, állása, neve mindene, s akkor jaj neki, mert soha sem lesz alkalma többé valamihez tisztességesen juthatni. Ha arról van szó, hogy adóztassuk meg az üzletet, akkor adóztatva van a tisztességes polgár, a fogyasztó közönség, ez fizet, visel minden terhet, és veszi a kofától méreg drágán élelmi czikkeit, — hát a kofa! — azt nem lehet megadóztatni, a közteher viselésbe bevonni? Miért? mert hát az »kofa*, az egész nap vékája mellett ül, a közönséget nyúzza, becsületén rágódik, nem tud, nem ér rá sem adót fizetni, sem a városi közterhekhez járulni, mert neki semmije sincs; és mig az iparos egész nap dolgozik, fut, fárad, családostól, cselédestől egész nap tisztességes munkájával 50—60 krt keres, addig a kofa, ki a tisztességes munkából élő iparos szájába tevő falatját megmérgezi, vékája mellett üldögélve, a tisztességesek becsületén rágódva, 3—4—5 forintokat keres naponként, üzlet- helyiségért sem fizet bért, üzlethelyiségének tisztántartása mibe sem kerül, mert hiszen az általa túlcsigázott fogyasztó közönség söp- reti az utczákat, öntözteti az áru helyeket, hogy a kofa élete kényelmesebb legyen, se port ne nyeljen, se hőséget ne szenvedjen! Az általa hátra hagyott szemét tisztitatlan ne maradjon! Nem ártana talán ezen körülményeket egy kissé megszellőztetni, és éppen most megszellőztetni, mikor éppen a közrendészeti szabályok módosítása, egyik tekintélyesebb városi képviselő ur által tett indítvány folytán elfogadtatott, és közel kilátásba helyeztetett, ha ugyan az is a jegyzőkönyvbe nem fog eltemetve maradni. Kérem, tek. szerkesztő urat, fogadja stb. A =Veszprém, márcz. 13-án. (Külföldi szemle.,) A kivételes angol-ir törvény életbeléptetése óta, pénteken eszközölték az első elfogatásokat. A hatóság elfogatta Walsh castlebari kereskedőt, az agrárius liga előkelő tagját, és a liga egy másik tagját, továbbá Boyton Mihályt, a liga egyik főszervezőjét. Ez utóbbi az amerikai köztársaság nevében tiltakozott letartóztatása ellen. — A görögtörök határ rendezésében segítségre számíthat a diplomatia. A szultán z i k i r t mond és minisztereivel is mondat. A z i k i r a korán valamely szavának vagy mondatának számos ismétléséből áll. Az illető szó vagy mondat ismétlése ima- és vezeklés erejével bir. E hathatós eszköz erejét akkor próbálta ki a szultán, midőn 1878-ban megtelepedtek San- Stefanoban az oroszok, és bevonulni készültek San-Stefanoba. Akkor a szultán négy helyettese által éjjel-nappal mondatta a reá kimért z i k i r e k e t, mert ő mint kalifa helyettesítheti magát. Most ismét ehhez a kipróbált eszközhez folyamodott a szultán. A napokban meglátogatta valamelyik török minisztert egy barátja, hogy fölvilágosítást kérjen tőle a helyzetről. A miniszter sokáig váratott magára, végre izgatottan jött ki a háremből és izgatottságának okául azt vallotta, hogy most mondott el 15,000-szer egy zikirt, a melyet a palota egyik seikje szabott reá és hogy még 15,000-szer kell ismételnie azt. A miniszter zikirje igy szállott; Álla akbur, Isten a szövetségesem. A VIDÉK. Siófok, márcz. 8. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Jelen soraim két szerencsétlenség tényé- ről tesznek tanúságot, melyek a Balaton és ennek egyik nagyobb kiömlő folyóján történtek, ugyanis: Szalay Imre kiüti lakos naponként fel jött hozzánk napszámosi teendőinek végzésére. Épen úgy most is mint mindig, a muuka végeztével egyik korcsmába tért barátait bevárandó, kikkel azután haza szokott menni. Ez alkalommal azonban többet ivott kell- leténél és a mámor vett erőt rajta, mely állapotban indult útnak haza felé. Útközben a Sió két partját összekötő zsilipen akart átmenni, közepén azonban feje megszédült — beleesett és nyomtalanul eltűnt. A boldogult szerencsétlen családja már már megvigasztalódott az ért vesztességen, midőn 10 hétre az eset után a már csaknem beheggedt sebeket a szerencsétlen ember családja szivén a sors szeszélye felszakítá — tudtára adatván nekik, hogy a belefult eltorzított hullája ma feltaláltatott. A másik eset az, mely már röviden említve is volt mint újdonság, hogy egy tihanyi lakos kocsijával a Balatonon akart átmenni, a I jég azonban alatta leszakadt, s daczára egy szemtanú által hozott segítségnek — későn ii in.*' •.*,,*.* volt, mert az ember és kocsija felett a re- csegőn egymásra tóluló és szemfödőt képező jégtáblák mutatták a szerencsétlen ember örökrei eltűnését. Ezek az idei áldozatai a Balaton és Siónak. Fogadja t. szerkesztő úr stb. r. I. Győr, márczius 10-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjának 5-ik számában közlött „póruljárt szerelmi historia* legközelebb a győri kir. törvényszéknél végmegoldást nye- rend; az elővizsgálatok befejeztetvén, a féltékeny jegyző jogtalan letartóztatás és testi sértés miatt vitéz kocsisával együtt már vád alá helyeztetett és ennélfogva hivatalától is e hó 5-én felfüggesztetett s helyébe — helyettesül Szabó Elek győrszigeti segédjegyző választatott meg; ki állomását azonnal el is foglalta. Ezen szerelmi tragoedia tárgyában a végtárgyalás e hó 19-én leend, mely tárgyalásra jogászaink — ha csak nem a hallgatóság kizárásával történik, — szép praiist szereznek, amennyiben a védő Baky István, egyik jeles és a kriminalitásokban kitűnő ügyvéd leend. Az erdményről annak idején értesítendem t. olvasóit. Bauer Ferenc Vár-Palota, márcz. II. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Lengyel József színtársulatával már 4 hete városunkban működik, a közönség szép pártolása mellett, s valóban meg is érdemli törekvésük, hogy pártolásban részesítessék. Halljuk, hogy innen Zirczre szándékozik menni a szorgalmas társulat, hol már az ottani itelügentia előre bérletet rendez s hisszük, hogy a zirczi közönségnek szint oly vig és élvezetes estéket fog szerezni a derék igazgató társulatával,mint nekünk; ki különben is már ismeretes a zirczi intelligens közönség előtt, — mint jó népszínmű énekes. — Sok szerencsét kívánunk a derék igazgatónak! Fogadja t. szerkesztő úr stb. Berkei. Vöröstó, 1881. márczius ll-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapja múlt számának vidéki rovatában t. herendi levelezője kikel, a vidékünkön elkövetett azon sajnos tény ellen, hogy az utaink mentén beültetett csemeték pusztíttatnak. Czikkiró úr e tény elkövetőjeként határozottan sem a pajkos gyermekek, sem pedig roszakaratu embereket nem gyanúsít, mégis czikke végén a nagyvázsonyi tanítókat rója meg, mint kik mulasztást követnek el — ta- nonczaikat nem tanítván kellő nevelés tanúsítására. Hogy czikkiró, daczára határozatlan gyanúsításának, mégis a gyermekek, illetőleg azok tanítóit leczkézteti és önmagával jön ellenkezésbe, nem tudom mi czél vezérli, azonban annyit mondhatok, — hogy ebbeli szigorú leczkéztetését — mi nagy-vázsonyi tanítók, kiknek erre egyáltalán szükségük nincs — kereken visszautasítjuk és támadását mely illetéktelen, rosszakaratnak nyílvánítván, azokra bővebben felelni nem tartjuk méltónak. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Veibl József, k. tanító. Puszta-Gyimóth, márcz. 12. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Egy ép oly hasznos, mint dicséretre méltó intézményről, mely szerény kis községünkben létesült, vagyok bátor tekint, szerkesztő úrnak említést tenni: Zubach Lénárd, helybeli néptanító ur belátva felette nagy czélszerűségét az iskolaitakarékpénztárnak, azt, az itteni népiskolában is életbe léptette. Az eredmény e rövid idő alatt bebizonyította ez intézmény életrevalóságát, a mennyiben 25 tanuló 50 frt megtakarított készpénzzel rendelkezik már. Nem tudjuk eléggé a fent tisztelt tanító úr ebbeli tényeért elismerésünket nyilvánítni, de hisszük, hogy jutalmát dicséretes tettének sikerében fölleli. Ez intézményt minden tanító úr figyelmébe melegen ajánlva: Fogadja t. szerkesztő úr stb. T. J. Felhívás a hazai szőlőbirtokosokhoz és borkereske- dőkhez '• A bor pasztörizálását illetőleg'maga Fás- tenz az 1872. julius 10-én az 1865 és 66-ik évben 40—60 Reaumur hőfokig pasztorizált borok hivatalos megkóstolása alkalmával Páriában; felvett hivatalos jegyzőkönyvben »következőket ajánlotta:
