Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-11-13 / 47. szám
YII. évfolyam. I8§1. 47-ik §zám. Veszprém, nov. 13. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — ElŐfize- tési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. j félévre 3 fi t j egész évre fi frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. JU_ Magánvitáknak « személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Eéílratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Bémentotlen, vagy német czim- zetíí leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi Iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdelíii megyei hivatalos heti közlöny. Tartsunk felolvasást a népnek! Veszprém, 1881. nov. 13. Bekövetkezett az az idő, midőn megrövidültek a napok, künn a nagy természetben nincs semmi gyönyörködtető, s ha valamit találunk (náthát) azt se köszönjük meg. Elfogyott a mezei munka, betakarodott mindenki. Elérkeztek azok a hosszú félt téli esték, melyeken, ha családi körünkben megjelenik egy vendég, rokon vagy jó barát, bizony nem csak, hogy ki nem dobjuk, de sőt kiszedjük kocsijának kerekét, elrejtjük sapkáját, csak azért, hogy el ne szökhessék s nálunk kényszerüljön maradui. A jól befütött meleg kályha mellett körbe ülve a férfiak pipaszóval, a nők a kézimunka különféle szorgalma- tosságával megeresztik azt az édesen folyó gördUlékfiuy bizalmas beszédet, közbe közbe szőnek egy egy jó adomát vagy a gyermeksereget mulattató mesét, szóval minden igyekezet oda irányul: lehetőleg kizsákmányolni a téli kevés örömöt. De azért véletlenül megtörténik — és pedig hivatlauul a soha nem óhajtott vendég, melytől félüuk, melyet a tél ijjesztő rémének nevezhetnénk s ez az unalom. Hosszú ásítozással fu- rakodik be a körbe, álmos szemeivel megrabolja az észt gondolatától, édesen elmerengő tűnődésétől s úgy látszik, mintha még az óra mutatóját is akadályozná előrehaládásában. Mivel riasszuk el a hívatlan vendéget, hogy soha többé át ne lépje lakásunk küszöbét, mivel szöktessük el úgy, hogy többé vissza ne kívánkozzék körünkbe? Városban még csak hamarabb juthatunk alkalom és módhoz, hogy meg ne találhasson. Itt vannak a különféle társulatok egyletei, melyekben esténként összegyülekeznek a tagok s elbeszélgetik az időt, itt vannak az olvasókörök, kaszinók, kölcsönkönyv- tárak, vagy ki ezekkel nem elégszik meg, elmegy a kávéliázakba s a napi hírek olvasásával vagy másnemű szórakozással vígan tölti el az estét. De falun? Ez a nagy kérdés. A tél unalmától hogyan lehet megóvni magát valakinek ? Az amúgy is rövid nappal még csak hamar múlik, de a korán beálló est ? Igaz a szorgalmas ember mindig talál munkájában szórakozást. — Ha nincs munkája, csinál magának. — A sokszor hetekig borús, ködös egyformaságban azonban mégis elakad és nem tudja: szerda van-e vagy csütörtök, pedig, bizony más, halandó kedd- nek nevezi azt a napot. Utóvégre a gépies testi foglalkozás még sem elégíti ki egészen, sok falusi embernek arczárói egy olyan sajátságos nyugodt kifejezés tükröződik vissza, melyből azt olvashatni le, mintha szellemi munkásságának gépezete, a gondolkozás kerekei megvolnának rozsdásodva, vagy bocsáuat erős kifejezésemért! ágy tüuik fel, mintha ama arcz viselője csendes butaságban szenvedne. Abban azonban azt vélem, az előrehaladott kor követelménye semmikép sem nyugodhatik bele, hogy némely falu lakossága a szellemi ismeretek kezdetleges állapotában maradjon meg. Ha a test megkívánja maga mindennapi táplálékát, nem szabad a lelket koplalásban szenvedtetni, hogy étien vesszen el a nagy nyugtatásnak és tespedésnek miatta. Sok panasz hallatszik, sok falu népe mennyire el van maradva a világtól, a műveltségről nála még szó sem lehet, de mi ezt a hamis hirt határozottan megczátoljuk, — nem csak azért, mert bizony igen nagy a száma azon tiszteletre méltóknak, kik jellemszilárdságuk, nemes becsületérzetük, egyszerű, józan, érett gondolkodás- módjuk miatt megérdemelnék, ha bölcsnek neveztetnének, de ha áll e hir szomorú valósága, úgy legelső helyen nem ők a hibásak, de igen azok, kik magukat a falukban elsőknek tartják, s kiket a nép is azoknak tart: a népnevelők, a lelkész s tanítók. Nincs falu most már, hol vagy mind a kettő, vagy legalább az egyik feltalálható ne volna, s ha csak egy kevéssé tudatában van is méltóságának s magasztos hivatásának, lehetetlen, hogy észre ne vette volna, hogy falujának bármelyik tagja, még a leg- bölcsebb s legnagyobb tapasztalatokkal bíró, öregbiró is mennyire becsüli, ha vele komoly beszédbe ereszkedik. A szellemi élvezet a legbiztosabb szer az unalom ellen. S kiknek van inkább hatalmában a szellemi téren feltárni a drága kincsek bányáit, kik kötelszhetik le maguk számára nem csak egyes faluk, de a humanismus által áthatott egész emberiség háláját, kik bírnak annyi fölénnyel inkább egy családias, egyérzelmü társaságba vonni össze, a pletyka s más félreértések miatt egymással viszályban élő, hiábavaló versengésben kifogyhatatlan — de az unalommal mégis küszködő falusi lakosokat — ha épeu azok nem, kik a falu szellemi fejei — vezérei. Alapítsanak falun kaszinót, olvasókört vagy egyletet, legyen ott a lelkész vagy tanító az elnök, tartsanak a téli hosszú estéken felolvasásokat, akár a történetből, melyet népünk végtelenül szeret, akár a természettanból, melynek sok tüneménye még ismeretlen előtte. Vagy, ha a nagy mindenség bármely paráuyáról beszélnek hozzá, oly készséges örömmel fogadják, hogy meglepő arra, ki megkísérli. Uj munka készítésével nem kell magát megerőltetni. Annyi sok népies nyelveu irt olvasmány jelent már meg, akár egy tizeden át sem fogy el. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Mata Florida. — Novella. — ' V— után Hegedűs János. (Folytatás.) A király lassan fölemelte fejét — egyre élénkebb figyelemmel kisérte a bájos tánezosnő mozdulatait, majd egészen előre hajolt, szemei fényleui kezdtek s úgy látszott mintha egészen újjá születnék ___ • Mid őn a táncznak vége volt, s Mata Florida és Alfonzé térdre borultak, a király fölkelt, s az udvar általános bámulatára, tapsolni kezdett — azután Mata Floridához lépett, megsimogatta arczát, miközben köszönetét és dicséretét meleg szavakban tolmácsolta. — Ily tánezot még soha sem láttam, — szélt, — ehhez képest valamennyi táncz, mely színházamban eló'adatik, semmi — ez a gyermek nem arra született, hogy az utczán tánczoljon — az én színházamban legyen ő tauezosnő — ez oly valami, minőt még soha sem láttam — valódi művészet. E közben a megelégedés boldog mosolya ült arczán, hogy végre valabára talált valamire, ami az ő szomorú életének egyformaságát felvidítja, , * - Szerződtetni kell, — íolytatá - mint első tánczosnó't, mert ő azt megérdemli s ő nem lehet másoknak alárendelve — ha lehető volna — szélt kérdő tekintetet vetve nejére, melyben ki volt fejezve azon élénk aggodalom is, melyet e közben érzett. A királynő dón Godoy Manuelre pillantott. — Nagyszerű gondolat, — sugá ez a királynő fülébe — ez majd annyire elfoglalja őt, hogy nem is akar másról hallani. — Nem tudom — válaszolt a királynő — mi akadály állna útjában annak, hogy fölséged ezen kívánsága teljesíttessék? Ezzel magához inté a királyi színház intendánsát Florida Blanka grófot és megparancsoló, hogy az ifjú tánezosnőt azonnal szerződtesse. Még egyszer köszönetét mondott a király a szép tánezosnőnek, kinek a király égető tekintete pirosra testé arczát — azután Florida Blanka gróf elvezette az ifjú párt. Még azon este szerződtetve lett Mata Florida az udvari színházhoz, és boldog ifjaink azt hitték, hogy most már elérték a földi boldogság legmagasabb fokát. Fényes lakásba költöztek a fellegtelen boldodogság derült napjait éldelték, melyről a zárda komor falai közt még csak álmodni sem mertek. Mata Florida első fellépte alkalmával az egész udvar együtt volt a királyi színházban. Az első magán-táncz, mely a balletmes- tert majd kétségbe ejté, mert Mata Florida az előirt alakzatok helyett, egészen más alakzatokat mutatott be, — annyira tetszett a királynak, hogy kihajolva páholyából élénken tapsolt. Nagyon természetes, hogy ezen legmagasabb tetszés óriási tapsvihart eredményezett. A lelkesedés a legmagasabb fokra hágott, mely később még azon tánezosnőkre is elragadt, kik irigy szemmel nézték ezen utczai tánezosnő fényes diadalát. Felvonás közben a király páholyába hivatta Mata Floridát, és hosszasan társalgott vele — az udvar szertartásaival ismeretlen lányka keresetlen szavai és naiv feleletei, sajátságos élvezetet nyújtottak az udvar fagyos szertartásaitól idegenkedő királynak — s édes gyönyörrel tekintett Mata Florida boldogságtól sugárzó arczára Ezen este, a mit már évek óta nem tett, az előadás végeztéig a színházban maradt, és a színházból hazatérve, bámuló környezetének nem győzte magasztalni a szép andaluziai tánezosnő művészetét. Csakhamar suttogni kezdtek az udvarnál a királynak ezen rendkívüli érdeklődéséről a bájos tánezosnő irányában — sokan egy új Favoritát láttak a szép tánezosnőben — és a királynő, valamint dón Godoy Manuel semmi akadályt sem gördítettek a királynak Mata Florida iránti vonzalma elé, éppen ezen vonzalom által vélték őt kezeik közt tarthatni és rajta uralkodni. IV. Károly szive azonban már sokkal fagyosabb és öregebb volt, hogysem azt egy^ újabb szenvedély lángra gyújthatta volna. Ő már csak úgy tekinté Mata Floridát, mint egy szép virágot, annak szinpompájában gyönyörködött, s mosolygva éldelte kedves csevegésének varázsát, midőu páholyábau vele társalgott; de tovább egy lépést sem tett, s igy a boldog ifjú pár szerelmének derült egére ezen oldalról sem vonultak fellegek. Hanem valamint egész Madrid, úgy a szent inquisitio is figyelmessé kezdett lenni az utcza porából oly hirtelen kiemelkedett andaluziai tánezos párra — voltak a kik még Lapunk mai számához WINTER ADOLF köszvényellenes készülékekről szóló köriévé van mellékelve. emlékeztek a buelvai Hieronymita kolostorban történt szökésre, összehasonlították a személy- leírásokat, kezdetét vette a nyomozás, melyhez a Mata Florida által háttérbe szorított tánezosnők megbecsülhetetlen adatokat szolgáltattak, úgy annyira, hogy a szent inqui- sitió nemsokára meggyőződhetett, hogy ezek a Hieronymita kolostor szökevényei, kik az egyház hatalmát mindez ideig oly ügyesen kijátszottál Az inquisitio nem szokott habozni ott, hol arról volt szó, hogy a zárdái fegyelem ellen vétkezők megbünhődjenek, és mihelyt tökéletesen biztos volt arról, hogy nincs tévedés a dologban — csakugyan ezek, a Hieronymita zárda szökevényei, — egy szép reggel megjelentek a szent Hermandad szolgái ifjaink lakásán és minden felvilágosító magyarázat nélkül, mielőtt ellentállhattak volna, szépen megkötözték őket, és az iuquisitio börtönébe vitték, melynek sötét, penészes odúiban aztán elmélkedhettek a felett, hogy boldogságuk verőféuyes napja miként változhatott át ily hirtelen a reménytelenség kietlen sötét éjszakájává. A balletmester, midőn Mata Florida eltűnéséről értesült, másnak adta át annak szerepét. — A király nem látva kedvenezét, kedvetlenül vonult vissza páholyába, s azonnal megparancsolta Florida Blanka grófnak, hogy tudja meg, mi az oka annak, hogy az ő ked- vencze a színpadon meg nem jelent. Hol van? Azt azonban senkisem tudta. Ezen a király igen felingerült s boszusan tért vissza az Eskurialba. E közben sikerült a valót kipuhatolni.
