Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-07-31 / 32. szám
x: v» s * * & Azután szóról szóra igy folytatom: „Midőn éa e tárgyra nézve következő kérdést intéz- Nt. Számvevő úrhoz: „igaz-e, minden pénztárnál előjövő ez a kifejezés: „múlt évről kötelezvényeken jött át* s ha ez igaz: hogyan lehet igaz a bizottság jelentésében ez a többször előforduló kifejezés: „adóslevél nincs róla?* a Mt. Számvevő úr következő válaszszal szerencséltetett: „a számvevői jelentésnek igaza van, mert egy teljhatalmú felelős (sic!) pénz- tárnoknak a szava: »ezért én vagyok felelős,“ előttem kötelezvény, de kötelezvény volt az a bizottság, — sőt az e. m. közgyűlés előtt is, mert külömben határozatot hozott volna ellene a bizottsági jelentés tárgyalása álkal- mával. A ki a helyzettel és a pénzkezeléssel csak kevéssé ismerős is, a számvevői jelentésnek igazat ad. A bizottsági jelentésnek igaza vau, annyira, miszerint csudálnom kell önnek vakmerőségét, hogy az általa beterjesztett kimutatásban kétkedését elárulni bátorkodik. — Azonban a két jelentésnek igazsága nem zárja ki azt sem, hogy önnek is igazsága ne legyen, mikor két igazságot nehezen tudván egyeztetni, czéiszerííbb módokról gondolkozik.“ Részemről nem akarom itt idézni azon szolgabiró emlékét, aki ugyanegy ügyben először az egyik félnek, azután a másik félnek s végre annak a hajdúnak is igazat adott, aki azt állította, hogy mindkét félnek csak nem lehet igazsága. Pusztán csak annyit említek meg, hogy annak kimondására, miszerint ilyen két egymással ellentétes állítás közül, mint a minőről itt szó vagyon, mindkettő egyszerre nem lehet igaz: sokkal kissebb vakmerőség kívántatik, mint merő vakság arra, hogy valaki ezt be ne lássa. Egyébiránt pedig — mint ez feltett kérdésemből létható — én egyelőre sem az egyik — sem a másik állításban nem, hanem abban kételkedtem, hogy az egyiknek i s, meg a másiknak i s igaza legyen akkor, mikor az egyik v a n-t, a másik ni n c s et mond. Most ra á r azomban — a föllebbi felvilágosítás után — teljesen látom, hogy a Nt. Számvevő úrnak nincs igazsága. Nincs: 1-ör azért, mert maga beismeri, hogy a bizottságnak igaza van, — nincs: 2-or azért, mert hogy önmagának is igaza van, azt csak állítja, de be nem bizonyítja. Bizonyítani azomban igyekszik. Azt mondja ugyanis: „a számvevői jelentésnek igaza van, mert egy teljhatalmú felelős péuztárnokuak a szava: „ezért én vagyok felelős“ előttem kötelezvény.“ Bocsánatot kérek, az ilyen beszéd akkor lesz előttem bizonyíték a fentebbi állítás mellett, mikor majd helyes bizonyíték lesz a fapénznek valódi pénzértéke mellett az, hogy olyan ember is van a világon, a kinek a z is jó. —-------Már ugyan hogyan lehet az a teljhatalmú pénztáruok felelős? és ha felelős, miként lehet teljhatalmú? hiszen az egyik ép úgy kizárja a másikat, mint a v a n a n i n c s e t. Aztán, ha a pénztárnok csakugyan olyan fából való vaskarika, a minőnek a Nt. Számvevő úr állítja s mint ilyennek ez a szava: „ezért én vagyok felelős:“ kötelezvény: akkor kár a papírt egyátalán kötelezvényre vesztegetni, — kár nyugtát kérni kiadásairól, sőt hogy mer tőle számot kérni? hiszen, ha szava lehet kötelezvény: nyugta miért ne lehetne ? Sőt hogyne lehetne szentírás ? Még azt is mondja a Számvevő úr: „de kötelezvény volt az a bizottság előtt is.“ — Bizonyosan ezért jelenti nemde a bizottság több helyen: „pénztárnoknál van .... adóslevél nincs róla“ ? Azomban valószínűleg a legnagyobb súlyt erre helyezi a Nt. Számvevő úr: „sőt (kötelezvény volt az) az e. m. közgyűlés előtt is, mert külömben határozatot hozott volna ellene a bizottsági jelentés tárgyalása alkalmával.“ Eltekintve azonban attól, hogy e közgyűlés valószínűleg néhány tanáosbiró úrból állhatott, — e hivatkozott körülmény nem a mellett lehet bizonyíték, hogy a pénztárnok úr szava kötelezvény hanem a mellett, hogy az a közgyűlés mulasztást követett el, mert nem ismerte, vagy — ami még rosszabb volna — nem akarta ismerni a maga kötelességét. — Mert ha ismerte volna, vagy akarta volna ismerni: felnyithatta volna egyházi törvénykönyvünket s elolvashatta volna a 128—131. lapon létező, az e. m. pénztárnokokat illető határozatból avagy csak a 7-ik, 8-ik, különösen a 9-ik pontot, mely ekként hangzik: „maga a perceptor a keze alatt levő Cassákból csak egy krajczárt sem vehet fel kölcsön a maga hasznára, tulajdon hatalmával“ stb; végül a 12-iket, melynek egyik czikhelye így szóll; „Ha a pénztárnok .... a gondviselése alatt levő Cassákat obligatiókban s készpénzben ki nem mutathatná: azonnal hivatalból letétessék.“ íme tehát: vagy kötelező, vagy készpénz: vagy pokol, vagy meuyország; de olyan purgatórium- b e 1 i állapotról, a minőben a tractualis cassa egy része szenvend, igaz hitű kálomista ember tudni sem akar. Mindezekből világos előttem, hogy a fennforgó kérdésben a Nt. Számvevő úrnak nincs igazsága, következésképen: számvételként szereplő számadása részben nélkülözi az őszinteséget s egyátalán kevés gondot látszik fordítani arra, vájjon a pénztár a rendnek és biztonságnak megfelelő módon kezeltetik-e ? Épen így áll a dolog a világlatban tartandó, még be nem folyt jövedelmeket illetőleg. Szó sincs róla, hogy a rátóti régebbi administratura idejéből a lelkészi gyá- molda illetékes jövedelme nincs tisztába hozva. — Nincs említve, hogy 1875. utáni időből Felső-Őrsről az e. m. lelkészi gyámoldát bizonyos jövedelemrészlet illeti stb. Nem kívánom a tisztelt olvasót tovább úntatni. Czélom csak az volt: kimutatni, miszerint a szóban levő két munkálat nem alkalmas arra, hogy e. m. pénztáraink állása felöl pontosan tájékozzanak bennünket. Pedig a tájékozásra — az e. m. pénztáraknak a rendnek és biztonságnak megfelelő módon rendezése tekintetéből — nagy szükség van. — Igen óhajtandó volna tehát, ha azok, kik a fentebbi, általam kifejtett nézeteket osztják, tömörülnének az e. m. pénztárak rendezésének eszméje körül s e végett kérvényt intéznének egyenként és összesen a Nt. esperes úrhoz, miszerint.- tekintettel arra, hogy az e. m. pénztárak némelyike különös- sen a lelkészeket, — másika különösen a tanítókat, — a többiek pedig átalában az egyházmegyét érdeklik: kegyeskednék egy lelkészekből, tanítókból és az e. m. közönség köréből kiválasztott egyébb férfiakból álló bizottságot azon czélból kiküldeni, hogy ez az e. m. pénztáraknak 1880-ik év végén való állását tisztán és H s o M p HH 33 bogv a könyvtár használatára nézve az eddigi gyakorlat továbbra is megmarad.“ Tehát nem a könyvtári részvény díj fog a közpénztár czéljaira fordítatni, mert az meg- szüntettetik; hanem a lelkészek és tanítók a közpénztár javára ezután adózni fognak. Még „két piszkolódó, sértegető, lázító körlevéléről emlékezik a pénztárnok úr s érti, a mint az esperes úrra való hivatkozásból veszem észre, ő hozzá két példányban beküldött „Nyilvános felszólalásomat“ és a mellé csatolt levelet. A nyilvános felszólalást fölebb ismertettem, a mellé csatolt levél így hangzik: „Tisztelendő Bartalos Dezső urnák Csurgón, Nagytiszt. Pap Sándor úrnak Iszka-SzentGyörgyőn ........Nagy tiszteletű s tisztelendő lelkész urak! ig en tisztelt hivataltársaim! Az ide mellékelt „Nyilvános felszólalás“ czimű iratot azon kérelemmel indítom útnak, hogy mélyen tisztelt lelkésztársaim ezt a fennebbi sorban és czímmel, nem mint hivatalos iratot, — melynek köröztetésére jogosítva magamat nem érzem, — hanem mint egy lelkésztársnak e m. pénztárainkróli nézetét a többi lelkésztársakkali megismertetés végett továbbítani szíveskednének. Magamat nagyrabecsült stb. íme tehát, határozottan kimondom, hogy ez magán irat és nem körlevél. — Magán nézeteimet közöltem lelkésztársaimmal és ezeket felkértem a jegyzetben, hogy közöljék azokat a tanító urakkal is. — Az iratot aláirtani, tehát annak tartalmáért a felelősséget elvállaltam. — Tehát nem is titkolóztam; de hivatalos körlevelet sem bocsátottam ki, hanem felhatalmazás volt az és kérelem. Felhatalmazás arra, hogy azon iratot közölje a czimzett mással is és kérelem, hogy kivel közölje. — Másként nem közölhettem nézeteimet. — Sajtó útjára adni nem akartam; 40 példányban lemásolni roppant dolog. A jó szónak nem szegik szárnyát. Úgy gondolkoztam, hogy megkérem lelkésztársaimat: közöljék egymással és pedig felirtam azt is, hogy kikkel. — Ezek között ott voltak a tanácsbiró urak is. — Az egyik felszólalást plane Nyikos úr küldötte be Nagytiszt, esperes úrhoz. Hogy nem hiába szólaltam fel: mutatják a legközelebbi közgyűlés pénzügyi határozatai, melyek az általam felemlített s a felszólalásba foglalt nehézségeket nem találták alaptalanoknak. Én úgy hiszem azonban, hogy lelkésztestvéreinknek szép száma, a szépen képviselt tanítói kar jelenléte stb. nélkül nem lehetett volna annyit tenni a helyzet tisztázására — És hogy a gyűlés olyan szép számú volt: én úgy hiszem, hogy némi részben a „felszólalás“ is okozhatta. — S most már ha azok a hozott határozatok törvényesek, a minthogy azok: nem értem, hogyan lehet azon iratot, a mely törvényes határozatoknak meghozására működik — hacsak csekély mértékben is közre, láziénak nevezni. — Jaj, de a pénztárnok úrnak tetszik e szó, mert engem tisztelhet meg vele s általa bizonyos kíváncsiságot vélt felgerjeszthetni az olvasóban, kivált ha még azt is hozzá teszi, hogy az az irat — előleges ígéret daczára — nem tárgyaltatok. — Nem ám, mert annak tárgyalása — miután a szükséges intézkedések a pénzügyeket illetőleg, a számvételi jelentés tárgyalása alkalmával megtétettek — feleslegessé vált, mivel csakis heves szóváltásra használhatták volna fel azok, a kiknek az esetleg nem tetszett. — Esperes úr pedig ilyenekkel az e. ra. idejét tölteni nem akarván, az én visszavett kérvényemmel együtt, a felszólalás tárgyalását is levette napirendről. — Egyébiránt tessék nagytiszteletű esperes úrhoz fordulni és úgy hiszem, kétségét eloszlatandja. Sértegető-e, piszkolódó-e, lázító-e az én felszólalásom? megítélni a nagyérdemű olvasó közönségre bízom; magam részéről csak annyit bátorkodom kijelenteni, hogy az én gondolkozásom szerint, a valódi állapotokat feltüntetni és a valót kimondani — önmagában véve — se nem sértés, se nem lázítás. — Baj, ha az igazmondás egyúttal sértés is; még nagyobb baj, ha a valódi állapotok feltüntetése lázítás; legynagyobb baj pedig ha egyszerre mindkettő. — De ennek nem az az oka, a ki a tarthatatlan állapotokra rámutatván: ezzel benyújtja a pályázatot az igazmondás szokott béréért; nem az a kinek tisztességes neve: „bombavető.“ - Minek erről azonban többet beszélni. — Én e nevet nem adtam magamnak, hanem csak elfogadtam, mivelhogy szépen passzol. — Egy felül a „teljhatalmú* czár, — másfelül a „b ómba v e t ő“ Rácz. — De valamint a magam fizetése: a bombavető név és a fejbeverés ellen nincs, úgy nincs kifogásom — bármennyire igyekszik is a páuztárnok úr rám fogni — az e. m. tisztviselők felemelt fizetése ellen sem; csak azt óhajtom s amennyire tőlem függ, rajta leszek, hogy annak kiszolgáltatása Guyon tábornoknak ama szavai szerint történjék: „Vorwärts? dupla lénung ...........; Rü ckwärts? Bomba és kartács!“ Moha, junius 30. 1881. Az egyik bombavető: Báez Géza9 mohai ref. lelkész. Veszprém, 1882. Krausz Ármin nyomdájából. J&.’Z, 1; ADEEM Ili 43 évi működése éta mindeuüt bi zalomnak örvend mit főleg solid ] A társulat dúsan ellátott bizto szolgálhat, és én mindig és minden! Halmainak az intézet elveihez híven ala] a társaság szé alapíttatása óta szolid üzleti gy arország To a) tűzvész és robb gyakat; b) jégkár ellen mii c) az ember él A társaság rendkivü ágában a biztosító közönségnél az előforduló károk a legg tetni és kifizettetni. Másré bizalmat valamint eddig tanús számításainál a közönséget mi solid alapon működő társaság Biztosítási ajánlati tások nyerhetők úgy az igazg a vezér- és főügynökségeknél ügynökségeknél. A társaságot a veszpr 76 3-3 66 T. ez. Van szerencsénk tisztelet megye és környékére nézve Eot Ja. u rra Veszprémben ruháztuk á fe ntemlitett úrhoz fordulni szi a a- -— Vonatkozással az Adria biztosi tésé re bátorkodom az immár áltálán lani s szives megbízásait tisztelettel Ausztriai vezérképviselőség: BÉ CSBEN IX. Bezirk, Wasa-Gasse Nro A társaság vagyona . . . . 2( Biztosítási kezelés .. .. 33 Fennállása óta fizetett károk . Nyeremény-részlettel való biztosítási ny ének 50 százalékát évenkint kiosztja, a 1 a nyereményrészlet nem igénylőknek egysz Értesítéssel szívesen szolgál a társak Képviseletre vonatkozó ajánlatok köv V
