Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-02-27 / 9. szám
Társadalmi bajaink és azok orvoslása. L Körülbelül száz évvel ezelőtt tűzte ki a dijoni akadémia azon pályakérdést: vájjon a műveltség előmozdítja-e az erkölcsiséget vagy nem. Köztudomású dolog, hogy a pályadíjat Rousseau a hires francia paedagogus és bölcsész nyerte meg, még pedig oly módon, hogy bebizonyította, miszerint a műveltség hátrányára van az erkölcsiségnek. Ezóta igen sokan foglalkoznak eme fontos kérdéssel és akadnak tudósok, kiknek véleménye megegyezik a .természet evaugeliomának“ Írójával. Én nem akarok e thémának mélyebb fejtegetésébe bocsát kozni, annyit azonban megengedhetőnek tartok nyilvánosan kimondani, hogy a XIX. század, melyet a jelenkori bölcsek a .haladás századának“ s /eretnek nevezni, semmikép sem lenne az „erkölcsiség és vallásosság korszakának* nevezhető. A statistica, mely tudománynak már is olyan sokat köszönhetünk, világos képét mutatja jelen századunknak. A naponként ijesztő mérvben előforduló gyilkosságok, ön- gyilkosságok, rablások, tolvajlások, párbajok tiszta képét mutatják a 19-ik századbeli erkölcstelenségnek. Emberek meggyilkolják egymást világos nappal más emberek jelenlétében, az Isten házát rablók kezei szentségtelenítik meg, börtöneink zsúfolvák, a sikkasztások, váltóhamisítások, zsarolások, uzsoráskodó üzelmek napirenden vannak. Kisdedeink szivéből kitépve a szemérem csirája, nőink inkább nők akarnak lenni, mint családanyák. Az ur házába csak azok járnak, kiknek kérni valójuk van, azok kiknek megköszönni valójuk lenne, nem látogatják azt A békés családi tűzhelyt nem lakják az apák, nem az anyák; azoknak a korcsma és kávéház, ezeknek a bálok és egyébb mulatságok nyújtanak szórakozást. íróink, színészeink alig tengődnek, s ha valami modern maecenas nem botlik eléjük, töviskoszoru övezi homlokukat. Külföldi férczművek díszítik hölgyeink asztalait, színházaink több roszat tálalnak az éhes közönség elé, mint jót; a pikáns ninissféle darabok megtöltik a kasszát, a zamatos magyar népsziuműveket, a lélekemelő, szivnemesítő drámákat csak néhány hírlapíró és diák nézi végig. Mágnásaink a külföldnek szórják pénzöket, sőt most már az alsóbb néposztály is lelkezdi karolni ama ostoba divatot, hogy szívesebben vásárolnak külföldi mint hazai áruczikkeket. Iparosaink, ahelyett, hogy vállvetve, egyesült erővel működnének a haza és társadalom jólétének előmozdításán, egymás irányában irigységgel viseltetnek, amit az egyik épít, a másik lerontja és felépíti rosszabbul. Mindenesetre az imént felsorolt körülmények meglehetős anyagot szolgáltathatnának egy újabb théma feldolgozására, mely ilyeténképen hangzanék: Mi a jelen században annyira elharapódzó erkölcstelenségnek oka és mi módon lehetne ezt gyökeresen megszüntetni? Én jelenleg nem szándékozom eme kérdésre feleletet adni, ezt avatottabb tolira és fejre hagyom, mert hiszen erről kötetekre menő könyveket lehetne Írni, csak pár szóval akarok rámutatni azon sebekre, melyek jelenkori társadalmunk erkölcsiségére nézve halálosak lehetnek. Annyi tény, és nem egy hírneves bölcsész és paedagogus véleménye, hogy társadalmi bajaink gyökeresen való orvoslása, csak úgy vihető ki, ha az ifjúság neveltetésére több gondot, figyelmet fordítunk, mert a jelenkori nevelési rendszer nagyon hiányos. Gyermekeink teljesen a tanítók kezeire bizvák! Pedig az iskolának más feladata van, az iskola művelt férfiakká, de nem erkölcsös emberekké van hivatva nevelni a gyermeket. Az iskola tanítja a gyermeket és nem neveli. A gyermekek természetes nevelője a szülő legyen. Igen, a szülő, az anya! Jó családanyákat adjunk gyermekeinknek! A franczia és német eredetű férczművek, észbódító regények helyett népszerű neveléstani műveket adjunk anyáink kezeibe! Ott van a lángelméjü Rousseu .Emil“je, .Zsófi“ ja, a nagy gyermekbarát Pestalozzi .Anyák könyve.* Ezeket olvassák, forgassák, tanulmányozzák hölgyeink! Tanulmányozzák az egészség — és neveléstani könyveket, képezzék ki magukat jó nevelővé, orvossá, azaz : családanyává. Az anya és gyermek közti viszony képezi a vallásos és erkölcsös nevelés alapját. Az érzelmek főleg az anya és kisdedje között létező viszonyból veszik eredetüket. A szeretet, hit, bizalom, háladatosság, emberszeretet csiráját az anya van hivatva, gyermeke szivébe ültetni. Hány élő példa mutatja, hogy az anya nevelése örökké maradandó hatással volt gyermeke életére. A gyermeki szív hasonló a megolvasztott viaszhoz, mely minden alakot felvesz és megtart. Legtartósabbak gyermeki szívben azon benyomások melyek a családi körben hatottak rá, s legmaradandóbbak azon emlékek, melyeket a családi körből hozott ki. A jámbor istenfélő anya beolthatja gyermeke szivébe a vallásosság érzelmét, megismerteti vele a jó és rossz, az igaz és hamis közti külömbséget, megtanítja őt utálni a bűnt és a rosszat. Mindez a családanyák ieladata. S hogy ezen feladatot megoldhassák, kell, hogy ismerni tanulják a gyermek testi és lelki képességeit, a nevelés feladatát és annak módszerét. A XIX. század főjelleme a rohamos haladás, mondják bölcseink. A XIX század főjelleme az erkölcsileg való rohamos hanyatlás, mondják azok, kik figyelemmel kisérik korszakunk beteges kinövéseit, ferdeségeit. A békés családi tűzhelyt kell gyermekeink nevelőiskolájává tennünk. Jó családanyákat kell gyermekeink mellé adnunk és akkor nyitva lesz az ut, a melyen haladva sikerülni fog a XIX. század beteges bűneit kiküszöbölni, gyermekeinket jó polgárokká, derék hazafiakká, vallásos, erkölcsös emberekké nevelni! Veszprémi Soma. =Veszprém, február. 27. (Külföldi szemle.) Konstantinápolyból és Athénből vegyesen érkeznek háborús és békés tudósítások. A szultán, mondják, legkevésbé sem hajlandó ellenállásra, mert aggasztja őt Albánia helyzete, továbbá a hadsereg ellátása, Az athéni hivatalos körök szintén komolyan kezdik fontolni a helyzetet, mert meggyőződtek, hogy Angliától nem várhatnak hathatós segítséget. — A békés szándék és biztosítás mellett furcsán hangzik az a konstántinápolyi tudósítás, hogy utóbbi napokban gyengült a békére való kilátás, hogy goschen nagykövet elmondotta Konstantinápolyban Bismarck herczeg azon nyilatkozatát, hogy ő nem tud módot a háború megakadályozására, és hogy a diplomatia tőtörekvése most már az lehet csak, hogy lo- kalisálja a háborút. — A háborút vagy békét jövendelő híreknek tehát nincs biztosabb alapjuk. — Mint egyszerű híreket közöljük eszerint csak a két fél készülődéséről szóló híreket. A .Nationalzeitung* értesül hogy a porta sietve fegyverkezik néhány nap óta. A Görögországgal szemközt fekvő frontot: Gallipolit, Mytilenét, Smyrnát és Salonicit gyorsan erősíti és 120,000 ember élelmezésére hirdet pályázatot. — A görög képviselőház által elfogadott és a tartalékosok behívásáról szóló határozat egészen határozatlan, azért nem is oly ártatlan, mint a minőneic a görög kormány föltünteti. E törvény ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy a 30—40 éves tartalékosokat kerületenként vagy korosztályonkiut hívhatja be. A vöröskereszt-egyleti karton-bál. Folyó hó 23-án újólag megnyíltak Karneval herczeg U fensége termei, hogy az O Felsége a magyar királyné védnöksége aíatt álló országos nőegylet helybeli fiók „Vörös-kereszt“ jótékony nőegylet által rendezett bálra a legfényesebb és jólelkübb közönséget befogadja s ez által a jótékonyság oltárára filléreiket letegyék. A helyi „Vöröskereszt-egylet“ buzgó elnöknöje Kutassyné úrnő testtel lélekkel küzdött és fáradott azon, hogy e bál ne fényben, de inkább egyszerűség és jövedelemben múlja félül az eddigieket. Fáradsága jutalmaztatott a mennyiben a jövedelem az egyleti pénztár részére 70 írt volt, úgyszintén az által is, hogy a fény helyett az egyszerűségtől tündöklőitek hölgyeink. S így kevésből elérték azt, hogy : adtak is, és mulattak is. A „Korona“ terme már fél 9 órakor megtelt városunk előkelő hölgyeivel, kik csaknem kivétel nélkül „karton“ toilettben jelentek meg. Igazán öröm ragadta el az embert a sok szépség láttára. Valóban ez egyszerű karton ruhákban oly szépek voltak, hogy az ember csaknem álomnak hitte e mai estét s nem kívánt volna álmából felébredni soha. Kutassyné ö nagysága mint e bál rendezője buzgón sürgött forgott a közönség között, mindenki részére volt egy szives köszönő és buzdító szava. Az első négyest 28 pár tánczolta s bár eleintén lankadt volt a kedv, de később annál nagyobb tűzzel tört ki. Reporterünk fényes ismeretségének köszönhetjük, hogy t. olvasójukkal közölhetjük a jelenvolt hölgykoszorú jegyzékét: Asszonyok : Bohuniczky Ödönné, Bodáné, Eszterhayné, Fodor Gyuláné, Forster Béláné, Horváth Kálmánná, Klainik kntalné, Leichtner So- máné, Móroeza Zsigáué, Reviczky Ambróné, Szabó Iinréné, Wurda Adolfué és Wirklerné. Leányok: Batta Lingi, Bezerédj Mariska, Boda Mariska, Bück- hel Eliz, Éhen Gizella, Fodor nővérek (Küngös), Kerszt Etel, Kovács Ilka, Rosos Ilka (Zircz,) Rosos Irma, Ráth Ida, Szalai nővérek, Szontirmay nővérek, és Stohl nővérek. E fenti szépek oly hévvel és oly kitönő kedvvel tánczoltak reggel fél 5 óráig, mintha többot az életben nem tánezolnának és egyszer mindenkorra kimutatnák magukat. Rendező; hat férfi és hat nő volt, karjukon fehér szallaggal rajta vörös kereszttel. A VIDÉK. Balaton-Füred 1881. február 23. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A ,b.-füredi önsegélyegylet mint szövetkezet“ évi rendes közgyűlését f. évi február 20-án tartotta, melynek lefolyásáról a .Veszprém“ czírnü hetilapot, Ígéretemhez képest értesíteni kötelességemnek tartom. 1-ső. Tárgy. Az 1880. évi számadások hitelesítése — mely a felügyelő bizottság által történt tüzetes megvizsgálás után rendben találtatott — hitelesíttetvén, jegyzőkönyvbe Íratni határoztatott, mely számadásnak lényegesebb kivonata következő: Múlt 1879. óv végével volt az egyleti vagyon adóslevelekben 30032 frt 94 kr. Ebből az 1880. év folytán visszafizettetett 1155 frt — kr. Marad 28877 frt 94 kr. Készpénz 288 frt 85 kr. 1880. évi befizetések összege ^^9154jfrt_45^kr. Összesen 38321 frt 24 kr. Ebből a pénztárnok 1880-adik évi kiadásait 1130 frt 80 kr. levonván, marad az egyletnek 1880. év végével 37190 frt 44 kr. értéke — ebből 35007 frt 94 kr. kellőleg biztosított adóslevelekben és 2182 frt 50 kr. készpénzben fekszik. 2-ik. Tárgy. Az igazgatóság ujjonani megválasztása, kik kivétel nélkül a múlt évben megválasztattak maradtak, névszerint a következő uruk: Elnök: Écsy László fürdő int. igazgató úr, alelnök Somogyi Péter, titkár Varga János, ellenőr Király Gábor, pénztárnok Somogyi Zsigmond, ügyvéd Chepely Károly, Segesdy Miklós rét. lelkész, Kanovits György felső népisk. igazgató, Róka Mihály, Redegi Pál, özv. Redegi József, Hirschfeld Sámuel, Veisz Sámuel, Pálfi Pál, Oblath Adolf, Veisz Áron, Pálti Imre, Bereczki Imre, a. Horváth János, Vörös József, id. Ujhely Dániel, Oblath Sámuel, iíj. Somogyi Imre, p. Kutasi Imre, í. Kutasy Imre b.-füredi, Eesy József urodalmi ellenőr, Sörös Ferencz tihanyi, Majer Autal arácsi, Chepely László ns. pécseli, Keuessei József küngósi lakósok. Felügyelő bizottság: Elnök Orbán Ignácz gyógysz. Tagok: Somogyi Gábor, Usizmazia József, Neuman Lázár, Zöllner Sámuel uras. Itt megemlítem azt is, hogy márczius hóra, rendkívüli közgyűlés összehívása határoztatott, a kamatoknak 8%-ról leszállítása tárgyában. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Varga János. Csóth, febr. 23. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Az ugodi — veszprémin. — választó- kerület 48 párt szervezkedési gyűlését Lovász- Patonáu f. nó 14-én tartotta meg. 43 község közül képviselve volt 12 község. Mivel a jelöltséget négyen is várták, nehogy egyik vagy másik a párt kárára megsértessek, elhatározták, hogy a központból kérnek jelöltet. A mérsékelt ellenzék jelöltje Dr. Fenyvessy F. kinek megválasztása annyival inkább bizonyosnak tekinthető mivel gr. Eszterházy Móricz úr is a pártján vau, kinek tisztjeivel együtt az előbbi választásuknál is folyton döntő befolyása volt. A kormánypárt még ez ideig semmi életjelt nem adóit magáról. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Sipöc$ Ferenc\. Leányfalu, 1881. február 22. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) „Hass, alkoss, gyarapíts, a haza fényre derül.“ A koszorús költő eme szavaitól lel- kesíttetve állítottuk fel újólag a leányfalui .olvasókört*, mely a nép közönye és részvétlensége miatt több éveken keresztül .mély álmaiban szuunyadozott. “Se tekintetben legtöbb érdem illeti Mező Imre körjegyző és a helybeli elöljáró urakat, kik a dolog élére állva, oda vitték az ügyet, hogy ma már 20 tag irta alá s fizette le az 1 írt félévi betétet: sőt hogy annál inkább biztosíthassák az olvasókör fennállását, annak helyiségéül saját tanácstermüket engedélyezték át, hol az esténkénti összejövetelek, s a már megrendelt „ Egyetértés„Vasárnapi Újság“ és „Veszprém“ czimű lapokbóli felolvasások meg is kezdődtek. Hogy pedig az irás szavai szerint: mindenek jó renddel és békességben menjenek véghez: a tisztviselők választása is megejte- tett. £Me\ő Imre, elnök. Kováts Imre, alelnök. S\abó József, pénztárnok. Kelemen Zsigmond, jegyző, és Magyar Soma könyvtáruok személyeikben ; kik is, hogy az olvasókör csekély jövödelmót némileg szaporíthassák, — a kör többi tagjainak beleegyeztével — zártkörű tánczvigaiom tartását határozták el, melyet folyó hó 19-én sikerült is nem ugyan nagyszámú, de auuál szebb és válogatottabb vendégek részvéte mellett megtartani. Az eredmény 22 frt volt. És itt nem hagyhatom megrovás nélkül mindazon helybeli polgártársak közönyösségét, kik a meghívást megvártak, sőt sokan követelték, mégis az olvasókör javára rendezett mulatságból kimaradni nem szégyenkeztek! Hanem hiszen régen Írva van: ,Sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak (megjelentek“) Ellenben fogadják ez alkalommal őszinte köszönetünk kifejezését mindazon vidéki, külünösen pedig n.-vázsonyi vendégeink, kik engedve felhívásunknak, készek vaiának jótékony czélu bálunkon megjelenni; valamint azok is, kik nem jöttek el ugyan, de a belóptidíjt szívesek voltak megküldeni. Hazafias üdvözlettel stb. Magyar Soma. Teés, febr. 24. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A helyi ágost. hitv. evang. dalárda testület saját alaptőkéje gyarapítására folyó évi február hó 12-én zártkörű tánczvigaimat rendezett. Daozára az egész napi zimankós időnek, mégis a várakozáson felül gyülekeztek a teósi nagy vendéglő ízléssel és csínnal feldíszített helyiségébe, hol a várpalotai zenekar szivet emelő magyar darabokkal fogadta a csipős széltől kipirosított arczu érkezőket. Már 9 órakor majdnem zsúfolásig megtelt a táuczterem, mégis, el lehet moudaui, hogy mindenkinek vágya ki lett elégítve. De hogy is ne, mikor mindannyit a testvériesség szeretető vezetett oda? Csakhamar kezdődött a keringő, melyet 8 pár tánczolt; ezután jött a második, harmadik, no, de ki tudná megmondani, hogy hányadikkal végződött? Éjiéi tájon volt a uagy szünet, pardon! dehogy volt az szünet, mert most jött az a rósz, a mit az egész közönségnek kicsinyje, nagyja várt. Ugyanis tiipos János evang. tanító uruak egy intésére, — mint a jói fegyelmezett katonák — kört képezve a terem közepén sorba állottak a dalkör tagjai, szám- szerint 56-au. Egy perezre sin csend válla fel a már magas Ionra csigázott jó kedvet; mindenki feszült figyelemmel várta a törté- uendőket. S a vezetőnek ezen szavai után: egy, kettő! mint egy szájból hangzott: .Csendes éj leheld reám, a békének álmait* stb. (Hymnus az éjhez Bethoventől.) Einaugzott a gyönyörű méla bús dal, melynek szépségét csak emelte a sikerült előadás, a miért tisztelettel szólhatunk mind a laraduatiau s buzgó vezetőről, mind pedig a kör tagjairól együttesen. Tisztelettel szólhatunk róluk mint olyanokról, a kik igazán megoldottált feladatukat; mint olyanokról, akik igazan érdemesítették magukat a .dalárda“ szép névre. Szóval: örömmel nyújtjuk nekik az elismerés babér koszorúját. Ezután kiki az étterembe vonult, hol ugyancsak ízletes ételek és italok hordattak fel, hol a vig pohárkőszöntések egymást érték. S miután a díszes estebéd veget ért, újra kezdte a jó kedvű fiatalság a magyar csárdást, minek csak a reggeli 7 óra vetett véget, a midóu ezen általános panaszt lebete haliam: de rövid is volt ez az éjszaka! Ennyit a szép esteiyról. Most pedig a rendezőség szives beleegyeztevel a dalaör nevében lorró köszönetét mondok azoknak, kik a meghatározott díjon felül, nem vontak meg filléreiket a jotekouy özeiből. Felülúzettek: tek. Stiuuer József ur 5 frt. tek. Riffer Sándor i frt 20 kr. tek. Schill Lajos 60 kr. tiszt. Rózsa Sándor 80 kr. tek. Borbély LŐ- riucz 60 kr. Egy névtelen urnólgy 1 frt. tek. Markovány Lajos 20 kr. Kiss Marton 10 kr. Szecsődy Imre 10 kr. Szabó János 20 kr. ivovács Mihály 10 kr. Kiss Minály 10 kr. ilj. Zugor János 20 kr. Varga Janos 5 kr. Barbás Féter ó kr. Varga István 10 kr. Varga Jánosné 5 kr. Borüas tíándorné 5 kr. Borbas János 10 kr. Hege Mihály 10 kr. Mifiók István 10 kr. Náuay Imre 30 kr. Szilvágyi Sándor 10 kr. lváucza Ferencz 20 kr. Zugor Lajos 20 kr. Zugor Dániel 20 kr. Zugor Ferecz 10 kr. Borbás Lajos 10 kr. Simon János 10 kr. Buda Erzsébet 5 kr. Kiss Jeli 5 kr. Vaszlaf József 20 kr. Borbás József 10 kr. Borbás Ferencz 40 kr. Zugor Gábor 20 kr. Mifiók Sáudor 20 kr. Sáfár Mihály 30 kr. Mihók János 10 kr. Kiss Mihály 10 kr. öreg Zugor Jáuos 10 kr. Süveges Erzsébet urhölgy 60 kr. Zugor Mihály 20 kr. Sípos János 40 kr. Az összes bevétel volt 36 frt 50 kr.; ebből levonva a 15 Irt 61 krnyi kiadást, maradvány 20 lit 89 kr. Végül teljes tisztelettel vagyok tek. szerkesztő úrnak stb. r. /. Mezö-szent-György, február 20. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez) Az idei farsang, mely a városi közönségnek oly sok élvet nyújtott, szeréuy kis községünkben igeo egyhangúan folyt s a nélkül, hogy csak egy nagyobb mulatság rendez- tetett volna. De bármiként folyt legyen le, kárpótlást találtuuk a helybeli jegyző Csonka István úr lakodalmán, ki Bodec István úr bájos és szellemdús leányát — Terkát vezette oltárhoz. Koszorús lányok voltak. Kovács Josefa, Minka és Kamilla, Eötvös Lidia és Puskás Ágnes. Továbbá jelenvolt hölgyek közül megemlíthetjük: Badiczné, Kecskeméthy Janka (Sz.-Fehórvár), Vargha Emilia (Veszprém). Ha- lomné, Katonáué, Vadasné, stb. Á lakodalom az örömapa által 3 napra rendeztetett s mindvigig hűen tartott a dinom dánom. A boldog párra több lelkes felköszön- tés tartatott, a többek között igen sikerült Kovács Béla nagykanizsai tszéki biró űré, ki a házasságot egy tál kiráutott csibéhez hason- lítá, (hm!) a mioói az ember nem tudja milyet vesz ki, a legszebbet-e vagy legrosszabbat-e. Harmad nap a iegjoob emlékkel szivükben távoztak a vendégek. Fogadja t. szerkesztő úr stb. r. /.
