Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-05-15 / 21. szám

Az ipar 8 kere8k. kamrától. (Hivatalos.) Hirdetmény. 596. A nagymélt. tnagy. kir. főldmivelési, ipar és kereskedelmi minisztérium a vetőmagvak megvizs­gálására „állami vetömagvizsgáló állomás“ czime alatt Budapesten, VII. Rottenbiller-utcza, 25. sz. a. oly intézményt hivott életbe, melynek czélja: a magke­reskedés ellenőrzésével a gazdák, erdészek és kerté­szek érdekeit az e téren előforduló visszaélések ellen megvédeni. Magvaikat úgy a termelők és kereskedők, mint a fogyasztók megvizsgálás végett a czimzett állo­máshoz beküldhetik. Azoknak, kik ezen magvizsgáló állomásnak bó'vebbi hatáskörét megtudni kivánják, megkeresésre bővebb felvilágosítás szívesen adatik. Sopron, 1881. ápril havában. A kereskedelmi és iparkamara. Hirdetmény. 783. A csak újabban életbe lépett olasz- ru- mán és a belga- rumán kereskedelmi szerződések folytán tekintettel arra, hogy a Rumaniával 1875. évi junius 22-én kötött kereskedelmi szerződésünk értel­mében kereskedelmünk részére a legnagyobb ked­vezmény van biztosítva, — némely vámtételek a Ru- mániába való bevitelnél kereskedelmünkre vonatkozó­lag is leszállítattak. Ugyanis fog fizettetni; rizs után 3 franc, 15 cent. helyett 2 franc. 50 cent. színes üveg után, ál­gyöngyök és hamis ékkövek alakjában 50 franc he­lyett 38 franc, nyers vászon után 55 franc helyett 45 franc. Sopron, 1881. május havában. A kereskedelmi és iparkamara. PÁPA VÁROS. Pápa, 1881. május 15. A választási mozgalmak után szinte jól esik az embernek egy keveset pihenni s más dolgokról írni. Annyiban azonban mégis még ezt a kérdést is érintenem kell, amennyiben a .Veszprém* múlt számában megjelent s „Cato* aláirásu czikkben az foglaltatott, bogy K á t h Károly képviselő úr V e r h o v a y és N é m e t h A. képviselő urak által meg- izente volna, miszerint ő Pápán nem szándé­kozik jelöltséget elfogadni Eu is hallottam a dolog felől, s mindjárt sejtettem, hogy valami turpisság lehet a dologban, hogy a képviselő urak kortesfogással éltek; mert hisz azt csak nem tehette fel senki jelenlegi képviselőnkről, hogy szándékairól indirekt utón tudósítsa vá­lasztóit. Most hiteles forrásból tudom s ,Cato‘ levelének ide vonatkozó passusát oda igazít­hatom ki, hogy Ráth K. úr igenis mondott valamit, de nem azt a mit nekünk a függet­lenségi párt két koryphaeusa meghozott. — Ráth K. úr ugyanis azt mondta nekik és elő­zőleg már Eötvös Károly képviselő úrnak is, miszerint csak azon esetre nem fogadja el a jelöltséget és segítené elő a harmadik, a kormánypárt győzelmét, ha volt pártjának te­kintélyes része a függetlenségi pártba csatla­koznék. Ez azonban mindeddig sem történt meg, és a Ráth párt szilárdan áll, tehát Ráth jelöltségére lehet számítani. De most térjünk át más dolgokra. A .Veszprém* t. olvasói már tudják, hogy Pá­pán színház fog építtetni. Ez az ügy most már abba a stádiumba lépett, hogy a mun­kások már hozzá is kezdtek, s hihető, hogy ha a nervus revum gerendarum akkorra ki nem kikötőtől a tengerparton van a hely, a hol egykor Homer iskolája volt. Egy barlang ez, melyben az ülőhelyek még ma is meglátsza­nak. Kószirtbe itt egy durva faragvány van bevésve, melyet Chandler két oroszlán közt Kybele mythologiai istennőnek ismerve fel a ki Hippomenest és Atalantát oroszlánokká vál­toztatta át, minthogy ezek társaságában ta­lálhatók vésve, festve, faragva, Jocoche pedig két múzsa közt Hornért vélte benne látni. Suhogó lombgazdag fasor terebélyes ágai ár­nyékolják be ez örök emlékű pontot, melynek tövéből egy kristálytiszta forrás bugyog fel s rendetlen kanyarulatokban csatinázva surran tovább kivájt kavicsos zöldszegélyü medrében. Innét a messze láttávolban néplakta hajléko­kat látni, melyek hátterében óriási mélységek tátongnak ezek mögött pedig összefüggő hegy- láncz meredez, mely vérvörös függöny gyanánt takarja a fensik meztelen kopárságát. A várostól nem messze van a Reha- mouza nevű kolostor nagy Konstantin császár alapítványa, építménye. Meredek gyalogösvény vezet ide. Kápolnája pazarul van ékítve, bolt- ivezete a mozaik építészet remek vegyüléke, az ablakok üveglemezein levő színes festmé­nyek pedig művészi kivitelűek. Szálas fenyő­erdő köríti, az utas itt néhány napot tölthet, kit a zárdalakók vendégszeretettel halmoznak el. A földrengés £ 1881. évi áprilhó 3-án érte, az első heve3 lökés még Szira szigetén is érezhető volt, házak összeomlásával s föld­fogy, őszre el is fog készülni. Az eszmét és annak kivitelét szívesen üdvözölené, ha váro­sunkban más viszonyok uralkodnának, de a jelenlegi körülmények között az egész szin- házügynek vagyis jobban mondva, a színház­építésnek nem lehetek barátja. Nem tekintve azt, hogy nagyon félő, miszerint a színházi bizottság rendelkezésére álló pénzösszeg na­gyon is jelentéktelen, mintsem, hogy nem le hetne attól is tartani, hogy vele a színházat be nem fejezhetvén, a lakosság hazafiasságá­hoz appellálni kénytelenek lesznek; mondom, nem tekintve ezt, méltón azt kérdezhetném, hogy annak az új színháznak lesz-e publi­kuma ? Attól félek, hogy nem lesz. Az anyagi miseriák városunkban már oly mérvet öltöttek, hogy igen kevés család van, a melynek ren­des színházlátogatásra is kerül. Rendes színházlátogatásról szólok, mert városunkban csak egy színházi publikum van mely ha visszavonul, a legjobb társulatnak is buknia kell. Helyesebb lett volna még 10 20 évig várni, ezalatt tekintélyesebb összeget sze­rezni, s ha a város és lakossága kedvezőbb anyagi körülmények közé jut, a színházat, még pedig különb színházat a most épülő félben levőnél. Ez idő szerint a .Griff* nagyterme sem szo­kott megtelni, hát még egy színház! A mi pedig a színház helyét illeti, bizony ezt is le­het kifogásolni. A városnak egy szabad térrel kevesebb lesz, s a színház ott fog állni a collegium előtt, mire valaki azt a malitiozus megjegyzést tette, hogy bizonyos jogász úrral ezentúl ha nem is beléje, hanem feléje fog­nak menni a collegiumnak, — a mi szintén nagy nyereség és haladás, ha tudjuk-----------­No de ezen most már változtatni nem lehet; várjuk be a következményeket én részemről a legjobb sikert s a fel- felmerülő aggodal­mak teljes szétoszlatását kívánom aznnak a szinházpártoló bizottságnak, melynek — külö­nösen más viszonyok között — a város és lakosainak intelligentiája csak köszönettel tar­tozik. Circumspex. PÁPAI HÍREK. (Saját tudósítóinktól.) Pápa, máj. 14. ♦Tisztul a levegő. A rendőrség többe két kiutasított már városunkból, kiknek bizo­nyos keresetforrásuk nincs, s egyúttal gya­núsak. ♦Betörés. Schneider Lipótnál máj. 6-án virradóra az u. n. bakonybéli apátság malmá­ban az ablak alján a fal kibontatott s 13 ing S. K. jegygyei, 7 asztalkendő ugyanazon jegy­gyei, 2 tányértörlő ruha ugyauazou jegygyei, 2 sárgával beszőtt ágyterítő, 9 csipkés háló rékli, 8 női nadrág, 8 háló főkötő, 9 kávés szalvéta ismeretlen tettesek által elvitetett. — Megjegyzendő, hogy a szobában ezreket érő ruha volt, de ők csak a határon levő tiszta ruhákból vittek el néhányat. A rendőrség eré­lyesen nyomozza. *Tüz. Május 8-án este ‘/jlO órakor a laki ut végén 3 szalma kazal kigyulladt. De­rék tűzoltóink gyorsan a hely színére siettek ugyan de vízhiány miatt működni nem tud­tak. A gyujtogatót — mint halljuk — Zs. B. ügyvéd ur, ki Dákéról éppen akkor jött haza, elfogta Kecskés J. eddigi csősz szemé­lyében. ♦Veszett eb. A hét folyamában a De- vecseri utczában egy eb, melyen a veszettség nyomai mutatkoztak, több ebet, és egy gyer­meket veszélyesen megmart. A városi tanács a megmart ebeket a helybeli gyöpmester ál­tal a városból kivitettni s agyonlövetni ren­alatti morajjal kezdődvén. A sziget 70 faluja közül 30 pusztult el, Nevita helység legtöbbet szenvedett, ez egy méternyire sülyedt- A ráz­kódás még folyton tart. Maga a főváros úgy néz ki mintha bombázták volna, nagy része rom­halom. A Kostor nevű erőd is iszonyúan szen­vedett. 6500 lakóház közül rombadölt 3000. A holtak száma 5000 tehető, 10000 a meg­sebesült, összesen a szigeten 30000 a hajlék­talan menekülő. Egy házban 30 töröknő ve­szett el, egy másikban 40 férfi. Egy kolostor 60 szerzetest temetett romjai alá. Egy gyer­meket midőn aunyát egy szűk kijárásból ki- segélni akarta a bomló kémény ütötte agyon, több menekülőt egy lezuhant háztető zúzott össze- Mindenütt a pusztulás és a bánat szo­morú képe, melyet elegendőkép ecsetelni nem lehet. t A rhodusi ("1863.) földrengés midőn 13 falu ment tönkre, a smytileni (1867.) santa- maurai (1869) a szmyraai (1875) és a Ca- sarnicciolai (1881) nem is hasonlítható a mos­tani chioszihoz, oly szörnyű ott a pusztítás és nyomor, melyet még inkább nevel a hajlék­talanság és az éhség. A Lloyd társulat hajói a sziriai s egyp- tomi utazás alkalmával érinteni szokták a kevéssel ezelőtt még szépen virágzó, most romokban heverő kikötő várost. Ki lesz újjá teremtője? s Ázsia örökké mosolygó egének ragyogó napja mikor fogja tova űzve elosz­latni borúját? a jövőnek van feutartva. delte s az ily esetek meggátlására azon he­lyes intézkedést tette, hogy az ebek tiz napig vesztegzár alá helyeztessenek. Azért a lakosság figyelmeztetik, hogy a vesztegzár tartama alatt kutyáikra szájkosarat kössenek s úgy eresszék az utczára, vagy pedig kössék meg s ki ne eresszék. *A színházi bizottság legutóbbi gyű­lésében elhatározta, hogy a szándékolt mű­kedvelői előadásokat akkor fogja megtartani, ha az új színház felépül, mivel nyáron a „Griff* fogadó nagy terme ezen czélra nem valami alkalmas hely, arena építése pedig sokba kerül. Debreczeni iparműkiállítás. FELHÍVÁS! A veszprémi iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete, a debreczeni iparműki­állítás és vándorgyűlés ügyében működő bi­zottságának tudomására jutott, miszerint hely­ben több iparos és iparossegéd oda nyilatko­zott, hogy a debreczeni kiállításra csak akkor fognak tárgyakat küldeni, ha erre a bizottság által személyesen felszóllíttatnak. Miután ezen bizottság tagjai annyi sza­bad idővel nem rendelkeznek, hogy ez iránt személyesen keresse meg az önálló iparoso­kat, segédeket, tanonczokat és az intézetek igazgatóit, felhivatnak ismét Veszprém város és környékének t. iparosai, segédei és tanon- czai, úgy a kézműiparral foglalkozó intézetek t. igazgatói kik versenyképessé­get éreznek, hogy a kiállításon miut kiállítók, minden előzetes felszóllítás nélkül is részt venni és a hazai iparos ifjúságnak, az ipar és az iparos ifjak fejlesztése iránt meg­indított mozgalmait támogatni annyival is in­kább szent kötelességüknek tartsák, nehogy Veszprém város és környéké­nek iparosai e térenis a leg­utolsók közé számítassanak. A kiállítási ügyben felvilágosítással és bejelentési ivekkel készségesen szolgálnak Krausz József, Fáro Ede, Auer Soma, Orbán Pál, Orbán Sándor, Auer Jakab, Berger Ja­kab úgy az egylet helyiségében naponta esti Vj8 órától 9 óráig Heller Gusztáv egyleti ellenőr. Veszprém, 1881. májushó 12-én. A veszprémi iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylet nevében A bizottság. A VIDÉK. B.-fiired, 1881. évi május hó 13-án. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Azon eső, melyet a múltkor félve hittem bekövetkezendőnek, elmaradt. De elmaradásá­ban sem volt köszönet. Helyette a már né­hány nappal elébb kezdődött szél folyton erősbbödve, földüuk felső rétegeit szikla ke- raénynyé szárította. S mig a viztartóbb lapos, valamint a felfakadott helyek azért folyvást érintetlenek maradtak, addig a magasabb, lejtős és nem fakadásos részeken a munka részint lehetlenné, részint — a szollökben — veszélyessé vált. így aztán kétszeres jótéte­mény volt ránk nézve azon kis eső, mely teg­nap virradóra éjszaka esett Tegnapelőtt ugyanis oly hideg volt az erős áramlatu lég, hogy ezen eső bekövetkezte nélkül okvetlenül tagygyal állott volna az meg; mig igy a fagytól való félelmünk is eloszlott, meg a főid kérge is A mentési munkákat illetőleg képzel­hető, hogy a folyton tartó erős rázkódások, tömeges épület összeomlások, hozzá férhetlen- ség s a nagyban elterjedt dőgleletes levegő miatt a kívánt siker egyelőre nem érettetthe- tett el, azonban erélyesen folynak. Szadyk pasa nem késett a nagy veszélyről Szmyruát s Kon­stantinápolyi tudósítani meghagyván egy fiatal táviró hivatalnoknak hogy rögtön oda távira­tozzon. A fiatal hivatalnok a romok közt élete koczkáztatásával törve magának utat indult a hivatalhelyiségbe, s bár körülötte recsegett s ropogott minden, a táviró készülékekhez ült s a pasa parancsát nagy ügy-bajjal teljesíté. Valóban hősi tettet miveit. Hüllő kőtörmelé­kek közt támolyogva jutott ki a helyiségből s e szavakkal állt a pasa elé: „Parancsod tel­jesítve van.“ Volt is eredménye e rögtöni in­tézkedésnek, mert megérkezett a várva várt se­gély mindenfelől, de szemben az iszonyú nyo­morral az csak pillanatnyi szükséget, pótolt. Magából Konstantinápolyból sietve, 400,000 oka liszt, és kétszersült, sok kávé dohány és rizs érkezett; küldtek ezen kívül jelentékeny pénzőszegeket is, kész sátrakat, tépéseket és orvosi szereket tizenöt orvos és sebész kísé­retében. Maga a szultán 50 palotaszolgáját küldte el a sebesültek ápolására. Egy franczia hadihajó legénysége nagyon kitett magánért. Liverpolban ápr. 6. egy népgyülés alkalmával 1000 iont sterlinget, gyűjtöttek s küldtek el a khiosziak részére, s az óta innét is onnét egy kissé porhanyulván, valamivel a mezei és szőllőmunka is megkőnnyebült és jobb len­dületet vett. Hanem azért a remélhető termésre nézve most is leguagyobb mértékben áll az, amit a múltkor mondottam. Tavaszi vetéseink meg­lehetősen kezdenek ugyan — részint kelni, részint fejleni, de az ősziekre, eltekintve a nagy ritkán található gyenge kivételektől, nincs mit számítanunk. Azok legnagyobb részét elölte a viz, s most is betegen, sárgán görnye- deznek vékony szálai s nem bírnak fejlődni, ahol pedig életerős szálakvirultan látszanak: a gyom képezi a fő terméket. A szőllők hajtásai most már vesszőkbe kezdenek kinyúlni. Az esőzések beállta óta s a szelek közt is többnyire fényes napokban rohamosan fejlődtek ki a tőkék. Szüretünk azonban, most már biztosan mondhatom, gyenge lesz. Mint a múltkor irám sok sarok hibás lett, nem hajtott ki, de a kihajtottak is kevés és apró szőllőfürtöket hoznak. És még erre is, mennyi veszély várható ! — q — Sz.-Fehérvár, 1881. máj. 12. (A „Veszprém“ szerkesztfíjóliez.) Múlt levelemben említést tettem, hogy a múlt szombaton (7-éu) tartott hangverseny­ről és annak eredményéről tudósítandom. Nem leszek tán unalmára a „Veszprém* tisztelt olvasóinak, ha emellett egy Kissé hosszab­ban időzöm, mely mind anyagilag, mind más szempontból tekintve is igen szépen sikerült. Tiszta jövedelem körülbelül 400 frt maradt, mely az egyesület alaptőkéjéhez fog csatol- tatni. De szóljunk valamit magáról a hang­versenyről ! 8 órakor — mert ekkor vette kez­detét — zsúfolva volt már a színház épülete s nem maradt egy páholy, nem egy szék sem, üresen. A főgymnasiumi ének és zenekar igen szépen működött s minden darab után sürü tapsokkal fejezte ki a közönség tetszését, me­lyekből főt. Vass Bertalan és Alaghi Dezső tanár uraknak is bőven jutott. Gebhardt An­tonia kisasszony kiléptekor koszorút is kapott, Vaszilievics Olga k. a. játéka pedig mindig tetszésben részesült. De fénypontja az ünne­pélynek, vagyis jobban mondva hangverseny­nek Balázs Béla VIII. oszt. tanuló s Grei- 8iuger Iván orvosnő vendék harmonicus játéka és Nagy Gyula VIII. oszt. tanuló szavalata volt. Amazok kik közül az első zongorán a másik pedig hegedűn játszott, biztos techni­kájukért méltó tapsot arattak, sőt egyikét uj- rázták is, Nagy Gyula Vili. oszt. tanuló Arany Jánosnak a „Walesi bárdok* balladáját sza­valta melyet igen szépen s hatásosan adott elő. Tiszta csengő hangjával, mellyel egyaránt vissza tudta adni az örjöngő király parancsoló szigorát s az agg bárd reszkető hangját, lázas tetszést szült, mely sürü szűnni nem akaró tapsokban tört ki a közönség részéről. S a taps valóban megérdemlőit volt. Mindenki pár kedvesen töltött óra emlékével hagyta el a termet s velők együtt elhagyom én is e tár­gyat, hogy néhány az e héten lefolyt esemé­nyek tudósítsam tekintetes szerkesztő urat. Azt tán említenem sem kell, hogy ked­den ő felsége a koronaherczeg mennyegzője napján a város minden középülete, sőt még a magánházak is főllobogózva hirdették az orszá­gos üunepélyt, midőn annyi millió ajk mond áldást a magas frigyre. De történt kedden más valami is, mely majdnem igen szomorú véget ért. Városunk egyik előkelő kereskedőjének neje a mondott nap reggelén a boltot ment kinyitni, midőn alig pár lépéssel üzlete előtt egy emeletes ház is sűrűén érkezik segély. Minden nemzetiség­beli matróz kivétel nélkül versenyez az élve eltemettettek kiásásán. Különösen kitüntetik magukat a franczia tengerészek kik egymás­nak bátorítólag kiáltják: „courege mes en- fans.*A mentési munkák azonban mindenféle nehézségbe ütköznek mert félig összedőlt há­zak sorrendben roskadoznak össze. A „Bouvet* nevű franczia fregathajó bátor legénységeiből már több matróz súlyosan megsebesült, más nemzetbeliek pedig a lazán összefüggő és be- omló romok alatt lelik halálukat. A menekült lakosság legnagyobb része a görög temetőbe vonul ki s ott telepedik le. Számos sirhalom tövében néhány száz ember ott fekszik remény­telenül jajveszékelve s segély után esdve tört tagokkal, s vérző sebekkel elborítva A kevés orvos, kit a katasztrófa meghagyott, ki van merülve a fáradságtól s nincs elegendő sérv- kötője, kénytelenek levenni a hullákról az al­kalmas ruhadarabokat, s szükségkép felhasz­nálni. Az is megtörtént, hogy egy aggastyán, kinek mindkét lábszára eltörve volt, két kezein mászott neje felismert hullájához, elűzendő róla a gazdátlan kutyát, mely azt rágni kezdte. Alig képzelhető iszonyúbb látvány; mely­nek borzalmas voltáról megközelítő képet nyúj­tani gyenge toliamnál csak az avatottabb ké­pes. Ez okból letéve azt, befejezem hiteles adatokból merített eme keretbe gyűjtött is­mertető rajzomat.

Next

/
Thumbnails
Contents