Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-01-16 / 3. szám

VIX. évfolyam. ISSI. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉETESITÓ“-Vel együtt minden vasárnap reggei. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfize­tési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija : egy hasábos pe- titsoronkint 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kül­dendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. S-ik szám. Veszprém, fan. lö, Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódisá­guk iránt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. Egy szó a kormányhoz. (A herendi porczellángyár érdekében.) Veszprém jan. 16. Városunktól egy órányi távolban a hazai mííiparnak oly gyára műkö­dik, mely egyetlen a maga nemében s készítményeinek mtíbecse által nem­csak hazánk, de az egész művelt vi­lág elismerését vívta ki magának. A herendi porczellángyárt értjük. A külföld iegnevezetesb czégei, idegen uralkodók udvarai, fejedelmek, liercze- gek innen szokták megrendelni por- czellán-szükségleteiket; minden kiállí­tásról elhozza a gyár a legnagyobb díjakat, arany érdemérmeket, az ipar­ügyekkel foglalkozó sajtó kifogyhatat­lan e gyár készítményeinek csodás müalkata dicséretében s aki a gyárat egyszer megtekintheté, rajongással viszi el hirét a hazába. S ma mégis azon a ponton áll a gyár, hogy alig-alig teng. Háromszáz munkás helyett 30 ember dolgozik benn a folyó aprólékos megrendeléseken, melyek elkészítésébe is csak úgy fog­hat a gyár, ha eleve előleget kap reá s hahogy a gyárnak jobb sorsa nem fordul, úgy lehet, hogy legközelebb végleg megszűnik s véle odavész hazai műiparunk leghirnevesb telepe. A gyártulajdonos család egymás­iránti torzsalkodása vitte a gyárat a bukás szélére.Kicsinyes irigykedés házi­ellenségeskedést támasztott közöttük s a viszály titkos ármánykodássá fajul­ván, maguk ásták alá a szép jövőjű vállalat alapját. Ma, mikor a családi viszály az egyiknek halálával megszűnt s az élet­ben lévők egyesült erővel törekesznek a gyár megmentésére, már csaknem a lehetetlenséggel küzdenek s önerejükből nem képesek többé új életet önteni abba. A gyárnak ma mintegy 30 ezer forintnyi adóssága van s ennek ka­matai, a roppant adó s az óriási regie oly tőkét igényelnek, milyent ez a család többé össze nem teremthet. A végső eszközhöz fordultak tehát s e percében Becsben a\on fáradozik a\ egyik testvér, hogy a gyárat bécsi részvényesek kezére játsza! Az utolsó kártya ez, melyet a gyár a sajátlétele érdekében kijátszik! E kártyával nyerni, fog, de a nyere­ség a bécsi gründerek zsebébe fog vándorolni! Azt kell hinnünk, hogy e tények­kel szemben hazánk illetékes közegei nem maradhatnak közönyösek többé. Az, hogy egy gyárral több vagy ke­vesebb van-e hazánkban, hazaíiui lelki­ismeretünkkel még megegyeztethető az adott körülmények közt, de az, hogy a hazai müiparuak már világhírre ér­demesült ez elsőrendű s egyetlen té­nyezője külföldi kézre kerüljön, azt hisszük, oly tény, mely a nemzet fiai hazafiasságára appellál. Nem akarjuk e helyen felemlíteni, hogy a diósgyőri szerencsétlen vas­gyárba hasztalau dobott kormányunk milliókat, nem utalunk arra sem, hogy „háziipar“-segélyezés czímén százez­rek kallódtak már el nyomtalan. E reminiscentiák csak keserűséggel te­lítik el lelkünket. De ha már ez meg­történhetett, bizva kormányunk haza­fiasságában, nem szabad feltennünk, hogy a herendi ipartelepről mondott körülményeket megértvén, nem sietne segélykezet nyújtani arra nézve, hogy azt hazánknak megmentse. A legköny- nyebb módot erre bizonyára megta­lálja, ha megbízott kiküldötte által a gyárvezetéssel mielőbb érintkezésbe lép. Legyen biztosítva a kormány, hogy ebbeli nagylelkűsége, mely pedig semmi koczkázattal nem járhat az államra nézve, egyikévé váll hazafias legna­gyobb érdemeinek.S a nemzeten nem fog múlni, mint eddig sem, hogy támoga­tásával új lendületet adjon e tisztán hazai erőkkel s hazai anyaggal dol­gozó mtíintézetünknek. Hisszük, hogy megértetéuk s sza­vunk nem lesz elhangzó szó a pusztában. Mert általunk egy veszendő nem­zetügyünk appellál a kormány haza­fiasságára! = A magyar országos segély\ő nőegylettől a következő sorokat vettük : A magyar országos segélyzo uőcgylet (veres kereszt) központi vá­lasztmánya tisztelettel kéri az összes megyei, vidéki s városi választmányokat és a fiókegyle­teket, hogy az alapszabályok 20 és 29 §§-ai ér telmében közgyűléseiket január illetőleg február hóban megtartani és az évi jelentés pontos szer­kesztése czéljábo'l a tagok és választmány név­jegyzékét és a szabályszerű félévi számadást márczius hó 15-éig okvetlenül beküldeni szíves­kedjenek. Gróf Zichy Nándorné s. k. elnök. = Tudnivalók mészárosok és marhakereske­dők részére. Minthogy a keleti marhavész Hor- vát-Szlavonországban és a Horvát-Szlavon ha­tárőrvidék területén megszűnt, a földmivelé3, ipar és kereskedelmi miniszterinm 376000 sz. a. kelt körrendeletével a szoros határzárt meg­szüntette, és megengedte 1. hogy a Horvát- Szlavonország területéről származó kérődző álla­tok és ezek nyers termékei a határszéli belépti állomásoknál az 1874: XX. t.-cz. 3-ik szaka­szában foglalt feltételek mellett az ország te­rületére behozattathassanak. 2. A Horvát-Szla­von határőrvidék területéről származó kérődzök­és nyerstermékeknek behozatalához azonban minden egyes esetben a minisztérium külön élő­leges engedélye kívántatik meg. Ilyen belépti állomások Baranyamegyére nézve, az eszéki át­járó hid, továbbá a páléi rév, a Dráva mentén. A veszprémi iparo3 olvasókör közgyűlése (18*1. jan. 9-ikén.) A közgyűlést a nagy számmal egybe- gyült egyleti tagok jelenlétében d. u. 3 órakor nyitotta meg ^Brenner Lőrincz egyl. elnök. Üdvözölvén az egyleti tagokat, felolvastatott az előző közgyűlés jegyzőkönyve, mely észre­vétel nélkül hitelesíttetett. Áttér ezután a kör lefolyt évi műkö­désére s előterjeszti, hogy az egyletnek ma 164 tagja vau, kiknek legnagyobb része tagillet- mónyét már befizette. Zollenstein egyl. tag erre vonatkozólag indítványozza, hogy az egyl. helyiségben ki­függesztve levő intés a hátralékos tagokhoz, vétessék le, mert ez — nézete szerint — nem felel meg az ildomnak. Lévay Imre egyi. tag pártolja az indít­ványt, mig Husvéth János s többen a ki­függesztés mellett vannak. Határoztatik, hogy a kifüggesztés minden év végén eszközöltessék. A költbégvetés a jövő évre ez: Féuzrna- radvány 35 frt 73 kr. tagsági hátralék 80 frt, a jövő évben 140 tag díja 420 frt, újság- eladásból 5 frt 60 kr., összes bevétel 541 frt 33 kr. Kiadás: Múlt % évi házbérhátra- lék 75 frt, jövő évi házbér 300 frt, .Egyet­értés“ re 20 frt 24 kr. .Magyar Ipar‘-ra 5 frt 5 kr; „Veszprémére 6 írt; „Vasárnapi Ujság“-ra 8 frt 10 kr; ,Függetlenségére (felerészben) 10 írt; levélhordónak 6 írt; be­mondónak 15 írt; összes kiadá- á45 frt 39 kr. Felesleg fog maradni 95 frt 94 kr. A könyvtár jelen állása 170 mű, 514 kötetben. A múlt év folyamán 553 tagnak 1235 db könyv adatott ki olvasni, mi örven­detes tudomásul vétetett. Dukovicsßbmuel egyl. tag indítványozza, hogy közszeretetben részesülő s közelebb leg­felsőbb helyről is kitüntetett lelkes plébá­nosunk Kisovics József apátkanonok urat a kör, benső elismerése csekély jeléül válaszsza A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Téli csevegés. Minő bohő czim ez? fogja mondani a nyájas olvasó, hisz az idén nincsen tél, csak a naptárban. Mosolyoghatsz is szellemes bekez­désemen, hisz midőn az ember nem tud okosab­bat és kivételes bamba napja van, (némelyeknél ugyan egész chronicus betegség ez az állapot) ha nagyon heterogén elemekből álló társaságba jutott, ott is az .időről" szokás beszélni. Egy­szer egy általam igen tisztelt, művelt egyénnel, kivel akkor találkoztam életemben másodszor, sem tudtam szellemesebb társalgást kezdeni el­fogultságomban, mint: ,beh szép idő vau oda- kin!* Otthon azután kissé boszus is voltam, kissé resteltem is, de szivemből kaczagtam ma­gamon és férjem tréfás gúnyolódásaira kaczagva szavaltam el Goethe emlékversét, melyet egy -‘■yen .időről* társalgó szellemdus hölgy látoga­tójának albumába irt: üí regnet wenn cí regnen foil, Sí regnet feinen £anf; lind wenn1« genug geregnet fiat, inan fiort es wieder auf.... Hihetőleg az meg az esőt emlegette, mint én a szép időt. Egyébiránt az idei télben bem volna csuda, ha bamba lennék I Köd, eső és sár, oly vigasz­talan uiszkos a f^ld, az ég, az egész iltüatár, azután jő néhány verőfényes nap, mely •^v a szabadba, d> az idő .hamis és csak nát­hát szereztem sétámmal. Az idén már harmad­szor van, és milyen! Szeretném elfüggönyözni a tükröt, mert úgy nézek ki mintha Kipfelbauser- ral cseréltem volna avczot. Az angol kert bokrain (messzebb nem voltam) mindenütt duzzadó, fakadó rügyeket látni és a pázsit még mindig üde zöld, a kor­csolyaidény nem akar beállni. Nemrég egy tü­relmetlen ilju hölgy egy befagyott sajtár víz­tükrén próbálta a jég szilárdságát és szerencsé­sen beszakadt, hanem még csak meg se náthá* sodott, oly edzett mint Miss Lurline. A karácsony és uj év ismét tömérdek uj és régibb vállalat hirét, csomószámra a mutat­vány lapokat és füzeteket, kedvezőbbnél kedve­zőbb előfizetési felhívásokat hozott. Talán sok is már? Derék vállalattól elvonják a megérde­melt pártolást, mert mégis csak megoszlik a közönség, és pártolás hiányában a jól indult lap ^ folyóirat sem képes derekasan, a művelt közönség igényeinek megfelelőieg fentartani magát. így azután a német folyóiratoknak mindig lesz közönsége hazánkban Óriási szám­ban vannak előfizetőik az egész világon, és így olcsóért képesek szép kiállítást, válogatott tartalmat adni, „eredetit*, nem mint nálunk. Nincs^ folyóirat és szémirodalmi lap, mely ne .fordításokkal* töltse hasábjait. Ezáltal még az is megszűnik, hogy hazafiságból járassák, mert általa nem a magyar iró és irodalom emelkedik. Már nemcsak könyvmellékletet, képet, hangjegyet megbízás elfogadásokat, de .órát*, imádságos könyvet és nem tudom, még mit ígérnek. Már miért is nem .lábbelit* ? ez még a leggyakorlatibb volna; üatal gavallé­roknak lakkczipőket, kényelemszerető papák­nak meleg papucsokat, hiú hölgyeknek arauy- bőr saudáloeskákat, stb. Ha egy irodalmi vál­lalat órással léphet consortiumba, miért ne léphetne a tisztelt czipész czéhhel is? A megbízásokban a divatlapok exeellál- nak, de úgy is kell, mert mi nők kifogyha­tatlanok vagyunk a megbízásokban és kétség- beejtjük a férfiakat, ha valahová utaznak. És minő indiscrétek! Minő boudoirtit- kokat fel nem tárnak! Ha még leány volnék, az asztalomon nem felednék soha magyar di­vatlapot, mert elijeszti, kiábrándítja, kijóza­nítja a házasulandó férfiakat. Hogy ennek az angyalnak, sylpnek, vi­rágnak, tündérálomnak, ami mindennek el nem neveznek bennünket mikor szerelmesek, — annyi-féle drága portéka kelljen, — hogy az a sugár alak talán a jeies füződeréknek kö­szönhető; azt az édes illatot, mely körüllengi és mely kedves szobácskájábán megrésze­gít, Izsrának hívják és flafouját 2 — 3 fo­rintjával veszi, pedig d’ Avray grófnő divat­értesítése szerint az elegáns hölgyek sok il­latszert fogyasztanak, karmantyú egy tuczat kell, öltözék még több és nem alább, mint 60—70 frt és Alter és.Kiss, Kuzmich és Mo- nasterly, Keller és Zsitvay, Áts és társa, stb. hírneves cégekből, hogy ne is említsem Wart- bot és Mdtne Francisset! ha nem lesz több esze, hogy egyszerűen mosolyogjon a grófnők tollából eredő', külömben igen szellemes di­vattudósításokon, melyek a — milliomosoknak szólnak, szólhattak, és nem olyan szegény em­ber leányának és feleségének, akiknek van 1000, 2000, 3000 frt évi jövedelmük. Fi­[ uanczgenienek kellene lenni, hogy ennyiből ; az „elegentiáu túl egyébre is, — ennivalóra I is, hacsak burgonya, lencse, babra is jusson! Én nem tudom az intentiót, a divatlapok a milliomosoknak vaunak-e, akik maguk csi­nálhatják is csinálják is a divatot és akikről nem hiszem, hogy csak el is olvassák; arra való a komorna, a varrónő, a garderobiére, törje az az eszét, vagy a középosztály nőinél kívánják az ízlést és szépászetre fejlesztve, raj­zaik, szabásaik, mintáik, tudósításaik felvilá­gosításaik által képesíteni őket arra,hogy egy kis szorgalom és ügyességgel a házi fehér­nemű szükségletét, a lakás díszét képező apró csecse-becse kézimunkát, saját öltözéKeiket, a gyermek ruhatárt szerény összegekkel is ízlé­sesen és élégansul fedezhessék, hogy megké­szítsék maguk. Nagyobbrészben nem ezt a benyomást teszik. És aki hallgat a divatlapra? Aki kö­vetni óhajtja, aki elég hiú, léha és könnyelmű és belerohan, és a legtöbb nő nem igen spártai lélek, — hova vezet? Az anyagi romlásba, mint ma száz és ezer példa van reá, a társa­dalomban. Arra az útra, hol a férfiak meg nem engedett módon is iparkodnak pénzt sze­rezni, sikkasztókká válnak, hogy saját és csa­ládjaik felcsigázott igényeit fedezhessék. Határozottan nem merem áliítaui, de úgy tetszik nekem, mintha még az én kislány­koromban nem lett volna ez egészen így. Fagy csak az én körömben nem volt? Én nem em­lékezem fényűző, mulató, csillogó, hálózó, ka- czérkodó „junker* „mamákra.* Az enyém nem volt, es kis pajtásaimat se verte meg ilyennel az Isten egyiket se.

Next

/
Thumbnails
Contents