Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-04-03 / 15. szám

ált. ipar-egylet malom ipari szakosztálya. — A magy. ált. ipar-egylet kereskedelmi szakosztálya. — A magyar mérnök és építész egylet. — A pesti kir. nagykereskedelmi testület. — A magyar kereskedelmi csarnok. — A budapesti szatócs-ipartársulat. — A Lloyd- társulat küldötteiből alakult cselekvő bizottság nevében:

Or. Széchényi Pál ni. k. Strasser Alajos ni. k.

elnök. elnök.

Wciss Bertalan m. t. Oelléri Mór ni. k.

jegyző. jégyüö= A debreczeni ipar-mű-kiállítás iránt — mint értesülünk — országszerte már is nagy érdeklődés mutatkozik; e kiállítás, mely főleg'az ifjú iparosok munkaképességéről, szorgalmáról van hivatva tanúbizonyságot tenni, meg is érdemli, bogy az iparos-osztály által melegen karoltassék fel. — Az önnálló iparosok köréből is már számosán közremunkálnak a kiállítás sikerülése tekintetében, minél fogva csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy a munkás osztálynak újabban alkalma nyílik bebizonyíthatni, miszerint képesség és szorgalom nála nem hiányzanak. A magunk részéről újabban felhívjuk városunk és környékének minden rendű iparosát, hogy igyekezzenek e kiállításban minél számosabban résztvenni. A debreczeni ipar-mű-kiállítás határnapjai következők: bejelentések elfogadtatnak 1881. julius 1-éig. A tárgyak beküldendők julius 20-tól augusztus 10-éig. Megnyitás augusztus 20-án. Miután a megnyitásig minden ügybarátnak elegendő ideje van a kiállításnak propagandát csinálni: ajánljuk e nagy fontosságú ügyet a legszélesebb körök valamint egyesek jó indulatába és hazafias pártfogásába.

Vaszprém, ápril 2.

A colportage-ügygyel jó lesz illetékes köreinknek foglalkozni. A szó szoros értelmében vett ponyvairodalom ellen, a Tatár Péter féle garasos kiadványok ellen hasábszámra ömlenek a vezérczikkek, folynak a discussiók, hanem az irodalmi szédelgésnek, a glacé-keztyüs colportage-nak üzelmeiről nem látszik tudomást szerezni senki.

Pedig a Tatár-féle rémhistóriák még menthetők. Mert mi legalább az ilyes füzetek végén mindenütt felfedezhetők az erkölcsi tanulságot s Tatár, ha gyilkosságokat énekelt is meg, a gyilkos biintettetéséuek igazságos voltát soha sem felejtő el hangsúlyozni.

Másként van az uiabbkori rémregényekkel. Köteteken át izgattatok az olvasó, a leg- ocsmányabb bűnök táratnak fel előtte, de erkölcsi elégtétellel ritkán, vagy sohasem találkozunk. Az ily férczmüvek mételyezik meg aztán az erkölcsöt s különösen félművelt néposztályaink lelki érzékét, akikre a lelki- ismeretlen kiadó különösen számít műve terjesztésénél.

Újabban ismét a budapesti Fuchs testvérek árasztják el colportage utján a hazát egy ily rémregény nyel, melynek czime a .Budapesti hóhér.* Ügynökeik ép most kalandoznak szerte, Veszprémvárosban s Veszprém- megyében s minden füzetmegrendelőnek Ígérnek 4 képet. 6 ezüst kanalat, 6 kést, 6 villát ráadásul. — A hiszékeny nép az ezúst-lépre mén s megrendeli a nyomorúságos regényt, mely aztán többet ront fogékony lelkén, mint életbeli botlásainak összesége.

E lelkiismeretlen colporteur-ök valami „belügyministeri engedélylyel“ járnak szerte, de ha már részükre a ministerium jóhiszemüleg kiadta az engedélyt, nem következés, hogy üzelmeiket megyénk nem ellenőrizhetné.

Felhívjuk e nyomorúságra derék alispán- ságunk’ figyelmét. Szerezzen magának meggyőződést ez üzelmek erkölcstelen voltáról s aztán cselekedjék — ismert erélye szerint.

Nem hihetnők, hogy közönyös lehetne előtte megyénk erkölcsi romlása. Sőt hisszük, hogy hatalma teljét fogja népünk javára — mint minden főbenjáró ügyben — úgy ezúttal is érvényre emelni!

A Balatonról.

Veszprém, 1581. ápril 1-én.

Hencz Antal a Balatonügy szorgalmas búvára, ki e kérdéssel, mely mind nagyobb horderejűvé váll, számos év óta foglalkozik s a fővárosi s vidéki sajtóban egyaránt napirenden tartja, újabban a „Zalai Közlönyében emel szót ez ügyben.

Sajnos, hogy a czikk ezúttal keserű ki- fakadásokon kívül, lényegesb javaslatot nem tartalmaz, mely e veszni indult ügyön tán lendíthetne, a Balatonügy jelen állását azonban élénken megvilágítja s ezért ide igtatjuk sorait.

A czikk a következő:

18 év óta szbályozzák a Balatont, hogy mi módon és mily sikerrel, az iránt szomorú adatokat találunk f. évi január 26-án Siófokon

megtartott érdekeltségi értekezlet jegyzőkönyvében.

Összehívta az értekezletet mgs. Bűné Géza cs. kir. kamarás, Fehérmegye alispánja, mint a Balaton szabályozási végrehajtására

1880. april 11-én kinevezett kormánybiztos.

Mert tudni kell, hogy a Balaton tavát már rég óta kormánybiztos urak kormányozzák, hogy mi módon, arról felvilágosítást ád a jegyzőkönyv következő mondata: Felhozza még K. B. ur, hogy noha a legutóbbi K. B.-i értekezlet óta több év telt el, de azért a kormányt az ügy iránti érdeklődés hiányával vádolni nem lehet, mert időközben nevezetes adatok gyüjtettek s a nyert tapasztalatok combináltattak.

Távol áll tőlünk a jelenlegi kormány- biztos urat legtávolabbról is vádolni, hanem legyen szabad a jegyzőkönyvből még egyet mást idézni és jegyzetekkel kisérni.

K. B. ur ezeket mondta: „Ismerjük a bajt, sajnos, hogy annak elhárítására az eszközök megválasztásánál egy hatalmas ellenséggel kell kíizdenünk, magával a természet hatalmával, mely eltörpíti, lehetetlenné teszi az emberi igyekezetei.“

No, az igazán sajnos! tehát az időközben gyűjtött nevezetes adatok és combinált tapasztalatok eredménye az volna, hogy a természet hatalma ellenség, mely lehetetlenné teszi az emberi igyekezetei? Ily kimondás ellen a mérnöki tudomány nevében óvást kell tennünk, mert nézetünk szerint a természet hatalma nem ellenségünk, hanem inkább szövetségesünk, csak az a különbség, hogy ha előre is ellenség gyanánt tekintjük és ellenére akarunk tenni; ha természetellenes eszközökkel akarjuk legyőzni a természetet, akkor megboszulja magát; de akkor sem a természet hatalma, hanem az ember hatalmaskodása.

Tetszet elzárni a Balaton természetes lefolyását, tetszett elzárni a siófoki zsilipet is épen akkor, mikor legkevésbé lett volna szabad. Az a baj eredete: ami viz akkor fel lett duzzantva, az most már 4 év óta 70.000 hold földet borít, milliókra menő kárt okoz, és lehetetlenné teszi a lecsapolási igyekezetei; mert világos, hogy azon Sió birtokosok, kiket sikerült megvédeni az árvíz ellen, akkor mikor országszerte árvíz uralkodott, most már jogot tartanak ahhoz, hogy tovább is a Balaton legyen az ő vízgyűjtő medenczéjök.

„12 év előtt szabályzat lett kidolgozva azon czélra, hogy a viz alább ne szálljon“ ezen tervtől kitűnik azon igyekezet minősége, melyet a természet hatalma eltörpített.

Szabályzat a természeti erővel szemben, szabályzat 12 év előtt, szabályzat azon czélra, hogy a viz alább ne szálljon! Valóban minden szó igen tartalomdus, de még hozzá kell tenni, hogy azon szabályzat csak próbaképeu 6 évre fogadtatott el azon czélra, igenis, hogy a viz alább ne szálljon; mivel azonban a legutóbbi K. B. értekezlet óta több év telt el, tehát a 12 év előtt szárazság idején hozott szabályzat érvényben marad mai napig is azon czélra, hogy a viz alább ne szálljon.

No, nem is igen száll.

„Időközben a helyzet megváltozott s a meghozott áldozatok árán csak azon szomoni tapasztalattal lettünk gazdagabbak, miszerint valamint a tó tükrének a meghatározott legalacsonyabb színvonalon alóli leapadása, valamely előre gondoskodás daczára is bekövetkezhet, úgy azt sem lehet megakadályozni, hogy a Balaton víztükre a mostanihoz hasonló, vagy még károsabb magasságra fel ne áradjon.“

Uyformán a Balaton szabályozásnak végrehajtására kiküldött teljhatalmú biztos ur kijelenti, hogy a Balatont szabályozni nem lehet.

= Veszprém, április 3-án. (Hazai szemle.) Gr. Zichy Jenöt a pécsi általános ipartársulat örökös tiszteletbeli e’inökévé választotta. — Gr. Eszter házi Lászlót a király belső titkos tanácsosi méltósággal ruházta fel. — Késmárkon 18fjl. julius hó 15., 16. és 17-én vászonkiállítás és vászon- vásárt rendeznek. — Tasnády József aradi postatiszt öngyilkos lett. — Sikkasztott!

Veszprém, ápril 3.

A vidéki hírlapok ellen a budapesti lapok közlései szerint, az állami főügyészség általános hajszát indított meg. így járja be a lapokat a hír, hogy a debreczeni „Ébresztő,* a miskolczi „Miskolez* s a „Kassa Abauji Közlöny“ szerkesztőit illetékes kir. ügyészük eltiltotta minden politikai érdekű h í r közlésétől, vagy véleménynyilvánítástól stb. s e dolgokat aztán hosszú leven commentárolják fővárosi s vidéki kollegáink egyaránt.

Nos, a „Veszprém* felelős szerkesztője s kiadója is meglett idézve a veszprémi kir. ügyész úrtól mintegy 4 héttel ezelőtt ilyes ügyben; de mert ily házi ügyeink nem a közönség unattatására valók, eddig hallgattunk róla s nem is tettünk volna erről említést. Tesszük ezt azonban most azért, hogy a nagy hűhónak végét vessük.

Az állami főügyészség iutencziója, mint ezt kihallgattatásunk folyamán észlelhetők, nem lehetett egyéb, mint tisztába jönni az illető lap t a r t a 1 m i k e r e t é ve 1. Hogy t. i foglalkozik-e a társadalmi kérdéseken kívül politikával is s mily mérvben? Az illető szerkesztővel az államügyészség azután hiteles jegyzőkönyvet vétetett föl az illető hatóság ami esetünkben a veszprémi városi hatóság utján — se jegyzőkönyv aztán, netáni sajtó- pör esetén a bepörölhetés írott bázisát képezendi.

Ennyiből áll tehát az a hajsza, amivel most az államügyészség vádoltatik. 8, ez azt hisszük, egyenes eljárás s tisztes kötelessége volt. Mi ugyan irodalmi működésünk folytán nem a legjobb viszonyban élünk a kir. állami főügyészséggel s nincs szerencsénk rokonszen- vével dicsekedni, de ez ügyben az igazság az ő révén van s a budapesti lapok ellene való

támadásai jogtalanok.

Lehet, hogy a miskolczi kir. ügyész nem értette meg az államügyészség intenczióját s azt hitte, pressiót kell gyakorolnia a „Mis- kolcz“-ra, de egyes ember szüklátkörüsége-, bornirtságáért nem lehet felelőssé tenni egy, különben törvényszabta tisztes intézkedést.

Ennyit ez ominózus ügyben — egyszer s mindenkorra. A szerkesztő.

A VIDÉK.

Siófok, april 1-én.

(A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.)

Vidékünkön ez idő szerint semmi fontosabb esemény sem adta elő magát s csak az ujonczozás 3 annak szereplői adtak némi élénkséget helységünknek. A kiszabadult és a gyöngyéletre bevált fiuk egyaránt járták be községünk utczáit énekelve, vígan.

Követválasztási mozgalom is kezd megindulni; járásunkban főt. Magyar János siófoki plébánost emlegetik mint kormánypártit és Csapó Kálmánt mint ellenzékit. Hisszük, hogy a jelen választásnál nem fognak a pressio nyűge alatt meghajlani választóink és arra adja szavát kiben föltétien bizalmát helyezi.

Fogadja tek. szerkesztő úr, stb.

r. I

Hidegkút, 1881. márcz. 31.

(A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.)

Márczius hó 24-én szives volt főt. egyházmegyei főtanfelügyelő ur, dr. P a 1 o t a y Ferencz ő nagysága, minket is meglátogatni iskolánkban, mely látogatás valóban kedvesen hatott, mind a helybeli lelkészre, mind a tanítóra, mind az iskolás gyermekekre nézve. Kedvesen a lelkészre, mennyiben látja, hogy ő kívüle, s az illető esperes uron kívül, még más egyházi magas méltóság is érdeklődik a szegény falusi iskolák iránt.

Kedves volt ő nagysága látogatása a gyermekekre nézve különösen, kiknek teljes bizalmát, a hozzájuk intézett szeretetteljes leereszkedő beszéd által egészszen megnyerte, úgy hogy ezek minden félelem nélkül, sőt örömmel feleltek ő nagyságának kérdéseire. Épültünk ez alkalommal először főtanfelügyelő urunk rendkívüli béketürésén, mert tovább harmadfél óránál volt iskolánkban a gyermekek között, kiket a legnagyobbtól kezdve a iegkisebbikig személyesen kikérdezett minden tantárgyból; épültünk ez alkalommal másodszor ő nagyságának rendkívüli szakavatottságán, melyet tanúsított a köteles tantárgyak minden ágaiból oly értelemben mondom ezt t. i. nem mintha azon bámulnánk, hogy ő nagysága az 1868. évi 38-ik törvényczikk értelmében előadandó tantárgyakat mind alaposan és határozottan ismeri; mert hisz az ő tudománya

az elemi tantárgyakhoz képest határtalanul magasabb; de a tanmódot akarom kiemelni, mely szerint ő nagysága a tantárgyakból kérdezett és előadott, - ez a tanmód oly könnyű, egyszerű, és mégis mindent magában foglaló és kifejező volt, mintha csak ő nagysága egész életében mindig kis gyermekeket katekizált volna, úgy, hogy valóban elmondhatjuk: miszerint ő nagyságának egy-egy megjelenése az iskolákban, a lelkészre nézve igazi öröm, a tanítókra valóságos preparandia, kik a tantárgyak mikénti előadására nézve sokat elsajátíthatnak tőle; •— mert utóvégre attól függ a siker az iskolában: hogy tud-e a tanító ügyesen tanítani vagy sem, azaz hogy van-e jó tanmódja vagy nincs. Ha nincs jó tanmódja, akkor hiába fáradozik, ha mindjárt a lelkét kibeszéli is az iskolában, még sem fog tudni eredményt felmutatni, ellenben jó tanmóddal tizszerte kevesebb fáradtsággal százszor több eredményt mutat föl az ügyes tanító. S e jó tanmódot bírja a mi főtiszt, egyházmegyei főtanfelügyelő urunk, kinek megjelenése áldás volt az iskolás gyermekekre nézve, mert azóta a legnagyobb szorgalommal járnak iskolába.

Isten éltesse ő nagyságát, adjon Isten neki erőt és kitartást, hogy nagy iskolai körútját évenként jó kedvvel megtehesse, s e téreni érdemei is elismerve és jutalmazva legyenek.

B. F.

Herend, márcz. 28.

(A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.)

A múlt hó 22-én tartott újólagos kereskedelmi és iparkamarai tag-választáskor magyar iparos társaim által én is taggá választattam.

Megvallom őszintén, hogy ezen megtisztelő álás, mellyel társaim felruháztak, — mily kötelezettséggel jár nem tudom, daczára annak, hogy már 16 éve fizetem a kamara illetéket, de minek szellemi vagy anyagi hasznos voltáról meg nem győződhettem.

A soproni keresk. iparkamara területéhez 7 megye tartozik s e hét megye iparos és kereskedői jelentékeny illetéket fizetnek, de hogy e befolyt összeget a kamara mily czélra használja fel — nem hiszem, hogy e megyékből 70r társam tudná.

Én nem állítom, hogy e kamarának nincsen számadása, de hogy ezt lapokban közzé téve nem láttam, tény. Pedig méltányos volna ezt velünk tudatni azért, hogy keserves filléreink hasznos hovafordításáról meggyőződhessünk.

Továbbá arról sincs tudomásom, miért kell épen a kamarának az ország határán Sopronban lenni, hová a beválasztott tagnak a gyűlésre már csak azért sem lehet menni, mert a mai rósz anyagi viszonyok ezt nem engedik. Már pedig ha oda nem mehet akkor sem czélja, sem haszna a vidéki tagok beválasztásának.

Azt sem tudom, vájjon a soproni tagok húznak e fizetést? Ha húznak, úgy nekünk sokkal méltányosabb volna ezt élveznünk, kiknek 15—20 mértföldnyi utat kell tennünk, ha pedig nem húznak, annak természetesen helyes az indoka, mert sem élelmi sem utazási költségről gondoskodniok nem keilend.

Tekintettel tehát azon körülményre, hogy e kamara működésével megismerkedvén melynek fájdalom eddig előttem ismeretlennek kellett maradnia e kitüntetést köszönettel elfogadom.

Fogadja t. szerkesztő úr stb.

Fejes Daniel.

A veszprémi keresk. ism. iskola 1879./80. évi jelentése.

(Vég:«.)

De a tanítás eredményeit biztosítani minden esetre szükséges, akár külön taníttatnának az osztályok, akár nem. Ha a tanító meg is teszi az iskolában kötelességét és módszertanilag földolgozza a tananyagot, mégis kárba veszhet az, ha a tanulók maguk otthon nem gyakorolják be.

A tanításnak két főtényezője mindig a megértés és begyakorlás marad; a kereskedelmi ismétlő iskola pedig csak az elsőt nyújthatja. A lefolyt iskolai év végével tartott nyilvános-'vizsgán meggyőződhettek arról, hogy akadtak ugyan tanulók, kik szép szorgalmat fejtettek ki, de egy másik része már azért sem birt dolgozni, mivel az iskolai munkálatokhoz szükséges előzmények hiányoztak nekik. Hogy jövőben ezen tekintetben semmi hiány ne legyen észrevehető és hogy általában az iskolának benső fejlődése fönakadást ne szenvedhessen, szükségesnek tartja az iskolaszék a tek. közgyűlésnek következő javaslatokat előterjeszteni -és különös figyelmébe ajánlani:

1. A tanulók egy része csak úgy küldetik ismétlő iskolába annélkül, hogy a legszükségesebb tanszerekkel lennének ellátva. A társulat tek. választmánya a lefolyt iskolai évben azon elismerését érdemlő határozatot hozta, hogy a társulat pénztára évenként 20 irtot fog áldozni a szegény és érdemes tanú-