Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-02-13 / 7. szám

metorszá^, hogy a hadjárat tervét már el­készítette számukra Moltke táboroagy. E terv végrehajtására Ozmán pasa vállalkozott és meg­ígérte a szultánnak, hogy a hadizenet után egy hét malva bevonul Athénbe. A görögök azzal dicsekszenek, hogy az angol kormány segítségükre fogja küldeni flottáját. Azt természetesen senki sem hiheti, hogy Bismarck herczeg valaha kész volt résztvenni a hellének és törökök harczában. Állítják azonban, hogy Gladstone, mikor még kevesebb baja volt, erélyes rendszabályokkal is hajlandó volt kibékülésre kényszeríteni a portát és Gö­rögországot. Az angol miniszterelnök terve tudniillik az volt, hogy véglegesen megálla­píttatja a hatalmak által a görög-török határt, azután pedig valami egyesült hajóhad által megszállatja Smyrnát is és a Pyraeust is. Most azonban Gladstone nem érzi már magát elég erősnek ily actióra és megelégszik Anglia méltóságának theoretikus megóvásával is. Hir szerint ily békés szellem uralkodott a legutóbbi napokban abban a katonai bizott ságban is, a melyet a görög-török határ meg­állapításával bizott meg a szultán. E bizottság ugyanis oly concessiókat tesz a görögöknek, a melyek bizonyára ki fogják elégíteni Európát. Közigazgatási bizottsági gyűlés. (Tartatott 1881. febr. 7-én.) A veszprémi megyei közig, bizottsági gyűlésen báró Fiáth Ferencz főispán elnöklete alatt a következő ügyek tárgyaltattak: Ke- nessey Károly tiszti ügyész január havi je­lentése, Kerényi Károly m. főorvos január havi jelentése, a m. kir. államépitészeti hiva­tal jan. havi jelentése, a kir. ügyészségnek a veszprémi központi és a pápai fiókbörtönökre vonatkozó jelentése, a m. kir. posta- és távirda hivatal jan. havi jelentése, a m. kir. adófel­ügyelő jan. havi jelentése, a Veszprém városi árvaszék jan. havi jelentése, Pápa városi ár­vaszék január havi jelentése íelolvastatván, tudomásul^vétettek. Özv.‘ Szűcs Mihályné Gyula fiának a honvédségjkötelékébőli elbocsájtása megadatott. Özv. Körmendy Pálné Ignácz fiának a hon­védség kötelékébőli elbocsájtása megtagadta­tok. Péh Jakab, Mihály védköteles fiának a kivételes nősülés megengedtetett. Horváth Sán­dor, Lajos védköteles fiának a kivételes nő­sülés megengedtetett. Kozma István védkö- telesnek a kivételes nősülés megengedtetett. Badics Lajos védkötelesnek a kivételes nősülés megengedtetett. Vida Sándor védkötelesnek a kivételes nősülés megengedtetett. Ezekután felolvastatott a m. kir. közm. köziek, miniszter 22509./1881. sz. a. kelt in­téz vénye, melyben tudatja, hogy a Budapest- gráczi állomást Veszprém m. szakaszára az 1881—1886 években szükséges kavicsanyag szállítása a Weisz Henrikkel kötött szerződést helybenhagyje — tudomásul vétetett. — Csiz- mazia Pálnak Veszprém város árvaszéke ellen tett panasza tárgyaltatván, kiadatott vélemény- adás végett a városi árvaszéknek. — Gerdés Sándor és társai Szőke László elleni panasz tárgyában hozott alispáni ítélet ellen Szőke által beadott fellebbezés, véleményezés végett Kenessey Károly tiszti ügyésznek kiadatott. — Am. kir. államépítészeti hivatal távirati díj megállapítására vonatkozó tervezetét be­mutatja, az elfogadtatik és megküldetik a sop­roni posta- és távirdaigazgatóságnak, hogy ríílt arczczal, olvassuk el Dr. Verebessy érte­kezletét, de kérlek, zárd be az ajtót, mert tudod, olvasás közben a legcsekélyebb zaj idegessé tesz. — Tudom, tudom sietett rá felelni Zi- zuly professorné, azután elreteszelte az ajtót és egy karszékbe veté magát. A tanár ur el­kezdett olvasni. Mély bassus hang reszkettete meg a szoba levegőjét. A doktor ur körülbelül egy oldalt olvas­hatott le, midőn arcza egyszerre elborult, szemöldöke összehuzódott és olyan tekintetet vetett élete párjára, hogy ennek ijedtében le­esett az ókulárium orráról. — Kunigunda, kiáltá Dr. Zizuly Aladár ur, én ezt a czikket olvastam már valahol j — Aladár, egy setét gondolat kezd ben­nem mindinkább világosabbá lenni. Ezen érte­kezletet én is olvastam valahol! — Kunigunda, ha sejtelmem nem csal, e czikket a „Természet‘-ben olvastuk, melyet Dr. Perecz szerkesztett s mely pártolás hiányá­ban múlt év végén megszűnt. — ügy van. Nekem is úgy tetszik, azaz most már teljes bizonyosággal állíthatom. Sőt, ha nem csalatkozom, te magad olvastad fel nekünk. ^— Oh én teremtőm, hogy ezt meg kel­lett érném 1 No ezt nem tettem volna fel a doktor úrról! Dr. Verebessy Sándor, egyetemi tanár, a „Szépirodalmi Egylet* rendes tagja, a „Philo- lógia Társaság* tiszteletbeli tagja, az „Árpád Kör* titkára plagiator! Kunigunda! A „Nö­vénytani Szemle“ meg van gyalázva, meg van becstelenítve, be van piszkolva! Ezen gyalá­netaláni észrevételeit a legközelebbi ülésen közölni szíveskedjék. Az államépítészeti hir. előterjesztése a mezőkomáromi útvonalon fekvő „kutasvölgyi“ hid megépítése tárgyában elfogadtatván — mezőkomárom község a hid megépítésére kö- teleztetett. A VIDÉK. Szt.-Kir.-Szabadja, február IO-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A 8zent-király-szabadjai olvasókör f. évi február hó 5-én saját könyvtárának gyarapí­tására tánczvigalmat rendezett. Mióta a kör fennáll — habár évenként szokott egy tánczvigalmat rendezni — oly szép siker alig mutatkozott. Igaz, hogy a rendezőség élén oly fárad- hatlan s buzgó egyének működtek, kik előre is látván azon felmerülhető nehézségeket, me­lyekkel megküzdeniök keilend, — annak da­czára egész odaadással iparkodtak a különben is kevés jövedelemmel rendelkező egylet tő­kéjét gyarapítani; mindazonáltal a berendezés és siker nagy része a t. háztulajdonost illeti, kinek ismert áldozatkészsége és fáradhatlan közreműködése ügyünket annyira előmozdította. Ott volt a községbeli fiatalság színe java; voltak vidékiek is néhányan, kiknek neveit ezúttal ismeretlen létükre feljegyezni képes nem vagyok. A tulajdonképeni tánczvigalom este 8 órakor vette kezdetét s tartott másnap reggeli 8 óráig. Midőn a választmánynak az iránt őszinte köszönetemet fejezném ki, legyen ez a jelen­ben elismerés, a jövőben pedig buzdítás. Fogadja t. szerkesztő úr stb. r. /. B.-Sz.-László, febr. II. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A Bakony felső vidékén, nevezetesen B.-Sz.-Lászlón is, néhány év óta nagyon kezd szaporodni azok száma, kik télen nyáron, egész családostól, a szőlő hegyekben tengetik éle­tüket ! Némelyeket talán a szükség ösztönöz a szőlő hegyekbeni letelepedésre, többen azonban, úgy hiszem azért választanak ott állandó la­kást, mert azt tartják, a közterhek viselése alól ott fel vannak mentve, s szabadabb éle­tet folytathatnak! — Azonban akármi ok bir is némelyeket arra, hogy a községből kiköl­tözzenek, ezt figyelem nélkül hagyni nem le­het, mivel a társadalmi rend s béke hátrá­nyára, a fegyelem kijátszására s igy az erköl- csiség megrontására történik. A községi s egyházi közmunkákat, min­denki tartoznék teljesíteni; de az ily félrevo- nulók, ezek alól szándékosan kivonják magukat. A parancsszó, ha elhat is füleikbe, azt siket- séggel veszik, nem engedelmeskednek- A község birájának joga volna ugyan megbírságolni a makacskodókat; de a végrehajtást eszközölni nem bátorkodik, mert attól tart, hogy még kárt okozhat az, kinek a községben félteni valója nincs. i zatot semmi a világon se moshatja le rólunk. Száz abonenst elveszítünk. A közönség ki­nevet bennünket. Kunigunda! Kunigunda ! E fájdalmat okozó érzeményeknek telje­sen való kiöntése után a professor ur az író­asztalhoz rohant és reszkető kezével a követ­kező sorokat veté a papírra: A „Növénytani Szemle* t. olvasóihoz! A „Növénytani Szemle* egy eddig hal­latlan mystificationak lett áldozatává. Egyik fiatal tudósunk, Dr. Verebessy Sándor egye­temi tanár lapunk múlt számában „Növény­alvás“ czimmel, saját neve aláírásával egy czikket közölt, mely egy idegen iró szerze­ménye volt. Becsületbeli kötelességünknek tartottuk eme visszaélést nyilvánosságra hozni, egyúttal kijelentjük, hogy a kellő lépéseket Dr. Verebessy ellen megtenni hasonlóképen elmulaszthatlan kötelességnek tartjuk. A „Növénytani Szemle“ szerkesztősége. Egy másik ivre a következőket irta a tanár ur helyettesének Dr. Bugacinak: „Kedves barátom! Kérlek a mellékelt kéziratot rögtön a nyomdába adni. Többet — ha Isten megsegít — visszajövetelem alkal­mával. Ki mert volna ilyet feltenni róla! Hű barátod Dr. Zizuly Adalár.* így! kiáltá a professor nagyot lélekzve. Thusnelda nagy szemeket fog mereszteni, ha megtudja. Két perez múlva a szobaleány út­ban volt a pósta felé. * * * Három nap múlva az említett események után Zizuly Thusnelda kisasszony megérkezett Nem ritkaság, hogy a községi vagy egy­házi munkára parancsoló, durva sértő szókkal fogadtatik s bocsáttatik el. Megtörtént már az is, hogy a garázda hegyi lakos, az adó­végrehajtót is, öldöklő fegyvert villogtatva, ri­asztotta meg. Az elvadulásra s erkölcsi élet megfo­gyatkozásának terjedésére, kedvező alkalom a tisztességes emberek társaságábóli elszakadás. A távolság, rossz idő s a nemesebb ér­zés kialvása miatt, egyik-másik gyermekeit sem iskoláztatja. Az isten imádására szentelt [ közhelyet, hasonlókép látogatlanul hagyják. Baj pedig, hogy ahol a köznépben kegyelet nincs a vallás iránt, ott becsületes emberhez illő gon­dolkodást s magaviseletét híjába keresünk! Ott a szelidebb kötelékek alszaggatása,s elaljasu- lása a következés! Vajha az ily rideg magányt keresők, előttük tartanák ezen szabályt: A mit nem ' kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak; ; de a tapasztalás ellenkezőre mutat! Mert gya­kori a panasz, miszerint a többi szőlőbirto­kosok gyümölcse s egyéb termesztménye az ilyenektől eloroztatik, pinczéjök feltöretik, szőlőkarójuk eltüzeltetik. Tisztelet- becsület a kivételeknek, de mivel a felügyelettől nem félnek, némelyek könnyen kísérteibe jőnek nagyobb lopásokat elkövetni, vagy mások ragadmányainak biztos helyet adni. Az összetartás virágoztatja a közjót, az önkény, a féktelen szabadság-vágy sírját ássa meg a közbátorságnak, jó rend s erkölcsös életnek. Ellenség zaklatása elől félrevonulni, több kényelemre vagy haszonra számítni, kinek ki­nek ugyan saját jobbléte utáni törekvése ja- vallja; de könnyelműségből, daczból, s más nemtelen czélból, a társadalmi kötelékből ma­gát kivonni, a feledékenységbe ment hajdani remeteséget újra divatba hozni, a mily ferde gondolkodás, ép oly hátráuyos tett, sok tekiu- tetben, magukra a rideg magányt választó családokra nézve is; de ők ezt fel nem gon­dolják. Nézetem szerint, igen helyesen s sokak óhajtásával megegyezőleg cselekedne a tekin­tetes megyei hatóság, ha ez ügyet figyelemre méltatva, korlátozná, vagy szoros föltételekhez kötné, a szőlőhegyekbeni lakhatás engedélye­zését. Mert ha ez mindenkinek szabad önké­nyére hagyatik továbbra is, a társadalmi rend s béke felíorgatása, a közügy iránti elhidegü- lés, s a vallástalanság szülte erkölcsi alásü- lyedés, napról napra nagyobb mérvben elárad és mind sajnosabb következtetéseket vonand maga után. Bakonytáji. Dóba, 1880. február hd IO-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) A „Veszprém* czimü lapban megütközve olvastam Wellner Sámuelnek a dobai biró- választásra vonatkozó tudósítását, kikelve benne Ondó József a volt biró és jegyző el­len E tudósítását egy a korcsma falára ki­ragasztott plakátról meríté, mely minden­esetre csak roszakaratból történhetett. De történt bármiként, Wellner Sámuel tudósítása a valósággal teljesen ellenkezik, mert a biróválasztás még akkor meg sem történt, hanem később, azaz febr. 5-én. Wellner Sámuel tudósításával szemben V.-ből. Az első, amit bejövetelekor megpillan­tott, a „Növénytani Szemle“ utolsó száma volt. — Ah! itt van a szemle, kiáltá a kis­asszony fénylő arczczal az asztalon fekvő könyv után nyúlva. Mit látok! Végre valahára mégis hoztad dr. Verebessy czikkét. — Mit tudsz ezen czikkről, kérdé a professor homlokát összeránczolva. Vagy nincs e számban érdekesebb valami, hogy szemed épen e semmirevaló dolgozaton akad meg? — Semmire való ? Atyám, máskor nem ezen véleménynyel voltál e szép dolgozat iránt. Pedig milyen érdekesen Írja le a növények alczását, a fény, lég, hőség hatását a virágokra, a glukos féle ezukor... — Micsoda? Te ismered e czikket? Te — S egy szóval sem említetted e szemte­lenséget — — Atyám, feleié a kisasszony elhalvá­nyulva, nem értelek! — Hol olvastad e czikket? Melyik lapban ? — Höl olvastam? Ejnye papa, hiszen te magad olvastad fel nekünk a kéziratból. — A kéziratból? — Igen; tudod a télen együtt voltunk dolgozó szobádban, előtted volt a kézirat — A professor felállt és zsebkendőjével le- törlé az arczárói lecsepegő verejtéket. — Kunigunda! Borzasztóan kompromi- tálvavagyunk. Igen, igen, ezerszer igen. Mintha most is látnám, ott ültél te, emitt Thusnelda és én Dr. Zizuly Adolár professor, a jelen század legnagyobb szamara, magam tettem a czikket a közlendők sorába. De ekkor közbe­jöttek azon körülmények.., Thusnelda... De még azt Írhatom, hogy itt a biróválasztás a szokott rendben és törvényszerüleg ment végbe. — Továbbá, hogy azon emberek, kiket Wellner Sámuel megtámadni nem átallott, rágalmait visszautasítják és több tapintatos­ságot ajánlnak a fent említett úrnak, magok­kal szemben. Végre kijelentem, hogy e tárgyat ré­szemről befejezettnek nyilvánítom. Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Hidy József, kjegyzö. Győr, febr. 9-én. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapját már évek óta figyelemmel kisérve, érdekkel olvasom és arról győződtem meg, hogy a „Veszprém'-ről szerénységgel elmondhatjuk, miszerint nemcsak abbeli czi- mének, hogy „társadalmi* felel meg nagy­ban, — de egyszersmind hozzátehetjük e lap homlokzatára — „szépirodalmi* is. Ily jól szerkesztett vidéki lapnak igen uagy szellemi és anyagi köre van; — mert mig egyfelől a kedves család, hol házibarát­ként megjelenik, szép olvasmányaiból szellemi tápot nyer, — addig a gazdaközönség számos közleményeiből anyagi hasznot merít. Éljen tehát a jó és gondos ápoló mellett nagy kort, hogy czélja és hivatása által a közjónak előmozdítója, úgy hazánk és polgárai javára s díszére szolgáljon! Egy kis győrmegyei eseményről beszél­nek ma szerteszét az országban,^mely „csak e napokban történt és már is a fővárosi lapok számos hasábjaiban tán túlságosan is közöl- tetett; azonban leghűebben hozta azt a „Győri Közlöny,* mely a „Tárul járt szerelmes“ czim alatt a tényálladékot következőkép Írja le: „Póruljárt szerelmes. Nem a középkorban, nem is a kannibálok hazájában, hanem a művelt 19-ik században, csendes Győrmegye kellő közepében történt a következő pikáns történetke, mely valószínűleg a helybeli fe- nyítő törvényszék sorompói előtt nyerendi végbefejezését. Egy falusi körjegyzőt, ki be­tegségét gyógyítandó a helybeli hírneves gőzfürdő jótékony melegét használni költözött nyolez napra Győrbe, pénteken este arról ér­tesítik „jó barátai“, hogy az otthon hagyott menyecskénél ugyancsak verik a vasat, s hogy nincs az a vár, melyet kitartó és concentrált ostrom-erővel be nem lehetne vinni. A mi jegyzőnk sem vette tréfára a dolgot s nem restelve a fáradságot, tegnapelőtt este haza gőzkocsikázott és ép akkor ért lakására, midőn a menyecske és vendége asztalhoz készültek ülni. Kelletlenül bár, de láthatólag elég jó arczczal ült a nem várt férj is az asztalhoz, miután előbb a vendéggel szívélyesen kezet fogott. Vacsora után következett azonban a fekete leves. Ugyanis a férj a szobából ki- menve, miután meggyőződött, hogy útközben tett intézkedései foganatosítva vannak, bottal kezében tért vissza a szobába s a vendég elé állva, kivel mellesleg mondva te s tu barátok voltak, igazolványát kérte. Ha az ember sze­relmi kirándulásokra indul, kivált falura, nem igen szokott magával igazolványt vinni. Mi természetesebb tehát, minthogy fiatal embe­rünknél sem volt ilyen, mit a haragos férjnek és a buzgó hivatalnoknak tisztelettel tudtul is adott. De ezzel a jegyző meg nem elégedve, ment a kocsisával a hívatlan vendégnek s ezt hisz már gondolhatod a többit. A kéziratot mindjobban beljebb dugtam asztalfiókomban. Oh, oh, oh! Kunigunda, Thusnelda! Becsüle^ tern elveszik, hírnevem elenyészik, lapomat megvetik. Tegnap adták a kéziratot nyomdába, holnap megjelenik a lap, holnap után Vere­bessy pert indít ellenem becsületsértés miatt. Ezzel a professor ur megint szalad az íróasztalhoz megírja Bugacynak borzasztó té­vedését és kéri őt, tegye valahogyan jóvá hi­báját, mert különben elveszti az eszét. Négy napra rá levél érkezett Dr. Bugaci­tól. A levélben az volt, hogy a plagiator le- áleázása nagy feltűnést keltett és félni kell, hogy a dolog valamennyi lapon keresztül megy. Azután írja, hogy Dr. Verebessy szabad vá­lasztást enged egy pisztolypárbaj vagy egy másik elégtétel között... Hogy miben állott volna eme elégtétel, azt nem tudom, annyi tény, hogy két hétre az említett események után a következő hymen- hirt olvastam egy fővárosi lapban. „Dr. Verebessy Sándor derék fiatal tudó­sunk eljegyezte Zizuly Thusnelda kisasszonyt, Dr. Zizuly Adolár tanár bájos lányát.* Több mondani valóm nincs, de annyit meg kell még említenem, hogy a „Növény­tani Szemle* azon két száma, melyben Zizuly professor ur nyilatkozata és eUennyilatkozata megjelent, mint becses ereklyék, még most is ott fekszenek Dr. Verebessy né íróasztalának egyik titkos fiókjában, a menyasszonyi koszorú és fátyol mellett. Veszprémi Soma,

Next

/
Thumbnails
Contents