Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-18 / 52. szám
VII. évfolyam. !§§!. 52-ik izáin. Ve»zpréiu9 decz. IS. JüJL Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRT£SÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Eendkivüli esetekben külön lap adatik ki. — ElÖfiie- téal ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit ; egész évre fi frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. JL Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. - Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen kütlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — BÓrinentetlen, vagy német czim- 1 zetíí leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A SierkeiltSlégi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendö i a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, tArsadalm-, helyi- s altalános érdelíti megyei hivatalos heti közlöny. Kiigazításul. A „Veszprém“ f. é. 51. számában „a veszprémi Talmud Tóra és a budapesti rabbiképző“ czimíí czikkben „egy veszprémi zsidó“ a magyarosodás érdekében tett apostoloskodásnak köp- penye alatt lép ki a sikra és 6 év óta fennálló és sikeresen működő egyik hitközségi intézetünket szemelte ki megtámadása tárgyául. Nincs ugyan szándékunkban polémiába bocsátkozni, hanem a félrevezetett olvasó tájékoztatására, de különösen az igazság érdekében, mely előtt czikkiróis akár „jó“ vagy „nem jó zsidó“ kénytelen lesz meghajolni, szükségesnek tartjuk az emlitett czikkre némely megjegyzéseinket megtenni. 1. Nem egyezik meg a valósággal vezérczikkező azon állítása, hogy a helybeli Talmud-Tórát látogató tanulók „naponként 2, vagy 3 — tehát hetenként legalább 12—18 órán áttanulmányozzák a héber tantárgyakat.“ Szolgáljon Útbaigazításul, hogy a Tal- mud-Tóra növendékei számára a szorgalmi idő hetenként egy-egy csoportra nézve csak 4, azaz négy óra. így tehát hazafiul és felekezete javáért buz- gólkodó czikkirónak ez intézetben történő elnémetesedés miatti elkeseredése 2/s usque y9 résszel apadhat. 2. Nem való említett czikkben azon állítás sem, hogy „5 év alatt vagy 100 tanuló közül kettő“ tette le a vizsgát; hanem ez intézet fennállása óta összesen 16 tanuló közül (czikkiró ilyformán a tényeket a valóságnál csak 525°/0-k a 1 nagyobbra tudja felfújni; milyen elismerést érdemlő hazafiság!) kettő szép sikkerrel (ez nem kérdéses, hanem tiszta valóság) tette le a fölvételi vizsgát a rabbiképzőben és kettő az izr. tanítóképzőbe lépett; tehát már 4 tanulót készített el intézetünk, vagy ha úgy tetszik, összes tanulóink 25%-át. Nem elég ez egy veszprémi Talmud-Tórától? — Mi történnék, ha csak ezen arányban készülnének hazánk többi hitközségeiből is a rabbi és tanítói pályára? — Oda jutnánk, a hová például az ügyvédi pályára készült, különben gyakran tehetséges ifjak jutottak, hogy t: i. tanulmányaik befejezése után kénytelenek a drága időt és legszebb koruk» * a'/.iilöih h&zAban voentogellli. Nem 18 keve8eltük mi az intézetünkből a rabbi és tanítóképzőbe lépők számát, sőt nem egyszer mutattunk teljes megelégedéssel ezen körülményre; hanem ez bizonyosan kikerülte a czikkiró becses figyelmét. 3. Nem való egészen azon állítás, „hogy ott az előadás — általában — német nyelven tartatik“ (bocsánat! magyarosabb, „hogy ott német nyelven tanítanak“), mert a bibliát mindig magyar nyelven tanították, mit az elemi iskolában általában mindig tettek és a felső osztályban is már 1866 óta tesznek. E mellett pedig érdemes czikkiró figyelmébe ajánlani azon körülményt is, hogy a gymnasiumi izr. taöulók vállástani oktatása kizárólag magyar nyelven történik. 4. Nem fér meg az igazsággal czikkirónak ama állítása, hogy 2 év előtt a fővárosi lapokban történt fölszólalja járult hozzá a rabbiszemi- narium növendékeinek magyaros szellemben való kiképeztetéséhez, oktatatásához, mely állítás különös színben tünteti föl előttünk czikkező szerénységét, valamint egy bizonyos önteltséggel mondott szavai: „amit nagy örömmel veszek tudomásul“ elárulja nekünk, hogy mennyit tart czikkeinek hatásáról. Sajnáljuk, hogy a jó ügy és az igazság érdekében föl kell zavarnunk czikkiró urat édes de olcsó áron vásárlóit álmaiból. Két év előtt a magyar országgyűlésben fényesen lett már elismerve a rabbiképző intézet igazi magy áros szelleme. Ha ezen tárgyban czikkiró egy évvel előbb szólal föl, még akkor is kérdéses dolog lenne, hogy az ö szava hatalmának köszönte-e legyen a rabbiképző az országgyűlésnek említett elismerését. —Magyaros volt az már szervezésében daczára azon körülménynek, hogy két elsőrangú tanára akkor is és még most is német nyelven tanítja a Talmudot. Hogy pedig ez igy vau, azt még czikkiró sem számíthatja be azon intézetnek a haza ellen irányuló árulásnak, hálátlanságnak, mert mint értesültünk, van nálunk Magyarország területén több mint 50 hitközség, hol a szószékről nem lehetne hazánk zengzetes nyelvén az ájtatos hallgatók szivéhez szólni azon egyszerű okból, mert nem értenék meg. Ezen ténynyel nemcsak a rabbiszeminariumnak kell számolnia és a magyar mellett a németnyelvet is ápolnia, hanem már a Talmud-Tórában is kell a növendékeket e körülményre előkészíteni, hogy azután tovább boldogulhassanak. Hogy pedig ez nem olyan égbe kiáltó bűn, a melyért olyan ostoroz- tatást és pellengére állítatást — a mitől ugyan nem ijedünk — érdemel, mint a milyent czikkiró akart rá mérni, bizonyítja azon körülmény, hogy még az igazán mívelt tősgyökeres magyar is belátja annak szükségességét, sőt az országos iskolai törvények is elismerik, hogy mi a hazai nyelv mellett egy második hazai nyelv ápolása nélkül nem lehetnénk el. Minél több nyelven bírjuk hazánk polgárait az igazi hazaszeretetre buzdítani, serkenteni, annál több az érdemünk. Az igazi magyar hazafiság igénytelen nézetem szerint úgy is nyilatkozik, hogy mindenki a maga állásán iparkodik, minél míveltebb polgárrá válni, hogy igy hazánk érdekeit annál jobban annál biztosabban tudják elősegíteni. De hogy hazánk érdekében fekszik-e, a német nyelvet nem tudni, annak A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A czigányvajda elégiája.*) Meghalt h vajda — oda lett a vajda, .-Megesett a szörnyű baleset rajta, Busul a czigányság, egyre azt hajtja : Ne neked, dádé! benne vagy a bajba 1 Mikor megérzé közelgő végét, Egybehívó hét sátoralja népét, S halkan — a szélsők alig-alig érték, Elhaló-haldoklón szólt ilyeténkép : „lm, fogytán a szusz már a fnjtatóba, Pihenni tér a sátorok lakója, Pihenését csönd s áldott béke ója, Vihar nem lesz, se szél a bolygatója. Aludni vágyom, hűséges vajdátok, Még búcsúzéra végszavam halljátok, Örökül mást én úgy sem hagyok rátok, Meg egy rósz üllőt s horpadt kalapácsot. Viaskodj, rajkóm 1 tovább is a széllel, Legyűröd, ne félj, tűrés fegyverével. Sátrad kőházzal soha ne cseréld fel, A sátor olykor palotával ér fel. Mi kőházakban olyan nagyon ritka: A boldogság a kóbor sátrak titka! A sátorponyva mindenfelől nyitva, Hamarabb kigyul a lappangó szikra. *) Mutatványul a költőnek a „Petőfi társaság“ által kiadott költeményeiből. A boldogságból ón kivettem részem ! Egy szál hegedű — egypár tüzes szép szem — (Ah, végórámban is még ráemlékszem!) Álom, oly édes, hogy túltesz a mézen — Egy pipa dohány — egy ital víz — mi kell Még több ? — ki be nem érheti ennyivel, Sátraink alól az sompolyogjon el, Vándor szabadságot az nem érdemel! Bejártam körül a kerek világot, Ó mindenütt szép, akármerre járod! De hol végig alunnám a nagy álmot: Szivem örökké csak egy helyre vágyott Oda vigyetek hü véreim, népem! Uol a nap leszáll füzes Olt vizében, Messze Moldovában aranyos réten, Ott az én sírom már megásva régen. Hej, ott maradt el tőlem édes társam, Hogy soha többé őt viszont ne lássam, Hü kísérőm a nagy barangolásban, Szivem szerelme ... sírját magam ástam. Vén csontjaimat ott ágyazd be, népem! Ott lesz csak enyhe nekem, közelében. Sohse félts! megférünk egy sírba szépen S biztatjuk egymást, ha félnénk setéiben. Nos ? Ki ígéri ? Esdő szómra hajtva Nincs, ki megtenné, mit szivem óhajtna? Ó renyhe nép te! Ó te lusta fajta! .. . No de egyet még rátok biz a vajda. Fülelj 1 Ama sír túl messze hegyeken Más kincset is rejt, a mi drága nekem! Vajdák kincsét, botját ott rejtegetem, Ki oda elvisz — mind az övé legyen 1“ — számához Kra z Árminnak — Í882 S mint ki fogas cselnek előre örül, Furfangos mosoly játszott ajka körül, Hunyorgatott félig hunyt pillák mögül, Elhallgatott és csend lett köröskörül. Egy barna legény a vonót gyantázta, Próbált uj nótát húrjain e gyászra, És addig-addig próbálta, czifrázta — Vajda lelke rég fönnjárt menyországba’. Kiss József. Trézsi asszony. — Rajz. — Széles a Balaton, szélesebb volt Boglár András háznépének a kedve három héttel en nekeló'tte még. Szegény Zsófi! Szelíd volt mint a bárány, kedves, takaros leány; mi lelhette egyszerre ? Megélette valaki? Szerelem italt adtak be neki? Rontást követtek el rajta?... Vagy talán igazán volt szeretője?? Marokkal telt bú szakgatja keblét; egy gyékényen áll a vándor madárral, de még azzal sem; a vándormadárnak útitársa van, vigasztalója, de az ő vigasztalója csak a tiszta ég, társa pedig az átok, melyet magával visz, apja átka! Három hét óta házatlan, azóta nincs se éjjele, se nappala, imájában csak halált kér, nem boldog életet, azt úgyis hiába kérne: az 5 ártatlansága ki nem derül, Marczi soha többé nem tudna hozzá az lenni, ami volt, hecsülete szárnyaszegett, a tisztességnek koldusa ; azzá tette őt apja, aki oly forrón szerette l Hányszor elmondta ezt az erdő fáinak, hányszor panaszolta ezt el a fénylő csillagoknak, hogy világítsák be az ő sorsát, mely oly korán gyászba borult, hányszor hányta fel a holdnak, miért bujdosóit éppen azon az éjszakán, amely az ő boldogsága sírját megásta, miért nem bocsátott csak egy kis sugarat .az ablak alá, hogy felismerhették volna azt a gazt, aki a ház nyugalmát felzavarta. Hiába! Férfi volt, nála volt! Őt ébren találták, Trézsi asszonyt pedig ágyában!... Ő a bűnös! Érdemei már megfásultak! Mindent kivert a fejéből! Beletörődött sorsába, de szivét mardosta valami! Első szerelmét siratja! Amilyen édes volt az első érzete, olyan gyilkoló most minden gondolat, — mely szivét érinti 1 .Marczi! Marczi! . . .* Marczi ismerte őt igazán és mégis elhitte róla és fájt neki, jobbau mint apja átka-! Négy hét hijja volt csak a lakodalomnak! A két bű szerelmes élvezhette volna boldogsága napjait, de a sátán megirigyelte sorsukat! .Marczi! Marczi!“ Milyen szép jegykendője volt, a kézfogón egész falu részt vett, örömnap volt az!.. Soha! Soha ez életben olyan nap nem virradhat rá!. . . Hány irigyszem ácsáukodott már rajta, hányán szerették volna egy kanál vízben megfujtani, hogy ezt a legények-legé- nyét elszerette, akire a biró leányának, meg a . takácsék leányának is úgy fájt a foga!. ,. „Marczi! Marczi!... Erőt vett rajt a fájdalom, egy bokor Lapunk mai . évre szóló — naptár-árjegyzéke van mellékelve!
