Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-11-27 / 49. szám
VII. évfolyam. ISSI« 49-ik §zám. Veszprém? nov. 27• — JL JL Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ír mindkét lapra: negyedévre 1 fit 50 kr.; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyitttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, lia valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- »etii leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. A magyar jellem. Veszprém, 1881. nov. 27. Oly sokat beszélnek régi jó időkről, hogy majdnem azt kell hinnünk, hogy azok az emberek nem is emberek, de mindmegannyi félistenek voltak, kiknek nevét a történet feljegyezte s kiknek cselekedeteit egy bizonyos dicsfény övedzi körül. Miért voltak az emberek hajdan magasztosabbak, méltóságosabbak, mint a jelenben? Megfelel, ha cselekedeteik indokait fürkészszük, az ítészét. // Ük tudniillik csekélyebb ismeretkörrel bírtak, de alaposabb életböl- cseséggel, csekélyebb igényekkel, de annál nagyobb vigyázattal őrizték becsületüket, s a mi már mai nap majdnem a ritkaságok közé tartozik, az igazi magyar jellem — ez tagadhatatlan, felette nagyon megkülönbözteti őket a mai nemzedéktől. Mintha elfajultunk, elcsenevészesedtünk volna? mintha népünk nem is volna már többé az, a kinek lennie kellene. Hej, nem is csoda; az a sok szenvedés megtörte a daczot, elnyirbálta a szilaj akaratosság szárnyait; jelen nevelészeti rendszerünk, tagadhatatlan, megtölti a koponya minden zugát a tudományok különféleségével, de nevelni jellemes embereket nem képes, az a subordinatio nem engedelmességre, de éppen az ellenkezőre szoktat, független az inas mesterétől, s a mi a legnagyobb baj, a jó és rósz válaszutjáiiál ingadozó ifjú nagyon is szabadjára van engedve, s mikor felüti fejét a gonoszra csábító ördög, csoda-e, ha az üres szivü ifjú önként dől karjaiba. Ha látja a felszabadított nép a magasb állásúak sok ferde — nehéz megélhetési körülményeinkkel össze nem egyeztethető — szokásait, a luxust, a könnyelműséget, a sok jel- lemtelen tetteket — éppen nem csoda, ha meggondolatlanul vakon rohan utána s lesz a tönkrejutás kiszenvedett áldozata. El vannak felejtve, sárba vannak tiporva az ősi erények. Nevetséges ma már sok régi szép szokás. Hajdan a becsületszó értékesebb volt, mint ma a váltó, kötelezvény; hajdan a bizalom nagyobb volt, mint ma a hitel, hajdan a jellem élő valóság volt; ma? fogalom, hypochondria. De azért ne féljünk, hogy ki fog veszni a magyar jellem. Elfajult alakjából ki fog az még vetkőzni. Lesz idő, midőn még felébred az egyes, jelenleg nevetséges vadmagyaroknak gúnyolt kevesek serkentő szózatjára a vágy, megmutatni: kik vagyunk mi ? Lesz még alkalom, midőn a ferde szokásokat leveti, lebányja magáról a nép s a maga eredetiségében fognak felmagasztosulni azon alakok, kiket a félvilág félelemmel bámult és csodált, mint csodáljuk jelenben mi magunk az ősöket. Csak attól tartunk , hogy az majd oly későn következend be, mikor már mi nem fogunk abban gyönyörködhetni. Minden társadalmi bajnak egyedüli okozója a jellemszegénység ! Az t. i., mely fél küzdeni a nehézségekkel, könnyelműség által hagyja magát vezettetni. Fel azért, kikben él még a haza- fiság érzete, beszéljük, vitassuk meg, mi által lehetne jellemes embereket nevelni a jövő számára! Játfy Benő. = Veszprém, novemb. 27-én. (Hazai szemle.) — Elmetszette a torkát Nagy-Ka- •lizsáft Schvarzenberg Miksa magánzó. — A kir. Ítélőtáblák decentralizálása az igazságügyminiszter felhívására a semmítőszék, a legfőbb itélőszék, a budapesti és marosvásárhelyi Ítélő tábla elnöke beterjesztették javaslatukat. — Egy magyar ember Olaszországban San-Remoban hidegvíz gyógyintézetet állított. — Debreczenben egy 20 éves legény jelentkezett a kapitányi hivatalnál, hogy puhatolja ki, hol született, kinek a fia, mert ő csak azt tudja, hogy Jánosnak nevezték. — Érdekes kőzetekre bukkant Hoszpoczky mérnök, a promonoton Dunaág mentében kotrás alkalmával, mit beküldött a nemzeti múzeumnak. — Pápán korcsolya egylet alakult. — Varga János író az „Arad és Vidéke* alapítója élte 37-ik évében elbuuyt. — Fran- kenburg Adolf iró tiszteletére az irók és művészek társasága szoinbatou fényes estélyt rendezett. — Szamosujvárott egy szegény asszony oly leányt szült, kinek négy szeme, négy füle, két orra és két szája van, a többi testrész tökéletes- — Fiúméban a mostani tűzveszélyes színház helyett újat szándékoznak építeni. — Kozma Sándor kir. főügyész a közbiztonság érdekében az összes királyi ügyészekhez körlevelet intézett. — Nagy jégeső volt a múlt pénteken Rimaszombaton. A karácsonyi ajándékról. Veszprém, 1881. nov. 26. Lehullik a levél fájáról, elhallgat a berek csicsergő madara. Kihalt, sivár a tenyészet, hópelyhek hullanak nagy lassan; azután felkavarodik a szilaj orkán és végig szalad a sivár mezőkön zúgva-búgva, és pusztít, ront mint valami átkos angyal, kit kilöktek az égből és most boszút akar állni ezért a mindenségen. Be boldog az, akinek ilyenkor jó meleg szobája van, oda ülhet a kandalló mellé és regélhet gyermekeinek szép virágos tavaszról, forró nyárról és megfagyott emberekről . . . Össze ül a kis család, a nagyapa térdeire oda ül a legkisebb unoka és hallgat nagy csöndesen, hallgatja azt a mesét, amit az az öreg ember mond el, ami talán nem is mese ; azután elkezd álmos lenni, de mielőtt lefeküdnék, össze teszi kis kezecskéjét és imádkozik szépen, áhítattal ; mert tudja azt, hogy a ki nem imádkozik, arra haragszik az Isten, annak A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Nápolyi Johanna. i. Sebesen Forog a Kezedben a rokka, Mit fonsz oly Sebesen Nápolyi Johanna ? Nem tudod, Kedvesem, Durazzói Károly ? Hurkot a Nyakára E selyem szálakból. Hurkot a Nyakára, Örök éjt szemére, Hadd veszszen Nagy Lajos Nagyobb szégyenére Mily piros, Mint a vér . . . Hadd teszem hát zsebre; Ütött a Végórád, Hej ! neked is, Endre ! II. Tizével, Húszával Hová gyűl a vendég ? Húszával, Százával Hová tódul a nép ? Az ebek Csaholnak, Nagy vadászat lesz ma. Olyan víg A csábos Nápolyi Johanna. Hajrá, haj !! Fut a vad ! Lesre minden vadász ! „Fel se vedd Ezt Károly, Majd te másra vadászsz !“ Próbáld csak Kedvesem, Tudom, hogy megbirja , . . S felkötni Elég lesz Durazzói karja ? 1 Jö az est; A nap is Már hanyatlófélben. „Jól vigyázz Endrére A sötét éjfélben !“ III. Csillag sincs Az égen, A hold sem jő ma fel. Borzalmas Sötét éj, Megreszket az ember. „Bűnös nő, Mit tettél ? Verjen meg az Isten! . . .“ „Segitség ! Orgyilkos . . .“ S több szava már nincsen. Ki van künn ? Úgy vélem, Nevemen szólított. Különös! Ily későn Ugyan ki lehet ott ? „Én vagyok, Johannád, Nyiss hát ajtót, édes ! Nem jövök Hiába, Fontos az ügy, siess !“ „Hah! mi ez ? Nőm mellett Durazzói Károly ! Fegyverre! Csábító Elveszhet akárhol!“ „Talán csak Zsinegre,“ Kaczag rája Károly. Jó hely itt Lecsüggni E magas ablakból“! ? Jö a regg, S a hajnal Legelső sugára Rásütött A király Kékült hullájára. Nem telt be Nagy idő, Durazzói Károly Vére sem Mosta le A szenyt az országról. Mihallk Lajos. Nlata Florida. — Novella. — V— után Hegedűs János. (Folytatás és vége.) Midőn a meghatottság mámora oszlani kezdett s Affonzo is elhitte, hogy nem álmodik, hogy csakugyan szabad Mata Florida igy kiáltott;
