Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-02-06 / 6. szám
VII. évfolyam. ISSI. 6-lb szftni. Veszprém, febr. 6. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos pe- titsoronkint 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Hagánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem'adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági*, ttársadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny« Magyarosodjunk! Veszprém, febr. G, Országszerte örvendetes hazafias mozgalom indult meg oly ezélból, hogy a hazánkban lakó idegennevü családok neveiket magyarra változtassák. Budapest legelőkelőbb polgáraiból egylet alakult e czélra, mely heti üléseiben átveszi a névmagyarosítás iránt hozzáfordult felek okmányait (születési bizonyítvány s kiskorúság esetén szülei vagy gyámi beleegyezés, közjegyzőileg hitelesítve) s kieszközölte a pénzügyminiszternél, hogy a névmagyarosítás bélyegdíja 5 írtról 50 krra szállíttatott le. Ugyanilyen egyletek alakultak a múlt hét folyamán Miskolczon, Pécsett, Kassán s ami e hazafias mozgalom nagy horderejére leginkább vall, az a tény, hogy a m. kir. igazságügy minisztérium egy osztályának összes ide- gennevíí tisztei, úgy a m. kir. államnyomda idegennevü összes személyzete (családaikkal miutegy 550-en) névmagyarosítás iránt folyamodtak pár nap előtt. • Valóban a magyar ember, ki hazája jövőjét hazafias szivén hordozza, nem maradhat e nemes törekvésű mozgalommal szemben közönyös s kell, hogy erősebbet dobbanjon a szive s reménytelibb legyen — fajunk fennmaradása iránt. Idegen, németuevtí honfitársaink, szívben, lélekben, nyelvben úgyis egy testvérek voltak eddig velünk, de az idegen név mégis bántó fátyol volt a magyar szem előtt. Ez a fátyol is lehull im országszerte s egészen magyarnak fogjuk látni ami nemzetségünket. A névmagyarosítás eddig, ha nem volt is ép szokatlan, mégsem tekintetett az oly hazafiasságnak, édes hazánk iránti oly elodázhatlan szent kötelességnek, melynek a honfiszív sugallata szerint fel kell áldoznunk a sokkal kisebbrendtí családi álkegyeletet is. Mert bizony a traditionalis családnévhez való ragaszkodás oly hazában, hol otthon vag)runk s gyermekeinket is abba s annak neveljük, — mondjuk — az idegen családnévhez való ragaszkodás akkor csak álkegyelet, mert hazafias érzetünk nyíltan meghazudtolja ama nemzetet, melyhez idegen nevünk sorol. Ma, mikor a névmagyarosítás országszerte hazafiastett-számba jő s százan, ezren lépnek névleg is a magyarság sorompóiba idegennevü honfiaink közül: át kell érezni itt, közöttünk is azoknak, kik envéreink különben s hazaszeretetben egyenlők velünk, — hogy az édes hazának még egy áldozattal adósak, nevük magyarságával. Gondoljanak erre most, mikor milliónyi ellenségeink a külföldről kárörvendve kiállnak be hazánkba napról napra, hogy ime: a magyar faj, a Kern-Magyarenthum hogy fogy, hogy züllik széjjel évről évre!... Mutassuk meg nekik az ellenkezőt, miszerint nem hogy magva veszne, de im százezernyi uj maggal virul föl újból s élni fog örökké a magyar! Legyünk mint szivben-lélekben, úgy neveinkben is magyarok; külsőleg is tagjai amaz ősi, ezredéves, büszke nemzetnek, mely annyi száz vészes csata viharában rendületlen megállta helyét s ezer év után is emelt fővel tekinthet le törpe szomszédaira, vérrel szentelt hármas kárpáti ormairól. . . . Legyünk valóban magyarok sziv- beu-névben egyaránt, emlékezve az ihletett költő végzetszerii jóslatára, mely. örök összetartásra hív: A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely — Áldjon vagy verjen sors keze ; Itt — élned, halnod kell! = A névmagyarosítás ügyével foglalkozik most minden magyar lap. Az összes vidéki sajtó egyaránt felkarolta e hazafias ügyet s nincs a vidéken hírlap, mely köre érdeklett feleihez nem appellálua a hazafiasság hangján. Mint általán, mi is szemlét tartánk Veszprémünkben s megkisértők közel 100 idegennevü polgártársunk nevéhez illő, csengő magyar nevet találni. Kísérletünket alább adjuk. Vajha érdeklett véreink e kísérletet kiemelnék a meddőség stádiumából s neveikhez füzöttt magyarságuk eszményét mégis testesítenék mihamarább ezzel, vagy jobbal. íme a jegyzék: Altstädter — Abonyi, Óvári Auer — Ligeti, Agai Antos — Antalfi, Antal, Andaházi Augus^t — Ágoston, Ábrányi, Abafi Adler — Sass, Madarász, Sasvári Behm — Borsodi, Oseh Brenner — Berényi, Égető, Láng Bauer — Pór, Építő, Pórfi Braun — Barna Berger — Hegyesi, Dombi ‘Bojnit^er — Bogányi, Bogdán Cserny — Csermelyi, Cser Deutsch — Déri, Décsi, Németh, Dóczi Diener — Dárday, Dárdás Dunst — Dombóvári, Keöd, Gőz Dukovits — Dunai, Dukai Drache — Sárkány, Draskóczy. Ernhoffer — Beesési, Becses, Nemes Fischer — Halász, Halasi Fromm — Joó, Jámbor Füspök — Püspöki, Pápai Forster — Erdélyi, Erdős, Erdei, Erdész Freistädter — Szabados, Szabadváry Guthardt — Gárdonyi, Jókai Gswindt — Hamari, Futó Grün — Virányi, Zöldi Germaneci — Németi, Germán Hartmann — Erős, Kemény Havlicsek — Harkányi, Házi Hochmuth — Fellegi, Kényes Heller — Pénzes, Fényes Harabasevs^hy — Harray, Haragos Hopp — Ugrai, Urai, Ugró a Haffner — Bodnár, Révész Hoffelder — Reményi, Főldesi, Komlóssy Imrék — Imrei, Imrefi Kadelburg — Kárfi, Nemes vári Kasenc\ky — Kassai, Keleti Keglovics — Körösi, Kerényi Kindl — Ember, Kont Kohn — Kúnfi, Konoki, Kún Kraus{ — Keresztesi, Kéri Kielberger — Hivesi, Hegyesi Kiima — Legényi, Fellegi Knau — Kunosi, Konti, Döntő Kürti — Kürti, Boglár, Lehel Kutrovich — Kutassi, Kúti Kurc\ — Kürti Kolin — Kolányi, Kolosi Klec\ár — Kendelányi, Kende Krisztián — Keresztes, Szentesi Lang — Lányi, Láng, Hosszufalusi Lichtenberger — Szemes, Látos A ..VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Előre! — Tóth Kálmán legszebb verse. — A gárdának a jelszavát Égé .i világ hangoztatja! A frantzia gárda meghal, Uneir ■ lagát meg nem adja.“ Ne hűn k . alt egy jelszavunk. Eázba honvéd tőle: Nem volt oan a halálról, Nem volt abban megadásról, Egy szó volt csak, hogy: Előre! Ezzel himzé a honleány, E szóval a honfi zászlót, Ezzel ment el az a gyermek Akit annya másnap gyászolt. T>e ha maradt még egy fia, S kívánta a haza tőle: Az egyiket vem siratta, A másikat odaadta, o ment a gyermek ment — Előre! Csodálatos ifjú sereg, Me!., , i«m tudni: hogyan támadt, Napos ték s mégis mintha Szülte 1 a három század. Ott rohannak .... pusztító tűz ,. • A fele mái ki van dőlve ... • ÍOBt eln> h a füst felleg ... Meghaltak tán? - nemi ott mennek! Ott hallat ik, hogy: Előre! Mint viharkor a tengernek Összezúdul minden habja: Mind ott voltak . . . egymás mellett A fiú és édes apja. Apa elhullt és a fiú Ráborult a vérző főre : „Csak egy szót még édes apám! ... — “ A haldokló fölnézett rá És azt mondta, hogy: Előre! Oh drága kincs, melyet annyi Sirhalom — föld be nem fedett. .. Szó, a mely — bár némán — kiált.. . rultak s a mieink megteltek 9 fájdalom égő köuyeivel. Temetése tegnap délután ment végbe a főváros százezernyi résztvevő közönsége gyászkisérete mellett. A nép- s a nemzeti színház előtt búcsúbeszédek tartattak fölötte, úgyszintén a simái is, hol az Akadémia, Kisfaludy, Petőfitársaság, az irók- s művészek társasága s a hírlapírói kör testületileg jelent meg. A nyugalom angyala őrködjön a kihűlt szív porai fölött. * Mit elvenni nem lehetett, Ott van a zúgó erdőkbe — Beírva az arcz redökbe Csontok közé, mik széthulltak . . . Mert azok is megmozdulnak, Ha még egyszer lesz : Előre! A szabadság, a bouszerelem, a szív örök- igézetü dalnoka, kinek legszebb dalát igtattuk soraink élére kegyeletünk jeléül, tegnapelőtt éjjel meghalt. Két év óta volt élő halottunk s félve néztünk a válság elé, mely nemzetünket e szellemi kincsétől végleg megfosztandja. Ütött az utolsó óra is; az ő szemei örökre bezᣠ& Tóth Kálmán 1831. márczius 30-án született Baján, hol atyja uradalmi számvevő volt. Iskoláit is itt kezdte meg s atyja óhajtásához képest az 1845—6 ik tanév elején Pannonhalmán a benezés szerzetbe lépett, mint ujoncz, de betegség folytán a tanév végén abból kilépett s tanulmányait Pécsett folytatta, hol két bölcsészeti évet végzett. Itt kedvelte meg Petőfi verseit s már ekkor jelentek meg apróbb költeményei álnév alatt s részben saját nevével az „Életképekében. 1848-ban feljött Pestre s októberben az egyetemen katonai tanokat kezdett hallgatni. 1849 elején azonban, midőn az előadások a fővárost elfoglalt Windiscbgrátz berczeg által ei- tiltattak, a bácskai hadosztályba lépett, hol mint dandárnoki segéd alkalmaztatott, a csu- rogi és sinki csatározásokban jelen volt, később pedig a Perczel-Dembinszky-fóle hadtestnél mint hadnagy az irodában alkalmaztatott, de az ügyek hanyatlásakor a szegedi és temesvári ütközetekben is részt vett. Szabadságharczunk után szerencsésen megmeneLapunk mai számához egy íél iv fKözgazdasági melléklet* van csatolva, kedett s egy darabig otthon lappangott s 1851-ben a fővárosba jött azon szándékkal, hogy az irodalomnak éljen. Ekkor kezdette meg a fentebb érintett irodalmi működését, melyért azután úgy az akadémia mint a Kisíaludy-Társaság megvá- lasztá őt tagjául. Ez időben alapítá meg a .Fővárosi Lapokat“ is. Müvei összegyűjtve „Szerelmi vadrózsák“ majd „Száz uj költemény*, „Költemények“, czimmel jelentek meg. Halhatatlan a magyar irodalomban azon siker, melyet ő vállalataival, müveivel előidézett. Sikerült minden, a mihez fogott és arany- nyá vált ujjai között minden. Huszonötéves irói jubileuma alkalmával a magyar hölgyek, Kármán Lajosné asszony indítványára, neki, „a szerelem költőjének“ ezüst koszorút nyújtottak át, s a költő tiszteletére a Huugáriáoan diszlakomát rendeztek. * * 1879 október 13 án virradóra, a költőnek ép neve napja volt, agyszélbüdés érte, mely egész jobb felét megbénította. Öt napig feküdt eszméletlenül s az orvosok nagy csu- dálkozására lassanként mégis magához tért. Ekkor családja Batizíalvy intézetébe vitte, hol közel két hónapig ápolták s egészsége majdnem egészen meg is javult. De e lábbadozás csak hitegetés volt; szélbüdései csakhamar ismétlődtek, s azóta minden két hónapban volt egy-egy kisebb rohama, mely az erős testet mindjobban megtörte, szellemét pedig elho- mályosítá. Nem élet, hanem nagyobbára öntudatlan tengődés volt az, mely reá következett. Csak ritkán hatotta át lelkét az eszmélet
