Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-11-20 / 48. szám
közgazdasági-, m e ff y e i hivatal ís általános érdekű éti közlöny. ívfolyam. I8§1, 4§-ik szám. Teszprém, nov. 20* Megjeleli e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTÖ“-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos pe- 1 titsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgog-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény, Ifjúságiinkhoz ! Veszprém, 1881. nor. 19. Egy város társadalmi életét mindenesetre az határozza meg, milyen az ifjúsága. Ha az ifjúsága érdeklődik az iránt, hogy legyen a társadalmi élet pezsgő, akkor nem lesz panasz a közönyért — mert a társadalmi élet főrugóját az ifjúság lelkesiiltsége, akaratereje képezheti csak. lm: öt-hat év óta Veszprémváros társadalmi tekintetben alig jöhet ösz- szehasonlításba más városokkal. Fiatalságunk mintha nem is volna, alig ad életjelt magáról s ha igen — akkor rendszerint rosszul kezdeményez s válalkozásának semmi vagy kevés a látszatja. Az egyleti élet alighogy teng. A jótékony intézetek, kik az ifjúság jóindulatára leimének máskülönben utalva, alighogy tarthatják magukat egy-kettő kivételével. A tél is beköszönt hosszú estéivel s bizony nincs okunk remélni, hogy az e télen rendezendő vigalmak jobban fognak sikerülni a tavalyiaknál. Ifjúságunké addig, mig ifjúság az, a feladat: hogy egyrészt a társadalmi életre emelőleg hatni törekedjen, másrészt, hogy segélyre szoruló jótékony intézményeinken lendítsen. ltjaink a múlt héten megkísértek ez utón e kettős feladatot egyesítve megoldani, a kasiuoban rendezett estélyük által. Hogy a vállalkozásnak ezúttal nem volt sikere, csak annak tulajdonítható — hogy a közönséget csak részben hívták föl e jótékony czélra. Ha úgy hisszük, hogy jótékony czélra, praktikus is, ildomos is „zártkörű“ estélyeket rendezni — legyen jó meggyőződésük szerint. Csak aztán az a kör, mely oda bevonatik, elég nagy is legyen arra, hogy a nemes czélt s a jótékonyságra való törekvést illuzóriussá ne tegye. Hát ha úgy hiszik, hogy csak zártkörűen mulathatni fesztelenül (mit részünkről egyszerűen tagadunk,) mulassanak igy — csak a czélt érjék el. A város igy is rokonszenvvel kisérendi becsülendő vállalkozásukat. Most, a tél küszöbén tartsanak egy értekezletet s határozzák el, hogy a városi jótékony intézetek többje javára a tél folyamán estélyeket reudezend- nek. Hívják meg erre a megye áldozatkész közönsége intelligentiáját is; törekedjenek az estélyeket minél szé- lesb alapon kezdeményezni s meg vagyunk győződve, hogy nagy siker ki- sérendi fáradozásukat. Hisszük, hogy a közönség s jótékony intézeteink érdekeiben irt eme soraink viszhangra találandnak ifjúságunk romlatlan lelkében s foganatot szerez azoknak. Ilyen mozgalom kívánatos s ilyent a közönség méltán meg is várhat ifjúságunktól. A királyi kegy ünnepe Somlyó-vidékén. A mily ritkaság néptanítót 56—60 évig a tanítói terhes pályán buzgó kitartással s folyton jeles eredményei működve látni, — ép oly ritkaságok közé tartozik az is, hogy egy néptanító a legmagasabb kitüntetésben részesül. És ezen ritka esetek egyike képezi jelenben vidékünkön a szó-beszéd tárgyát Borbély Sándor nemes-szalóki ág. evang. tanító személyében Alig másfél éve, hogy említett agg tanító 50 éves néptanítói jubileuma ünnepeltetett vidékünkön és ime Ns-Szalók e szerény kis falucska itt Veszprém megye felső szélén — folyó november hó 13-án ismét egy nagyszerű ünnepély lefolyásának volt színhelye. Borbély Sándor veterán néptanítót ő császári királyi apostoli felsége a koronás ezüst érdem kereszttel méltóztatott legmagasabb kegy folytán kitüntetni s ezen érdemjel a föntebb irt napon lett a kitüntetettnek nagy ünnepélyességgel hivatalosan átadva s mellére feltüzve. Ezen ritka és szép ünnepély lefolyását legyen szabad rövid vonásokban e becses lap hasábjain közzé tennem. A már föntebb irt nap délelőtti 11 órájakor a ns-szalóki filiális gyülekezet templomában isteni tiszteletet tartott maga a kitüntetett. Háromnegyed 12 órakor vonult be a Veszprém megyei kir. tanfelügyelőség. Háromnegyed 12 órakor vonult be a Veszprémrae- gyei kir. tanfelügyclőség által megbízott tek. Bódog Tamás ügyvéd úr s iskolalátogató az egyházi — valamint a Somlyó-vidéki ev. tanító egylet küldöttségének társaságában a templomba. A zsúfolásig telt templomnak oltár terén megállva a küldöttség, tek. Bódog T. ur üdvözlő az agg kitüntetett tanférfiut s megbízatásához biveu feltüzé mellére az érdemkeresztet. Utánna a gyülekezeti lelkész nt. Borbély Sándor ur üdvözölte a veterán-szellem barczost, megemlékezvén úgy az ő érdemeiről valamint ő felségének legmagasabb jó akarata és kegyéről. Ezt követelőleg a gyű lekezet érdemekben megőszült agg felügyelője tek. Szakonyi István úr megható beszédben adott kifejezést érzelmeinek, mely egyúttal a vele együtt könnyező gyülekezet érzelmeinek is hű kifejezése vala. A Somlyó-vidéki evang. tanító egylet részéről alulirt tartott beszédet a kitüntetetthez, felemlítvén ennek a fél századon túlra terjedő hivatalos működését, szerzett érdemeit, fejtegetvén különösen az erkölcsi elismerés fontosságát. Végül maga a kitüntetett agg — de még mindig erőteljes és tevékeny férfiú emelt szót az ötét e ritka eset alkalmából üdvözlőkhez, — továbbá kedvelt gyülekezete s az őt körül álló tanítványaihoz. Hosszú beszédében a szerény íérfiu kiemelte azt, hogy bár soha sem kereste a kitüntetést — s„ha még ily magas kitüntetésben részesíté Ő cs. kir. ap. felsége, hű alattvalói hódolattal fogadja e legmagasabb királyi kegy nyilvánulását. Ezen ritka — szép ünnepélyes jelenetet ének zárta be, melyet a kitüntett maga vezetett, mi alatt a küldöttség s a gyülekezet tagjai s számos idegen úri nép elhagyta a a templomot, hogy a kitüntetett által lett felhívás következtében, a tanítói lak termeibe vonuljon egy magyaros — gazdag lakomára. Mint minden összejövetelnél, úgy itt sem hiányzottak a szebbnél szebb felköszöntések, melyek közül a legelsőt a kitüntetett nyerte. Említésre méltók még: jit. Borbély Sándor lelkész úr felköszöutője Ő felsége a magyar királyra, mint népei által szeretett s Európa legalkotmáuyosabb fejedelmére. Alulirt a kitüntetésre közreműködő egyh. megye — s különösen a dunántúli ev. egyh- kerület szeretett fopásztora ft Karsay Sándor superintendens urra emelt poharat mint a tanítók barátjára. Tek. Bódog T. ur Stáhly György megyei kir. tanfelügyelő ur ő nagyságát éltette, tek. Szakonyi Miklós ügyvéd úr pedig a kitüntetettel együtt a tanítói kart. Többen emeltek még szót, mely felköszöntések mind zajos éljenzéssel fogadtattak. így végződött a ns-szalóki szép nap, melyen újra a uépnevelés ülte diadalát. Vajha minél több ily érdemekben megőszült tevékeny tanítót adna az ég a magyar népueve- lésnek mint Borbély Sándor! S vajha minél számosabb agg tanító nyerhetné el az erkölcsi elismerés ily szép kitüntető jelét a földi pálya hanyatló szakában. ügy hiszem, nem leend érdektelen, ha az érdemjel hű leírásával is megtoldom rövidre szabott czikkemet. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Veszprém. Vad csatazaj böszült orkánként zuga feletted Is már, ámde Hadúr védte erős falaid, Elleneid örült rohamát letiporta Hadúrnak Karja; Várfalaid állanak bár a csalárd S vad Ármány kezeit pusztítva emelte reád, de Védtek hösfiaid, éltüket érted adák. Zsarnoki vad hatalom súlyát is nyögted a múltban, Léted azért nem szűnt; él neved, állsz magad is. Pusztulnak falaid, az idő keze bontja le őket, Csak romodat bírjuk drága ereklye gyanánt. Romjaidon térdemre borulva tekintek a völgybe, Hol most béke honol s nemzeti szent kegyelet. Éljetek, óh ti romok s buzdítva intsetek arra : Honfi, hazádat imádd! Éltedet tőle, ha kell, Meg ne tagadd! - Várromállj büszkén bérezed alapján. Honfi e várromokat nézve csodálni ne szünd. Sirlxaxvtolc leözt ............ Si rhantok közt jár a legény, Arcza halvány, szennved szegény ; Szive tele gyötrelemmel, Lángoló hű szerelemmel. Sirhantok közt búsulva jár, Kit szeretett sírban van már, Azzal együtt eltemették Boldogságát, szép reményét. Ij“dől egy zöl l suhaloinra, Lelke nem lel nyugalomra, Szerelemtől égő szivét A kegyetlen bú tépi szét. „Szép szerelmem, jöjj sírodból, Hűn szerető kedvesed széli, Jöjj ki, hadd ott azt a földet, Mely engem megfosztott tőled.“ Hiába széli, hiába sir, Nem nyílik meg a setét sír, Örökre van az lezárva, A legény örökre árva. Nem, nem árva ! fent az égben Vigasztalják keservében. Kit a földön nem bírhatott, Övé lesz majd örökre ott. Almán Bruno. Mata Florida. — Novella. — V— után Hegedűs János. (Folytatás.) Másnap az idegen magához kérette a Gvardiánt s kérte őt, értesítené a zárda fő- lisztelendő Perjelét, hogy beszélni óhajtana vele. Ez a kérelem sem keltett feltűnést a kolostorban, mert gyakran megtörtént, hogy az utazók, kik a jámbor atyák vendégszeretetét élvezték mielőtt távoztak volna, előbb ut- jok mikénti folytatására nézve, vagy más valami ügyben a zárda Perjelének tanácsát kérték ki. Néhány perez múlva belépett a főtisztelendő Perjel az idegen utas szobájába. Ma gas fejedelmi alak, ötven év körül lehetett, méltóságteljes arczárói büszkeséget olvashatott volna le a szemlélő, ha barátságosan fénylő szemei s mosolygó ajka ellenkezőről nem tanúskodnának. A Hieronymita rend fehér-fekete öltönyét viselte, mellén egy drága kövektől csillogó aranykereszt függött. Az idegen fekete csipkeköpenybe volt burkolva, mely azonban nem rejté el igéző szépségét, sőt inkább mondhatlan varázst kölcsönzött e bájos alaknak. A Perjel egy világfi elegancziájával üdvözlő őt, anélkül azonban, hogy megfeledkezett volna papi méltóságáról, és kérdé — mi közben kezét áldásra emelte — hogy miben lehetne szolgálatára? — Mindenek előtt — szólt a hölgy megbatottan — engedje meg tisztelendősóged, hogy önnek és zárdájának a legmelegebb kö- szönetemet nyilvánítsam a szívélyes vendégszeretetért, melyben itt részesültem. Az utazásban kimerülve érkeztem ide tegnap, s ha lehető volna, még néhány órát szeretnék vendégszerető falaik közt tölteni. — A meddig parancsolja — válaszolt a Perjel — szent kötelessége kolostorunknak az utasok iránti vendégszeretet. — Nem akartam anélkül távozni, — folytatá a hölgy s egy önkénytelen mozdulat következtében szétnyílt köpenye és látni en- gedé rózsa szinü selyem öltönyét, mely keblének egy részét s márványszerü karjait csak tökéletlenül fedte el, — hogy Főtisztelendő- séged áldását és közbenjárását ki ne kérjem, mert — folytatá sóhajtva — az én lelkem nehéz gondok által gyötörtetik, és azért keltem útra, hogy szivem leghőbb vágyát teljesíthessem. — Az én áldásom és közbenjárásom — válaszolt a Perjel — minden szorongatott szívnek rendelkezésére áll. — Oh, köszönöm, köszönöm — főtisztelendő ur! — szólt a hölgy, miközben térdre borult a Perjel előtt, s forró ajkai annak kezére tapadtak. A Perjel szemében egy pillanatra szokatlan fény villant meg — kezét a bájos idegen illatos fürtjeire tévé, s igy szólt: — Talán többet is tehetnék önért, mint hogy áldásomat adjam s buzgó esedezésem- mel közbenjárója legyek az egek uránál — vannak barátaim a világban, kik igen hatalmasak, és ajánlatom folytán tán teljesíthetik az ön óhaját, ha megtisztel bizalmával. A szép hölgy újólag megcsókolta a Perjel kezét — aztán igy szólt pirulva: — Lehetetlen, — azt meg nem mondhatom — az én óhajtásom nagyon is világias természetű, és egy ily ájtatos és istenfélő férfiúnál visszatetszést szülne, ámbár — folytatá szenvedélyes tűzzel — a szívnek is vannak jogai, és ha a szív a fájdalomtól gyötörtetik és a keservek tengerén hányatva nem talál mentő révpartra, lehetetlen, hogy szeretettel és hálával emelkedhetnék föl az egek urához. — Legyen nyugodt — válaszolt a Perjel, — távol vagyok attól, hogy egy hőn dobogó ifjú szív földi vágyait elitéljem, főleg akkor midőn az oly rajongó áhítattal egyesül, — de nem akarom titkát erőszakolni, ha meg-
