Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-10-09 / 42. szám
VII. évfolyam. !§§!. 43-ik iszám. Veszprém? okt. 9. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTÓ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kiilSn lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. líagánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: ITorgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s öltalános érdekű megyei hivatalon heti közlöny. 1 pletyka idillit k Amerikában. (Harmadik és befejező közlemény.) Ily körülmények közt aztán, mikor a mi társadalmunk, a helyett, hogy a rágalom szekerét feltartóztatni, a pletyka útjába akadályokat gördíteni s a rágalmazókat büntetni törekedne: nemcsak hogy el nem tűri, hanem azt közönyével, sőt kárörven- désével elősegíti s az agent-provoca- teur-ökben bősöket ünnepel — nem lehet e társadalmi fekély orvoslását várni. Nálunk is vaunak egyes esetek, hol az ily alattomos gazokat érzékenyen büntetik. .... városban tavaly nyáron egy úri ember azzal akart kegyében járni a kormánynak, hogy feljelentő leveleket küldött neki egyes hivatalnokok politikai szerepléseiről. így többek közt egy nagy családos kir. főerdészt kompromittált, följelentvén róla, hogy az ellenzékkel tart s a kormány ellen agitál. A. szerencsétlen hivatalnok egyszer csak azon vette észre magát, hogy állása meg van ingatva. Odafordult az ellenzékhez s ez aztán kiadta róla az őt rehabilitáló nyilatkozatot, egyszersmind hajszot indított a feljelentő ellen. Kifürkészték egy rósz hirü tisztviselő személyében. A helyi lap akkor odaállította őt a közönség megvetésé, nek s ennek az lön következménye, hogy kizárták minden egyletből, barátai elfordultak tőle — még a lakást is felmondá néki a háziura s igy aztán infáme ott kellett hagynia a várost és a hivatalt. így kellene tenni mindenütt és könnyebben volna segítve e legnagyobb bajon — mint a becsületsértési pörökkel vagy párbajokkal. Sértésekért magának a társadalomnak kell elégtételt vennie a törvény korlátain belül. Mert azzal, hogy a becsületsértőt vagy rágalmazót a törvény a legtöbb esetben pár forintnyi pénzbírsággal sújtja, a sértettnek édes-kevés elégtétel adatott; aminthogy tény, hogy az egyszer elvesztett becsületet pénzen nem lehet többé visszaszerezni soha. Latba kell tudni vetni e btín mérvét. Ha valaki lop, azt gazembernek mondják, ha valaki sikkaszt, azt még alávalóbbnak tartják s ha valaki rabol — anathema sit — arra statárium ; fel kell akasztani! Hanem azt, ki az ember legféltettebb kincsét, a becsületet, melyet egy életen át nélkülözéssel, szenvedéssel szerzett s megóvott: jó hirnevét, melyet a tisztes múlt elismeréséért élvez — ellopja, megrontja, elrabolja, azt a legnagyobb gazembert futni hagyják, azzal nem restelkednek kezet fogni és vele végig menni az utczáu. A társadalomnak a bűnt meg kell torolni azzal, hogy megvetése teljes súlyát érezteti vele s kirekeszti teljesen a becsületes emberek sorából. így éljünk s csak egy példát szolgáltassunk — kérlelhetlenül. A rósz nyelvek akkor nem lesznek oly szaporák s a tisztességes ember nem lesz kitéve becsülete elleni orvtámadásoknak. . . . S a társadalom hovahama- rább megszabadul e rtihfekélytől — a pletykától. Kompolthy Tivadar. A mi nőink. / . , Veszprém, 1881. okt. 9. (K.T.) Ha fehér Szelimát Hafiz fiam lángoló szemeivel nézném . Allah örök kegyelme boldogságát esdeném fejére. De mert hideg Szulejman okos szemeivel látom: zsákba varratom és a Bosborusba dobatom fehér Seli- mát! . . . Egy török uralkodó mondta ki ezt a végzetteljes ítéletet. Selima meghalt. Hafiz szive elvérzett ... A törökök történelme pedig igazolja Szu- lejmant, hogy egy „csábos angyal- arczu ördögtől“ mentette meg a próféta birodalmát. Ki-ki a milyen hittel nézi a nőket: legyen az ő hite szerint ! A férfiak e tekintetben két vál- uton vannak. Az egyik rész isteníti a nőket, égbe emeli, dicsfénynyel koszo- ruzza őket .... a másik Örök csalódásról, javítbatlan hiúságról, soka- ságos szóbőségről, szeszélyről, indulat- és vak szenvedélyről, indokolhatlan rajongásról, állhatatlanságról beszél, ha rólok elmélkedik s kevés szóval ítéli el őket: „Gyöngeség a te neved, asszony!“ A ki milyen pártra tér: legyen az ő hite szerint. S boldoguljon asszonynyal vagy anélkül . . . Amilyen a nevelésük, olyanok később. Budapesten látni 8—9 éves lánykákat — akik oly természetes non chance-nal fogadják a fiatal és öreg bácsik udvarlását, mintha már egyéb gondjuk sem volna a főkötőnél . . . s a vidéken látni tisztes férjes nőket, akiknek fi-donk a házi gond s a meg- bocsátbatlan szivbeli gondok enyhülésén épülnek ... Amint ők nevelvék, úgy nevelik a gyermekeiket. Az élet ugyan kiköszörüli a szögletességet, a kartont mindig illően pótolhatja a selyem, hanem a vér ugyanaz marad s e vér futama szerint áll lábra s lép ki a világba a gyermek. Akinek szivén fekszik gyermeke jövője, aki elég jólelkü a nemzet későbbi korával s az utókorral törődni: az az anya, az az apa gondolkozzék A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Emléksorok. (T ... Paulina halálára.) Nem vagy tőlem nagyon messze, Csak a földben hat láb mélyen .... De jobb volna, hogyha távol,).. ... Túl volnál a világszélen. Oh ! hisz ekkor, (bár igy lenne,) Volna még egy kis reményem, Hogy enyim vagy s piczi ajkad Forró csókját újra érzem. De igy . .. pedig oly közel vagy .. . Nem mosolygok kék szemedbe, Csak ... ha hozzád fájó lelkem Felröpül a magas égbe... (Eger.) Beteg- leányixoz. Miért olyan halovány az orczád, Mint a fehér rózsa levele ? dzj’ m*nt a fiatal virágra, Rád lehelt az enyészet szele! Könyezem e gyászos gondolatra... Bus enyészet... e szó oly rideg . .. Oh 1 de hisz még ragyogó szemedben Ott mosolyog iQu életed I Itt hagynád a hízelgő világot, Össze törnél annyi hü szivet! ... Várj leányka, hadd előzzelek meg, En hadd veszem el az életet. Oh ez nekem nagyon régi terhein, Lelkem fáradt, pihenést óhajt; S ott leli ezt föl a szebb hazában, Hol nem érez többé semmi bajt. S ha majd te is eljösz én utánam, Rád várok a csillagok fölött... S ölelkezre repülünk az égbe, S boldog lész az angyalok között. (Eger.) Ghibicza Lajos. Arany János „Toldi“ és „Toldi szerelme.“ (Folytatás.) Kikapja kezéből a kardot s a csehet saját kardjával öli meg. Amint főltüzi a véres fejet a kardra s felmutatja nagy rivalgás lett a Duna mindkét partján. A király maga küld 12 aranyos vitézt Toldiért, hogy méltó jutalomban részesítse, megbocsátja neki eló'bbi gyilkossági bűnét. Nem csak saját, hanem még Toldi György birtokát is neki ajándékozza. De Miklós nem volt nagyra vágyó, bátyját sem gyűlölte annyira, hogy birtokától megfosztaui kívánná, azért ily szavakkal járult a királyhoz: — — — Felséges királyom 1 Bátyám birtokára egy cseppet sem vágyom, Magamé sem kell legyen tied bátya, Teljék vele fösvény szived kívánsága. Csak azon könyörgök mostan felségednek : Vegyen be seregébe csupán közembernek. Jó az isten jót ád: megszerezi kardom, Amire szükségem leszen. így szólt a jó Toldi a maga egyszerű esze után. De a király udvarához vette őt s hogy örömében semmi se hiányozzék, édes anyja is oda jön s rég bujdosott fiának nyakába borul. így végződik a Toldi trilógiának első része, a mely egyszerre megalapította a költő hírét, a melyet Petőfi elolvasva, egy gyönyörű költői levélben ad lelkesedésének kifejezést. S valóban ez oly mii, a melyben a népies költészet a lehető legmagasabb fokra hágott, s Arany Jánosnak is legszebb munkáját képezi. Csak újabban, hogy Toldi szerelme megjelent, Szász Károly egy főiolvasásában Toldi szerelmét, vagyis a Toldi trilógia második részét, tartja Arany legkitűnőbb munkájának, minek egyik oka az, hogy e második részben vagyis Toldi szerelmében az az érzés játszik legnagyobb szerepet, a mely minden kebelben viszhangra talál t. i. a szerelem érzete. Toldi nem volt valami szerelmes természetű ember. Ifjú kora első felét otthon, béresek közt tölté, holtestét nehéz munkával kellett gyötörnie, ami kifejtette ugyan testi erejét, de nem fantasiáját. Ha ma élne, egy prózai embernek mondanók, aki vagy nem tud egy szép nőért lelkesülni, vagy pedig szándékosan nyomja el magában ezt az érzést, mert vitézhez nem illőnek tartja, hogy magát egy gyönge teremtésért epesze. Ö tehát nem az a középkori lovag, aki rajong a nőkért, aki egy szép pillantásért tűzbe vízbe menni kész. 0 csak a dicsőség után áhit. Ez az a vágy, ami szivét lelkét betöltó. Nősülésre nem igen gondolt, pedig anyja mindig ösztönözte, mindig biztatta fiát. Fiam, édes fiam, mért nem házasodd ? Elkapott a világ hidd meg elkárhozol 1 így inté az anyja fiát, de Miklós csak vállat vont. Egyszer azonban már közel járt a házasodáshoz. Megszeretett egy lányt, meg is kérte azonnal, már az esküvőre minden készen volt s csak az volt még hátra, hogy szakállát leborotválja. Az volt ugyanis ősi szokás, hogy a nős embernek le kellett szakállát vágatnia. Toldi azonban, hogy sem magán ezt a férfit lealázó experimentumot végre hajtsa készebb lemondani a lány kezéről. Első tekintetre nagyon különös szokásnak látszik az, hogy a nős embertől ilyes áldozatot követelnek, mely azt férfi díszétől megíosztja. De jó próbája volt ez a férfi szerelmének. Aztán hasonló kívánalmakkal ma is előállnak a nők, csakhogy természetesen nem házasság előtt, hanem után, midőn már a szemérmes menyasszony egész kis házi zsarnokká változik s a szerelmes férfit lassanként egész észrevétlenül bele szoktatja a házasság édes igájába. Ilyenkor azután már az asszony minden kívánsága teljesül. Férjét úgy idomítja amint neki tetszik. Egész szobrász, aki olyanná faragja a türelmes férjét, a hogy akarja. A bozontos, hosszú szakáll, mely előbb a férfi büszkesége volt, kicsinyenként regulához szokik, megrövidül vagy egészen eltűnik. Még a bajusz túlságos sűrűsége ellen is tud tenui a hamis menyecske. Nem árt abból legalább azokat a szálakat szépen kitépni, melyek nem simulnak oly szépen ajkak fölé. S ez mind nem fáj a türelmes férjnek, mert a kitépés okozta fájdalmat egy oda vetett csók megszünteti. Ha már ennyire van, akkor biz nem csak a szakállát, hanem még a haját is kész volna leborotváltatni a férfi neje kívánságára. Toldinak azonban nem volt olyan türelmes természete, hogy egy szép nőért megkopasz- tani hagyta volna magát, mint a birka.] Vagy tán a nő nem bírt azzal a fortélylyal, avagy a furfangos észszel, avval a behizelgő rábtj-
