Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-09-25 / 40. szám
I II. évfolyam. BH*1. 40-lk KX88II1* Veszprém* szép t. 35« i nletvka nlluil k Anierikában. (Három közlemény.) 1 A rágalom divata. E három szórni definiálhatni legjellemzőbben a tár- ladalom e rákfenéjét — a pletykát. Mig gyűlölködés, irigység, szen- 'cdély lakik az emberek szivében, adlig ennek tolmácsa, a nyelv is ápolni ogja gyomot, mely elburjánzza, el- jyomja a legvirágzóbb társadalmat is. Vannak kik a pletyka szülőiül kizárólag a nőket tartják. Ez azonban íem áll. Eredetét a legtöbb esetben i\ sem lehet kutatni s csak ritka ese- ekben lehet a rágalom első terjesztőét lölfedezni; rendszerint akkor mi- íor tönkretéve a rágalmazott jó hire, i család becsülete. Nálunk vénkor ii. n. becsületsértési port szr J^lüidí- ani, mely pörök tudvalevőig- annyi liuzavonának vannak kitéve, hogy elvégre is elposványodnak — s a rágalmazott semmi vagy annyi elégtételt sem nyer, amennyi elég volna eső utáni köpönyegnek. A pletyka a legtöbb esetben nem pusztán a rágalom, a roszakarat szüleménye. Az unalom idejében a hir utáni vágy sokkal acutabb, hogysem köny- nyelmüen tényül ne vegy az ember. Ilyenkor, ha valaki valami szenzátiós dolgot, mint feltevést vagy gyanút, közöl, azt a második ember már mint elkeriilhetlen valószínűséget beszéli el, mig a harmadik már tiszta tényül veszi s a negyedik, ötödik, hatodik aztán vetekedik a szenzátió kibővítésében, úgy, hogy a délelőtt csak képzeletben látott egérből este már mint létező borzalmas elefántról beszélnek. S ebben a hibában nemcsak a nők, de a férfiak is egyaránt osztoznak, bár kisebb arányban s ez onnan van, hogy a férfinem mégis csak higgadtabb képzelő erővel bir s vagy komolyan meglatolgatja elébb a szenzátiós hirt, mielőtt terjesztené, vagy ha már valószínűnek tartja is s tovább is akarná adni, ismerős a törvénnyel s eszébe jut a „hamis hírek terjesztéséiről szóló büntető paragrafus. Akkor aztán mégegyszer meggondolja a dolgot — s hallgat. A pletyka megszüntetéséről sokat irtfj^már. Egész könyvtárt lehetne összeállítani az e fajta müvekből. A német és olaszirodalmi piaczon zsákszámra árulják ezt a nyomtatott társadalmi nyavalyát s a francziák par- laimenti szónokai csak nemrégiben is kimondták a párbajtörvény revíziója alkalmával, hogy mindaddig nemcsak jogosultnak; de szükségesnek is kell tartani a párbajt, mig a rágalom gyors a legszigorúbb megtorlására — s a hamis hírek terjesztőinek oly mérvű megfenyitésére, mely a párbaj egyedi büntetésével fölérne s igy azt szükségtelenné tenné, megfelelő törvény nem alkottatik. A pletykát a törvény ha csakugyan el nem is ölheti, de szükebb korlátok közé szoríthatja. Ezért szükséges a törvény ellene. Az amerikai törvénynek van ily irányú intézkedése, de hogy a Yankee társadalmi utón is hatályt tud biztosítani annak, arról második czikkünk- ben elmondunk üdvös tanulságul néhány jelentékeny esetet, melyeknek ott szemtanúja voltunk. Kompolthy Tivadar. — Veszprém, 1881. sept. 25. (Hazai szemle.) Diszalbumot nyújt át Götzluek a budapesti egyetem ifjúsága. — Lendl kapitány hir szerint beadta lemondását. — 4500 frtot nyert Pálfy sorsjegygyei egy budapesti hordár. — 35' ház égett el Lúgoson. — Agyonzuzott a vonat egy napszámost Budapesten A szerencsétlen egy teher vonat alá feküdt aludni. — Fürdőink népessége: B -füreden van 2058, Buziáson 1057, Harkányon 1257, Herkules fürdőben 4279. Kra- pina Töpliczeu 1595, Margitszigeten 777, Pös tyénen 2066, Trencsén-Tepliczen 1948 fürdő vendég. — A hírlapírók nyugdíjintézete javára a népszínház tagjai előadást rendeznek, melyhez a prologot Jókai írja. — Meghalt Suhajda János legfőbb itélőszéki biró. — Elevenen temetett el a lezuhanó partszakadás Ágris községben két kis gyermeket. — Telephon hálózatot készítenek Aradon. — Földrengés volt e hó 17-én este Lublon. — Uj regényt ir Jókai Mór, mely magyarul és olaszul egyszerre fog megjelenni. — Víziszony. Szilágy megye területén 10 ember halt el víziszonyban. A borzasztó betegség oka veszett farkas marása volt — 4 kr. követelésért meggyilkolta egy peéri ember a margittai vámbérlőt és nejét. — Lenyelt egy 100 írtról szóló adóslevelet Boris nevű úri ember Budapesten. A soólyi phylloxera-tanfolyam. Ha rémes nézni a tűz fényes lángjától ellepett házak iszonyú pusztulását a hajléktalanokká válók jajveszéklése között, felébred az emberi szánalom a kebelben, s a részvét segélyre hí, erőre lelkesít, leleményességet s bátorságot ad. — Ellenállni a vészes elemnek — ha az árvizet sikolyt túlordító zuhogó vad morajjal hallod átrohanni a töltéseken a védekezők életűket feláldozó elszántsággal állnak útjába, hogy a drága házat s benne tán féltett kedveseiket s minden vagyonukat megmenthessék, s a biztos helyen álló szemlélőnek szivét egy fájdalmas érzet vaskeze marczan- golja — így voltunk mi Soólyon, a pusztulás temetőjén, a szomorú látvány majd könnyeket facsart szemeinkbe — szerettünk volna sírni s könnyeket nem találtunk, szemünk nyug- pontot kereset, de lelkünk csüggetegsége oszthatatlannak bizonyult a setét, reménytelen jövő aggodalmaitól. Gyönyörű verőfényes őszi idő kedvezett a földmivelés ipar- és keresk. minisztérium által f. hó 21-ére a phylloxera vizsgálatban járatlan törvéuyhatósági biztosok beoktatása végett kitűzött tanfolyamnak, melyen megjelentek: Véghelyi Dezső alispán, Dr. Horváth Géza miniszt. phylloxera biztos Budapestről, Zalából: Hruska Nándor gazdatiszt Szécsi- Sziget, Ziegler Lajos uradalmi tanácsos Csáktornya, Csigó Pál Gulács, Horváth László Lenti, Kovács János és Thomka Endre Nagy-Kanisza, Biró Dániel Kövesd, Kauovics György vin- czellér képezdei igazgató és Nagy Áron sze- retetházi igazgató B.-Füredről, továbbá Vesztémből: Perger József tanár, Kőrössy Antal, Pap Gyula, Brenner Lőrincz, Perlaky József, Ruttner Sándor, Nagy Iván k. becslő biztos, Lakat Mihály bérlő Rátót, Lakat János Vilo- nya, Nyikos Kálmán ref. lelkész Litér, Ko- lozsváry Sándor k. becslő biztos Győrből, számos érdeklődő soólyi lakos és alólirt. Mindeneknek előtte a phylloxera bogárral akartunk szemtől szemben megismerkedni. Kimentünk valamennyien a szőllőbe. Az első fonnyadt sárgás, apró levelű szőlő tőkét, melyet a földből kiemeltek, már elhagyta a phylo- xera, mert a haldokló, nedvétől megfosztott tőkén nem talált elég tápanyagot, majd toA „VESZPRÉM“^ TÁRCSÁJA. Arany János „To!di“ és „Toldi szerelme.“* Midőn e helyet elfoglalom, nagyon megtisztelve érzem magam egyrészt azért, mivel éppen e. t* körtől kaptam a fölszólítást, melyet oly nemes törekvés, a hazai nyelv terjesztése hozott egybe, másrészt pedig mivel azon költő művének ismertetésére nyertem fölszólítást, ki nem csak a magyar költők között egyike a legnagyobbaknak hanem a világirodalom legkitűnőbb alakjai közé is büszkén odahelyezhető. Most ebben a materialisticus világban, midőn az emberi érzéseket csak a pénz és más hasznossági érdek mozgatja, s a költészet mezeje minden népnél oly kopár, hogy csak itt-ott terem egy-egy élvezhető virágot: kétszeres büszkeséggel tekinthetünk Arany Jánosunkra, ki csak pár héttel előbb is egy gyönyörű elbeszélő költeménnyel Toldi szerelmével ajándékozott meg bennünket. — A nemzet elragadtatással fogadta az ősz költő ez ajándékét, mert benne egy rég táplált vágyát látta teljesedésbe menni, azt t. i. hogy vajha az ősz költő Toldi és Toldi estéje ez. költeményét egy harmadikkal egészítené ki, hogy ne csak dicső hadi tetteiről, nagy erejéről, hanem arról is halljunk már valamit, hogy ennek a harczias férfiúnak szivét a harezvágyon és az anyai szereteten kívül dobogtatta-e egyébb érzés is ? 1845-ben történt, hogy a Kisfaludy társaság komikai elbeszélésekre hirdetvén pályáza *) Fölolvastatott a selmeczbányai Magyar Olvasókörben 1880, tot, az akkor még ismeretlen Arany is versenyzett Elveszett alkotmány ez. krónikái elbeszélésével. A költemény jutalmat nyert, de Vörösmarty a bírálók egyike csak mint társai közt aránylag a legjobbat ajánlott jutalomra, megróván nyelvét és verselését. Arany nem úgy tett mint napjainkban sok költő, kik az élesebb bírálatra vagy egészen elhallgatnak vagy pedig sikra szállnak rósz költeményeik védelmére, hanem érezve költői tehetségét egy jobb munkával akarta a kritika hangját elnémítani s azért megírta Toldiját mely azonnal megalapí tóttá hírét. A kedvező siker mellyel fogadtatott föllelkesítő őt a Toldi estéjének megírására, melyben a sir szélén álló Toldit még egy szép lovagias tett elkövetése által akarja bemutatni, midőn a budai harezjátékbau az ország czi- merét egy oiasz nyerte el s nem találkozik magyar bajnok, ki vissza tudná szerezni a nemzet becsületét: az ősz bajnok ki már otthon a sírját ássa, értesülve erről, újra érezni kezdé ifjúi erejét és mint a költő mondja: Kiugrik a sírból, mintha ifjú volna, Háborús tenger lön lelke, melynek habja Tüzokádó hegytől föl vagyon forralva S monda: Vidd hírül az öreg czimboráknak, Hogy a vén bajnokot sir fenekén láttad: De a lelke ott lesz a viadaltéren Vérboszuját állni az idegen véren. Most veszem azonban észre, hogy Arany e költeméuyét ismertetni akarván, öregkoráu kezdem el, mint a hogy Szemere Pál Fáy András életrajzát akarta megírni. Toldi 1847- beu jelent meg, Toldi estéje pedig 1859-beu bár a szerző nyilatkozata szerint az már 1848-ban készen volt. Maga Petőfi is ismerte már a Toldi estéjét kéziratban. Ő ösztönözte Aranyt a Toldi trilógia második részének is megírására. Ha már megcsináltad, úgy mond, a fejét és a lábát, csináld meg a derekát is. Arany hozzá is fogott ezen rész megírásához, melyet ma Toldi szerelme ez. alatt van szerencsénk ismerni. A két első éneket már ré gén közrebocsátotta Daliás idők ez. alatt, de részint a költő betegeskedése, részint pedig a tárgynak majd alább kifejtendő nehézsége miatt az egészet csak most bocsáthatta a nyilvánosság elé. — Az én czélom e fölolvasásban rövid foglalatát adni Toldi szerelmének, de minthogy ez a Toldi ez. költeménynyel oly lényeges összefüggésben van, hogy nélküle Toldi szerelme megérthető nem volna, úgy hiszem kedves dolgot cselekszem, ha a Toldi ez. költeménynek, melyben Toldi Miklós jelleme oly plasticitással van kialakítva, rövid vázlatát adom. Azonban ezt se tehetem a nélkül, hogy meg ne emlékezzem általában Toldiról, a középkor e nevezetes alakjáról, kiről a történet ugyan mit sem tud, de annál többett a szájhagyomány, mely oly élénken emlékezik az erejéről országszerte hires férfiúról, hogy neve a roppant férfierő simbolumává lett s a jelen kor hires akrobatái is örömest veszik föl a nevet azon czélból, hogy az óriási erejű Toldi Miklós emléke rájuk is egy kis dicsféuyt árasszon. így emlékezhetünk Toldi János nevére, ki nem csak régiben járta be az országot, hogy roppant erejével bennünket bámulatra gerjesszen. — Pedig ami jó Toldi Miklósunk, kit Arany költeményében megörökített, nem igen köszönné meg azt, hogy ezek a kujtorgó akrobaták az ő nevét használják ezégérül. Mert a mi jó Toldi Miklósunk komédiás módra nem fitogatta erejét, mint ezek az újkori Toldiak. Fényes barczi játékok voltak azok, melyekben ő a nemzet becsületéért annyiszor szembeszállott valamely külföldi lovaggal, kit Nagy Lajos király fényes harczi játékain a szép női kezekből kínálkozó jutalmak csalogattak hazánkba Toldi alakja egészen mondái azaz: csak szájhagyomány utján a nép meséiben él a nélkül, hogy a történelemben neve is előfordulna. — Harczi tetteit már a XVI századba versbe szedte egy költőnk llosvai Péter, kinek költemény ily czim alatt jelent meg: „Az hires neves Toldi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való hires história.“ Kolosvárt 1574. Igen érdekes amint költeményét kezdi llosvai: Mostan emlékezem az elmúlt időkről. Az elmúlt időkben a jó Toldi Miklósról ő nagy erejéről, jó vitézségérői Csuda, hogy mindeddig nem emlékeztünk erről. Ez a Toldi azonban, mit llosvai rajzol, nem egyébb egyéb egy óriás erejű durva embernél, ki otthon nagy malomköveket emel fel erős karjaival, a többi szolgákkal béresekkel verekszik, viaskodik, mig végre ezek közül egyet agyonütve bujdosni kezd. Budára kerül, hol egy mészárszék körül ólálkodik hogy a mészáros legények által elhunyt máját megkaphassa. Történt azonban, hogy amint ott ólálkodik, egy bika a vágóhidról elszabadul és senki sem képes megfogni. Toldi a jutalom reményében utánna ered s csakugyan vissza is vezeti a bikát szarvánál fogva. Ezután a királyi udvarba kerül nem ugyan valami királyi kamarásnak csak egy egyszerű kuktának, aki mindennapi
