Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-09-18 / 39. szám

mely törvényhatóságilag felállított segélypénztárba minden munkás tartozik 20 krnál nem nagyobb összeget havonként fizetni, a munkaadó pedig kényszerittessék az ily pénztárakba azon összeg felét fizetni a mennyit segédje fizet.

3. Oly munkaadók, kik semmiféle segélypénztárhoz nem tartozó munkásokat alkalmaz nak s azoknak belépéséről nem gondoskodnak, ezeknek betegsége esetén, négy heti ingyen ellátásra vagy segélyezésre kötelezhetők. Az iparos ifjúság önképző- betegsegélyző és ha- sonczélu egyletek tagjaira nézve a fentebbiek nem alkalmazhatók.

Továbbá: tudomására hozatik a vándorgyűlésnek, miszerint több helyeken oly betegsegélyző egyletek léteznek, melyek alapszabályai nem bírnak és évenként leszámolván költségükről a pénztári maradványt elmulatják, erre nézve a nagyméltóságu m. kir. minisztérium megkerestetik, miszerint az ily „Auf- lag* czimü egyleteket az iparos ifjúsági egyletekhez hason czéluakra átalakulásra vagy feloszlásra kényszerittessék.

A mi a kiállítást illeti, ez egy igen nagy négyszégü épületben a reform. Collegium épületének 13 termében van rendezve. — ügy látszik, hogy a rendezéssel a bizottság elkésett, —■ mert az összeállítás nem nevezhető sikerültnek. Nem felel meg az adott iparműkiállítás czimnek sem, mert nem más és nem is akart más lennni, mint a segédek és tanonczok munkakiállítása. — Láttunk ott igen szép kárpitos munkákat, szebbnél szebb faragványokat, bádogos munkákat, a segédek különféle találmányait, s örömmel eonstatál- tuk, hogy az ipar óriási léptekkel halad előre.

A veszprémi iparos ifjúság egylet tagjai által küldött némely tárgyak a kiállításon kiváló helyet foglaltak el, miért is a bíráló bizottság elismerését nyilvánította is, — a kitüntetettek névsora már közöltetett. De láttunk ott oly tárgyakat kiállítva, a melyekre nézve azt mondhatjuk, hogy városunk ipara még igen hátra van, láttunk segédek és tanonczok által kiállított lakatos munkákat a melyeknél kérdeznünk kellett, vájjon van-e nálunk lakatos segéd, ki ilyesmit készíteni képes. A hírlapok fel is említették Nigrényy Pál szegedi lakatos mester segédei által készített értékes vaskaput. Kiállítva voltak oly házi iparczikkek a minők nálunk még nem is léteztek, de különösen feltűnt az építészeti ipar.

Az alföld városaiban a kőmives és ács egész más, műveltebb társadalmi egyedet képez, mint nálunk. A kiállításon egy éves, 2 éves és 3 éves kőműves tanonczok a legszebb geometriai tervrajzokkal, a segédek a legszebb paloták alapterv és detail-rajzaikkal mutatták be, hogy nemcsak a téglával és malterral, hanem az irónnal is képesek hivatásuknak megfelelni, s hogy ők nem közönséges napszámosok hanem szakértő iparosok. így volna tán nálunk is, ha ipartanodánk lenne. De sajnos, hogy nálunk a haladás e részben lábra kapni nem akar. Tán szolgálhatna némi buzdításul ezen czikk is arra nézve, hogy egy ipartanoda felállítassék, vagy ha már ez nagy költséget igényelne, legalább is ipar-rajziskola avagy rendszeres rajzoktatás léptettetnék életbe mit elegendően ajánlani és sürgetni az illető körök figyelmébe ajánljuk.

Végül kérdeznünk kell, vájjon mért nem volt mester Veszprémben, ki segédeit és ta- uonaait munkájának bemutatására buzdította? Hisz a tanonczok és segédek munkái szolgáltatnak legbiztossabb tanúságot arról, hogy mily fokon áll a munkaadó ipara. Hogy mily fontos ágú a munkakiállítás, kitűnik abból is hogy a nagyméltóságu m. kir. ipar- és kereskedelmi minisztérium elismerve a kiállítások

kezelt a pusztán lakó városgazdája is, a ki azonnal lóra ültetett egy kerülőt, akit elküldött a legközelebbi ménesért, mely egypár mértföldre legelt tőlünk, azon utasítással, hogy a csikósok hajtsák az egész ménest a csárda környékére, hogy itt a pusztai csikósok bemutathassák előttünk ügyességüket, addig pedig mig azok megérkeztek a csendbiztos úr állott elé élettörtéi elével, akit nagy örömmel lógtunk körbe, hogy saját szájából halgassuk a nagyszerű rabló dráma történeteket. — Beszélt olyan évekről, midőn 8 — 9000 ellopott jószágot kerített meg. És hogy harmadmagával 7—8 hires rablót fogott el, amit a deb- reczeni polgárok megerősítenek és azért tartják Barcza Dánielt az alföldi rablók rémök- nek, de ember is legyen az, aki képes kiál- lani sasszemének nyilait és aki el nem rémül hatalmas szavának menydörgésére, embereinek a legbámulatosabb találékonysággal osztogatja parancsait. A csendbiztos úr sok számos éle- ményeinek elbeszélése közben, mely könyvekre terjedne, egyszer csak jelentik, hogy jön a ménes.

Erre mindnyájan a csárda előtt termettünk, látni a puszták szilaj ménesét, a szabad terén száguldozni, a melyeknek tüzes patája még a gyepből is óriási porfellegeket vert fel, s úgy közeledtek felénk, mint egy óriási setét íelleg, mely nagy erőt rejt titkos méhében.

Mindig közelebb közelebb ért hozzánk a

horderejét, 400 forintot bocsátott a bíráló bizottság rendelkezésére, hogy ez az éremmel jutalmazott tanonczok és segédek között további buzdításul kiosztassék.

Nem mulaszthatom el, közleményem befejezésével a helybeli iparosokat felhívni, hogy a hozandó társulási törvényeket be nem várva, saját és segédeik érdekében oda hassanak, miszerint segédeik a helybeli iparos ifjúság önképző- és betegsegélyző egyletébe tagul belépjenek és igy lehetővé tegyék ezen egyletnek, hogy a műveltetésre nézve már hozott határozatok sikeressen foganatosíttathassanak. Keménylem, hogy lesz elegendő lelkiismeretes iparos, kik belátva ez egylet közhasznú czél- ját a mozgalmat ez irányban megindítani és sikkere hozni fogják.

Beszélgetés Götzellel.

Ez a legutóbbi szoldateszka-botrány, amint egyrészt még inkább felingerelte az ingyenélő hopták urak iránt való közönséges undoromat, másrészt megdöbbentett. Meddig ajzik még az amúgyis túlfeszített türelem húrja? Meddig ér el még ez a kaszárnya-szemtelenség?

Bizony nem valami kedves gondolat manapság a hírlapíró hivatása, jövője.

Immár biztos lehet, hogy mig a közös alkotmány a jelen állapotában marad — addig a közös hadsereg sem lesz más; s a hírlapíró elkészülhet arra, hogy folytonos harczban fog állaui ez önfeledt, magyarfaló, a butaságtól duzzadó csőcselékkel.

Ily tömeg ellen küzdeni kétes harczot, sem nem üdvös, mert nem hasznos; sem nem dicső... mert a vaddisznók üldözési útja posványba visz.

írták a lapok, hogy a rangjától megfosztott ifjú hadnagy a Szepességrői való.

Annak nagyon megörültem. Nem azért pedig, mert földije vagyok; hanem azért, hogy a szepességiek hazaszeretetét, melyet annyian kétségbevonnak a szintén szepesi Görgey árulása óta, im egy fiatal hadnagy documentálta.

Vágy támadt bennem ezt a fiatal embert megismerni s múlt hétfőn, — az ifjúság által tiszteletére rendezett banquett napján — a fővárosba utaztam.

Esti 7 óra lehetett, mikor a »Függetlenség* szerkesztőségébe léptem. A harcziasan decorált irodák asztalainál ott dolgoztak már a munkatársak. Inc\édy barátom ép a díszkardra adakozottak az napi névjegyzékét állította össze a sajtó alá. A szerkesztő Verhovay ki s bejárt a munkatársak közt, gondosan nézegetve át kézirataikat s utasításokat adva. A többi szerkesztőségek küldöttei egyik a másik után rohant a szerkesztőségbe a Göczel affaire újabb részleteiről tudakozandók.

A szerkesztő kabin-jában később számos iró gyűlt össze. Ott voltak Hentaller Lajos, br. Mednyánszky Árpád képviselők, dr. Csillag a munkás pártvezér, Prém József, Vészi József a „Pesther Lloyd* munkatársa, Inczédy László, Berecz Tivadar és alulírott.

Egyszerre egy középtermetű, kővér, megnyerő szelíd külsejű, barna fiatal ember lépett be. Öltözete kiváló választékos barna salon- öltöny. Alig látszik 23—25 évesnek.

Udvariasan, mondhatni túlzott szerénységgel köszönti a társaságot, mire Verhovay bemutatja:

— Götzel úr!

A kölcsönös bemutatások után Götzel úr a társaság minden tagjával röviden társalog, azután a véletlen folytán alulírott mellé foglal helyet az ottománou.

tömeg úgy, hogy már kivehettük a csikósnak alakját is a kinek kezében úgy csattogot a rémítő karikás mint egy hatalmas villámütés, egyetlen csapásával szét verte az egész ménest, mely egy pár száz darabból álott, és ismét egyetlen suhintásával gombolyagba terelte őket. Végre egész közelünkbe értek a szilaj mének élükön a csikós gazda fiával, akit csaknem jobban bámultunk, mint magát a ménest, marczialis egy alak volt ez, pedig még alig volt tizennyolcz éves, és csaknem megütötte az egy ölet, hát még lova hátán mily nagyszerűen nézett ki. Egy daliás alak, lo- bogós kék ing és gatya, melyet a hortobágyi szél, mintegy zászlót lengetett, és mit már féléve nem vetette le, ilyen a szabad természet fia. Fél válán mente helyett a csikós szűr lebegett az égető nap daczára. Fejét óriási csikós kalap takarta, izmos karja, vastag 5—6 öles hosszú rézkarikást forgatott, mellyel szép rendet tudott a szilaj mének között fenntartani. Ezek után megkezdődött a csikósok legérdekesebb bravourja a pányvázás, ezen művelet, mely nagy éberséget igényel 25—30 öles hosszú kötéllel végeztetik, melynek a csikós hurkot vet a végére és azt nagy ügyességgel dobja 15—20 ölre a kiszemelt ló fejére, mely annak nyakára húzódik és ezzel meg van fogva a kívánt mén, a melyet ekkor több embernek kell megragadni, mert különben egy embert könnyen elvisz. Ezen ügyességöket

Tóth Béla, a szerkesztőség szellemes társadalom-irója lépett be e perczben s a »Pesther Lloyd* szerkesztőségéből jőve, elbeszélte Fáikkal való interviw-ja beszédtárgyát — kérve bennünket arra, hogy erről lapjainkban egyelőre ne emlékezzünk. Azután elbeszélte, hogy Falk mint ítéli meg ezt a szó morn affaire t s mily vészes horderőt tulajdonít annak. A legtöbben kétkedve fogadókacsiga- vérű Fáikról hallott tűzszavakat — azóta persze Fáik csütörtöki remek lelkesült vezér- czikke másra tanított ....

Időközben Götzel megszólít.

— ügy hallom, hogy szerkesztő úr is szepesi.

— Igen uram, 3 órányira az ön szülőhelyétől, Szomolnokon születtem.

— Valóban örülök, hogy ami szegény népségünknek ily dicsőséget szerzett.

— Ah, dicsőség! Mit tarthatok én meg e sajnos ügyből dicsőségemül? Hogy hazafias volt a nyilatkozatom, az hazafias kötelesség; hogy férfias volt a magaviseletem, az férfias kötelesség; hogy kardot ajánltam a hazámat becsmérlő osztrák katonának, az a magyar katona kötelessége volt osztrák ruhában is Egyedüli érdemem talán, hogy a henczegéssel szemben komoly s gyorsan cselekvő voltam; de érdem semmi esetre sem az. A véletlen, hogy én mondtam el először annyi milliónyi hazámfiai álláspontját a hadsereggel szemben s meggyőződésem, hogy ezután ez az eset többször, sokszor fog ismétlődui.

Az Edelsheim-Gyulayt illető vádakra Götzel igy világosított föl:

— Tény, hogy a hadbíróság nem fe jezte be ügyemben a vizsgálatot, mert nyilvánvaló volt törvényszerinti ártatlanságom. Hogy pedig egy befejezetlen ügy b e c s ü- letbiróság elé állíttassék, a hadseregben arra még nem volt eset soha. Csak is igen magas helyről jöhetett erre a rendelet, mi mellett az is bizonyít, hogy a becsületbiró- ságban volt két legjobb barátom is »kénytelenek voltak szegények* rangvesztésemre szavazni, bár szerettük egymást mint testvérek. Ezek egyike a most mindenki által megvetett L ó s k a y főhadnagy... Hogy az orsz. hadparancsnokot vádolják az ügy ily nyomorult elintézésével, úgy hiszem, nem hiába vádolják. Egyébkint mondhatom, hogy mióta ellenem ez az álnok hajsza kezdődött, gyökeresen megutáltam cs. kir. voltomat s Kremsben, mikor a becsületbiróság előtt állva, védekezésre szóllítottak föl, csak azt mondtam: ,Ez ügyben, védelmemre egy szavam sincs — mert nem is lehet.*

Götzel e szavait oly egyszerűen, elfogulatlanéi beszélte el, mintha nem is róla lett volna szó. Kedves leányos arcza égett csak gyönge pírban, mely benső érzelmeire vallott.

Aztán szülőföldünkre emlékezénk s rontott német szepességi anyanyelvűnkön társalogtunk, nagyokat nevetve, ami otthon levő foldieink egy-egy esetlen népszokásán, melyre egy-egyikünk visszaemlékezett.

Az úri utczán a szerkesztőség alatt e perczben népzajongás moraja keletkezett, mindinkább erősbödve s pár perez múlva Götzel előtt állt az egyetemi ifjúság küldöttsége, melynek szónoka őt a tiszteletére rendezett banquett re hívta meg. Oda elkísértük mi is

Az az esti óvácziókról bizonyára olvasott már a közönség.

Kompolthy.

többféle alakban tovább egy óránál mutogatták előttünk e puszta fiai, mig nem utoljára B. barátom futtatást indítványozott, mely igen érdekesen ütött ki, többféle jutalmakkal volt ez egybekötve, az első díjat egy csendlegény, nyerte, (mert azok is futattak,) a csikósok biztos győzelmét az akasztotta meg, hogy a ménes szokott helyével ellenkező irányban futottak, s igy lovaik többször megfordultak velők. A csendlegények is mind kitűnő lovasók voltak, akik a legmerészebb bravorokat képesek a ló hátán a leggyorsabb futás alkalmával is végrehajtani. Ezzel be lett fejezve a csikósok bravúrja, akik szabadságot nyertek, a begyült adományokból kissé mulatni, a csárdában a ménes pedig önmagától ment a tanyára. Délután egy órára elkészült a mi csárdái ebédünk is, melynek bevezetését a szalon- nás lebbencs leves képezte, és a bárány darabok legszebb sültei, mely mellett még a túrós csusza sem hiányzott, melyek folytonosan szónoklatok mellett fogyasztalak el, mig nem 4 órakor elvégződéit az ebéd, ekkorra kocsis- saink is befogtak és mi búcsút vettünk a nevezetes és örökké kedves emlékű helytől, és ugyanazon az utón tértünk vissza a városba, a melyen kimentünk, hová Barcza Dániel ur is elkísért bennünket, akinek dereka úgy körül volt pisztolyokkal rakva, hogy csaknem megijedtünk tőle, midőn magát egészen fölszerelve bemutatta előttünk. Szilágyi M.

HÍREINK.

Veszprém, 1881. szeptr. 18-án.

"Eötvös Károly volt képviselőnk — mint közvetlenül értesülünk — októberhó 15. Veszprémbe jő s itt a másnap végleg megalakuló függetlenségi kör értekezletén részt veend. Ünnepélyes fogadtatása iránt szó- lesterjü intézkedések fognak történni. Volt képviselőnk pestmegyei bizottsági tagságáról lemondott s január hóban már ismét Veszprém- megyei bizottsági tagsága jogaival fog élni. A függetlenségi kör városunkban külön clubbot állít s alakuló közgyűlésén pártlapjává lógja elfogadni ama közlönyt, mely több országos függetlenségi párti képviselő támogatásával s a fővárosi kiválóbb függetlenségi irók közreműködésével már legközelebb megindűl. Megyénk mindenesetre nagy politikai s közigazgatási mozgalmaknak néz eléje.

*Tiiz volt a múlt kedden délben Haj- máskéren, elégett a falu tulajdonához tartozó pásztor lakás. A tűz gyermekjátékból eredt. Ugyanis az egyik pásztornak 8—9 éves fia tüzet rakott a ház végén lévő félszer szelelő lyukában, hogy ott verebeket süssön. A félszerben szalma volt mi meggyuladt és igy elégett az egész ház.

"“Magyarosan intézkedett rendőrkapitányi hivatalunk. Két házaló kért ugyanis engedélyt, hogy csipke uemű áruikat városunk területén eladhassák. Az engedély megtagadtatok, mert könyveik megvizsgálásánál kitűnt, hogy Sopron s%. kir. város r. kapitányi hivatala németül irt engedélyt igazolási könyvükbe. Mivel pedig hazánkban a hivatalos nyelv magyar, a német „idegen,” azért r. kapitányságunk abbeli kételyének adott kifejezést, hogy a kérdéses németül irt engedély hamis „mert — indokolja — magyar s%. kir. város csak magyar nyelven irhát” és ezért átiratilag meg is kereste Sopron sz. kir. város hatóságát, miszerint nyilatkozzék, hogy a kétely valósága esetén azután az illetőket elfogathassa.

*A phylloxera-vizsgálatban járatlan törvényhatósági biztosok beoktatása végett a megye területén Soóly község határában, szeptember 21-én, a phylloxera-lepett szőlőterületen egy napi tanfolyam fog tartatni, melyben a földm.- ipar- s keresk. minisztérium kiküldötte fog oktatóul szerepelni. A tanfolyamra 17 phylloxera-biztos hivatott meg, kik szept 21-én délelőtt érkeznek Soólyba.

"“Eljegyzés. Berger Sámuel helyi derék kereskedő kedves és művelt leányát Kizát a múlt szerdán jegyezte el Fischl Lajos ifjú, siófoki kereskedő. — Kövesse szép frigyüket boldogság.

*Ama 96 éves aggnö, ki pár hét előtt a Gyivis-ház előtt fején zuzódásokat szenvedett s kinek esete oly roppant izgalmat keltett, múlt szombaton éjjel meghalt s hullája törv. orvosaink által felbonczoltatott. A jegyzőkönyv tartalma egyelőre nem közöltetik.

*A múlt számunkban említett jégzivatar a Balaton több részén kárt okozott. — így Csopakon Almádinak csak egy részén ment keresztül, pusztítását a Pongrácz féle szőllő felett kezdve levonult egész a Balatonig.

f Halálozás. Vettük a következő gyász- jelentést : A Szent-Benedek-rendű tihanyi apátság tagjai szomorú érzülettel jelentik szeretve tisztelt rendtársuknak nagytiszteletü, tudós dr. Schiebinger Emil bölcsész-tudornak, az apátsági Convent perjelének élete 58-ik, szerzetes pályája 42-ik, ünnepélyes fogadalma és áldozárságának 34-ik évében idült szövetközi májlob következtében, a betegek szentségeinek ájtatos felvétele után f. évi szeptemberhő 16-án esti 7% órakor történt csendes elszen- derülését. Az elhunytnak hült maradványai szeptember 18-án délutáni 4 órakor fognak a tihanyi sirkertben eltakaríttatni; az engesztelő szent mise áldozat pedig lelki üdvéért az apátsági templomban szept. 19-én reggeli 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Tihany, 1881-ik évi szept. 16. Az örök világosság fényeskedjék neki.

"Devecserböl Budapestre kocsin. Gróf Eszterházy Ferencz huszárhadnagy e napokban Devecserből Budapestre akarván utaz- vasutou utazni, kikocsizott reggeli 7 órakor azjjállomáshoz, de már későn érkezett, a vonat előtte robogott el. A fiatal gróf nem sokat gondolkozott, hanem úgy a hogy volt, két lovával (az egyik fogarasi szürke heréit a másik lengyel származású pejkancza.) elkocsizott — Budapestre. Útközben Várpalotán és a su- korói csárdában etetett. Éjjel 11 óra után nehány perczczel már Budán a várban volt a gróf, hol megszállót. — A lovak pompás egészséggel már visszajöttek Devecserbe.

"Szegény sólyiak! Kétszer meglátogatta őket az isten átkozta elem a tűzvész. Ez még nem volt elég, kellett más csapásnak is jönni. És jött más csapás is, meglátogatta őket körjegyzőjük — és adótartozás fejében lefoglalta a falu bikáját. Szegény sólyiak 1

"Zsebmetszés. A múlt pénteken Véghelyi Mihályné vámosi lakosnő zsebéből 18 frt 50 krt eltolvajoltak. A tettest mind ez ideig felfedezni nem lehetett,