Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-01-30 / 5. szám
5-1 k szám. VII. évfolyam. 1§§I Veszprém* |an. &0, II II __.________ Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTÖ‘‘-Vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 írt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára J 5 kr. Hirdetések dij'a: egy hasábos pc- titsoronkint 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő Kiadóhivatal l Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. „ 50, ||||p--------—---------------------------------Ma gánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czim- zetií leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi irodai Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. n '1 közgazdasógi-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalos heti közlöny. A Balaton szabályozása. Veszprém, jan. 30. A szeszélyes Balaton az utóbbi időkben annyi bajt okozott a szomszédos megyék érdekeltségének, bogy végre egész komolyan hozzá kellett látni megrendszabályozásálioz. Eddig úgy segítettek rajt, hogy ha nagy volt a viz, hát a siófoki zsilipet megnyitották a déli vasút, mér- niikei, kiknek nem állott egyéb érdekükben annál, hogy a vasúti töltés az ár által ne veszélyeztessék. Minél inkább apadt tehát a Balaton vize, annál jobb volt ez rájuk nézve, — de annál veszedelmesebb ama parti birtokosokra nézve, kiknek termő földeit a kiszáradt parti mederből fel- kerekedett futóhomok elborítani törekedett. Nagy volt erre persze a lárma s a zsilip bezáratott. Aztán nőtt megint a víz, mig Somogy- s Zalában elborított mintegy 72 ezer holdnyi termő földet. Erre meg ez a két megye gyújtott jajveszékelésre s — a siófoki zsilip újból megnyittatott. Akkor meg Tolnamegye nem tudott hová lenni az ijedtségtől, mert ime az időközben eliszaposodott s az alvidéken úgyis szőkébb s alacsonyabb partú Sió-csatorna átcsapott a partokon s ott idézett elő árvizet. Már most aztán a jó Isten tegyen itt igazságot! Összegyűltek a mérnökök, a Ba- latou-társulatok, hogy tanácskozzanak I a baj elhárítására nézve, de bizony ezek a tanácskozmányok meddők maradtak, mert minden érdekeltség csak a maga javát nézte s törekedett megóvni, nem törődve a szomszéd árvizével vagy futóhomokjával, szétoszoltak s a zsilipet ismét csak a vasúti igazgatóság kommandójára huzigálták tel s le a mérnökök. Másfél év óta azonban maga a Balaton is elkezdett daczolni s az eliszaposodott levezető csatornák nem lévén már képesek (kivált magasabb vízállásuk folytán) a vízfölösleget elvezetni, annyira megduzzadt a tó vize, hogy komoly veszedelem fenyegette az egész Balaton mentét. E veszély elhárítása czéljából hivta össze a kormány f. hó 26-ára az érdekelt megyéket Siófokra s az értekezlet határozatait alább találják olvasóink egész terjedelemben. Azon expediens találtatott ott, hogy a Sió, Kapos s a Sárvíz egy-egy alkalmas helyén, távírdával összekötött vizmércze — figyelő állomások rend- szeresíttessenek, befolyásolhatlan állami közegekkel, kik a vízállást egymással folytonosan közöljék, hogy e szerint s e vízállások arányában kezeltessék a Sió-zsilip, mely czél- szerűbbé lesz javítandó. Egyszersmind elhatároztatott a levezető csatornák medreinek mélyítése s a Duna ama részének folytonos kotratása, melybe a Sió torkollik. Mindenesetre oly határozat ez, mely czélszerüség s mi fő, kivihetőség tekintetében eléggé nem méltányolható s hasonló Kolumbus tojásához, melyet kitűnő szaktudósaink csak milliónyi károk után fedeztek föl. Most csak az a kérdés, hogy a kormánybiztos erélylyel hozzá lát-e e rendszabályok keresztülviteléhez. Azt hisszük, Boné Géza a ráruházott ebbeli tisztnek meg fog felelni s lesz benne elég erély s önállóság, hogy az értekezlet e nagy horderejű határozatainak azonnal s minden befolyástól ment foganatot szerezzen. A részrehajlatlan- ság, melyet e tekintetben részéről az érdekeltségek értekezletén tapasztal- hatánk, kellő biztosítékunk arra nézve. Üdvözöljük őt ez uj hivatásában s hisszük, hogy benne feltaláltuk a Balaton-partvidék regenerátorát. Működését a jelen nemzedék erkölcsi támogatása s az utókor elismerő hálája ki8érendi! A városi képviselők választása. (1881. január 24-én.) Képviselőink választása a múlt hétfején ritka érdekeltség mellett folyt le városunkban. Bitkán tanúsít valami közigazgatási ügy iránt polgárságunk oly élénk részvétet, mint a városi képviselők választása iránt. Az ez alkalomból alakult két párt az utolsó napon nem birt kiegyezni; mert miu- denik bizott a maga erejében s úgy lett, hogy másnap óriási küzdelem fejlett ki a választók soraiban. Az eredmény a Bosos-háznál tartott értekezlet határozatait érvényesítette minden kerületben ; felszólamlások történtek itt is, ott is, de új választást — mint halljuk — csak egy kerületben fognak kérni. Post festa vagyunk s igy az a nézetünk, hogyha csak nem döntőleg nyomós eziránt az ok, hagyjuk meg érvényében. A jövőben amúgy is elég izgultak lesznek a kedélyek. A választás eredménye a következő. Választattak: I. kerületben: Vurda Adolf, Béhm József, Fehérváry József, Fejes Antal, Altstädter József; pótt: Vizner János, Deutsch J. Sándor. II. kerületben : Véghely Dezső, Bothau- ser Budolf, Kopácsy Ipoly, Stern Antal, Kovács Ignácz, nyilvántartó; pót. t. Knau Gábor, és ifj. Bápoch Sándor. III. kerületben : Dr. Fischer Béla, Holis Ferencz, Báth Iván, Bosenberg Adolf, Vagner János; pót. tag. Hets Ferenc« és Eothauser Adolf. IV. kerületben: Jánosi Gusztáv, Márton Gyula, Nagy János ács, Németh József; pót. t. Kövesy Zsigmond és Pfeifer Miklós. V. kerületben : Megyesy József, Andro- vics Imre, Jánosi Gusztáv, Kovács Imre, Stoll Miklós, Nagy Jván. pót. t. Cseh Alajos és Schmidt János. VI. kerületben : Fehér Sándor, Dukovits Sámuel, öreg Scholcz Antal, Frick Mihály, Szabó József; pót. t. Bothauser Márkus és Cseh Alajos. =Veszprém, január 30. — (Hazai szemle.) Vidéki lápok 17 megfagyott embert említenek, kik meg is haltak. — Czeglé- den állandó színházat építenek. — Dorozs- mán Farkas István neje 11 hónap alatt 5 élő gyermeket szült. Szép szaporaság! Arany János koszorús költőnk Aristophanes-fordí- tásáért, a Karácsonyi díj 400 aranyával jutalmaztatott az akadémia által. — Szegeden Tisza Lajos kormánybiztos egy muzeum felállításán fáradozik. — A tokaji aszubor több német államban a hivatalos gyógyszerkönyvbe vétetett fel gyógyszerül. — Jászladányon a torokgyík annyira dühöng, hogy naponta 3—4 gyérA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Téli tárcza. Zircz, jan. 26. Ibolya. — .régsport. — Almok az üvegházban. — Egy fiatal író. — Liszt Ferencz salonja. — Fontos kérdések. Múltkori csevegésemben tavaszias időjárásról, fakadó rügyekről irtain, s valóban, egy olyan kedves, olyan váratlan meglepetést hozott számomra a január,, egy gyönyörű, üde, illatos — ibolyacsokrot! Es nem ám üvegházban, mert akkor nem lettek volna oly meglepők és érdekesek, kint nőttek a szabadban a Bakonyban, csaknem ott a hegyek között. Midőn felbontóm a gondosan összevarrt, lefűzött papirtölcsért és üde moha közül elém kandikáltak a kék virágfejecskék és midőn édes, gyengéd illatjuk elteltté a szobát, (szerencsémre már nem voltam náthás) egy egész tavaszt varázsoltak ebédlőnkbe. De alighogy ibolyáim biztonságban voltak a meleg szobában, és alig adtam elégedetlenségemnek tárcsámban a lanyha, ködös, borongós, sáros, piszkos,szeszélyes, alattomos időjárás eltompító volta felett kifejezést, már meghazudtolt engem, megfagyott, kiderült, és már napok óta elenkebb élet pezseg és felvagyunk vilanyozva, lehet korcsolyázni! Elénk is a tó a jégsport kedvelőitől. , Nem hiszem, hogy szebb és kellemesebb fekvésű korcsolyázó hely létezzék, mint az itteni augo; érti tó. Köriül' a liget pompás, nagy fáival, a sötétzöld komor fenyők, lestői tárlat a rlieimi erdőig, a tó közepén elvadult regényes kis sziget, mely nyáron úgy is hozzáférhetlek Csónak nincs talán az egész helységben, és különbben se lehetne hasznát venni, a buján tenyésző nád, sás, és a tó felszínét nyáron ellepő békanyáltól, mint minden álló viznél. Gyönyörű, midőn derült téli napon a fák, bokrok csillognak a zúzmara és kristály jegeczektől, a tó felülete is csillog, ragyog, tündöklik a napfényben mint egy óriási tükör, és alkony felé, midőn, leszáll- nak az árnyak és a búcsúzó bádgyadt napsugár rózsa és viola színre festi a láthatárt és e színek visszatükröződnek a csillámló havon. Lomha szárnynyal, rekedt károgással rebbennek fel a varjak, s a félhomályban már mindig kevesebb árny rajzolódik a jéglapra, egy egy merészebb, ügyesebb, szenvedélyesebb korcsolyázóé, mig eltünedeznek mind. Ki ide, ki oda eltölteni estéjét. Mindenki oda tér vissza a hová való, ez régi igazság, és nemcsak az „otthon* értelmére nézve gondolom, de arra is alkalmazható és jellemző amint az ember társaságát választja. Szép látvány, az ügyes korcsolyázó amint gondolatgyorsasággal, könyüden, biztosan sikamlik tova, egy egy sugár leányalak a legbájosabb, de mi szegények akik nem tudunk és tipegünk ide — oda a legszánalmasabb gyámoltalansággal, nem egyszer kötve közelebbi ismeretséget a talajjal, úgy elfáradunk, úgy lihegünk, kipirulunk a rettenetes íeladatban, azon a két kis keskeny aczél- sinen, lépni és siklani, mikor a csillámló sima jégtükörre ránézni elég, hogy az egyensúlyt elveszítse az ember. Éu nagy kedvelője volnék e sportnak nyáron, de annyira félek a hidegtől, hogy még a poklot se égő lángokkal képzelem, hanem mint Grönlaudot, és az elkárhozott nem kap bundát amibe beletakaródzhassék. Amint alkonyulni akar, sietek is haza vagy az ü vegházba, pihenni felüdülni, álmadozni, mert az éles lég fáradtá teszi agyamat. Északról egyszerre déli éghajlat alá jutni minő kellemes ellentét! Kényelmesen hátradőlni a narancs és czitromfák alá elhelyezett pádon, mig felettem egy ágon himbálódzik néha a sárga gyümölcs a hódító illatu fehér virágokkal. Itt lebet álmodni, lehet ragyogón kiszínezni a jövőt, akinek még elég merész képzelő tehetsége és hite vän, hogy sokat várjon, édes merengéssel gondolni vissza, a múltakra, mely emlékekből a nem szép elhalaványult, a fájó és keserű elvesztette élét, csak a kellemes maradt meg tiszta boldogságával. A jelen sokszor sújtó, sokszor fáj, sokszor nehéz, üdvöt és boldogta- lauságot, könynyet és mosolyt, édes és keserű, kedves és boszantó dolgokat egyiráutbőkezüleg oszt, és boldog csak az, ki egyenlő megnyugvással birja elfogadni! Ö amint itt ébren álmodom és képzelmem száll, csapong minden összefüggés nélkül, majd azon veszem észre magamat, hogy a „Dudar- falvi papról* Jámbor Benczérol álmodom, majd a Csiki Klára veres hajú, villogó szemű szépsége mosolyog rám a virágok közül. Petelei nevével nem rég találkozom, de jellemző, tömör, sajátos, kedves,irálya egyik kedvesb Írómmá tévé. Ábrándos gondolataimból egy hozzám intézett prózai kérdés riasztott fel: »Miből legyen a báli ruhám dereka, pelucke vagy atlas ?* Oh, édes álmaim, belőletek ébredve kissé nehezemre esik döutő választ adni ilyen nagy- íoutosságu kérdésre! Peluche? — Ez a legszebb szövet a világon, puha, sima, fényes, lágy fogásu, elragadó lágy, teljes színekben készítik, előkelő és gyengéd. Az a nő, ki peluchehez hasonlítana, eszményem volna, mert minden nő hasonlít valami szövethez. Egy salon peluchel „álmodni való,* azok a lágy redőzetek, az a discrét fény, a noblesse szerénységgel párosulva. És ha még pompás, a most divatozó extreme Ízlésben (vakító vagy hervadt színek) készült női kézimunkák is díszítik mint Liszt Ferenczét, — gyönyörűnek kell lenni. Azokról a kézimunkákról olvastam, hogy nagyobb részük kereszt öltéssel „magyar stylben* készült. Múlt ősszel én is láttam az iparmuze- umban Budapesten különféle ingeket és katrin- czákat és térítőkét keresztöltéssel himezve, de én mindig azt hittem: a tulipános láda és a tulipános szűr a specialis magyar Ízlés, tehát a „szűr* ékítés modorát tekintve lapos bimzés rajz utáu nem a merev keresztek. A keresztöltést én német azaz inkább góth eredetűnek gondoltam, miután építkezési styljüknél is, szóval egész monumentális iparuk és művészetükben a merev alak, a szigorú szögek, ivek és boltozatok a jellemzők. Még az általam fényképek után ismert Kolbein Madonnák is oly szögletesek, hegyesek, merevek, hogy én soha soha, „szép* vagy „remek* voltukat telfogni nem birám. Különben most már a keresztöltás-féle női munkák terén üdvös, és a szépérzéknek inkább megfelelő változás van, az én gyermekkoromban még „mókusokat“ is horgoltak ablakfüggönynek, és különféle szörnyeket hímeztünk papucsnak, kályha-elleazőnek és sok másnak,
