Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-09-11 / 38. szám

Teizprém, szept.ll

3§-ik szám

VII* évfolyam. 1SS1

Magánvitáknai * személyes jellegű támadásoknak a lap keretében liely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen, vagy német czira- zetíí leveleket a szerkesztőség nem fogad el.

A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendó a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Megjcleu e lap a ,,HIVATALOS EETESITOl‘-Vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Elofízs* tési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 fi t ; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere G kr.; nyitttérben ‘20 kr. ; minden beigtatásért kiilün 30 kr állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus» A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kül dendö minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

asági>, társadalmi«, helyi'

hivatalos

Tüzoltó-egyletünk újjá alakul.

Veszprém, szept. 11.

Alapszabályai értelmében helyi tüzoltó-egyletünk ma egy hete feloszlott s újjáalakult, megválasztván uj tisztviselőit 3 évre. A két Ízben tartott közgyűlés lefolyását hírrovatunk jelzi; a működő csapat ma szervezkedik újra s választja meg tisztikarát.

Örömmel jelezhetjük, hogy az egylet nemcsak abban fejezé ki élet- képességét, miszerint tisztviselőül tetterős ifjabb polgárainkat választá, de az által is, hogy a működő tűzoltók száma ez újjáalakulás alkalmával tetemesen gyarapodott.

Ennek természetes okát csak abban kereshetjük, hogy ujabban a tűzoltói intézmény nevezetes tekintélyt s hatalmat nyert a legfőbb itélőszék ama határozata által, mely kimondja, hogy „tűzvészek idején a tüz- szinbelyén megjelent tűzöl t ó-e g y 1 e t hatóságot képez, melynek alávetve minden egyéb hatóság s melynek bárki által tettel vagy szóval való bántalmazása hatóság elleni erőszakot képez s mint ilyen íenyítendő.

E befolyásra s hatalomra a tűzoltó intézménynek hazánkban valóban nagy szüksége volt. Euélkül hivatása, működése — illuzórius. Ha öníeláldozó működéséért eddig csak gáncsot, sokszor gúnyt volt kénytelen tűrni a tűzoltó — bizony elmehetett a kedve élete koczkáztatásátóí ily embertársai javáért. S ha eddig is felelős volt működéséért, kellett, hogy e működéséért, kellett, hogy e működéséhez töltétlen önrendelkezés s hatalom biz- tosítassék.

Erkölcsi súlyában nyomosabb lévén ez intézmény, hisszük, hogy bel- szervezetében is megerőstíl im s annál nagyobb ügyszeretettel, lelkesedéssel s komolysággal fog igyekezni betölteni humánus feladatát.

De közönségünk támogatására is szüksége van. Az újjáalakuló tüzvéd- ségnek uj beruházásokra vau szüksége s ezt csak a pártoló tagok befizetéseivel fedezheti.

Városunk polgársága mindig megtudta védeni érdekeit s igy remélhető, hogy ez ügyben is támogatására lesz, a város vagyona fölött őrködő tüzvéd- ségnek.

Pár nap múlva megfognak kerestetni polgáraink az iránt, hogy az egylet pártoló tagjaivá írassák be magukat s esetleg hátralékos dijaikat befizessék.

Teljesítsék ők is ez emberbaráti kötelmüket oly mérvben, amint a tüz- oltóegylet önzetlen fogadalmat tett az ő vagyonuk mentésére.

A kölcsönös támogatás erősítheti, tarliatja főn e nemesczélu egyletet, a

melyet elejteni bűn lenne — önmagunk ellen.

A mely a magunk pusztulásával boszulna meg minket!

=Veszprém, 1881. szept. 11. (Hazai szemle.) Megfosztotta tiszti rangjától közős hadseregbeli tisztekből alakult becsület bíróság Göczl István hadnagyot; azért mert ő kinyilatkoztatta, hogy a magyar alkotmány ellen nem barczolna, magyarokra nem lövetne. Az ily becsületbiróságot másutt lekopik — —--------------------nálunk megdicsérik. —

Bl

aha Lujza ismét szerződött a népszínházhoz. — Tisza Kálmán orosz szirmazásu, azt állítja a .Presse4 ez. német újság. — A rablások Arad környékén még mindig tartanak, daczára, hogy statárium hirdettetett.

— A Garay szobor alap 9000 írtból áll. — 12.000 lakos készfii kivándorolni Torontál megyéből. — Hullaégetést szándékozzák B.- Pesten életbe léptetni. — Ungvárról 99-en vándoroltak Amerikába. - Elhelyezték már a budapesti operaház fő és baloldali homlokzatán a nyolez »zeneköltő szobrát. Fenálla- sának 25 éves jubileumát tartotta f. hó 4. és 5-én a budapesti kathoükus legény egylet. — Kirabolták a postakocsit Váczon. — A„Függetlenség“-nek Szibériában is van levelezője. — Bécsi építész építi a pozsonyi színházat is. A pozsonyiak Szegedet követik.

— 30 ház elégett Taápon. — Az adót újra fellebb emelik. — Életfogytiglani börtönre Ítélték a gelsei rablógyilkosokat. — Lemond mandátumáról Sennyey Pál báró.

— Kövei dobta meg egy koldus Pozsonyban Szalvator főherczeget. — „Szabadság“ ez. szépirodalmi és társadalmi hetenként háromszor megjelenő lap indult meg Székesfehérvárott.— Meghalt Árokká bárónő, Frankenburg Adolf neje. — Agyonütéssel fenyegetik a horvátok Fiume polgármesterét.. — Muszka rendőrök jártak Budapesten. — Ge- röfy telt ház előtt játszik Fiúméban. — Az aradi 13 vértanúnak uj emlékkövet állítanak.

— Követésre méltó. Kis-Maros község lakói neveiket miud megmagyarosítják. — Csömör Kálmán szerkesztőt Gyöngyösön polgármesterré választották. — Felfedezték

N.-VáradonSzt.-László egykori impozáns templomának alapzatát. — Hajtóvadászatot rendeznek hivatalból Torda-Aranyos megyében az elszaporodott sok kártékony vad ellen.

A veszprémi kath. hitközség iskolaszéki közgyűlése.

A [veszprémi kath. hitközség f. hó 8-án a megyeház nagytermében tartotta évi közgyűlését, melynek lefolyásáról adjuk a következőket : ngs Kisovics József, kananok és plébános úr, mint a gyülekezetnek hivatalánál fogva elnöke, örömmel üdvözli a szép számmal összegyülteket és örömmel jelzi városunk tanügyének ez év alatti szép haladását. Többek között ígéri azt, hogy ha isten őt éltetni fogja a cserháton is egy iskola fog felálíttatni, ha őt ebben a szép czéljában a kath. hitközség is támogatni fogja. ígéri azt is, hogy isten segítségével, tán már a jövő' 1882-ik tanévben 8 osztályú gymnásiuma lesz Veszprémnek. Azután a múlt évi számadást és az ez évi előirányzott költséget hasonlítva össze, kimutatja, hogy daczára annak, hogy tanszereink szaporodtak, elemi oktatásunk nagyobb igényeknek felel meg, az idei előirányzat a múlt évi költségnél jóval kevesebb. A számadás befejezve lévén, indítványozza, hogy az elhalt Bezerédy Gyula, Szente Ferencz, Vörös Sándor, az eltávozott Beck Alajos és a beteges Kőrőssy György iskolai bizottsági tagok helyett újak választassanak.

Az indítvány elfogadtatván, a volt 6 bizottsági tag helyett 8 uj választatik. És pedig Fehér Sándor, Szabó József, Észterhay Ferencz, Bezerédy Viktor, Kolozsváry József, Jánosi Sándor, Való Mihály és Vurda Adolf.

Androvics Imre ur indítványa folytán az eltávozott iskolaszéki elnök helyett, elnökké Rutner Sándor választatott meg.

Husvéth János ur indítványára elhunyt Bezerédy Gyula volt megyei alispán, és iskolaszéki tag halála fölött a gyülekezet szomorúságának jegyzőkönyvileg ad kifejezést.

Androvics Imre indítványára, pedig nsg. Kisovics József kanonok és plébános urnák jegyzőkönyvi elismerés „szavaztatik azért, mert a város tanflgyének emelésében az oroszlán- rész az övé.

A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA.

Kirándulás a Hortobágyi pusztára.

Közölünk többeket, kik a hegyeket és bérczeket lakjuk, hazai ipar ügyeinknek missiója az alföld egyik szép rónatájára vezetett a múlt napokban, hogy ott közreműködjünk az iparos ifjúsági vándorgyűlésen és munkakiállításon, melynek nemes feladata iparos if- jainkat a munkára buzdítani, serkenteni.

Hat napi fáradságos; de egyszersmind sikerdús munkálkodás után befejeztük kitűzött czélunkat, a hetedik napot pedig, több előkelő debreczeni polgár indítványozására, Magyar- ország egyik nevezetes helyének, a Hortobágyi pusztának megtegtekintésére szenteltük. A rendezők és a város érdemes polgármestere, Simonffy Imre, királyi tanácsos úr, mindent elkövettek, hogy a kirándulás részünkre kedvező legyen.

A kirándulás napján kora hajnalban, vagy 35-en jöttünk össze, vagyis mindannyian akik meghíva voltak, nem hiányozott ezekből egy sem, de még az öregek sem. - Az indulás az iparos ifjúsági egyletből történt, a hol hét bérkocsi állott rendelkezésünkre, minden fogaton 5 személy kényelmesen elhelyezkedhetett, azonkívül a fogatok a helybeli polgárok gondoskodása által felvoltak szerelve külőn- lóle italokkal és élelmi szerekkel, nehogy a hortobágyi csárda éléskamrája elégtelen legyen ily nagyszámú vendég kielégítésére.

Reggeli 4 óra volt midőn a fogatok szép rendben sorakozva várták az indulásra a

jelszót, mely nem sokára elhangzott a rendezők ajkáról, mire megeredt az ostorok pattogása a három és négy lovas fogatok között, de ez csakis éppen mulatságból történt, mert lovaink mind olyanok voltak, mint a táltos.

A város még alvó állapotban volt, midőn fogataink kerekei gyorsan robogtak keresztül azon utczák kövezetén, ahol néhány évvel ezelőtt még rőzsékkel igyekeztek a feneketlen sárt betömni és ahol most már a járó kelő közönség is, a padló hidak helyett szép, széles asztfalt járdán közlekedik a város különböző részéivel.

Társaságunknak volt egy említésre méltó és közkívánatra kirándult tagja is, névszerint, Bisutka István debreczeni gubás mester, a ki Magyarország leghíresebb selyemgubáit szokja készíteni, melynek darabja 100—200 írt. Es ezeket saját verseivel meg is szokta énekelni. Elkezdve azt a bárány születésén és végezve az ő gubás mesterségén.

A dictiókuak pedig, valo'ságos kifogyhat- lan tárházát képezé, neve ismeretes az alföld jó nagy darab földjén, termete és viselete pedig ritkítja a párját, a mit megkísértünk kissé leírni. Testalkata vállas, széles, négy és fél láb magos, széles karimáju selyem kalapja alatt piros pózsgás képe hosszú ősz szakáiéval, fekete bajusszal, és hosszú ősz hajával különösen meglepő vegyületet képez, fokozza ezt hatalmas ezüst gombokkal megrakott magyaros viselete és hosszú szárú nagy tajték pipája, nagy ezüst fedelével és az elmaradhatatlan czifra sallangos kostők; ilyen volt a mi mulatságunkra elvitt ember, aki igen szereti magát gubás mesterségén kívül földesúrnak is tartani, az igaz, hogy van is neki egy jó darab földje, de kevés ember is van, ki a Hortobágyi pusztának, minden titkát és talpalatnyi féléjét oly jól ismerje, mint ő.

A várost elhagyva szép, csinos tanyák közé értünk, melyek apró parczellákra vannak felosztva, jó fekete földjében szépen díszük a tengeri (kukoricza), dohány és dinnye, a kocsiút közötte húsz öl szélességben vezet, melyet kavics helyet szép fekete földdel töltenek ki, a mi ha átázik biztosan elnyeli a rósz lovat és a kocsit.

Utunk jő, az idő szép derült vala, a naptányórja fényesen lépett ki a föld háta mögöl, elárasztva biborfényével az ég kék boltozatját, melyből mi, jó időt reméltünk a mi mindnyájunknak legnagyobb óhaját képezte, mert ettől függött, hogy az Alföld egyik legszebb természeti szépségét és tüneményét élvezhessük, a költők lógtengerét a csudás déli bábot.

Két és fél órát haladtunk már, az említett tanyák között, midőn egy fölhányt föld- halomhoz értünk, ez képezte a hortobágyi puszta kapuját, melylyel egyszere megszűnt minden termő élet, amit a terméketlen székes föld váltott fel, melynek sivár pusztasága végtelennek tűnt fel előttünk. Ezen rengeteg puszta láttára, önkénytelenül is az jutott eszünkbe, hogy mennyi nép elférne még e szép Magyarországon, és mégis mennyien képtelenek ezt elhagyni, mivel hiányzik a hazai gyár ipar, mely képes százezreknek foglalkozást adni.

Mennyire megélénkíthetné ezen rengeteg pusztaságot a vaspálya a gőzgép zakatolása, a népies falvak és gyártelepek mozgalmas

élete, befásítva és csatornázva, mily termékeny föld lehetne abból a mi jelenleg terméketlen.

Ezen gondolatokkal eltelve haladtunk tovább, nem látva mást, mint sik földet és az eget, mígnem kezdett feltünedezni, imitt, amott a láthatáron epy-két apró birkakunyhó, melyeknek lakónyája talán egy-két napi járó földön legelt valamerre.

Imitt, amott, felrepült körülöttünk néhány darusereg is, amely fölizgatta puskás embereinket, de hasztalan futottak utánna, mert lőtávolnyira el nem érhették őket.

Kilencz óra felé járt az idő, midőn megpillantottuk utazásunk czélpontját a hires hortobágyi csárdát, melynek hófehér falazata már messziről hirdette, hogy az valamivel különb lehet, mint a Petőfy kutyakaparója, de nem is csalódtunk reményünkben, mert midőn őt órai gyors utazás után megérkeztünk a kívánt helyre, meglepett, az, minket idegeneket, úgy hogy azt B. barátom rögtön le is rajzoltatta, egy köztünk levő művészszel.

Első ki bennünket fogadott Barcza Dániel a hortobágyi puszta hires csendbiztosa volt, utánna a csárdás két szép leánya, a kik már a szakácsnéval eggyütt a kövér bárányokat készítették száménkra- Három szép, vendégszobát bocsájtottak rendelkezésünkre, a melyet a hires vas kanczellár fia Bismark csak pár nappal előbb hagyott el és hogy ott ő is jól mulathatott, bizonyítót ta ezt az ott lévő sok üres boros üveg. A szobák szép csinos vaságyakkal vannak ellátva, melyek mind a város tulajdonát képezik.

(Vége köv.) Szilágyi Mihály,