Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-07-31 / 32. szám
i szóról szóra; nevezetesen az első „v á d‘-pontra vonatkozó határozat így hangzik: „aj a számvevői jelentés tárgyalás alá vételekor azonnal feltűnt, hogy a számvétel az e. m. összes pénztár forgalmának tulajdonképen nem a közvetlen megelőzött évi. hanem 1879-ik évi tökrét mutatja be. — Ezen eljárás helyteleníttetik s jövőre utasíthatnak számvevő és péoztárnok urak, hogy minden év tavaszi közgyűlésére már a közvetlen megelőzött évről beterjeszszék a számadást; — az 1880-ik évi még beterjesztetleu számadás pedig már a folyó évi őszi közgyűlésre okvetlen beváratik.* Én azonban nem közöltem ennyit sem; — csak azt mondtam, hogy pénztárnok úr az összes pénztárak egyévikamatjáról való számadással adós. Ezt nem is kell bizonyítanom, mert az e. m. közgyűlésen maga beismerte — a számvevő úrral együtt — az én iuterpellatiomra, hogy azok a kamatok, melyek az 1880-ik év pénztári állapotát kitüntetni Ígérő számvevői jelentésben legtöbbnyire kamatoknak, de folyó kamatoknak is vannak nevezve, voltaképen m ú 1 t, tehát 1879- ik évi kamatok. — Tehát a folyó vagyis 1880-ik évi kamatokról való számadás hátra van. — Már pedig ezekről sem a számadónak, sem a számvevőnek nem szabad hallgatnia. — Mert ezek a kamatok vagy befolytak, vagy nem. — Ha befolytak, ha tehát a pénztárnok úr is megfizette — tartozása után — a kamatot: akkor ezeket a bevételbe kellett volna vezetni, a mikor aztán a pénzmaradék is többre rúgott volna a kimutatottnál. — Ha pedig nem folytak, tehát pénztárnok úr által sem fizettetettek be a folyó kamatok; akkor ki kell vala mutatni a folyó évre illetékes, de be nem folyt kamatokat, mint pénztári követelést; mert ez épen úgy a pénztár állapotához tartozik, mint akár a tőke, akár a készpénz, — sőt ennek kimutatása nélkül a pénztár állapotát nem is ösmerjtik, vagy helyesebben: rosszul ismerjük. Még rosszabbul ismerjük a pénztár állapotát akkor, ha bizonyos, tényleg a pénztárba befolyt jövedelmek, a bevételből kihagyatnak. Már pedig a pénztárnok úr azon összegeket, melyeket az 1880-ik évi november havában a közpénztár és a gyámoldai pénztárak részére, a Nt. egyházlátogat :s pénztárnok úrnak kézbesített, az 1880- ik évi bevételek közül kihagyta; — sőt kihagyta a Tamassa alapítványt is, melynek 100 forint tőkéje, kezeibe 1880-ik évi január 25-én lefizettetett, — vagy legalább ezek bevételezése az 1880-ik évi állapotokat feltüntetni hivatott számvevői jelentésből nem tűnik ki, mert ha ezek is beszámíttattak volna, akkor a bevételi rovatnak circa 500 forinttal kellene nagyobbnak lennie a kimutatottnál. Lehet, hogy a pénztárnok úr olyanformát fog mondani, a minőt válaszában mondott; lehet, hogy azt mondja, miszerint az egybázlátogatás által átadott ösz- szegek az 1881-ik évi kiadásokra valók. — Én meg azt mondom, hogy ha arra valók is, de mivel már 1880-ban bejöttek : a „b e v é t e l“-ben ki kell azokat mutatni a tényleges bevétel évében; mert az mégis furcsa dolog, hogy a pénztárnokot egy bizonyos év kiadásaira uézve mi megnyugtassuk, — ő pedig ugyanazon év bevételeinek egy részét számadásából kihagyván, minket me ne nyugtasson a felül, hogy az, mint készpénz, az év folyamán kezeibe jött és illetőleg az év végén kezei között maradt. Azomban az említett, lehető ellenvetés nem is áll egészen, mert péld. a Tamassa alapítvány: tőke, tehát nem is elkölthető; — az egyházlátogatás által átadott összeg egy része pedig a gyámoldai pénztárakba esedékes és épen az 1880 ik esztendő kiadásaira való. Hanem hát épen itt, t. i. a gyámoldai pénztáraknál van a legnagyobb hiba. — Ugyanis ezen pénztáraknál a z 1 á t s z i k a számvétel cziméből, mintha csakugyan az 1880-ik évi állapotot mutatná, vagyis mintha az özvegyek ezen évre volnának kifizetve; — voltaképen pedig csak az 1879-ik évre vannak — mert hiszen az 1879-ik évi kamatokból csakis erre lehetnek az alapszabályok értelmében — kielégítve és igy a pénz- tárnok úr itt, egy egész esztendei bevételről és kiadásról való. számadással hátralékban van. — Mivel pedig a gyámoldai pénztárak összes tőkéi, — az egyházmegye kezelése alatt levő pénztáraknak 2/3-át képezik: e körülmény nem kicsinyleudő nehézség úgy a pénztárnok úr számadása, — mint a számvevő úr számvételi jelentése ellen. Ámde azt mondja a pénztárnok úr, hogy elődei ép úgy számoltak, mint ő. — Ezt én nem tudom, — akkor még nem voltam pap. Csak azt tudom, hogy e mondásának nem nagyon örülnek, ha élnek; mert nem nagyon dicséri meg őket — Azt sem tudom, hogy azok is ite- vertettek-e a könyvtári pénztárban most 160, majd 200 forintot éveken keresztül, mint utódjuk; — csak azt tu- kom, hogy ha igy tettek: eljárásuk szabályellenes volt. — Azt sem tudom, hogy azok teljesítették-e az egyházmegyétől nekik adott utasításokat, — csak azt tudom, hogy ha úgy teljesítették, mint a mostani pénztárnok úr: akkor nem állhatták a pontosság jó hírében. — Mert ha nem említem is azt, hogy a hátralékok evideutiában tart- hatására egy rovatos könyvet készíttetni 1873-ban, s ismételten 1875-ben utasítva lett: mégis ilyent nem csináltatván, a számvevő árnak, ha egyebet nem legalább mentséget ad a hátralékok ki nem tüntetésére; — ha nem szóllok is arról, hogy a középtanodai alapítvány kamatját sem mindenkor szolgáltatta ki a kellő időben annak, kiuek kiutalványozva lett; — ha nem akarom is feleleveníteni, miszerint az 1873-ik évi ápril havi gyűléstől vett utasítása ellenére, a kamatoknak 7%-ra lett emeléséről és ezek fizetésének január 1-ső ésjulius 1-ső napjaira áttett határidejéről az adósokat annyira nem értesítette, hogy ezen utasítást számára 1875-ben meg kellett újítani, s mind e mellett is a kamatfizetés határidejére vonatkozó részét a határozatnak még csak meg sem kísértette keresztül vinni, hanem e helyett azt cse- lekszi, hogy a kamatok bármely időre — teszem már- cziustól márcziusig — fizettetnek, azokat egyszerűen a polgári év szerint — január 1-től deczember utoljáig nyugtatja, a mely körülmény a végleszámolásnál nem kis bonyodalmakr^adhat okot; — ha elhallgatom is azt, hogy egyes egyházaktól, évek óta függőben levő s legtöbbnyire a lelkészi gyáraoldát illető tartozásaikat — — utasításai ellenére — évek során át be nem hajtotta; ha nem szóllok is arról, hogy a gyámoldai pénztárakról széllé évi számadásait — nem a számvételeket értem, hanem évi számadásait — a tagok között, egész pénztárnoksága alatt — holott az az alapszabályok értelmében kötelessége lett volna, — sohasem köröztette; — ha nem említem is azt, hogy az egyházmegye pénzének az ő általa gyakorolt módon való kezelése, ha végkép lehetlenné nem tette is, de megnehezítette s talán a gyakorlatban meg is akadályozta az egyházmegye azon határozatának keresztülvitelét, mely az adóslevelek jegyzékét az esperes urnái állani rendeli; s ekként az ellenőrzésnek egyik nemét illusoriussá tette; — ha még sokat elhallgatok is: de nem hagyhatom megemlítetlenül azt, hogy minő eljárást tanúsított a lelkészi s még inkább a tanítói özvegyek s az ezek érdekében hozott e. m. utasítások irányában. 1875-ik évben 4 lelkészi és 2 tanítói özvegy; 1877-ben egy lelkészi özvegy három évre nézve; 1878-bau két tanítóné, 1879-ben ismét két tanítónő és egy nyugalmazott tanító panaszkodnak járulékaik ki nem szolgáltatásáért ___és noha az egyházmegye mindig megadta a maga utasításait a pénztárnok úr mentségei szerint: mégis az 1880-ik évi novemberi egyházlátogatáskor három özvegy tanítóné és illetőleg nyugalmazott tanító által emeltetett panasz az 1879. évi özvegyi járulékoknak még akkor is meg nem kapása miatt. Annyi utasítás és — semmi eredmény! — Igen, mert sokkal kényelmesebb dolog a kamatokat eléggé nem szorgolni és ez által a szerény ugyan, de szükségleteire mégis elég irodai átalányt megtakarítani, mint a kamatoknak folytonos szorgalmazása által azt az adott czélra felhasználni, — Már pedig, midőn a pénztárnok úr május hó végén még csak a tizedik hivatalos levelet írja s összes levelezése évenként alig megy el a 60-ik számig, holott tudnék idézni egyházmegyét a hol a pénztárnok levelezése már február hóban a 400-at meghaladja: ezzel épen nem czáfolja meg azon feltevést, hogy a kamattal adósokat nyugton hagyja (hiszen másként maga sem nyughatnék!) s ekkéut sohasem lévén pénze, csak folyvást ama példaszót igazolja az özvegyekkel szemben: „Avarus semper eget.“ Ez feleletem az első „vád“-pontra; a másodikra számvevő úrnak t'ölebb válaszoltam, — a harmadikra is röviden elmondhatom megjegyzéseimet, közölvén elébb a főiskolai tanári alapítványra vonatkozó következő határozatot : „d) Itt interpellatio tétetett: miért nem fordíttat- nak a befolyt kamatok azonnal rendeltetési czéljukra, vagy miért nem adatnak ki gyümölcsöztetés végett? melyre pénztárnok úr ekként válaszolt: „nem folyt be annyi, mennyi hátralékot a főiskolai pénztárba be kellene fizetni; nagy része a kamatoknak tőkével együtt még most vau behajtás alatt, egyébiránt ő felelős. Ezzel nem elégedvén meg a közgyűlés, határozati- ; lag kimondja, hogy esetleg felelősséggel tartozik a pénztárnok a kamatok kamatairól is; a befolyt kamatokra nézve pedig meghagyja, hogy azok már a legközelebbi I kerületi gyűlés idejére a főiskolai pénztárba be legyenek j szolgáltatva .“ íme itt a v á d is, a m e n t s é g e is, de hogy ! ez mennyit ért, mutatja a határozat. — Egyébiránt kedves pénztárnok úr, megsúgom önnek, hogy én tudok oly I esztendőt is, mint az 1871 -ik, a midőn a kamat t e 1- I jesen befolyt s utasítva is volt következő szavakkal : „a főiskolai pénztárnok úrnak beküldendő;“ — és az *1875-ik, midőn a tel- j esenbefolyt kamatok már 192 forintra szaporodtakfel, s utasítása ekként hangzott: „főiskolai pénztárnok úrhoz lészeu befizetendő.* Hát kérem alázattal, ekkor miért nem tetszett ezek szerint cselekedni?? Azt nem akarom feltenni, mintha ezen összeget akkor és azóta gyümölcsöző leg hever- tette volna. — Ótt feledte a láda fiában! Jó, hogy eszébe juttattuk. Hátba megették volna az egerek! Ám hagyjuk ezt s térjünk át azon másfélezer forintot — csak a „táblás kimutatás“ szerint is — megközelítő összegre, melyről a kötelezvény — számvevő úr szerint — a pénztárnok úr eme szavaiban van letéve: „ezért én vagyok felelő;“ — a miből aztán természetesen következik azon ellenemondhatatlan szent igazság, hogyha a pénztárnok úrnak kedve szottyanna az egész pénztárt magához venni és arról a kötelezvényt eme szavakban kiállítani: „ezért én vagyok felelős:“ hát ezt a számvevő úr által reáruházott teljhatalomnál fogva meg is tehetné • Szerencsére azonban az egyházmegye közgyűlése nem így gondolkozott; mert ezen tárgyra nézve következő határozatot hozta: „i) Kérdésbe tétetett: vájjon azon összegről, mely a pénztárvizsgáló bizottság által a múlt évben beterjesztett táblás kimutatásban úgy van jelezve, hogy „pénztárnoknál van,“ vagy „pénztáruok felelős érte,“ vau-e adóslevél s ha van, szabályszerűleg biztosítva van-e?.. Az adott válasz nem elégítvén ki a közgyűlést, oda uta- síttatik péüztáruok úr, hogy lehető legrövidebb idő alatt szabályszerű adóslevelet állítván ki, azt két kezessel, vagy telekkönyvileg lekötött jelzáloggal biztosíttassa.* Ebhez is kevés szó kell; csak annyit akarok megjegyezni, hogy boldogult apám utáni felszámított tartozásomat ón még a múlt évi szeptember hó elején tek. Fodor Gyula urnák lefizettem. — Tehát ezen tartozást, már rnagánügyi természeténél fogva is, — melyet pénztárnok úrnak esperes úr előtt megmagyaráztam. — belevonni a vitába, kritikán aluli eljárás volt. — Mint magánügyben további felvilágosításokkal nem szolgálhatok; annyit azonban ki kell nyilatkoztatnom, hogy apám örökösei négyen voltunk. A mi a szóban levő másfélezer foriutnak, jóhelyekre, ideiglenesen kikölcsönzését illeti: erre csak annyit jegyzek meg, hogy vannak nekünk szabályaink; azok szerint kell az egyházmegye pénzeit kezelni; tehát biztosított adóslevélre kell kiadni és az adóslevelek jegyzékét az esperes úrhoz át kell tenni. — Még sokat mondhatnék e tárgyról; idézhetném egyik lelkészi körünk határozatát, mely az ilyen pénzkezelést „botrány“-nak nevezi; — mondhatnék bizonyos egyházmegyéből bizonyos esetet, mely szerint egy igen tiszteletreméltó egyéniség azon tévedést engedvén meg magának, hogy az e. m. pénzét ideiglenesen, jó helyre kiadta s midőn azt készpénzben fel kell vala mutatnia, ezt tenni nem tudta: hivataláról le- mondattatott. — De ninc3 szükség ezeknek elmondására. Elég azt tudni, hogy nekünk vannak szabályaink és a szóban forgó kezelés ama szabályokkal, a mint az idézett határozat is mutatja, ellentétben áll. — Reményiem 7 nyes csekély a pénz- ít meg üthetni logy az rltatolt. szük- mvételi Jegessé k volna Esperes karván, lás tártessék m, kétszólalá- bizom; íi, hogy at fel- 3 — se mondás i állata egy- i ki a ujtja a z a ki- r erről m ma- tasszol. ,b o intése : a nincs nők űr se ellen , rajta noknak 3 S > 3 r 5 3 > 3 3 í J i i 9 ) I I í ! za9 •n CD ‘CS co cö co f. ‘OS ctí Ausztriai vezérképviseló'séj BÉCSBEN IX. Bezirk, Wasa-Gasse N A társaság vagyona .. .. Biztosítási kezelés .... Fennállása óta fizetett károk . Nyeremény-részlettel való biztosít nyének 50 százalékát évenkint kiosztja, a nyereményrészlet nem igénylőknek eg Értesítéssel szívesen szolgál a társ Képviseletre vonatkozó ajánlatok 1 c alapíttatása óta szolid üzleti / gyarország < 10 j a) tűzvész és robl I gyakat; S b) jégkár ellen mi \ c) az ember é / A társaság rendkivü j ágában a biztosító közönségue I az előforduló károk a leg \ tetni és kifizettetni. Másr v bizalmat valamint eddig tanú { számításainál a közönséget m / solid alapon működő társaság 5 Biztosítási ajánlat » tások nyerhetők úgy az igaz« v a vezér- és főügynökségekuél { ügynökségeknél. ÍA társaságot a veszp 66 T. ez. Van szerencsénk tisztek megye é s környékére nézve Eotl: urra Veszprémben ruháztuk fe ntemlitett úrhoz fordulni sz a------*----------Vonatkozással az Adria bizto tésére bátorkodom az immár általa lani 3 szives megbízásait tiszteleti : ADRIAI BI 4=3 évi mű ködése éta mindeni bizalomnak örvend mit főleg solid A társulat dúsan ellátott biz szolgálhat, és én mindig és mindé nalmainak az intézet elveihez hive
