Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-07-31 / 32. szám
rint 1382 a melynek nagyrésze bízón ott járja majd a kállai ketőst. Gerőfy Andor kitűnő erőkből szervezett társulata napról-napra nagyobb közönség előtt, tartja itt előadásait. Eddig színre kerültek: »Váljunk el,* „Mukányi,* »Proletárok,* „Piros bugyelláris,“ „Kis herczeg,“ „Boccaccio,* »Három pár czipő.“ A társulat éltető lelke Gerőfyné Ilka, ki a közönség kedvencze lön s minden fellépése alkalmával kitüntetésben részesült, kitűnő játéka és éneke által. A társulat főbb tagjai H. Szabó Ilka, Locsarekné, Kőmivesné, Mészárosné, Balogh Árpád, Bokor J., Takács Á., Fehérváry Ottó, Szegszárdy, Szigligeti, Dobocsányi, Lenkey, Mészáros. * * * Siófokon olyan elegaim ,fürdőközönség van, minő régen volt; majd 200-ra rúg a vidéki vendégek száma, kik közt két püspök (Pribék és Pap Gábor,) számos földbirtokos, tanár, bérlő és kereskedő van, s még folytonosan érkeznek az uj vendégek; közelebb jöttek Tolnából számosán; Kaposvárról: ifjú Csorba Ede, Hodossy Lajis, Kapocsfy Béla, látogatásba Boglárról a Nagy Sándor család a szép Fodor Szeréna nevelőnéjévelv Korcs- máros járásbiró, b. Mednyánszky Árpád is többször itt van; a vidéki lelkész és gazdatisztikar vasárnaponként délután beráudul egyet megmártani magát a Balatonba és Szegszár- diba, Karlperger fogadójában, hol az árnyas kert tele van vendéggel. A hőség nagy, 29 vagy 30 fok meleggel árnyékban; a Balaton melegsége 22 fok. Legyezzük magunkat a vízben is, olyan meleg. Közelebb peticzió megy a fürdővendégek részéről a veszprémi káptalanhoz, hogy építessen szobákat, miután a kitűnő fürdő nagyban megérdemli. A mozgalom élén több befolyásos egyén áll; tán csak lesz belőlé valahára ‘valami ? Füreden nincs szállás annyi a vendég. Bogláron ellenben kevesen vannak, úgy több — eddig látogatott fürdőhelyen. * * * A keszthelyi ftirdöidény ez évben is oly alkalmas idővel lépett fel, amilyennél különbet meg sem rendelhettünk volna. Igaz, hogy a hőség afrikai, de hát voltaképen milyen is legyen akkor julius hava, ha nem kalászérlelő és vizbekergető. Balatonpartunk valóságos bucsujárás. Külömbnél különb csopor- tozatot láthatni, minden öt perczben változik a kép: most tiz pap, nyomban három orvos és öt jogtudor kisasszonyok nélkül, utánok hét kisasszony három gavallérral. Fogat fogatot ér. És ez igy megy egész nap. A 30 foknyi melegtől melegített Balaton a benne locsoló tömérdek test melegétől csaknem felforr. Szóval annyi az idegen a hány kanna viz szükségeltetnék az utczák pormentesítésére. Ad vocem: por! És ez örökös talány marad előttünk, hogy mi czélja lehet Keszthely városának, mely annyi bájt annyi ingert egyesít ha tárában, hogy a por kérdésének sebét folyvást nyitva tartja, és mily egyszerű vizgyógy mód dal lehetne ezt kikurálni. Oh, te főutcza, mely ily szégyent hozasz akkor, midőn vastag felhőképpen ragad a por a szegény fürdővendégen, a ki üdülni és költeni jött ide, és a szúró és csiklandozó, egészségtelen porod miatt tovább küldöd egy más egészséges gyógyhelyre. * * * reményekkel kecsegtetett közeli előléptetésemre nézve; a midőn balcsillagom a gyors emelkedés rózsás útja helyett, egy szamártövisekben még az eddiginél is gazdagabb pályára vezérelt. Szerelmes lettem — de boloudul! II. Jól emlékszem arra a végzetes napra még ma is. Hónap elseje s igy reárn nézve költözködő nap volt. Hosszabb keresés után sikerült egy kedvemre való kis szobára szert tennem, melynek sötét és alacsony voltát elfeledtetek a gyönyörűen összeállított könyvtár, mely még a szoba padozatára is kiterjeszkedett, továbbá a sok mindenféle régiségek, melyek uj tanyámnak nem mindennapi jelleget kölcsönöztek s azt előttem azonnal megkedveltették. Igaz ugyan, hogy a mint azt csak később tudtam meg uj házi gazdám, antiguarius volt; de utóvégre, elgondolva hét éves gyakornoki minőségemet, beláttam, hogy számomra alkalmasabb lakást a sors nem rendelhetett mert az évszázados »Corpus Juris-*ok penészes kötetei, a Kopernikus idejebeli földgömbök és az enyészetnek induló kitömött madarak csakugyan legméltóbb környezetemet képezték. És ebben megnyugodtam. Oh! hisz az emher oly könnyén megnyugszik hónap elsején! Egyébként saját reputatiom érdekében nem hallgathatom el, hogy daczára a fölötte kedvező naptári állapotnak mégis erőt vettem magamon és elhatároztam, hogy szépen otthon maradok s általában véve az uj szállásban uj emberré is leszek s ezentál józan, házias és takarékos életmódot folyíatandok. Szóval — magamba szálltam! (Folyt, köv.) Almádiról nagyon sokat lehetne írni, meglehetne írni, mi volt e hely rövid néhány év előtt, ebből következtetve meg lehetne irni azt is, hogy mi lesz e fürdőből néhány év múlva. Almádi oly pontja a Balaton partjának, amely igen kevés van, fürdőhelye oly kitűnő oly egészséges, a mely még kevesebb van Ennek köszönhetjük azután azt, hogy ebből az ismeretlen szőllőhegyből fürdőhely lett, ennek azt, hogy ebből nem sok idő múlva elsőrendű fürdő lesz. Az itt lévő vendégek száma százakra tehető, akik bizon nem bánják meg azt, hogy ide jöttek, hanem szivükbe marad az emlékezés Almádiról. Volt „Anna bálunk* is, ami szintén becsületére vált volna még Fürednek is. Az intelligens közönség a kedélyesség, a jó kedv, az csak itt volt képviselve igazán. Az első négyest, melyet a különféle csárdások armádiája előzött meg, 54 pár járta. Azután ismét előkerültek a csárdások és tartott a vigság piros Jhajnal hasadtáig. Vendégek voltak a megye több részéről sőt még más vidékről és Budapestről is. A szépek is valóban szépen voltak képviselve, ott volt: Bauer Mariska, (Veszprémből,) Cseh Mari, (Veszprémből,) Fehér nővérek, (Karódról,) Falusy Iza, (Szt.-Kir.-Szabadiról,) Ger- gelyi Lujza, (Veszprémből,) Kiss Adel és Mari, (Veszprémből,) Ney nővérek, (Budapestről,) Pap Milka (Veszprémből,) Plosszer Laura, (Bozsokról,) Prenczner nővérek, (Veszprémből,) Ramazetter Jolán, (Pécsről,) Schönfeld Hermin, (Veszprémből,) Udvardy Mariska, (V.-Berényből,) Veledics Vidoska, (Veszprémből,) Varga Tera (Almádiból,) továbbá: Balogh Károlyné, (Veszprémből,) Fuchs Miksáné, (Veszprémből,) özv. Gállné, (Amádiból), Imrék Béláné, (Veszprémből,) Kompolthy Tirádámé, (Veszprémből,) Kemény Alajosné, (Budapestről,) Keserű Elekné, (Veszprémből,) Komjathyné, (Veszprémből,) Mikhaleczné, (Budapestről,) Michelininé, (Veszprémből,) Nemesik Sándorné, (Veszprémből,) Nádasdy Róza, (V.-Berényből,) Pap Ferenczné, (Veszprémből.) Ramazetter Károlyné, (Pécsről,) Schönfeldné, (Veszprémből,) Ürögi Sándorné, (V.-Berényből,) özv. Véghné, (Veszprémből,) özv. Zsol- dosné, (Zirczről,) A jövödelem, daczára csekély belépti díjnak, 74 frt, melyből azonban a kiadás még fedezendő lészen. A VIDÉK. B.-Füred, 1881. julius 22. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Kettős halottja volt Balaton-Fürednek e hó 19-én, melyhez mély fájdalmak emlékei csatolnak! Az egyik Tek. Mórocza Kálmán járás - biróné, a másik Tiszt. Somogyi Gábor ref. s lelkész. Az elsőben elveszett egy 23 éves fen- költ szellemű ifjú nő, egy igaz házastárs, kedves anya, a vidék dísze és kedvencze. Á másikban elveszett a jó szülők reménye, egy leendett családfő, egy 25 éves művelt fiatal ember, egy jó reményekre jogosított fiatal lelkész. Valóban megható volt látni a községet, mely 9 órakor d. e teljes gyászt mutatott */210 órakor pedig megkonüultak a harangok, serkenteni mintegy azokat, akik a járásbiró gyászában osztozni akarnak. Már a szertartás előtt oly nagy csoportját láttuk a fájdalomban osztozóknak, hogy nemcsak az udvar nem volt alkalmas befogadásra, hanem még az országutat is ellepte a résztvevők serege. Ott láttuk a Veszprém megyei alispánt sok hivatalnokkal és az ügyvédi karral. Ott láttunk több főurakat és hölgyeket. Ott volt a környékbeli reform, papság s több katb. plébános. ott a járáshoz tartozó községek küldöttei a körjegyzők élén, a vidék színe, s java és B.-Füred községének egész lakossága. A koporsón sok szép koszorút láttunk, de azért B.-Füred képviselő testületé koszorújával egyik sem versenyezhetett. A gyászszertartást megkezdte a szere- tetház növendékeinek a koporsó mellé vonulása, azután jöttek tűzoltók, nem sokára a helybeli lelkész, utánna B. Füred ifjúságának még csak ujjoncz dalárdája. Az ének és ima elhangzása után, midőn felvették a koporsót, ekkor tárult igazán szemeink elé az a nagyszerű látvány, mely nem mindennapi, midőn mindenki sírt és könyezett, ekkor éreztük legjobban, hogy nemcsak Mórocza Kálmánná t, hanem mindnyájunk tiszteletét kisérjük a teme tőbe. Sőt a meghatóbb pillanat akkor szállt tetőpontra, midőu az üdvözült eltemetése után, a bánatos férj kis gyermekeivel kocsira ült, s legelső volt, ki megtört szívvel távozott közülünk s látta, hogy mindenki osztozik bánatában. Tegye Isten az elhagyott férjet mielőbb nyugodtá, s elvetett fájdalmaiból kelljenek ki örömvirágok miellőbb! De nem felejtkezem a másik halott Somogyi Gábor barátomról sem, kinek temetése d. u- V24 órakor kezdődött. Mielőtt ide is a tűzoltó egylet tagjai, az ifjúsági dalárda és a szertartást végző lelkészek meglelentek volna, oly nagyszámú gyászsereg volt az udvaron és az utczán, hogy a példabeszéd szerint: tűt sem lehetett volna leejteni. S ha koporsó felett lehet mély fájdalom, úgy áz itt volt a legjobban érezhető. Lehetetlen is, hogyha látta valaki a megtört anyát, a tétovázó apát, az egyetlen testvért, a fájdalomtelt barátokat és pályatársakat, így ne sóhajtott volna fel; még is csak kegyetlen az a halál, miért nem kiméi egy ily családot! A koporsón itt is voltak koszorúk. És midőn a helybeli lelkésznek a háznál mondott rövid, de velős beszéde és imája után felvették a barátok a koporsót, oly fájdalmas jajok törtek elő a szülők kebeléből, melyek visszakövetelték az áldozatot. De hasztalan! A temetőben a koporsó és sír felett a tihanyi lelkész fungált, és a midőn elbocsátá a kedves halottat örök hazájába, mindnyájunk kebeléből e fohász tört elő: Vigasztalja Isten a bánatos szülőket, elveszett örömüket pótolja ki más örömmel. S^akonyi József, tihanyi ref. administrator. Zircz, 1881. jul. 25. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Becses lapjának folyó hó 24-én megjelent számában, a zircz-járási kórház alapítvány javára rendezett nyári mulatság sikerét önnek tudósítója különösen az én, és eltekintve mindenkitől, egyedül az én családomhoz tartozó tagoknak tulajdonítja. Bárki legyen is azon kitűnő jóakaróm, aki szerkesztő urnák a tudósítást beküldötte, s bármily czélzattal küldötte is be ezen közleményt, az — igazság érdekében kötelességemnek tartom szerkesztő úrral tudatni, hogy — habár mint a zircz- járási kórház alapítvány választmányának tagja a fent érintett mulatság rendezésében csekély részt vettem is, a sikert illetőleg nekem semmi féle érdemem nincs, amennyiben én mint választmányi tag csak kötelességemet teljesítettem. Ázonban kiváló érdem illeti meg azokat, akik mint nem választmányi tagok működtek közre a jótékony czél iránti tekintetből s akik az érintett mulatság sikerre vezetése körül mindent tettek, u. m. Würth B. Gábor, Mészáros Amand és Rajnics Gyula urak, kik a mulatság helyének és megtartási módozatainak előkészítésére, Rosos Miklós ur, ki a terhes pénztárnoki tiszt elvállalása, Hul- man Dániel, Ernst Ödön és ifj. Erlitz János urak, kik a tánezrendezés, Ányos Lászlóné, Hencz Tamásné, Rosos Miklósné, Würt B. Gáborné úrnők, kik több fiatal hölgygyei a bor, sör és ezukrász sátor ellátása körül fáradoztak. Ennyit az igazság s a nem sejthetem mi okból elferdített tényállás helyre állítása érdekében. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. André Gyula. Berhida, 1881. jul. 25. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Tény, hogy az isteni törvényeken kívül társadalmi életünk fejlődése és az erkölcsök tökélyesbülése is megköveteli, hogy az 1868. évi 53. t. ez. 19. §-a értelmében a vasárnap egyátalán megszenteltessék minden nyilvános s nem elkerülhetlenül szükséges foglalkozás abbanhagyásával, sőt e törvényt módosította meg az 1879. 40. t. ez. a kihágásokról szóló hazai büntető törvénykönyvünk sem mely annak 52. §-a szerint a vasárnapot meg- szentelenítőre még fokozatos pénzbírságot is szab A törvényhozás eleget tett e részben idevonatkozó intézkedésével s elismerőleg legyen mondva az igazi civilizatióval lépést tartó városaink lelkes atyái résen is állnak, hogy a fenti törvény neesak írott malaszt legyen hanem gyakorlatba is menjen jól tudva, hogy ezt tőlük a vallás s a vezérletökre bízatott nép érdeke megkívánja, nehogy abban ezt illető vétkes mulasztásukkal a minden szép és nemes iránti vonzalommal együtt esetleg magát a vallásosságot és jogtisztelet érzetét is elfojtván szellemi és erkölcsi süllyedésre tért nyissanak s alkalmat nyújtsanak. Ugyanis kissebb s nagyobb városokban a hol több az értelmiség, felvilágosodottság s jóakarat, nagyobb a rend, általánosb a törvénytisztelet, s rendezettebb az ellenőrzés éber gondot fordítanak a vasárnapok s ezekhez hasonló ünuepek ^tiszteletben tartására s sehol- sem tűrik el a mondott napokon rendőri időn túl a boltok tárva nyitva tartását, tiltva van minden üzletforgalom sőt az élelmi czikkeb piarczi árulása is beszüntettetik akkora, amikor az isteni tisztelet ideje elérkeztét jelzi a toronyóra. Sajnos, nem igy van ez némely vidéken kivált nálunk a hol a létező 8 bolti helyiség egész vasárnap át mindég nyitva tartatik, sőt mi több a hol egy „olcsó János* nevű vidéki kalmár, a mint már két Ízben is történt, vegyes kelmékkel tölt ládákkal megjelenik s vasárnap reggeltől délestig a főutcza közepén az isteni tisztelet ideje alatt a mit neki otthon nem szabad zajos vásárt csap hangos torokkal kiabálván »itt az olcsó János a ki vesz anuak lesz* több népet s főleg gyermeket csődit el a templomoktól, maga köré, mint a toronyharangjainak hivó kongása az úr dicső itésére. Aztán ne csodáljuk ha lábrakap a materialismus és sociálisraus? És azok, a kik bivatvák e botrányos üzelem korlátozására s eltiltására nemcsak elnézik ezt, hanem csekély díj (1 frt) lefizetése mellett még meg is engedik nem gondolva, meg, hogy az e kihá- gásbani részességen felül méltatlanságot követnek el saját helybeli közadót fizető üzletembereik irányában, a kiket az ily talán még házalási engedélyei sem biró, bakafántos csaló s jogbitorló iparlovag rendes keresetökben tetemesen megkárosít. Hinni szeretjük azonban, hogy ez jövőre nem fog többé megengedtetni s esetleg csakis isteni tisztelet után, mindenesetre pedig legkevesebb 3—5 frt taksa előre letétele mellett mert »olcsó János* uramtól kerül, 3 jó »gschäfteket* csinál. Szólanom kellene még társadalmi s szellemi éleményeinkről, de hogyan? mikor ekét éltető elem ismeretlen valami. Úgy e bár ott hol nincs mozgás ott élet sincs, s ott hol nincs előretörő igyekezet, niucs lelkesülés a jó szép és nemes iránt, s a hol nincs küzdés az ellenirányokkal s fonák helyzettel ott nem képzelhető fejlődés, nincs előmenetel s nem lehet haladás, a hol pedig az ily értelemben vett. törekvés ellankadt, vagy megszűnt, ott kezdődik a hátramenés s visszaesés, melyet elkerülhetlenül követ a végelgyengülés s az enyészet. Nálunk pedig ez igy van, mert méltó járulásunkra legyen mondva: annyi érdemes tekintély, értelmiség s egyes vagyoni rendezettség mellett hiába keressük itt a társas élet örömeit, nincs itt szellemi élet, hiányzik minden mtípártolás, kedvelés, még olvasó körünk sincs. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Eplényi áMdrton. Balaton-FŐkajár, 1881. jul. 27. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez ) Múlt juniushó 15-én az enyingi kir. járásbíróság börtönéből kibocsájtott, folyó jul. hó 15-én községünk területén föltalált Nyirádi Bognár János csajághi volt lakos ügyében a vizsgálat e hó 16-án Lepsényben megkezdetett, 17-én nálunk és Csajághon folytattatott a vizsgálat azomban ekkorig eredményre nem vezetett. A gyanúra okot szolgáltató adatok száma egygyel még is szaporodott: mert azon dolmány, nyakkendő és kenyeres ruha, mely- lyet elbocsájtatása alkalmával Puplertól elhozatott folyó hó 16-án szinte megtaláltatott a csajágh-i határban, egy árpa vetésben, hogy csak akkor éjszaka lett kidobva, bizonyítja azon körülmény, hogy a dolmány nedves, pin- cze szagu penészes volt, a kenyeres ruhában lévő rab kenyér és egy kis sajt, szinte nedves rothadt penészes volt. Pedig ha egy egész hónapig a szabadon kint lett volna, bizonyosan nem nedves penészes hanem szárazak lettek volna a 30 fokú meleg napokban, a kenyeret a csősz kutyája épen úgy fölszimatolta volna, mint a hulla csontjait és egyébb fölfalható részeit az ebek föl is szimatolták. A gyanú tehát ezen körülményből is igen erős, az élet erőszakosan lett kioltására. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. Nagy Áron. köz», jegyző. Sárvár, 1881. jul. 28. (A „VesEprém“ szerkesittőjéheí.) F. hó 24-én Ságvár, egy szivreható ünnepélynek volt tanúja. Ntiszt. Csánk Béla, a helybeli főerdész szív és lélekben egyaránt jeles, szeretetre méltó fia tartotta első szent miséjét. Hogy mily meghatottság, mily határtalan öröm és lelkesedés között múlt le az ünnepély, azt leírni nem lehet, s ezért csakis főbb vonalaiban akarom azt t. szerkesztő ur becses tudomására hozni. Az ünnepélyes szent mise reggel kilencz órakor vette kezdetét. A különben nagy templom már egy órával előbb oly zsúfolásig volt megtelve, hogy a későbben érkezők csakis kivülről hallgathatták az isteni tiszteletet- — Részt vett az ünnepélyen az vidékbeli összes káptalani tisztség, azonkívül számos legtöbbnyire Veszprém- és somogy- megyei előkelő család, kiket részint rokonság, részint közeli ismeretség csatolt az ünnep hőséhez. Főt. Tallián Lázár kanonok úr ő nsága volt a kézvezető s egyszersmind a veszprémi klérus képviselője. A megyei papság szintén tekintélyes számban vett részt s igy a sz. mise teljes segédlettel tartatott meg. A szivreható szónoklat, melyben főt. Körmendy József, helybeli plebáuos úr röviden a papság hivatását körvonalozva, majd a szülőknek a primitians érdekében tett fáradozásait kiemelve hatállyal előadva, a jelenlevőkre mély benyomást gyakorolt: a szemek könyárban úsztak, mindenki meg volt hatva, mely még fokozódott akkor midőn az új áldozár szüleit áldotta meg. A sz. mise végeztével az örömszülék lakhelyére vonultak a vendégek, hol egy díszesen elkészített hosszú sátorban az ebédhez ültek. A vendégek száma mintegy 100-ra tehető. Ebéd alatt igen sikerült toasztok mondattak, melyekben éltetve voltak az áldozó maga s annak szülei. Különösen nagy hatást keltett a volt helybeli plébános, főt- Hermán
