Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-06-12 / 25. szám
sz. a. kelt intézvénye, egy díjnoki állás rendszeresítése tárgyában. Tudomásul vétetik. 5. A m. kir. belügyminisztérium 20825. sz. a. kelt intézvénye a hivatalos pénzek kezeléséről alkotott szabályrendelet megerősítése tárgyában. Végrehajtásával a megyei alispán úr bizatik meg. 6. A m. kir. belügyminisztérium 17556. sz. a. kelt intézvénye a gyámipénztár fölszerelésére szükséges 1941 frt összegnek a gyámpénztári tartalékalapból lett utalványozáza tárgyában. Tudomásul vétetik. 7. A m. kir. pénzügyminisztériumnak 20505. sz. a. kelt rendelete az adófölszólam- lási bizottság tagjainak megválasztása tárgyában. Megválasztattak: Szabó Imre Veszprémből s Tóth Lajos Pápáról. A bizottság kiegészíttetik Balogh Károlylyal az elhalt Rothauser helyébe. 8. A közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztérium 12907. sz. a. kelt intézvénye a Bánd község határát is érintő Bakony ér medrének szabályozása tárgyában — s Komárom megyének átirata, miszerint a küldöttséget már megválasztotta. Tudomásul vétetik. 9. Az időközben szentesített törvény- czikkek hiteles másolatai bemutattattak. 10. Somogymegye átirata a Slavoniában megtelepedett helv. hitvallású magyar családok részére templom építési czélból pénz- gyűjtés rendezése iránt. A gyűjtés a megyei szolgabirák utján elrendeltetik. 11. Somogymegye átirata a balatoni halászatról szóló szabályrendelet módosítása tárgyában. A megye ragaszkodik kiadott szabályrendeletéhez. 12. Sárosmegye átirata az italmérési jog erélyesebb védelme vagy végleges megvállása tárgyában. Pártoltatik. 13. Debreczen város közönsége a háza- lási tilalom iránt alkotott szabályrendeletét megküldi. Levéltárba tétetik. 14. Az 1880. évi házi pénztári számadás ügyében tett intézkedés tudomásul vétetik. 15. Az 1881. évre kivetett nyilvános betegápolási pótadó a megyei pénztárból ki- utalványoztatik. 16. Az 1881- évre megállapított közmunka váltság összegnek a megyei pénztárba való kiutalványozása. 17. A megyei magánpénztárakat kezelő vál. elnök választása. Megválasztatik elnökül Szabó Imre; helyébe tagul Véghely Dezső m. b. tag. 18. A marczaltői marczalhidhoz vezető töltés karfáinak elkészítése iránt kötött alku egyezség jóváhagyatik. 19. A pápai járási utakra szükséges 600 □ meter kő fejtése iránt hozott alku egyezség helyben hagyatik. 20. Bakony-Nána község kérvénye 150 gyalog napszámnak a községi utakra való átengedése iránt. Engedélyeztetik. 21. Vertheim N. fiai enyingi bérlők kérvénye 1880. évi közmunka hátralékuknak természetben való leszolgálása tárgyában. (Vége köv.) = Veszprém, junius 11-én. (Hazai szemle.) A képviselőválasztások f. hó 24. kezdődnek s júl. 10. végződnek országszerte. — A trónörököspár Prágába utazott. — A keszthelyi gazd. tanulók juniálisa e hó 8. lesz Hévizén. — A letenyei kerületben Tompa Antal függetlenségi lépett föl Apáthy szabadelvű ellenében. — A „Keszthely“ Visszajött a Habkirálynő hajnalhasadáskor, szomorú volt igen-igen nagyon. Vigasztalták udvarnői, hoztak neki igaz gyöngyöt, vizi liliomot; de mindez nem kellett neki, nem tudták megvigasztalni. Vigasztalta atyja is a zöldszakálú Habkirály, de az sem tudta lecsillapítani lánya fájdalmát, nem tudta megállítani könnyei hullását. Ő is elszomorodott, szelíd szemrehányással mondta: Ugy-e kértelek, hogy ne menj el, ugy-e kértelek és te nem fogadtál szót öreg atyádnak, a zöldszakálú Habkirálynak! A Habkirálynő mosolygottt szomorúan és mikor eljött az alkony, mikor feljött az esti csillag; ő ismét útra kelt, ő ismét úszott a partfelé gyorsan, sebesen ... Minden kérés, könyörgés daczára naponként megtette ezt az utat és mindig későbben, mindig szomoruabban jött haza ___ * * * — Ez a Farax már egészen megbolondul — beszélték a jókedvű matrózok. — Az még semmi, hogy egész éjszaka a hab locsogást hallgatja, — jegyzi meg a vén kormányos, — hanem most már discu- rálgat is a tengeri halakkal. Ha-ha-ha!! kaczagott a legénység. De Farax nem mosolygott többé, az a sikolytás megfagyasztotta a mosolyt ajakán! Most is fenn volt ő a holdvilágos éjszakákon, most sem tudta lehunyni szempilláit, most is odaborult néha, — szilaj fájdalmától, szerelmétől űzve — a kajüt ajtaja elé. vezérszerke3ztője Reich a maga s családja vezetéknevét Révai-ra változtatta. — A kanyarójárvány Keszthelyen roppant mérvben pusztít. — Kegyelmet kapott Glazer nevű cseh tüzérkatona, ki ötszörös szökésért volt halálra Ítélve s már az Újépület siralomházában ült. — A „Somogy“ szerkesztője R o- boz István fia, Zoltán, 19 éves korában orvos- tudorrá avattatott.—A keszthelyi tűzoltók jún. 6. sikerült juniálist rendeztek a »kőfejtő*- nél. — Székesfehérvárott a választási mozgalom roppant mérveket ölt. A két párt naponta gyülésez. Zichy Jenő gróf eddigi lapja »Székesfehérvár és vidéke* most ellene foglalt állást a függetlenség párt mellett. — A jégverés az utolsó három napon általános volt az országban s alig menekült meg tőle vidék. A hideg mindenütt érezhető volt. A veszprémi felsővárosi temető rendelő bi{ottság által megindított gyűjtés alkalmával adako\tak: (Folytatás.) Nemesik Antal 1 frt, Viszti Lajos 1 gyalog napot, Majer János 50 kr, Stumpl- hauser János 1 igás napot, Hapli Konrád 50, özv. Csornai Gáborné 20, Irtsik Sáudor 20 kr., Bélán József 1 frt, Nagy Ignácz 1 gyalog napot, özv. Pougrácz Dánielné 1 frt, ifj. Nyi- kovics György 50, Szabó Gábor 50 kr., Török Mihály 1 gyalog napot, Nagy János 30, Plang Mihály 50, Dombai Károly 50 kr., To- mozer Márton 1 frt, Traknyák Károly 20, Bakos Pál 50 kr., Szedlák Ignácz 1 gyalog napot, Takács János 50, Deli Jánosné 50, Németh István börtönőr 20, özv. Szeitli Jánosné 50, özv. Dausek Mihályné 20 kr., Nagyvári Lajos 1 frt, Kiss Gábor 30 kr., Horváth Károly 1, Kovács József 1 frt, Bogács József 1 gyalog napot, öreg Scholcz Antal 50 kr., Csákvári Imre 1 frt, özv. Csalló Józsefné 30 kr., Győré Ferencz 1 frt, Fata Józsefné 20, Durman András 60, Tiszttartó Sándor 50, Tarjányi Ferencz 50, Szlávik István 30, Nagyvári Pál 30, Belies János 20, Müller Erzsébet 50, Elli András 60, Gáspár János 50, Szőllőskei György 50 kr., Szemenyei Ignácz 2, Antal Jánosné 1 frt, Kólinger József 40 kr,, Sipos József 1 gyalog napot, Paur Fe- renezné 30, Kollár Anna 20, ör. Török Antal 50 kr., Varga Pál 2 gyalog napot, Tolmács József 20, Paur Ferencz 20, Vajda János 30 kr., Fehér Ignácz 1 gyalog napot, Uj János 1, Bőcskey Pál 5 frt, ör. Bognár Mártonná 50 kr., Tóth Ferencz 1, Rangl József 1, ifj. Próka János 2 gyalog napot. Összesen: 107 frt 8 kr., 36 igás, 130 gyalog nap. (Folyt, köv.) . A Csermák-emlékkő leleplezése. Veszprém, 1881. jun. 8. Veszprém városa Pünkösdhétfőn kegye- letes ünuepet ült. Minden nemzet egyik műveltség fokozata az, miként tiszteli nagyjait. Hála Istennek, Dálunk is mindinkább valótlan lesz a Petőfi állítása: ,E hazában oly sok jeles sírján ingatja a vándorszellő a feledésnek tüskebokrait.“ Hogy Veszprém gyűjtött, adakozott, hogy Csermák hamvait uj sírhelyre vitette, hogy uj, díszes emlékkövet állított, evvel éppen úgy megtisztelte magát, mint a hogy kimutatta tiszteletét a nagy zeneszerző iránt. Es a szép asszony is, az is elmondta még most is deli férjének mámorosán, resz- ketőn: Nem hallod, hogy zokog a viharmadár? Es a férj még most is álmodott édesen azokról az aranyországokról, azokról a gyémánt hegyekről. De mikor mind ez elmúlt, Farax oda ment a fedélzeti szélére, oda könyökölt a korlátra és hallgatta, hogy mit beszél a Habkirálynő, aki már akkor ott úszott a hajó mel lett, ott lebegett a viz színén ... Az azután beszélt örökös boldogságról, halhatatlanságról, ami mind ott van mélyen a viz alatt... Nyelvének bájával, szavának tündér erejével csalta a mór ifjút a kagyló országba, a kristály palotába. De az oda vetette fekete szemét a kapitány kajütjére, azután azt mondta: Rideg a te palotád, hideg a te csókod; nem melegítené fel a te kebled az én lelkemet, meny csak te vissza öreg atyádhoz a jó zöldszakálú Habkirályhoz. Mikor ezt kimondta Faraxja Habkirálynő elkezdett sírni keservesen, azután ment vissza öreg atyjához a jó zöldszakálú Habkirályhoz. A jó zöldszakálú Habkirály pedig ott volt a háta mögött, ott leskelődött a hajó árnyékában,megakarta szegény tudni, mi bántja a Habkirálynőt, az ő kedves, egyetlen lányát. * * * Megható szép ünnep is volt ez. A ki részt vett benn, nem fogja feledni. Pedig sokan résztvettek. Már reggeltől kezdve özönlöttek ki a temető felé úgy a helybeliek, mint az iderándult vidékiek. A tűzoltók dob- és trombitaszóval vonultak ki, odakünn^aztán ők vállalták el a »rendezőség* szerepét. Ők ügyeltek fel a bejáratnál, kordont vontak, melyen át nem jöhetett a közönség, egyszóval fentar- tották a rendet. Fél tizenegy felé jöttek a különböző egyletek, nemzeti szinü és gyászlobogókkal, közvetlenül a sir mellé állottak. Megjegyzendő, hogy a temető bejáratánál igen szép diadalkapu volt felállítva, csupa zöld, fenn szintén fekete- fehér és nemzeti zászlókkal. Mig az ünnepély elkezdődött, addig sokan a temetőkápolnába mentek, megnézték az 59 évvel ezelőtt elhunyt művész feuma- radt csontjait, melyek egy kis koporsóban voltak elhelyezve. Ott volt a koponya, a lábszárak, egy pár borda és más semmi. Különös érzés az, a koporsó mellett állváu, elgondolni. hogy a lélek, mely ezeknek ura volt, mennyit hódított! Aztán elszállt az, fel igazi helyére, mig a porladozó test helyét ütött-kopott kő j elölé, hantja behorpadt so- káig-sokáig. Több mint lélszázadra halála után, akkor jelöli meg méltó emlékkel nyugvó helyét az utód, felidézi emlékét annak, a kit mig élt feledtek, ki koldusként bolygá be a világot megtörött leikével. De hiszen igaz: »Költők, művészek, régi sorsa ez!“ Az ünnepély megnyitásával kissé várni kellett. Tudvalevőleg Evva Lajos ur és Rá- kossy Szidi asszony csak 11 órakor voltak megérkezeudők. Addigra már minden hely tele volt emberekkel, az átelleni kőfalon is tolongtak-szorongtak, egy gólyalábu fényképező gép pedig nagy kíváncsisággal kandikált ki a nézők fejei fölött. 11 óra után Andro- vich Imre ur lépett a pirossal bevont emelvényre és elmondta, hogy a lángeszek irányában mindig vannak nagy kötelességeink és hogy ha az a nagy elmék sorsa, miszerint életükben feledtessenek, de haláluk után is mertessenek csak el nagy érdemeik, úgy mi utódok, Csermákért megtettük kötelességünket. Ezzel megnyitottunk nyilvánítá az ünnepélyt. Most áthozták a koporsót az uj sírhelyre. A zenekar egy saját szerzeményű gyászindulót játszott el, aztán letették a hamvakat a sir mellé. Kissovits kanonok ur fényes egyházi segédlettel szentelte be a tetemeket s a szét- szálló tömjénfüst még meghatóbbá tévé a jelenetet. Erre a chorus egy halotti éneket dalolt, melynek szövegét Kompolthy Tivadar, zenéjét pedig Antosch Károly ur componálta. A sírdal igy hangzik: Csermák sírján. Jó angyalok zenéje Volt a bölcső dalod Az istenek beszéde Volt a te szózatod, Te magyaráldó szózatod. Idegen nép, idegen ég Látott emberré válni, De a magyar múzsája Szivének dobbanása Segített égre szállni, Az égre szállni. A magyar nemzet áld Mert élsz dalában, bárha Tested porrá vált. Mikor a Habkirálynő haza érkezett megbetegedett nagyon igen-igen nagyon! Lefektették korai ágyába, puha moh vánkost tettek aranyfürtü feje alá, azután oda gyűltek köréje a szép, szomorú hableányok. Kérdezték mi baja? de az csak fejét rázta; kérdezték hol fáj ? de az csak oda mutatott keblére, a hol a szívnek kellene lenni. A hableányok mindezt nem értették; csodálkoztak nagyon. Csak a Habkirály tudta mi baja az ő lányának, mi fáj, hol fáj a Habkirálynőnek. El is ment egykor alkonyatkor és azt mondta, hogy hoz valamit, amitől majd meggyógyul az ő aranyhaju mondola szemű, kedves gyermeke. ., — Ez azután viharos éjszaka volt, — mondja a kormányos a kapitánynak még a fő árboczot is ketté törte egy megvadult hullám. — Bizonyosan az vitte el a szegény Faraxot is a másvilágra, — válaszol a kapitány. — Szegény bolondos fiú! — jegyzik meg nevetve most már beszélgethet tengeri állatjaival. Mindenki nevet ezen a jól sikerült él- czen, csak a kapitány neje ájul el hirtelen A deli kapitány oda rohan, ölébe kapja a szép asszonyt, homlokon csókolja: Ugy-e megártott a hűvös reggeli lég? no várj, igyál csak egy csepp rumot, feküdj le és mindjárt jobban lesz. Szelíd legyen az álmod, Mint szelid volt szived S a melyért volt halálod A hír im a tied A halhatatlanság tied. Csak ez a fúld, a magyar fold, Melynek örömét gyászát Viszhangozá bűbájos ajkad Gyászolhat tégedet csupán Leikéből igazán. Kiégett bár szived S a múzsa néma; lelked Él a nép dalán Örökre él szivünk szaván ! Az éneklés közben érkezett a temetőhöz Evva Lajos ur és Rákossi Szidi asszony. Az utóbbinak a rendezőség nevében Balogh Károly díszes csokrott nyújtott, át. Azután ő nagysága fellépett az emelvényre és elszavalta Endrődi Sándor „Csermák* czimfi ódáját, melyet lapunk múlt számában közöltünk. A ki olvasta, annak biztosan igen tetszett Endrődi legsikerültebb költeményei közé tartozik; hát még kinek ne tetszett volna Rákossi Szidi ajkairól? A mit a költő csak érezhetett, csak gondolhatott, mindazt híven kifejezte az ő szavallata. A gyönyörűbb helyeken az ő lelkesültsége elragadta a közönséget, mindenki el volt ragadtatva. Mikor ahhoz a helyhez ért, hogy A te örömöd, sirva-vigadásod, Ábrándjaidnak édes dallama ! Szilaj keserved zúgó zokogása — Mint hogyha vészfelliőkböl omlatia — Reményed, honfi bánatod, szerelmed Mindennél tisztább igazabb dala !. . . — Oh ! így érezni (bárhogyan akar) Más nem, csak egy nemzet tud, — a magyar! Vagy mikor azt szavallta: Találhatott-e volna népet, olyant, Ki szentebb gyászban több hűséggel égjen — És uagyra, szépre hevülöbb legyen Náladnál, népek gyöngye, — nemzetem ?! igazán remekelt. Bánatos hangjában volt valami csudálatos, lelkesítő hév! Ez a szavalat fénypontja volt az egész ünnepélynek. Mikor elvégezte, méltón éljenezte és gratulálta meg mindenki. Köszönet neki itt is érte! Ezután Pougrácz Dániel ur beszélt Csermák életéről hosszasabban. Leirta egész alakját, elmondta élete történetét, ismeretségét Biharival és Lavottával, azután nagy-nagy szerelmét, melynek csapásait érező lelke nem tudta elviselni s mely alatt megtörött az. Kimutatta őrültsége keletkezését, folytatását, lelkének véghetetlen jóságát és gyászos halála történetét is. Kiemelte, mennyi műve maradt meg kézírásban, mert ha valahol megirt valamit, azt ott hagyta s többet n6m is törődött vele. Nyomtatásban megjelent műveit elősorolta. Pongrácz ur sok helyen lelkesülve beszélt. Hátra lett volna még Evva L. ur emlékbeszéde, de ez, mert az idő nagyon is előre haladt, elmaradt. Brenner Lőrincz ur aztán átadja a sirkövet és a fenmaradt pénzt a város gondozása alá. A rendezőség, mely 9 éven át foglalkozott az emlék felállításával, most, hogy terve sikerült, bevégezte hivatalát. Valóban Brenner urnák nagy köszöuettel tartoDe biz az nem lett jobban, harmadnapra ott feküdt kiterítve holtan ; utolsó szava is az volt férjéhez: Nem hallod, hogy zokog, a viharmadár? * * * A zöldszakálú Habkirály pedig rohaut a Habkirálynőhöz, ölében vitte Faraxot, azt hitte hogy ennek látásától majd meggyógyul az ó! egyetlen lánya. Mikor hazaért, oda tette a korai ágy szélére az ifjút és felkőltötte a Habkirálynőt. Az, mikor megpillantá az ifjút reszketve az örömtől, lihegve a kéjtől elkezdett hozzá beszélni... De mikor azután az uem felelt kérdéseire, mikor csak nézett azokkal a megüvegesedett szemekkel, akkor... akkor eszébe jutottt neki, amit az egykor ott a hajó párkányán mondott... »Rideg a te palotád, hideg a te csókod nem melegítené fel a te kebled az én telkemet ......... Mi kor ez eszébe jutott a Habkirálynőnek ; akkor ismét elkezdett sírni, a hogy még nem sirt sohasem; sirt keservesen, zokogott görcsösen és fuldokolva susogta atyjának a zöldszakálú Habkirálynak: miért tetted ezt, miért tettei ezt...?! Magyar Gyula.
