Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1881-06-12 / 25. szám

VII. évfolyam. 1891« 25-i k szsí in. Veszprém, junius 12. JL Megjeleli e lap a „HIVATALOS ÉETESÍTÖ"-rel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfize­tési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. Hirdetések díja: egy hasábos pe­titsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kül­dendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Uagánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — 11 Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódisá­guk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetíen, vagy német czim- zetíí leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda : Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. PH közgazdasági-, tflrsadalmi-, helyi- >s altalános érdeliü megyei hivatalos heti közlöny. Uj városházunk ügyében. Veszprém, 1881. junius 12. A lefolyt hét elején megtartott megyei évnegyedes közgyűlés óta, melyben a megyeháznak háromemele­tes díszes épületté kiegészíttetése vég­leg elhatároztatott, mintha csak a le­vegőben volna, oly általános discusiók tárgyát képezi városunkban a város­házi-ügy. Városházunk sohasem felelt meg teljesen czéljának. Magánháznak is ki­csiny, nemhogy egy város csaknem összes hivatalainak helyet adni volna képes. Aztán nem is oly konstruk- tióju, hogy kiépíthetésére, bővítésére, lehetne gondolni; önként következik, hogy városházul más alkalmasb épület után kelljen néznünk. Erre legalkalmasabbnak vélnök a „Nap“-fogadó mostani épületét. Egy­részt, hogy számos lakszobája, pom­pás terme, tágas udvara tökéletesen megfelelne a czélnak, másrészt a sza­bad téren álló, alakilag is impozáns épület, mintegy külső dekórumát ké­pezhetné a város házának. Az épület csak külső s nem költ­séges tataroztatást igényelne, s igy a kiadások könnyen fedeztethetnének a régi s a mostani városház jövedelmei­ből. A város egy díszes középületet, városi hivatalaink a minden auctoritást kigunyoló zugolyok helyébe tágas tiszta, egészséges helyiségeket nyer­A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Dalok. I. Perel, pattog a txiz lángja Perel velem a leányka; Haragszik rám valamiért; Mért nem mondja meg, hogy miért ? Elaludt már a tűz lángja, Nem perel már a leányka, Nem állhattam én a sokát, Csókkal fogtam be ajakát. II. Virágot szedtünk. Nefelejtset Nyújtottam át neki. Szép fehér arczán piros rózsa Kezdett derengeni. Gyönyörrel néztem pirulását, Oly szép volt, istenem! Oh ! édes, áldott ifjúság te ! Oh ! első szerelem. Rég volt. De mintha most is látnám S úgy érzem, mintha még A kék nefelejts is virulna : — Szivemben nyilanék ! Hetesi Dániel. nének s a mellett a város ama része, mely most oly elhagyott, hogy nap­közben is alig foghatni ott járókelő embert, élénkségben nagymérvű lendü­letet venne. A kivitel módozatainak részlete­zése, különösen anyagi oldalát tekintve, nem lehet még most feladatunk — csak a közvélemény, ez irányban kí­vántunk hangot adni; elvárván város­atyáinktól s a város ügyeit bizonyára szivén hordó polgármesterünktől, hogy ez ügyet napirendre hozza. Nemcsak az ő, de a város érdeke az s nemcsak a jelené — de a jövőé is egyszersmind. Megyei árvaügyünk. Veszprém, 1881. jun. 9. A belügyminisztérium a megye közön­ségének azon felterjesztését, melyszerént az egész megyebeli árvaértékek átvétele előtt is a gyámpénztárban már bekönyvelt községekre nézve a pénztár azonnal megnyíltnak tekin­tessék, helyben hagyta. Az árvaszék abbeli előterjesztését, hogy az árvasági értékeket átvevő küldöttségi tagok egymásutáni lemon­dása miatt az átvételek az árvák nagy há­trányára elodáztatván, az ily körülmények közt levő községekből az átvételt a megyei árvaszék a központban eszközölje; támogatva a megyei alispán ur azon jelentésével, hogy a kijelelt teljes számú küldöttségeket meg­alakítani már nem képes, az állandó választ­mány elfogadta. Kenessey K. tiszti ügyész ur a küldött­ségeket, habár az árvatartalék alap, esetleg a házipénztárból nyerendő' díjazás mellett is fentartani kívánja, mert azok megalakítása a megyei szabványon alapszik, az pedig épen úgy respectálandó mint a törvény; és mert az állandó választmány véleményének elfoga­A Habkirálynö. — Rege. — Csodálatos világ van a tenger fenekén, csodálatos világ tündér világ! Mikor a nap lenyugszik, mikor az esti csillag sugarai átszelik az ég kékelő kárpit­ját, akkor kezdődik ott csak a valódi élet. Akkor csodás vizalatti palotájokból elő­jönnek ez ismeretlen világ még csodásabb lakói és nézik nézik a szép, halovány holdat, bámulják a ragyogó csillagokat. Akkor a szép hableányok is előjönnek, felülnek egy-egy magas hullámhegy hátára, — legfölül királynőjük, lejebb udvarhölgyei és igy tovább, a hogy illik, — és regélnek, meséinek. Kiváncsi lények ezek nagyon, nem elé­gesznek meg azzal, amit este latnak, hanem még többet is akarnának tudni errő'l a felső világról. . Többet,. .. nagyon sokat szeretnének tudni, szeretnék látni a földet, hol az embe­rek laknak, szeretnék látni a tündöklő napot, de ezt ők meg nem láthatják sohasem, soha­sem! Nem láthatják meg, mert mikor az utolsó csillag is^ eltűnik, akkor 6' nekik is le kell szálni mélyen igen-igen mélyen a viz alá, el­rejteni magukat a gyöngykagylóból kristály­ból készült épületekbe; hol zavartalanul játsz­hatnak aranyhalacskákkal, vizi pillangókkal. Itt lakik az öreg zöldszakállu Habkirály is ki uralkodik a vizi lények milliói felett, kinek leánya az aranyhaju Habkirálynő a hab­leányok uralkodónője. dása a megyei szabvány megváltoztatását vonná maga után, ehhez meg a ministeri helybenhagyás is kinyerendő, végre mert az árvaszék, mely a felesleges erőkkel éppen nem rendelkezik, az átvételek teljesítése ál­tal kiszámíthatlan időt vesztene. Kasencki János gyámi nyilvántartó ab­ban. hogy az árvaszék a központban veszi át árvapénztárakat, inkább időnyerést lát. mert szabatos, rendszeres egyöntetű eljárást követ­vén, ami időt az átvételekre fordít, az átvé­teli ügyek meg hátralevő részének elintézé­sében kétszeresen megnyeri; a választmány véleményét pártolja. Véghely Dezső, alispán ur feltéve, hogy a hiányzó küldöttségek kiegészítése a jelen­levő t. megyei bizottsági tagokból eszközöl­hető lenne, időnyerést és előnyt az árvaszék általi átvételek ellenében még sem merne jósolni; az árvatartalékalapot annyira megtá­madva látja már, hogy az — melyre több árverési kártalanítások is nehezülnek — mos­tanában több terhet meg nem bir; a megyei házipénztár csak a minisztériumtól előlegesen nyerendő pótjavadalmazásból viselhetné a költségeket, annak kieszközlése nem-e idő­vesztés? a tisztiügyész ur véleménye sem más, mint a megyei szabvány megváltozta­tása, tehát az is miniszteri jóváhagyást in­volvál; az időnyerésre nézve a gyámi nyil­vántartó észrevételeit egész terjedelmében helyesli, ajánlja az állandó választmány vé­leményét elfogadtatni. Antal Gábor a küldöttségek mellett emel szót, melyek az átvételek még tovább is nemes hivatásból fognák, és szerinte fog­ják is teljesíteni. Az árvaszéki elnöki előterjesztés máso­dik pontjára nézve, hogy: a gyámi pénztár­ban 77 ezer forint hever kamat nélkül, és hogy kölcsönkereslet nincs, mindössze két folyamodó van 1400 forint erejéig; vélemé­nyezi, hogy a 77 ezer forint a veszprémi ta­karékpénztárba helyeztessék el ideiglenesen, s hogy a kölcsönkereslet nagyobb lendületet nyerjen, a gyámpénztári kölcsön kamatlábot 5u/0-ra kívánja leszállíttatni. A bizottság osztani látszott Antal G. véleményét: mire Kenessey Károly tiszti ü. ur lelke egész mélyéből fakadt ki, kérdi: val­Mindannyian igen-igen szépek a hab­leányok; hanem királynőjüket mégis sokkal több szépséggel áldották meg azok a viz alatt uralkodó istenek. Hosszú-hosszú aranyhaja volt, piczinyke ajaka, mint egy kipattant cseresznyeszem, hó­fehér, harmat vállai; azután meg azok a se­lyem pillák alatt rejlő mandola szinti, nagy szemei! Úgy látszott, hogy ő nem is a hable­ányok közül való, hogy ő neki forró vére, sze­relemért lángoló szive van. Ez a Habkirálynő egyszer feltette ma­gában, hogy ő megnézi a száraz földet. Hiába könyörögtek udvarnői, hiába tépte kétségbeesetten zöldszakálát az öreg Habki­rály, hiába volt minden, de minden! A Habkirálynő egyszer egy szép nyári estén elindult és úszott gyorsan, sebesen a part felé ......... * * * Sz ép, karcsú spanyol bajó lebeg a csen­des oczeánou oldalára aranyos betűkkel van felírva a szó: Fortuna. Csendes az egész jármű, alszik rajta mindenki, csak a hajóőr és a véa kormányos nézi a hulló meteorokat. Egyszer a vén kormányos szemei is le­csukódnak, az is elalszik, csak a hajóőr ma­rad ébren. Az is alhatna bátran, oly csendes, ked­vező az időjárás; hanem tudja isten ez a bo­londos fiú, ez a mór születésű Farax olyan nagyon szereti az éjjeli hablocsogást, a csil­lagragyogást, csillaghullást........ jón a kezelési költségek levonása után mi marad az árváknak? alig hogy átvettük az értéket, már is az árvák károsításával kezd­jük a kezelést; jobb lett volna — mondja — meghagyni a községeknél, a hol — a kellő ellenőrzés mellett — ő különben is több ga- rantiát lát, s kijelenti, hogyha ez határozatba megy, ő jogorvoslattal fog élni. Molnár Béla az árvaértékek további át­vételére nézve az állandó választmány véle­ményét indokoltan pártolja. Szabó Imre megjegyzi, hogy a takarék- pénztár csak 5 esetleg 4 kamatot lesz haj­landó ily nagy összegű betét után adni, mint hogy különben is nagy készpénz összeggel rendelkezik. Szavazásra kerülvén a dolog; az árva­értékek további átvételére nézve az állandó választmány véleménye fogadtatott el, a 77 ezer forint — ideiglenesen — a veszprémi ta­karékpénztárba helyeztetni, a kamatláb 6%-ra leszállíttatni határoztatok. Veszprém vármegye közgyűlése. (1881. juniushó 7-én.) Veszprém vármegye törvényhatósági bi­zottságának 1881. évi junius hó 7-én tartott évnegyedes rendes közgyűlését elnöklő főispán Fiáth Ferencz báró ő excellentiája d. e. 9 órakor megnyitván, üdvözlé a feles számmal megjelent tagokat, s jelentést tesz a trón­örököspár násza alkalmából kiküldött üdvözlő bizottság eljárásáról. 1. A magyar országgyűlésnek 1881. évi szeptemberhó 21-éré való összehívását tár­gy azó legkegyelmesebb királyi meghívó levél kihirdettetvén; felolvastatik. 2. Ő csász. és apostoli királyi Felségé­nek a m. kir. miniszter elnökhöz intézett kö­szönő levele a trónörökös és nejének Buda­pesten történt fogadtatása alkalmából. Felol­vastatik. 3. A m. kir. belügyminisztérium 15673. sz. a. kelt intézvénye, a gyámpénztár meg­nyitása az árvaszéknél, egy aljegyzői és 4 díj- noki állás rendszeresítése és a gyámpénztár pénzeinek kamatoztatása tárgyában. 4. A m. kir. belügyminisztérium 22797. Társai azt tartják felőle, hogy meg van babonázva, hogy szerelmes az éjszakába. De ő csak neveti ezeket; hanem tudja az ég! olyan az a mosolygás, olyan ez a ne­vetés, mintha nem lélekből fakadna, mintha igazolná azt, hogy ez a fiú meg van babonázva! És ő maga tudja és ő maga érzi leg­jobban, hogy meg van babonázva. Mert mi­kor mindenki elalszik a hajón; akkor őt egy bűvös hatalom, egy őrült érzelem oda vonja a kapitány kajütjének ajtajához, a hol ő le-- térdel, a hol ő elkezd zokogni lassan, csön­desen ........ Od abenn a kapitány ifjú felesége lázas- sün öleli át deli férjét és susogja reszketőn: Nem hallod, hogy zokog a viharmadár? A férj nem hallja, alszik, álmodik aranyor- szágokról, gyémánthegyekről. Akkor kinyü szép lassan a kajüt ajtaja, egy hófehér kéz, egy piros arcz látszik, a zo­kogás megszün, és egy forró égő csók hangja hallik a méla éjszakában. Abban a pillanatban meglocscsan a hab és egy éles, velőtrázó sikoly reszketteti meg a levegőt. A vén kormányos is felébred erre, meg­dörzsöli szemeit és mormogva átkozza a go­nosz álmot. Odabent meg a deli kapitány ifjú fele­sége susogja újra reszketőn, édesen alvó fér­jének : Nem hallod, hogy zokog a viharmadár? * * * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents