Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-09-12 / 37. szám

VI. évfolyam. 1880. 37-ik szám. Veszprém, Szeptember 12. és „Hív. Értesítő“ megjelen minién raiiraap. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt - kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. <W. Egyes példány ára 1G Ur. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉKDEKŰ, UIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.---■—;---—-fflg y S zerkesztőség és kiadó- ^ hivatal: Vär, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli i1 előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ÁRMIN kSsyTkeretkelése Veszprémien, HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR jietitsoronkint 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. re-OM Az elemi taiiügy ünnepe. Városunk kath. elemi taniigye év­tizedek hosszú során át a legmosto­hább viszonyok között volt. A tan- épületek szét voltak szórva és ahol megvoltak is, oly rozzant állapotban voltak, hogy mindent inkább képesek voltak előmozdítani, csak a tanítás sikerét nem. A letűnt két utolsó tanév e tekintetben oly örvendetes haladást tüntet elő, amilyenre városunk törté­netében példa nincs. Két év két alap­jából új iskolát teremtett, amelyekben az osztályok egyesítve vannak és az elemi tanügy nyugodtan haladhat ma­gasztos hivatása felé. Ezen új iskolák létesültek a nélkül, hogy a hitközség­nek csak egy fillér kiadást okoztak volna és így igen könnyen érthető a katb. hitközség lelkesültsége, könnyen érthető és indokolható azon hála és tisztelet, amely múlt szerdán az iskola felszenteltetése ünnepélyén a jótevők iránt nyilvánúlt. De tartsuk meg az ünnepély lefolyásának menetét. Kora reggel taraczkdurrogások jelentették az ünnepi napot, mely meg- számlálhatlan sokaságot gyűjtött a sz. Anna-kápolna és az új iskola köré. E két épület közt óriási diadalkapu állott, zászlókkal és virágokkal díszítve. A diadalkapu boltozatán e szép sorok álltak: Jótevőink emlékét megőrzik a közjóért véghezvitt tetteik. Tizedfél órakor már kordónt kellett vonni, hogy az iskolaszék tagjai és az előkelőbb férfiak az ünnep gyúpontjához jussa­nak. Városunk derék tűzoltói testüle­tileg jelentek meg emelve az ünnep fényét, gondoskodva a rend fenntar­tásáról. Pont tíz órakor Kisovics József apátkanonok úr ő nagysága csendes misét tartott a sz. Anna-ká- polnában, melyen az óriási közönség­nek csak csekély része lehetett jeleu. Mise után egyházi díszben az iskolaszék tagjai által követve vonult ő nagysága a diadalkapún át az új iskola zárt kapujához, hol az épület kulcsait tartva Brenner Lőrincz építőmester üdvözölte és a sz. háromság nevében megnyitotta előtte az iskola kapuját. Az épület belsejébe érve az iskola sz. Anna tisz­teletére az egyház szertartása szerint fel lett szentelve. A felszentelés után a felszentelő az elemi iskola negyedik osztályában a már számára kijelelt és virágcsokrokkal feldíszített helyre vonult, miközben az iskolaszék tagjai, továbbá a másvallásuak előbb kelő íérfiai és a nagy közönség félkört alakítva a termet megtöltötték nem­csak, de a folyosókat, az. úteza- és udvarrészt is elfoglalták. O nagysága Kisovics József a hallgatók feszült figyelme közt e remekbeszédet tartotta, melyet olvasóink iránti kötelességből szó szerint közlünk. Mélyen tisztelt kath. közönség! Igen tisztelt uraim! Isten házából jöttünk ide a zsenge tu­dományok és jámbor nevelés csendes haj­lékába, melyet nem ok nélkül szoktunk temp­lom csarnokának nevezni. Ott a sz. Lélek Istent hittük segítségül, hogy kisdedeinket, kik ma uj tanévet kezdenek, áldja meg ma- laszttal, világosítsa föl értelmök homályát, öntse szivükbe a tudomány szeretetét, a szor­galmat és — ami minden jóravaló tanításnak egyedül biztos alapja és végczélja: az isteni félelmei. Itt pedig egyházunk őrségi szokását követve, ájtatos imáink kíséretében ünnepélyes szertartással szenteltük föl e házat, hogy mint űj iskolai helyiség a gondviselő Istennek ol­talma és őrangyalainak védő szárnyai alatt fogadja fölszentelt falai közé a szülőknek legdrágább kincseit, e város kath. lakóinak serdülő gyermekeit, és magasztos rendelteté­sénél fogva, legyen tiszteletreméltó a tanonezok és tanítók előtt egyaránt. Orömnap ez mindnyájunkra nézve t. kö­zönség; mert ha visszagondolunk évek hosz- szu során keserítő aggodalmainkra: hogy a haladó kor és miveltsóg kívánalmainak, ha nem is teljesen, legalább nagyobb mérvben megfelelő elemi tanodával eddigelé a figyer- mekek számára nem bírtunk; hogy évről évre szaporodó növendékeink az egyöntetűség, a kellő rend és fegyelem rovására egymástól elszakított, és részint az idők viszontagságai által megviselt, részint idegen — mert a nagylelkű kegyességből történt odaengedés mellett is, csak zsöllérkép használt helyiség­ben valának kénytelenek megvonulni; meg­gondolván más részről, hogy amit városunk egykori dicső szülöttje, a hírneves Kopácsy püspök titkon tervezett ugyan, de magasabb egyházi méltóságra emeltetvén, tőlünk távol és szaporodott gondjai miatt végrehajtani szerencsés nem lehetett, azt nekünk egy rö­vid év leforgása alatt létrehozni sikerült; méltán adhatunk hálát az Istennek, és az alig elhangzott: fjőjj el szent lélek Isten“ után örömmel vehetjük ajkainkra, és mélyen meg­hatva zenghetjük el itt a »Téged Isten dicsé­rünk “-féle éneknek magasztos szép szavait. — Ismételve mondom, hogy valódi örömnap ez reánk különösen katolikusokra nézve, mert amiről sokan kételkedtek, nemcsak mintegy varázsütésre előteremtve, de kath. polgártár­saink legkisebb terheltetése nélkül itt áll, az elemi iskolák teljes hat osztályát magában foglaló díszes épület és mi azt nyugodtan adhatjuk át rendeltetésének, alapos gáncsok félelme nélkül hordozván körül szemeinket azon hajlékon, mely az építés szilárdságát tekintve képes lesz egy század vissontagsá- gaival megküzdeni, bármely részében eléggé világos, egészséges levegője által semmiben sem hiányos, kívánalmainknak minden esetre megfelelő, reményünk szerint tehát kedves tartózkodó helye a szelíd múzsáknak. Ismeretes ugyan előttem a íranczia köz­mondás: hogy a jónak is van ellensége, és ez a jobb. Fedezhet föl valaki ez új épület­nél is hiányokat, mondhatná például: hogy külalakzatára miért nem ékesebb, miért nincs berendezve máskép, miért épült épen e helyre stb., de engem, vagy más tapasztalt egyént ez meg nem zavarhat. Avagy található e a nagy világon olyan remekmű, mely emberi kezek által készíttetvén a tökély netovábbját elérte, és az egyéni Ízlés oly sokban eltérő követeléseinek valaha teljesen megfelelt volna? Ezeket előre bocsátván most már szives készséggel ragadom meg az alkalmat, hogy tisztes gyülekezetökben és kiválólag a kath. szülők és gyermekek nevében leróvjam a hála és köszönet őszinte adóját mind azok iránt, kiknek nagylelkű adakozása és segélye által új iskolául' elkészült. Első helyen kell, hogy említsem egy­házmegyénknek köztiszteletben álló, és álta­lunk a fiúi kegyelet érzetével kisért főpászto­rát, nagyméltóságú Kovács Zsigmond püspök úr ő excellentiáját, ki maga is a tudományok avatott bajnoka lévén, mit sem óhajt inkább, mint a haza és egyház növekedő kis cseme­téinek a hasznos és„ üdvös tudományokban való kiképeztetését. Ő volt az, ki az iskola- építés első mozgalmairól tudomást vévén, nem csak a már említett nagynevű elődje által év­tizedek előtt ugyan ily czélból megvásárolt és utóbb kibővített helyiséget nekünk áten- j engedni; nemcsak az úgynevezett jeruzsalem- ( hegyi iskola alapjának a változott lanterv és ftff“ Lapunk mai számához egy lelkiismeretes gazdálkodás folytán megtakarí­tott fölöslegét, összesen 4840 irtot püspöki teljhatalmánál fogva kiutalványozni kegyeske­dett; de hogy akié volt a kezdet, azé legyen a bevégzés dicsősége is, a kiadásaink utolsó részletének fedezésére kivántatott 2500 forint sajátjából pótolta. Magasztos állásához illő kegyes jótétemény, melyről itt megfelejtkezni nem lehet, nem is volna szabad soha. A nagylelkű adakozásban ő excellentiá- jának követői voltak a főtiszt, veszprémi káp­talannak egyes tagjai, kik valamint két évvel előbb a szent Lászlóról czimzett iskolaépíté­séhez testületileg 4400 írttal, úgy ehhez sze- mélyenkint összesen 1800 írttal járultak. Ez is följegyzésre méltó szép cselekmény, de a melynek érdemlett magasztalásában áradoznom tiltja épen nekem a collegiális viszony, és a szerénység. Hálás szóval említem még a nemes vá­ros képviselő testületének azon kegyességét, hogy méltányolva szándékunk életrevalóságát, és a szellemi hasznot, melyet vállalatunkból saját gyermekei húznak, az építéshez szüksé­gelt kőanyagot ingyen adni szíveskedett; va­lamint a helybeli takarékpénztár igazgató vá­lasztmánya, mely az évenkint jótékony cző- lokra kiosztatni szokott ajándékaiból épülő iskolánkra 300 frtot adományozott. — Hogy még ezeken kívül 2000 frtot a gymnasiumban általunk elfoglalt tanterem visszaengedéseért és 2000 frt mint az eladott Halász-Berzse- nfi-féle iskola árát miként kaptuk meg, ttdva van az igen tisztelt kath. közönség előtt. Ily módon gyűlt össze a 13500 forint építési költség, ide nem számítván azon 1500 frt, melyet, legyen szabad bevallanom, hogy a belső fölszerelés, némely melléképületek és kerítés költségeire, és ami még hiányzik, a faiskola és tornahelyiség berendezhetésére leg­szívesebb akarattal és szülőföldem iránti ke­gyeletből én adományoztam. Abban, hogy a most divatos nézetek ellenére hitközségünk saját jellegét viselő fe­lekezeti rom. kath. iskolát épített, hogy fön- dicsért pártfogói csupán ily föltétel alatt, és iskolánk ily minőségének mindenkori föntar- tása mellett hozták meg áldozataikat, nem hiszem, hogy valaki megütköznék. Ezt orszá­gos törvényeink sem ellenzik. Éhez a múlt januárhavi népes hitközségi gyűlés osztatlan beleegyezését adta, bölcsen belátván azt, hogy az iskola a szentegyháznak mindig féltéke­nyen őrzött leánya. Itt tétetik le az alap, melyre a későbbi vallásoktatások fektetve lesz­nek. Egy halhatatlan emlékű magyar főpap­nak (Lonovics) szavaiként: iskola nélkül a lelkésznek legbuzgóbb törekvése gyümölcste- len marad, és azon keresztény, ki elég sze­rencsétlen volt iskolai nevelést nélkülözni, le­het ugyan jó ember, de miudvégig annál saj­nálatra méltóbb leeud, minthogy az elméjét fedő homály sokkal sűrűbb, s a szivét borító kéreg sokkal keményebb, mintsem a templomi oktatás fénye és melege azt akár eloszlatui, akár meglágyítani képes lenne. Mi azért a tudománynak innét fakadó forrását ezentúl sem zárjuk el ide kívánkozó más felekezeti növendékedtől; csak amit én mások törekvésében is becsülök, azt ne kár­hoztassák mi bennünk, hogy t. i. iskolánk ügyeit a törvény korlátain belül magunk akar­juk kormányozni, hogy saját egyházi hatósá­gaink által előirt tankönyveket használunk, és kipróbált szellemű és hűségű tanítókról mi mi magunk gondoskodunk. Azt pedig kimondhatlanul sajnálnám, ha találkoznék kér. kath. szülő, ki csupán világi és úgynevezett reálismeretek iránti előszere­tetből valaha fölpanaszolná azt a hetenkinti rövid 2 órát, mely gyermekének vallásos ok­tatására fordíttatik, aunak az alig kifejlett kisdednek nevelésére is vau szüksége, nevelni pedig vallás nélkül csak vadakat szoktak. Hadd ismerje meg tehát gyenge korában min­den gyermek azoknak szent neveit, akiket, ha üdvére is ád valamit, egykoron követnie kell. Mire való e hitoktatás, mondják némelyek, majd ha felnő a gyermek, választhat magáuak tetszése szerinti vallást; de hisz akkor, hogy okosan választhasson, akkor nem egy, hanem ' félív „Hív. Ért'" vau csatolva. inkább mindenféle vallást kellene tanulnia.— Hiábavalóság! mondják mások, az a gyermek a vallást úgy sem fogja megérteni. Dehogy nem fogja, csak az neki felfogásához alkal- mazottan megmagyaráztassék. Soha sem fe­lejtem el egy szellemdús egyházi költőnk és jeles szónokunk (Mindszenty) ezen szavait: elhiszem — úgymond — bogy a gyermek nem érti úgy a vallást, mint egy felnőtt és miveit ember; de ez nem is szükséges; mert nem a gyermekek, hanem a vén emberek kö­zött is hány van, ki meghal anélkül, hogy például a hazának ama fönséges fogalmával birt volna, melyet arról egy Vörösmarty al­kotott magának, de azért kevésbbé szerette-e hazáját. Ha tehát, amiért kell is, szívesen ta­nítjuk a gyermeket a hon édes nevére, beszé­lünk neki anyaszentegyházról, és ennek szent- séges fejéről is, egyiket úgy megérti, mint a másikat; legalább tudja, kit kell szeretnie. Bocsásson meg a t. közönség, hogy ki­térésemben talán úgy szólottám, mint pap; én egyházi hivatásomat soha meg nem ta­gadhatom Meglehet, hogy amit még záradé­kul akarok mint az elemi iskolák ez idősze­rinti igazgatója elmondani, az is hasonló lé­szen. Azokhoz van intézendő pár szavam, ki­ket az oktatás ügye legközelebbről érdekel. Uraim! Az iskolaszéknek igen tisztelt tagjai, önöket kath. polgártársaik megtisztelő bizalma választotta azon helyre, hol a nevelés szent ügyének főlvirágoztatásaért oly sokat te­hetnek és tettek. Önzetlen készséggel vették kezükbe ez új iskola építésének ügyét is, mely- uek sikeres kivitelét én nagy részben önök fáradozásának és nagyságos elnökük bölcs ve­zetésének köszönöm. De egyúttal igen igen kérem, továbbra se tagadják meg szives kőz- remunkálásukat. Saját maguk, vagy rokonaik gyermekeiért, közvetve pedig városunk jólété­ért teszik ezt. Én biztosítva hiszem érdeme­inknek mennyei jutalmát, hisz maga az üd­vözítő mondá: amit egyesek cselekesztek a kisdedek körül, bizony mondom, nekem cse­lekedtetek. A kát. szülőknek is van mit szivökre kötnöm. 0 nekik sokszor idejök, néha tehet­ségük sincs arra, hogy gyermekeiket maguk taníthassák, azért iskolába küldik. Nagyon helyesen. Mert valamint a lelkiismeretes or­vos vonakodik saját családja tagjait gyógyí­tani, attól tartván, hogy tudományát az övéi iránti szeretet megtántorítja: úgy a szülőkre nézve is méltán tarthatni attól, hogy magzat­jaik oktatásában a természetes vonzalom és részrehajlás legjobb szándékukat meghiúsítja. Azért csak küldjék azokat ide minél ponto­sabban, sőt a vonakodókat kényszerítsék is. A tudománynál drágább kincset nekik úgy sem szerezhetnek. Ezt se elvesztegetni, se tőlök elrabolni nem lehet. De el nem mulaszthatom mindenek fölött kérni őket, legyenek óvatosak és vigyázók, hogy ami jót és üdvöst gyerme­keik itt tanulnak, azt otthon meggondolatlan beszéd vagy rósz példa által el ne rontsák. Az iskolai tanításnak csak úgy lehet haszna, ha vele egyezik a házi oktatás és családi ne­velés is. Mit mondjak önöknek tisztelt tanító urak? Rendesen azt tapasztaljuk, hogy az is­kola a templom szomszédságában van építve, vagy tornyokkal és harangocskákkal ellátva, hogy a kisdedeknek mintegy templomul is szolgáljanak. Ha úgy van, akkor önök e tem­plom papjai, kiknek tanitaniok kell, még pe­dig. szóval és példával. Ezt önök jól tudjak, csak arra kérem tehát, hogy a gondviselésökre bízottaknak ne csak elméjét, hanem szivét is képezzék; mert őrökké igaz az, hogy a minő a gyermeknek a szive, olyan minden tette, és olyan lesz az egész ember is. Legyen valaki még oly eszes és sokat tudó is, ha szive rom­lott, mindig rósz fog maradni. Természetes, hogy a szivet képezni, csak úgy lehet, ha azt előbb megnyerjük; megnyerni pedig szeretet által lehet. Ez legyen tehát jelszavuk. Szép de igen terhes és nagy felelősséggel járó a hivatal, mely önöknek osztályrészül jutott. Jól tudom azt is, hányszor fizet érte a világ há­látlanság- és méltatlansággal. Ám azért ne csüggedjenek! A szt. könyvben van megírva:

Next

/
Thumbnails
Contents