Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-08-15 / 33. szám

*A balaton füredi „szere tetház“ árvái csakugyan megadták a hirdetett időben f. hó 10. ős 11-őn tanévi zárvizsgájukat, minden várakozást és vérmes reményt felülhaladó si­kerrel. Ismét egy ok arra, hogy a nemes szivü adakozóknak hathatós pártfogásába ajánljuk ezen legnagyobb részben csak adakozásokból feuálló jótékony intézetet. Egyúttal fogadják az intézeti tauitó urak és igazgató ur, fára- datlan kitartásukért és vas szorgalmukért a részvevő jeles szakértők és laikusok, valamint az egész társadalom nevében elösmerésünket és őszinte köszönetünket. — r. •Virilisták. - A megyei igazoló választ­mány aug. 11-én tartott ülésében összeállította a megyei bizottság virilista tagjainak az 1881. évre érvényes névjegyzékét, azt nyomban sajtó alá adta és az egyes bizottsági tagokuak szét fogja küldeni és közszemlére kitenni. Egy­szersmind felkéretnek mindazok, kik ezen név­jegyzék ellen észrevételt tenni kívánnak, hogy észrevételeiket f. 1880. szept. 3-ig, amely napon az észrevételek az igazoló választmány által nyilvános ülésben tárgyaltatni fognak és a névjegyzék az 1881-ik évre végérvényesen raegállapíttatik, írásban beadni vagy az írt napon d. u. 3-kor tartandó ülésen szóval elő­terjeszteni szíveskedjenek. A szeptemberi ren­des közgyűlésre már szétküldettek a meghívók aug. 14-ről keltezve. •Még ez is P - Bezerédy Kristóf, ki csa­lás miatt kát évre ítéltetett, ismeretlen helyre távozott, minek folytán a belügyminisztérium körözteti. •Elhanyagolt kút. - Megyei fővárosunk említette már lapunkban, hogy városunk kútjai meglehetős desolált állapotban vannak. Talán egyik sincs oly desoláltban, mint a fejesvölgyi kát, melynek ostorfáfa eltörve ott hever, maga a kút kövekkel, piszokkal telve, szóval a leg­nagyobb elhanyagultságban. Hatóságunk fi­gyelmét felhívjuk e körülményre. •Vízbe fúlt. — Lajos Komarom község szorgalmas népe által ez évben készített kút­völgyi tóba, aug. 8-án délután 4 órakor Hor­váth János nevű 17 éves legény fürdés köz­ben belefúlt; — csakis a viz leeresztése után lehetett a hullát megtalálni. •A nép költője - Hazafi Veray János ki magát a nép költőjének nevezi, árulgatja Csikós Bandi és Rózsi népies szinművecskéjót majd népies költeményét városunkban. A jö­vedelem egy része a hazánkban ínségre jutott családok és Petőfi Sándor szobrára fog for- díttatni. Hazafi Veray eredeti alak; első te­kintetre kedvderítő a megjelenése, ha még páthoszszal útón-útfélen eldeclamálja saját verseit vagy eljátszani törekszik saját népszín­művét, akkor lehetetlen, hogy az ember han­gos kaczajban ki ne törjön. Tiszteletet paran­csol azonban az, hogy Hazafi Veray nem szédelgő, a befolyt összegeket csakugyan oda fordítja, ahova hirdeti, mint ezt hiteles ada­tokkal, nyugtákkal, hírlapokkal bebizonyította előttünk. így városunk kisdedóvodája javára 1 frt 25 kr tett le szerkesztőségünkben és egyes szegény családoknak csakugyan nyúj­tott segélyt. E szép vonásaiért ajánljuk őt, ha valahova bekopogtat, szives pártolásba. •A községek figyelmébe. - A községek legkésőbb szept. 10-ig nyilatkozzanak, akar- nak-e jövőre ménfedeztetési állomást. Az elő­No erre meg Éva asszony ijedt meg. — Te Juczi, súgta fülébe, mit beszélsz ? Ne felejtsd el, hogy siketnéma, akihez beszél­tél. Szegény Juczika, hogy megijedt e sza­vakra ! szerencse, hogy semmit sem vettek észre mindebből, mert az öreg Lódor már folytatta oratori felköszöntőjét. — Hol is hagytam el? A bornál. Tehát még egyszer mondom, hogy ez a jó bor, mely ha jól emlékszem, a bakodi zsidó szőllejébül került ki, erősítse meg Bogrács uram és Bog­rácsáé asszonyom szívét s legyen boldogságok olyan édes, mint az uj bor. E szavakat ünne­pélyes ,ugy van!* követte. A bor megkezdte hatását, egyedül csak a szégény néma volt kényszerítve egyelőre lemondani annak édeni izéről. Jó ment minden. Hát még mekkora lett a néma vendég öröme, mikor látta, hogy Borza Péter egy üveg jóféle borral közeledik feléje. Ugyanis Péter gazda tiszteletbeli köte­lességének tartotta uj ismerősével is koczin- tani, amit az armer rajzender örömmel is fogadott. — Egészségére az urnák, mondta Borza gazda egészen megfeledkezve arról, hogy siket némával van dolga. — Keszenem, felelte vissza a felköszön- tött, ki úgy látszott jártas volt az ilyenfélékben. — Szent isten! kiáltottak fel a vendé­Í ek, a Tutya Palkó visszanyerte hangját! 'utya Palkó (igy mutatta be őt Éva asszony) véresre harapta ajkát. Csoda történt-e, vagy mi, azt nem tu­dom, annyi igaz, hogy Sándor bátya volt az első a felelettel. — Dehogy nyerte, dehogy nyerte! hanem szegény csak olyan érhetetlen hangokat szo­kott kimondani; most is azt mondta: ketyene. Ezen igazolással a vendégek tökéletesen meg voltak elégedve és nyugodtan fogtak a fánkok fogyasztásához. Sándor bácsi azonban megint talált valami ijesztőt. Ugyanis azt vette észre, hogy mig ő egy fánkot megeszik, leges nyilatkozat semmi kötelezettséget nem foglal magában, de semmi jogot sem szerez az állomás tényleges szervezése iránt. •Megtámadás. — Három pásztorformájú egyén aug. 8-án d. u. 5—6 óra közt meg­támadta a pálihátási erdőben Forsthuber György pálihátási erdészsegédet, rövid tusa­kodás és egy feléje irányzott de a tarisznya szíjban fennakadt késszúrás után a nála levő fegyverét elvették és elvitték. Köröztetésük elrendeltetett. •Lakásváltoztatás. - Özvegy GibiczVen- czelné könyvkötése a Buhim-utczába költöz­ködött át. Időjárásunk aug. 7. — aug. 14. Aug. 7. Sz. r. — d. — este esős -f 16° R. Aug. 8. V. r. borús -f- 13° R. d. napos széllel -j- 21° R. e. tiszta -j- 15° R. Aug. 9. H. r. borús -f- 13° R. dél borús széllel -f- 17° R. e. borús -f- 14° R. Aug. 10. K. r. napos + 13° R. d. borús széllel -f- 16° R. e. borús -f- 14» R. Aug. 11. Sz. r. napos széllel -}- 15° R. d. borús széllel -f- 15° R. e. borús széllel -j- 14° R. Aug. 12. Cs. r. esős széllel -f- 13° R. d. esős -f- 18° R. este esős -f- 14° R. Aug. 13. P. r. esős -j- 13° R. d. esős -f- 14° R. e. borús -j- 14° R. Aug. 14. Sz. r. esős -f- 13® R. d. esős -f- 14° R. Vidéki lapszemle. A „Somogy“ a kaposvári államgymnasium ta­nári karában auió viszályt és egyenetlenséget" festi és szigora vizsgálatot kér, amelyhez a megye alis­pánja vagy megbízottja is meghivassék. Nincs szo­morúbb, mint mikor azok nem tudnak egyetérteni, akik állásoknál fogva liivatvák egyetértésre nevelni. A „Pápai Lapok“ kemény vezérczikket hoz dr. Fenyvessy Ferencz tollából az adófelügyelők ellen, mint kiket szerepükben a szenvedély vezet és kik a közönséggel szemben méltánytalanok. a „Magyar Gazdatazanyok Lapja“ a háziasság ellenségeiül tünteti fel azon ferde nevelési irányt, amely szerint napjainkban legtöbb atiya leányát bi­zonyos nagyvilági mázzal szereti felkenni, ahelyett, hogy leendő hivatására nevelné. Kárhoztatja és mél­tán az apákat is, akik édes kevés becsérzetet tudnak fiaikba csöpögtetni úgy, hogy ezek kiélik magukat időnap előtt. A „Sopronéban szövetkezésre szólítja fel id. Szilvássy Márton a földraives osztályt. Többet is érne, mint hogy csak a sült galambot várjak mindig. Aug. 11-iki száma a tornászáarél szói a falusi isko­lák oau. A „Vasmegyei Közlöny“ komoly szavakat in­téz a magyar földmives osztályhoz, de érthet azokból más is. Tanuljunk gazdálkodni a létező vagyonnal és ne bíbelődjünk a magas politikával. A „Vasmegyei Lapok“ folytatja az internatio­nal és részletezi annak alkotó szervezetét a főta­nácsot, a szövetkezeteket, az osztályokat. Aug. 12-iki számában Balogh Gyula szerkesztő örömét fejezi ki dr. Kuncz Adolf igazgató úr által megirt Szombat­hely Monographiájának első része fölött, mely a na­pokban jelent meg. A „Székesfehérvár és Vidéke“ 63. számában Haraszti Fehérmegye tanügyi állapotjait mérlegeli és egész litániáját sorolja fel a hiányoknak, viszássá- goknak,mulasztásoknak. Nem ártana, ha más megyék is maguk elé tartanák e tekintetben a tükröt. — 64 száma a székesfehérvári színházi részvény-társulat aug. 8-án tartott rendkívüli közgyűlése alkalmával fölolvasott igazgatósági jelentést közli egész terje­delmében. A „Zalai Közlöny“ 64. számában Parragh Gá­bor azt óhajtja, hogy a szőlők három oly főfaja ter­meltessék, amely mennyiségben, amely szőllöczukor- ban, a harmadik, amely illatban gazdag. Aug. 12-iki számában felhívja a város polgárait, hogy mindenki éljen lelkiismeretes meggyőződése szerint szavazó addig az a szemtelen rajzender hatnak is kitekeri a nyakát. Sándor bátya addig törte a fejét, mig ki nem fundálta magának, hogy miképen le­hessen e borzasztó pusztításnak véget vetni. Ugyanis behozott egy üveg vörös bort, melyről ugyancsak nem lehetne mondani, hogy jóféle volt, mert fehéres színe bizonyos chemiai működésre engedett következtetni. Ez az üveg bor lön kiszemelve a fánkok helyetesítőjeül. Azonban mi történt! Az armer rajzender meg­ette a fánkot is, meg megitta a bort is. Mutatkozott is annak nyoma nemsokára, mert a néma egyszer csak elkezdett morogni, sőt a morgásba néha-néha egy-egy szitok is vegyült. Borza Marcsa azou megjegyzést koczkáz- tatta, mintha a Tutya Palkó sacramentet emle­getett volna. Az öreg Lódor meg tisztán vélte hallani a crucifiksz szavat De még ezután jött a java. Tutya Palkó most már nem mor- gott, hanem tisztán beszélt; Bitt sőn ein ar­mer rajzender! Majd meg; Das war ein Wein! Das war gut! Prächtig. Mi a bogár! káltott fel az öreg Lódor, ez nem néma, hanem német No urambátyám, kit hozott a házába! Már én ugyancsak nem ülök némettel egy asztalnál. Én sem, én sem! hangzott minden szájból. — Vagy — ez a német hordja el magát, vagy mi megyünk haza, kiáltá az öreg Lódor Ferencz, ki a németek iránt való gyűlöletét, még az öreg apjától örökölte. A dolog kez­dett komolylyá lenni. Éva asszony úgy meg­ijedt, hogy egy szó kevés de még annyi sem jött ki a szájából. Mi tevő legyen most? Ha a németet elküldi 13-an maradnak az asztal­nál, aminek pedig sehogy sem szabad meg­történni. Vagy felfedezze-e titkát? Megmondja e, hogy miért hozott németet a házába. Pedig ha megmondja, sem használ, mert az öreg Lódor kemény ember, inkább eszik ő 13 ma­gyar emberrel az asztalnál, mint egy némettel. jogával, a szavazás történjék a legnagyobb rend és illődé lem közt. A „Zal&“az urnához czímií vezérczikkóben az aug. 12-iki képviselő választás alkalmára férfiasán békéltető szavakat intéz a különböző pártbeliekhez. A közönség köréből. Tisztelt szerkesztőség! Szép és gyakorlati elveket vall folyó évi aug. 8-iki számában, midőn a Ranolder-hagyatékhoz szól­ván, kimondja: „a kóuyesebb természetű ügyek iránt kímélettel viseltetik, főleg peres ügyeknek nem vág elé“ — holott ugyanezen szám hírei között „Szomorú“ czím alatt épen ezen elvek ellen, oly becsületbe vágó valótlanságokat közöl, melyeket már az igazság ér­dekében felvilágosítás nélkül hagyni nem lehet, sőt a botrányok korszakát élvén, midőn ily híreket kapva kapnak, s talán több hírlapok átveszik — elhallgatni nem szabad. Úgy értesül a t. szerkesztő, hogy „Tuza Károly urnák meggyűlt a baja elődjével, mivel nem akar kiköltözködni,“ holott épen nekem lehetne méltán erre nézve panaszkodni, — mert azt mindenki tudja, hogy ily személyes váltázásoknál, ha évközben tör­ténik, élölegesen az osztály), beruházási s Javítási kérdéseket kell tisztába hozni. Ezt megyei szabályok parancsolják és rendezik. Volt is jegyzék, mely alapul szolgálhatott, — kézbesítvén, de sikertelenül. További értesülése a t. szerkesztőnek, hogy „dr Gyarmathy mindenféle ügy-bajért megfoszta- tott a plébániától“ ahány szó annyi valótlanság ! .. Ami az ügy-bajokat illeti, mily rósz akarattal lettek több tények vádakká minősítve, eléggé és fényesen igazolta azon püspöki küldöttség, mely Kemenes Fe­rencz s Forintos István apát-kanonokokból állott, s folyó évi ápril 13-án s következő napokban műkö­dött, — ítélet pedig, — jogerőre emelkedett, s ér­demleges Ítélet nincs - miután a veszprémi - s metropolis! törvényszékek egyező makacssági Ítéletét a primá8i szék megsemmisítette 1880. ápr. 13. I7ti3. sz. a. s mivel a 2-ik fokú ítélet után azonnal a vég­rehajtás történt, — mi volna természetesebb, minthogy a 2-ik fokú Ítélet megsemmisítetvén, — ennek kö­vetkezménye is megsemmisíttessék, — azaz restitutió in integrum következzék. — Szóval törvényes plébánost — csak törvényes Ítélet foszthat meg, — a mi itt hiányzik. A jelen személyváltozás egyedüli alapja tehát a per folyama alatt, s különösen a 2-ik fokú ítélet után, „modus vivendi“ fejében elfogadott kegydíj s annak élvezése, mint a primási szék Ítéletében bő­vebben kifejtve van, s a melyet betekintés végett közlök, azt alóli rótt Ideiglenesnek, — a megyei ható­ság véglegesnek tartja. Ha azonban Tuza nr az osztály-követelést mint a plébánia-birtokba-vétel szükséges előzményét kiköl­tözés! nem akarásnak vette, s a megyei hatóság utján karhatalmat kért, — e felfogása nem csak téves s e lépés felesleges volt, hanem e tettet, — mint a püspökmegyei hivatalt, s alolirottat mélyen compro- mittátót kell bélyegeznem, — mert a püspökmegyei hivatal tekintélyének nagy sülyedése volna — egy­részről, — s engedelmesség hiánya másrészről, ha világi hatalomra szorulna. — Ily tettet Vili. Kelemen egyik bullájában excommunicatióval sújt. (L. Ros- koványi Mon. cath. t. VII.) Ha az alispáni hivatal kész volt, — az okot is tudva — hatalmát mutatni, s azzal — mint a következmény mutatta — visszaélni, erről a közigaz­gatás — s szükség esetén — belügyminisztérium méltó megrovását várhatja. Veszprém, 1880. aug. 12-én. Dr. Gyarmathy János. Amit mi múlt számunkban irtunk, annak min­den egyes állítása megfelel a valóságnak és igy azt még e nyilatkozat után is az utolsó betűig fenntartjuk. Mi azt jeleztük, ami valóban megtörtént; hogy azt lehet-e jogi szempontból megtámadni vagy megvé­deni, az nem a mi, az másnak a feladata. Szerk. Közgazdaság. Piaczi árak. Az eleségnek folyó ára a hetivásáron. 1880. évi aug. 13-án. — Búza, legjobb 78 kilogramm 11 frt Bogrács uramnak pedig az egyszer semmi gondolat sem jött eszébe, sőt úgy tetszett neki, mintha kissé szédülne, amit persze ő csak a, bornak tulajdonított. Éva asszony egy kétségbeesett pillantást vetett Bogrács uramra, Bogrács uram meg Juczikára, ki erre aztán olyan kaczagásbsn tőrt ki, hogy a vendégek ijedten tekintettek egymásra, azt hívén, hogy Tutya Palkó feszes nadrágjával történt valami scandalosus esemény Juczika vette át a szót: — Ejnye, Lódor szomszéd, csak nem akarja a saját vőlegényemet kikergetui a házból. •— Vőlegényét! hangzott egyszerre min­den ajkról. Kulacs Pista e szókra olyan fehér lett, mint a fal. Ehhez már neki is volt köze. — Az ám! folytatta nevetve Juczika, mert ezen ur itt a nánási ispán fia és ház- tüznézni jött hozzánk. A Bogrács párnak minden tagját meg- dermesztette az ijedség. Komoly akar-e az lenni? Az a német szereti Juczikát! Vagy ta­lán Juczika is szereti őt. — Az ám, folytatá Juczika mindinkább nekihevülve, én már különben is régen isme­rem őt, és bár német ember, de gazdag, na­gyon gazdag. — Nagyon gazdag! kiálta fel BorzaMarcsa, ki 25 tavaszt látott már feje felett elvonulni. — Csak német ne volna az isten adta, veté hozzá az öreg Lódor, iszen nem csúnya legény. — Tud ő magyarul is beszélni, sietett ráfelelni az újdonsült menyasszony. — Tud-e? mondáLódorFereucz, ki már, erre kissé engedékenyebb lett. — Tud bizony, de most hagyják csak kelmetek őt nyugton, mert az egyszer többet ivott a kelleténél, hadd aludja ki magát! A vendégek most már tökéletesen meg- békültek. A vőlegény aludt s nem is álmodta, mily zivatar vonult el feje fölött. A mulatság háborítatlan folyt tovább. — kr. Közép 76 ki. 10.50. Legalábbvaló 75 ki. 10.— R0Z8, legjobb 72 ki. 9.—.Közép 71 ki. 8.60. Leg- alábbvaló 75 ki. 8. 20. Árpa, legjobb 65 ki. 7.40 Közép 64 ki. 7.— Legslábbvaló 62 ki. 6.40. Zab, legjobb 40 ki. 7.—. Közép 33 ki. 6.80. Legalábbvaló 36 ki. 6.70 Kll- koricza, legjobb 75 ki. 7.—. Közép 74. ki. 6.60. Leg- alábbvaló 73 ki 6.40. Dara-liszt, métermázsa 20 frt, kilogramm 22 kr. Zsemlye-liszt mm. 18. ki. 19. Fehér­kenyér-liszt mm. 16 ki. 16. Fekete-kenyér-liszt mm. 14 ki. 14. Kukoricza-liszt mm. 9 ki. 9. Rizs-kása mm. 26. ki. 28. Bnza-dara mm. 20. ki. 20. Árpa-dara mm. 24. ki. 26. Borsó mm. 8. ki. 9. Lencse mm. 8. ki. 9. Bab mm. 9. ki 9. Köles-kása mm. 14,— ki 15. Métermázsa széna 3.50 Ágy-szalma, 1.50. Takarmány-szalma 1.80. Aiom- szalma.60. Köbméter cserfa 3.35. Bükkfa 2.75. Tölgyfa 2.75.Kőszén kovácsnak való mm. 1.76. NYÍLTTÉRI Igen tisztelt szerkesztő úr! Becses lapjának legutóbbi számában Fachs Miksa ur által egy, csekély személyemet bizonyos állítólagos uzsoraintézkedéssel összeköttetésbe hozó oly nyilatkozat tétetett közzé, melyre lehetetlen — nem válaszolnom, már csak azért is, hogy megmu­tassam Fachs urnák, hogy nyilatkozatával mennyire sikerült neki — nem engem pellengére állítani, ha­nem önmagát nevetségessé tennie. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy ha valamely pénzintézettől kölcsönt akarunk nyerni, ilyenért az illető igazgatósághoz folyamodunk s váltó-kölcsön esetén váltónkat is benyújtanánk kell. Ezt azonban Fachs ur, vagy nem tudja s ekkor neki mint egyik helybeli pénzintézet hivatalnokának jó lesz megtanulnia, vagy pedig tudja s ekkor úgy látszik, hogy — ébren is szokott álmodni. Legalább máskép el nem képzelhető, hogy mi alapon hihette ö azt, hogy ő jé barátjának a „veszprémi betét- és kölcsön-közvetítő egylet“-böl szerzett pénzt, mikor 1-ször nem is folyamodott ezen intézethez pénzért s igy még azt sem tudhatja, hogy egyáltalán megsza­vazna-e ennek igazgatósága az ö kezességére 150 frt kölcsönt, 2-szor midőn határozottan tudtára adtam neki, hogy a kölcsönt nem az egyletből, hanem az egyszer kivételesen iránta és barátja iránti szíves­ségből máshonnét megszerezni közvetítettem, s ezen szívességemet akkor meg is köszönte. Ennyit Fachs urnák áímábóii felébresztésére. Ami pedig a panaszolt magas kamatot illeti, erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy mig egy­részt abba maga a kölcsönvevö és készségesen bele­nyugodott, minthogy ezen összegben a közbenjárói díj is bent foglaltatott, úgy másrészt biztosíthatom Fachs arat, hogy ha nem az ő, hanem Rothschild váltójára kellett volna pénzt szerezni, bizonyosan olcsóbb kamatra lett volna kapható. Könnyen beláthatni mindezekből, hogy jelsn esetben sem uzsoráskodásról, sem bárkinek is általam történt rászedetéséről, hanem legfeljebb is a bizalmá­ban csalódott s fizetni kényt denített kezes fájdalmas kifakadásáról lehet szó. Midőn ezek után jelen ügyet részemről befe­jezettnek kijelentem, tisztelettel vagyok Rothauaer Mikaa. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. M. J. Tényö. — Válaszodat várjuk. S. A Veszprém. — A közlendők sorából ki­vettük. V. E. Győr. — Köszönjük. F. J. Gyarmati). — Bocsánat, hogy költeményét csak most közöljük, nem lehetett előbb. Üdrözlet. V. M. Lajos-Komárora. — Közöltük. A másikat talán magánúton juttatjuk az elnökség tudomására. Üdvözlet. *Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Felelős szerkesztő és kiadó: LÉVAY IMRE. Laptulajdonos: KRAUSZ ARMIN. Csak Kulacs Pista lett hallgatag, csak ő nem szólt egy szót sem. A felköszöntések megújultak s az öreg Lódor nem mulasztott el a boldog vőlegény és menyasszony egészségére inni. A mulatság csak éjfél után ért véget, a mikor aztán a pajkos Juczika felfedezte a cselt, melyet az egész társaság kaczagva hallgatott végig. Csak az öreg Lódor boszankodott, hogy egy kóbor némettel kellett neki egy asztalnál ennie. • — Beh megijesztettél, lelkem mondá Kulacs Pista Juczikának olyan csókot nyomva a bucsuzáskor az ajkára, hogy csak na! — Ejnye te rósz teremtés, feleié daczo- sau a lány, hát te nem tudsz a szememből olvasni. — Akkor nem tudtam, de most tudok, viszonzá sugárzó arczczal a legény. Még egy csók, egy ölelés s a két szerető elvált egymástól. Sándor bá azalatt nagy dolgokkal volt odabenn elfoglalva. Ugyanis azou töprenkedett, vajon odaadja-e annak a németnek az ígért csizmát, miután oly nagy ijedséget hozott a nyakára. Éva asszony nógatta őt, hogy csak adja oda neki, hadd takarodjék ki már egyszer a házából, de Sándor bátya előtt még mindig az elfogyasztott fánkok és gombéczok száma lebegett s még mindig habozott. Juczika hali- váu a tanácskozás okát, addig beszélt, mig Sándor bátya át nem adta az ígért ajándékot, amiről a rajzender ott nyomban leszedte a sarkantyúkat s csak azután húzta lábaira. Még egy tekintetet vetett Juczika piros arczára, megemelte zsíros kalapját s ott hagyta a vendégszerető házat. Így tehát minden szerencsésen bevég­ződött, de Éva asszony azóta még jobban fél a 13-as számtól...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents