Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-05-16 / 20. szám
VI. évfolyam. 1880. 20-ik szám. Veszprém, Május 16. 9S I A és „Hív. Értesítő ‘ ' aegjelen minden rasírnap. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 írt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 1£> líi*. =2* c5 W£= KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS rt>-OJg VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. arc 9J =SH Szerkesztőség és kiadd hivatal: Vár, 4. sxm j Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN iínyrkerajkedéae Vesíprémbsn. HIRDETÉSEK: | egyhasábos petitsor 5 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. re ~PM Az egyetem ünnepe. Nem a főváros egyedül, de az egész nemzet szólt lelkesülten e napokban: „Universitas Scientiarum Bu- dapestiensis vivat, ere scat, floreat!“ A budapesti egyetem jubilearis ünnepe, a — tudomány ünnepe s mint ilyent kell, hogy élénk részvéttel, őszinte örömmel, s tiszteletet adó módon üdvözölje az égési nemzet! Ki kételkednék az egyetemnek magasztos hivatásában. ?! Ki ne tudná méltányolni azt a forrást, hóimét a nemzet jövője tudományát, készültségét, hivatásának alapját meríti; — hol a tudomány felkentjei lángajkakkal hirdetik a vallástudomány szent igéit; magasztalják a jog- és igazság tanát; beszélik el a nemzet történetének dicsőségét; kutatják a bölcselet elveit; ismertetik literaturánk gyöngyeit és megtanítják miként kell fen- tartani, gyógyítani a nemzet fiainak életét, egészségét..! Legyen hát üdvözölve az ennyi szebbnél szebb czélokért század óta küzdő budapesti magyar királyi egyetem !... Nem volt tényező nemzetünk történetében, mely többet, szebbet, nagyobbat tudott volna kivívni e nemzet újjáreformálása nagy munkájában, mint épen ez — egy század óta újjá alakított egyetem, mely férfiakat nevelt e honnak, méltó díszére, gyönyörűségére a magyarnak. S a nemzet meg is érdemli, hogy folyton-folyvást Deákok, Széchenyiek, Kossuthok, Eötvösök vezessék sorsát. Vagy nincsenek-e okirataink, melyek fényesen bizonyítják, hogy e hősi nép nemcsak a kardot, s kopját, de a tudomány evangéliumát is tudta és tudja kezében forgatni. Nem látott-e már a XII-ik század magyar földön főiskolát, mely az akkor dicsfényben tündöklő párizsi egyetem mintájára alapítva nem csekély díszt kölcsönzött e hazának?! S itt, megyénk lapja hasábjain büszkén hivatkozhatunk arra, hogy épen megyénké, a historikus Veszprém megyéé, — illetőleg magáé Veszprém derék városáé a dicsőség, hogy az alphavasok északi részén székhelyt teremtett a legrégibb főiskolának.*) Vagy nem jelzi-e eléggé a magyarság tudomány-szomját, hogy már a XIII-ik században, a bolognai hires egyetem 18. egyetemi nemzete közt ott találjuk a — magyart..?!**) Nem mutat-e a tudomány iránt való erős fogékonyságra, hogy egész széles Európában, hol művelik, s ismerik a tudományt, ismerik egyúttal a bolognai egyetem akkori két díszének Da- mianusnak és Paulus Ungarusnak is nevét, kik — édes véreink valának. ?! Majd később a nagy Lajos királyunk alapította pécsi, a Zsigmond *) Ez egyetemről IV. László két 1276-iki okmányából van tudomásunk. Dr. F. F. **) Ezt bizonyítja a nevezett egyetem azon 1317. évből szóló statútuma, mely a pozsonyi káptalan könyvtárában található. Dr. F. F. által szervezett ó-budai és a Mátyás király bőkezűsége folytán létrejött s II. Pál pápa által megerősített pozsonyi („Academia Istropolitana“) egyetemek szolgáltak hazánkban a tudományok művelésének dicső csarnokául, fényes bizonyságot adván nemzetünk nemes törekvéséről s haladásáról! És vajon nem ugyanezen két nemes erénynek bizonysága-e, hogy alig — hogy megteremtettük szent koronánk területén anya-egyetemünk mellett a zágrábi és kolozsvári egyetemet; — már is annyi temérdek bajunk, bánatunk borúja közül keresztül csillogni látjuk a tudomány szereteté- től lelkesülő közóhajt, melynek csak nemrég megyénk közgyűlése is impozáns kifejezést adott, s mely Szegednek egyetemet kíván.! De mentül több lesz aztán a versenytárs, annál illőbb, hogy féltett kincsként őrizve anya-egyetemünk ősi fényét, ne engedjük azt elkoptatni, de inkább megtenni iparkodjunk mindent, hogy az „ősi fény“ fokozott erővel, s elfojtliatlan sugárral áraszszon be minden zeget-zugot, hol társadalmunkban még — sötétség vagyon. A tudomány hatalom ! — mondta Baco. — S elvész a nép tudomány nélkül, — mondta Széchenyi. Bitang nemzet hát az, mely miként a szomjas föld az eső után nem vágyakozik, nem lelkesül, s lelkesít a tudományért! Gyáva nép hát az, mely mint a csaták hőse a glóriáért, nem kiizd, nem fárad, a legszebb, a legerősebb és legbiztosabb hatalom után, — a tudomány hatalma után ..!-------Legyenek hát áldva a tudomány fent jelzett magasztos ünnepén azok a nemes törekvések, melyek ez „annyi balszerencse s viszály közt“ ezredév óta kiizködő nemzetet sem bitangnak, sem gyávának lenni nem engedek! Dr . Fenyvessy Ferencz• Heti szemle. — máj. 15-én. A öranville-lord párbeszéde Károlyi gróf nagykövettel és Gladstoue levele teszik ki még most is a hét fő-eseményét. A Gladstone által kifejezett s a Granville által ismételve hangsúlyozott óhaj, hogy Anglia és monarchiánk kölcsönös érdekeiket kölcsönös támogatásukkal igyekezzenek előmozdítani, nálunk is élénk viszbangra talál. A berlini szerződésről Granville azt mondá, hogy az új angol kabinet azt minden pontjában fentartani s a monarchiánknak a Balkán-félszigeten általa szerzett jogait tisztelni kívánja, de remélli azt is, hogy monarchiánk ama nemzetközi egyezményben megszabott jogkorlátokat nem lépi túl s nem fog nagyratörő terjeszkedési politikát követni. * Oroszország belügyi zavarai legalább látszólag csillapodván, ismét a külpolitikai akczió terére lép s a keleti kérdést bolygatja. Oroszország a következő tartalmú körjegyzéket intézte az összes európai hatalmakhoz: Miután a porta az albán-montenegrói határigazítási kérdésben hozzáintézett kérdésre ki nem elégítő választ adott, intézzenek a közös európai hatalmak újabb közös jegyzéket a portához, melyben rövid határidő alatt kötelezettségeinek teljesítését követeljék. Ezen idő alatt a porta köteles a szóban forgó albán falvakat megszállni, és azokat, egészen az apr. 12-iki egyezmény feltételeinek megfelelőleg a monte- negróiaknak átadni. Ellenkező esetben a berlini szerződésen alájegyzett hatalmak katonailag közbelépnek. — A hatalmak e jegyzéket tudomásul vették, de további tárgyalásába nem bocsátkoztak. Valószínűleg nemzetközi bízottA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Dunst-ünnepély. A veszprémi polgári társaskör múlt vasárnap, május 9-én, szép üunepet ült. Lefestette ugyanis köztiszteletben álló és több, mint huszonöt év óta működő elnökének, tek. Dunst Ferencz polgármester úrnak arczképét és ezen arczképet az említett napon leplezte le. Az idő nem kedvezett az ünnepélynek; kora reggeltől szakadt az eső és mosta szünet nélkül a nemzeti zászlót, mely a kör helyiségének erkélyéről jelezte a nap jelentőségét. De talán így volt ez jól; hisz ez az idő mutatta meg tulajdonkép, hogy mennyire bírja az ünnepelt a polgárság bizalmát, tiszteletét és becsíüését. Szép, napos időben a kíváncsiság gyűjthetett volna talán sok dilettáns tisztelőt az ünnepélyre, de a bírálónak megtagadta volna azon szempontot, amelyből egyedül helyesen megítélhetni azt, vajon őszintén nyilatkozik-e és mily mérvben a bizalom. Amint a nagy terembe léptünk, örömmel láttuk, hogy városunknak színe java itt egyesülve van és nemcsak a nagy termet foglalta el zsúfolásig, hanem még a szomszédtermeket is. A nagyterembe belépve balkéz felül függött a gyönyörű aranyrámás kép lefüggönyözve, a kép előtt közvetlenül emelvény, az emelvény előtt székek az ünnepelt férfiú és családja részére. Midőn Dunst Ferencz családjával együtt a terembe lépett, dörgő éljenek fogadták; a kör tagjai csoportosúltak és a kép alatt Barcza Kálmán társasköri jegyző úr üdvözölte a társaskör nevében, mire az ünnepelt rövid szavakban, meghatottan, könyes szemekkel válaszolt. A zenekar ráhúzta a lelkesítő hymnust. Ezután Véghely Dezső megyei főjegyző úr lépett az emelvényre és a jelenlevők feszült figyelme közt megkezdé nagyhatású ünnepi beszédét. Arcza a szónoknak eleinte halvány, szava halk és vontatott volt; látszott, hogy most nem a gyülésterem zöld asztala körül kell a törvény rideg paragraphúsai mellett kardoskodni, hanem a szív lapjairól kell leolvasni azon meleg érzeményeket, amelyeket az ünnepelttel való hosszas együttműködés a nyilvános téren, a jó és rósz sorsban való együttosztozás, szóval a sokévi tapasztalat vésett oda letörölhetetlenűl, lemoshatatlanúl. De amint jobban, jobban belehevült az ünnepelt életének rajzolásába, auuál fokozódottabb lett szónoki heve, annál erőteljesebb hangja, annál metszőbb ítélete azon akadályok és nehézségek fölött, amelyekkel Dunst Ferencz- nek nyilvános és hosszú pályáján találkoznia kellett, de melyeket szerencsésen le tudott mindig győzni. Sajnáljuk, hogy e remek, ünnepi beszédet csakis vázlatosan és nem egész terjedelmében közölhetjük tisztelt olvasóinkkal. Báró Wesselényi Miklós ezen mély tartalmú szavaival vezette be beszédét a megyei főjegyző úr: „Az értelmi műveltség hiányát teszem bajaink mindenek feletti első okául: mert értelmi műveltség minden hibákat s hiányokat képes orvosolni s polgári alkotmányunk vagyis törvényeink utóbb említendő hibáit is ez fogja javíthatni. Sok helyt említettem, ^s még többször is fogom mondani, ÜQP' Lapunk mai számához egy 1 hogy lelki műveltség az, a mi egyedül tehet nemzetet nagygyá, hatalmassá, s hogy ez minden polgári alkotmánynak valódi talpköve, támasza.“ (CBalitéletekről.) Azután áttért a kaszinók és körök tulajdonképi czéljára és azok fennállhatásáuak természetes módjaira és eszközeire.Itt eszünkbe juttatta gr. Szécheny István ezen örökérvényű szavait: „A Casino, mint minden egyesületi intézet, csak úgy állhat fenn kellemkép, haszonkép s tartólag, ha minden, ki benne részes, önkényének egy kis zablát vet, s az intézetben levőket nemcsak úgyszólván, kicsinységig becsüli meg, hanem legnagyobb vigyázattal kerüli a nekiek legkisebb alkalmatlanságtevést is: s ezt nem csupán azon okból, mert mindenkit megbecsülni illő, s viszont valakinek alkalmatlanságot okozni illetlen, hanem mivel azon idomzatban, melyben másokat becsülünk, s kímélünk, jussunk vau kívánni, hogy mi is becsültessünk, s kimál- tessünk meg. S im ez a társasági szabadság veleje!“ Ezen előzmények után vázlatos fejlési történetét adta a polgári társaskörnek azon időtől fogva, midőn 1814-ben a városi magyar és német polgárságból társulat alakult jótékonyezélú előadások rendezésére 1843. elején az iparüzők némely tagjai »hogy az eddig bizonytalan helyeken sokszor kárt s illetlen következéseket maga után vonzott személyzetek közé kénytelenségből való összejövetelek helyett egy az illendőséggel és sorsunkkal is megegyező móddal megállapított társaságban egy bizonyos helyen ártatlan mulatság s illő és szükséges dolgokról való belív „Hiv. Ért.“ van csatolva. szélgetés végett másoknak, kik társaságunkhoz nem tartoznak, kizárásával naponként, kinek mikor tetszik, megjelenhessünk“ társaságot alakítnak »veszprémi egyesült társaság“ czim- mel ,a mivelődésnek, a polgárosodásnak a szelíd és józan társas életnek.“ Elmondja, hogy e társulat minden évben újra alakul, és első évben 67 tagja volt, hogy a Veszprémben 1841. évi juliushó első napján alakult olvasó társaság „a részvétlenség miatt“ oszlott fel. Ezen polgári társaskör 1867. február 12-én a helybeli szegények javára sorsjátékos táncz- vigalmat rendezett, mely 606 frt 54 kr. tiszta jövedelmet eredményezett. A városi hatóság eljárása folytán a kiosztás a polgári társaskör helyiségében már- czius 20-án történt meg, — 509 egyén részesült segélyben és ezen kívül a levesosztó egylet rendelkezésére 102 frt 17 kr. adatott át. Ezekből kifolyólag áttért az ünnepelt Dnust Fereuczre, kinek dióhéjba szorított életrajzát röviden előadja. Dunst Ferenci született 1815. évi januárhó 10-én Pesten a város-há- záuál, hol atyja: Máté 58 éven át mint ház- goudnok szolgálta a várost és igy a városházánál is lakott. 1829-ben egy pesti bőrgyárban a timár- ságot tanulta, — 1831-ben felszabadult, — 1831 — 1842. részint mint timár-iparos iparával foglalkozott, részint a katonaságnál szolgált. 1842-ben Veszprémbe jött és itt bőrkereskedést kezdett és folytatott. 1849. szeptember 27-én mint városi képviselő alkapitánynak megválasztatott. A társas-körnél 1854. 1855. 1856. és
