Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-05-02 / 18. szám

a javítás akadályául azt említette, Logy a csatornázás ott majdnem le­hetetlen volt. A közgyűlés elhatározza az útcza javítását csatorna nélkül, mit a polgármester úr örömmel foga­dott és még ezen év folyamában tel­jesíteni igért. Több polgár aláírásával kérelem nyujtatott be, hogy Veszprém városá­nak rendezett tanácsú volta sziiutet- tessék meg és változtassák át ismét nagy községgé. Ezen, városunk éle­tébe vágó ügy tárgyalása a májusi közgyűlésre balasztatott, legalább ad­dig sajtóban és értekezleteken meg lehet a tárgyat minden oldalról vizs­gálni. Mi magunk is ki fogjuk ezen ügyben fejteni nézeteinket és szívesen adunk majd az ellenkező nézetnek is tért lapunkban. Kiss István városi pénztárnoknak annyi közgyűlés elé eredménytelenül terjesztett kérését, hogy 600 frtos fizetése emeltessék, a közgyűlés mél­tányosnak találta és 100 írttal meg­javította, de folyóvá tételét a megye jóváhagyásától tette függővé. Több kevesbbé érdekes folyó ügyön kivűl legvégül felvetette Andro- vics Imre a felső temetőnek rendezé­sét. Az eszme helyesléssel találkozott és vélemény-adásra Kisovics József, Fehér Sándor, Stoll Miklós, Dukavics i Sámuel, Csomay Lőrincz és Androvics Imre urak kérettek fel. Ezzel befejeztetett a közgyűlés, mely, mint látjuk, városunk érdekeinek mélyébe hatolt és higgadtságával sok olyasmit vett tárgyalás alá, ami ki- számíthatlan horderővel bir városunk közeljövőjére. Heti szemle. — május 1-én. A chili-perui háború mindinkább elke­seredett pusztítássá és öldökléssé fajul. Chili, a győztes fél, hadügyminisztere utasította a hadsereg és a hajóhad parancsnokait, hogy minden fegyveres perui polgárt lőjenek agyon; a parti városokat, melyek ágyukkal védelme­zik magukat, bombázzák: a vasutakat pedig, melyeket csapatok szállítására használ az el­lenség, rombolják szét. E rendeletre állítólag az szolgáltatott alkalmat, mert a peruiak querille-harczot szándékoznak folytatni Chili ellen. Az afghán háború még nem ért véget. Kabuli hírek szerint Róberts tábornok szét­verte az ellenséges főnökök seregeit. Stewart tábornok körülbelül 15,000 emberből álló afghán seregre akadt, melyet meg akart tá­madni, midőn egy lovas csapat oldalról meg­rohanta az angolokat s egy óra hosszáig tartó küzdelem után az afghánok menekültek. Az angolok többet vesztettek 1000 embernél, az afghánok vesztesége meghaladja a 2000 embert. China és Oroszország közt kitört a há­ború. A chinaiak Macaót ostromolják s 17 portugál kereskedő hajót elfogtak. E miatt gyanúmat és fürkésző tekintettel szemléltem a szép„ nőt. 0 azonban csakhamar legyőzte meg­lepetésének első zavarát, mely nyugtalan te­kintetén és arczának szelíd pirulásán észre­vehető volt és pillanatnyi gondolkodás után végtelen hamis mosolylyal vette át a beszéd fonalát. — Látja, mondá, mily különös, az ön által elbeszélt tragicus esetről már én is hal­lottam, mert ama fiatal leány, kinek arczképe önt annyira elragadta, csakugyan jó ismerő­söm, mint ön azt helyesen találta el. A szerencsétlen Lengyelország egyik kisebb városában élt ő. Itt ismerkedett meg ama fiatal emberrel. Rövid idő alatt a két fiatal szív megértette egymást; a kezdetbeni rokonszenv mind mélyebb és mélyebb érze­lembe ment át s a fiatalok szerették egy­mást. Szerették egymást az ifjúságnak bol­dogító, végtelen szerelmével s jövendő bol­dogságuknak semmi és senki sem állt útjában — még szülőik sem, — midőn az elnyomott lengyel nemzet szabadságérzete, mint hamu alatt égő parázs, ismét tellobbant. Az izgal­mas események rohamos árja magával sodorta a forrón szeretett iíjat is, de — alig néhány hét, s a szerelmében oly boldog fiatal ember a legboldogtalanabbá lett. Elfogták s mint összeesküvőt Siberiába száműzték. Szerencsére azonban, mint azon időben sokaknak, neki is sikerűit megszöknie. Szabadsága mentve volt — de honát s ezzel együtt mint látszott szerelmét is veszítenie kellett, mert a leány Lissabonban nagy az izgalom. Ottani lapok szövetséget sürgetnek Oroszországgal China , ellen. Az albánok, e maroknyi nép, határo­zottan tiltakoznak Európa diplomatái ellen j s készek elveszni az utolsó emberig hazájuk ! védelmében, semhogy eltűrjék a rájuk erő- | szakolt idegen uralmat, fajuk egységének fel- j bontását, apáik földjének feldarabolását. A ; liga proklamátiót bocsátott ki, melyben el- \ mondja, hogy Boszniát és Herczegovinát meg- j kapta Ausztria, Montenegró és Szerbia meg- ' nagyobbodott és önálló lett, Rumelia autó- i nomiát kapott, az albánok ellenben, ezen ! országuk ős lakói, semmit sem kaptak. Ezért j proclamálja a liga, hogy Tesszáliának és . Epirusnak és a tulajdonképeni Albániának, a j három millió albán hazájának, szabadnak és j függetlennek kell lennie. Az angol miniszterelnök Gladstone lett. j A kabinet eddig kinevezett többi tagja: lord j Granville, külügyér; lord Hartington, indiai államtitkár; Childers, hadügyér; Northbrook lord, tengerészügyi miniszter, Selborne lord, lord feanczellár; Harcourt lord, belügyi állam­titkár, és Argyal herczeg, a titkos tanács lord-prezidense. A porta iparkodik megnyerni maga ré­szére az új angol kormányt. Ezt a kérdést i több Ízben tárgyalta a török minisztertanács a napokban a szultán elnöklete alatt. A ta­nácskozásnak az lett az eredménye, hogy Mid- hát pasa alkotmányát föl akarják támasztani és ismét összehívni az elnapolt török parla­mentet. A magyar képviselőház pénzügyi bízott- ' sága üléseiben a budget-törvényjavaslat min- j den egyes tétek összehasonlíttatván, a javas- i lat általában elfogadtatott; közoktatási bizott­sága pedig folytatja a középtanodák-és reál­iskolákról szóló és neki kiadott törvényjavas­lat tárgyalását. Közlekedési miniszterré Ordódy Pál ne­veztetett ki; gr. Szapáry pedig a gróf Almássy György elhalálozása folytán üresedésbe jött magyar lőajtónállómesteri méltóságra emel­tetett. Fölhívás a hazai sajtóhoz! Közéig a nagy pillanat, melybeu milliók ajakáról fog hálaima rebegni a nagy mindenség Teremtőjéhez, ki egy ezredév viszontagságai után is föntartá s újra ébresztő a magyar nemzet életét a népek hullámzó tengerében. E közelgő pillanat: a honalapítás ezredik évfordulója. Kinek nem verne szive gyorsabban e gondolatra? Ki maradhatna érzéketlen azon dicső világhős fényes emléke iránt, ki a ma­gyar államalkotás nagy művét oly dicsőség­teljesen s oly nagyszerű eredménynyel hajtá végre ? Ezredéves dicső fönnállásunk megünnep­léséhez a nagy Honalkotó nevét s emlékét oly szoros s szétválaszthatlan kapocs fűzi, melyet semmi kislelkű okoskodás s érvelés meg nem lázíthat. Árpád egyénisége oly mythologia- szerű alakká fejlődött, jelleme, hadi tettei, egész történelmi szereplése oly magasra emelék őt a nemzet lelki szemei előtt, hogy nevének puszta említésére is bizonyos mardosó szé­gyenérzet fogja el keblünket, oly szégyenérzet, mely, mint a rósz lelkiismeret, folyton csak azt súgja füleinkbe, hogy méltatlan utódaivá sülyedénk a honfoglaló hős nemzedéknek, an­nak a nemzedéknek, melynek sem hatalmát sem függetlenségét nem vagyunk képesek többé szülői nem akartak egy földönfutó, számüzöt- j teli házasságról mit sem tudni. Csak annyit J engedtek meg leányuknak, hogy az elmúlt boldog szerelem emlékéül arczképét nehány \ búcsú szó kíséretében küldhesse a hontalanná lett ifjú után. A kétszeresen boldogtalan fiatal ember ekkor álnév alatt Magyarországban Pesten élt a legnagyobb nyomorban. Képzelje azonban — folytatá a szép lengyel nő — végtelen fájdalmát szegény leánynak, midőn alig nehány napra az arcz- kép elküldése után azon megrendítő hirt vette, hogy kedvese főbe lőtte magát, s mint hogy a golyó a koponya-csontot szétzúzva, ; a nélkül, hogy nemesebb részeket sértett volna, a fejbőr alá csúszott, — nehány órai j teljes eszméletlenség után Pestnek egyik kór­házában fekszik élet és halál közt lebegve! Szegény boldogtalan leány szívfájdalma oly megható, oly végtelen volt, hogy szülői engedve kétségbeesett könyörgéseinek, rászán­ták magukat, hogy vele együtt elutazzanak a drága beteg haldokló ágyához. És csodálatos! a már fél lábával sírban levő iQu, tán a boldog szerelem varázs ere­jének hatása, vagy tán a szerfólötti gondos ápolás folytán ismét fellábadt. Alig néhány nap alatt túl volt minden bajon s miután a golyótól ügyes orvosi kezek által megszaba­dult — teljesen felépült. Lehet-e tisztább, igazabb boldogság, mint volt a két fiatal szívé, midőn néhány hétre rá az oltár előtt örök hűséget esküdtek érvényesíteni s föntartani. Igen, oly annyira j elhallgatjuk s mellőzzük a Honfoglaló nevét és emlékét, hogy mai viszonyaink közt s Ausztriának alárendelt helyzetünk mellett csaknem félünk vele foglalkozni, s minthogy őt még a külnemzetek is mint a magyar nagy­hatalom s függetlenség személyesítőjeként képzelik, s igy még emlékének egyszerű tárgyi megörökítésében is egyenesen a magyar állam­eszme s függetlenség provokálását látnák, épen nem csoda, ha a jelen politikai szolganemze­dék s az elkorcsosult magyar nemzeti érzület tartózkodó s meghunyászkodó viseletét tanúsít ezen nagy nemzeti őse emlékének a napi kér­dések rovatába való fölvételével szemben. A külbehatás s a germanizatio gyilkos szelleme oly súlyosan leigázta már a nemzet életerejét, hogy ma már csaknem lehetetlen a legdicsőbb magyar honszerző fejedelem emléke iránt a nemzet lalkében nagyobb propagandára az utat előkészíteni. A nagy nap maholnap beköszönt, és a honalapítói emlékszobrának ügye ez idáig még csak tervben sincs előkészítve. Iszonyú könnyelműség s hanyagság ez! Ilyet, csak egy öngyilkos nemzet engedhet meg magának! Melyik európai nagy nemzet ignorálná ennyire legdicsőbb fejedelmi őse em­lékének tárgya megörökítését? Sokan azt vélik, hogy még elég idő van erre gondolni. Hiú önámítás! A jelen pénz­ügyi s politikai viszonyok közt oly tehetetlen s egyéni sajátságaiból annyira kivetkőztetett nemzetnek, mint mi vagyunk, egy fél század is kevés arra, hogy oly eszméknek, mint a honalapítói emlékszobor s a magyar üdvlelde (valhalla), életet adjon. Sokan ismét, kik az időt s alkalmat igen is elérkezettnek gondolják, azt vélik, hogy az ügyet a főváros képviselete tartoznék fölka­rolni. Ily törekvést azonban még magam is határozottan ellenzek és kárhoztatok. Részem­ről a főváros képviselő testületének hazafisága, s ügybuzgalmában, melynek a német színház kérdésénél csak a legközelebb is oly fényes bizonyságát nyujtá, soha nem kételkedőm, bármit tegyen s cselekedjék azonban, csak addig s úgy teszi, a meddig s a hogy azt a financzialis körülmények engedik, már pedig hogy a honalapítói emlékszobor s a magyar walhalla szent ügye financiális bűnbakká ala- csonyíttassék, az ép oly szégyenítő lenne a főváros hazafias polgárságára, mint magára a nemzetre. Egyedül csak a magyar nemzet s a ma­gyar társadalom az, mely a honalapítói em­lékszobor és ezzel együtt a magyar walhalla szent ügyét a legszebb s legjogosultabb siker reményében karolhatja föl. Ily irányú mozga­lom megindítását pedig első sorban a hazai sajtó, csak a hazai hírlapirodalom lelkes föl­hívásai, buzdítási által érhetjük el, mert az ily utón indított mozgalom, lassan bár, de mind­inkább nagyobb és erőteljesebb viszhangra találna a nemzet kebelében, mig végre maga a nemzet, maga a magyar társadalom venné azt kezébe. Az idő s alkalom erre már elérkezett. Maga a helykijelölés is oly dolog, melyet egy folytonosan fejlődő s épülő fővárosban nem igen lehet soká halogatni. Részemről e ked­vező alkalommal a következő két helyet hoz­hatom javaslatba: 1. A vigadó előtti tért az emlékszobor számára. Előnyei; semmi kisajátítási költség­gel nem járna, bár kevés élénkséggel de gyö­nyörű fekvéssel bir, három oldalról pompás palotacsoportok szegélyezik, mindenekfölött pedig csaknem szemben a várpalotával a sé­tány közepére s a Duna-partra esik, melyen egymásnak, ők kik szívben, lélekben már rég egymáséi voltak. Délnek narancsligetei felé vette útját a boldog pár, délnek örökké derült ege alatt kerestek uj hazát, uj boldogságot azok, kiknek ege északon egykor oly sötéten beborult — tej ezé be elérzékeny ültén a szép nő. Nem Val di Non kies völgyében talál­ták csendes boldogsággal együtt uj hazájukat? — kérdém. — Igen, Val di Non bérczvidékein lel­ték fel azt, mit északon hiába kerestek. E perczben pedig önnel együtt sírnak vissza az édes szülő föld után — válaszolt észak szép leáaya s édes öleléssel simult férjéhez. Az pedig távcsövét szemére illesztve még mindig a csillagok milliárdjait csodálta. Hanem mikor szép neje vállára borulva, gyenge kis kacsóival hátra sirnítá fürtjeit: ott se- tétedett az a forradásos, csúnya seb----------­* * if Másnap a reggeli séta alkalmával kis fehér csomagot nyújtott át a szép lengyel nő. Felbontottam, és első tekintetre fel­ismertem ama régen látott rejtélyes arczképét. Azóta őrzöm azt, mint valóban érdekes, drága emléket! 'Paris Ágoston. maholnap úgyszólván egy egész kis szobor társaság fog egybegyülni. 2. A Károly-köruti Huszár-féle telek. Elő­nyei : rendkívül kedvező fekvése a főváros leg­élénkebb központjában, nemcsak az emlékszob­rot, de a wallhalla épületét is befogadhatja, mely utóbbi a vigadótér választása esetén kü­lön eső' helyre szorulna; hátránya fájdalom az. hogy igénybevétele igen tetemes kisajátítási költséggel járni, a min különben segíteni le­hetne oly formán, ha az uj városház előtti csoport szükségszerütlen kisajátítására szánt összeg inkább erre fordíttatnék. Mindezeken kivül pedig az országos gyűjtés rendezése, pályázatok, építkezések stb. is oly sok fáradalmat s időt fognak igéuybe venni, hogy csaknem csoda lesz, ha a még hátralevő rövid időszak alatt a legfáradhatla- nabb buzgalom is czélt érhet. A hazafias magyar sajtóhoz fordulok te­hát, tegye sajátjává ez ügyet, lelkesítsen, buz­dítson, s a hol kell, ostorozzon is szigorúan s kivételt nem ismerve; ez ügy a magyar nemzet ügye, s egyedül csak a nemzet által nyerhet valósulást. Adja az ég, hogy szavam ne légyen el­hangzó szó a pusztában! Borsodi Szilágyi Dezső. Irodalmi bajok. Köztudomású dolog, hogy a magyar, ha egyszer el kezd szédelegni valamely téren, túltesz minden más nemzeten. Mióta gymn. tanrendszerünk az örök változás lejtőjére lö- ketett, azóta a tankönyvirodalom terén való­ságos lázas szédelgés állott be, mely megle­hetős arczátlansággal űzi zsebelő mesterségét. Elv, paedagógia, iskolai morál mind semmi ezen tankönyv-gyártók előtt; fő az, hogy a könyv elkelljen. Ha könyveik fogyatékán van­nak, a tanrendszer megváltoztattatik; akkor ők maguk hirdetik, hogy ami eddig az 5 tan­könyveikben volt, az nem volt jó, most újakra, vagy legalább újabb beosztásra van szükség. Ekkor azután ami könyveikben elül volt, azt hátra teszik és megfordítva, hogy a régi könyveket ne lehessen többé használni. És alig akad valaki, aki e gyászos üzelem ellen, mely az újabb nemzedék szelemmi és erkölcsi megmételyezését okozza, hathatósan felemelné 1 szavát. E miatt örömmel üdvözöljük Tőrök Árpád főgymnasiumi tanár »Irodalmi bajok* czimű füzetes vállalatát, melyből eddig négy füzet jelent meg. Kikel e füzetek utóbbjaiban a derék szerkesztő Heinrich Gusztáv Német balladák és románczok czimű tankönyve ellen, mely amellett, hogy vásári munka, még oly dolgokat ölel fel e balladák- és románczokban, amelyeket arcz-pirúlds nélkül sem tanár, sem tanítvány nem fejtegethet, nem magyarázhat, nem tanulhat. Csoda-e azután, ha az újabb nemzedék erkölcstelen lesz? És ez mind az új tanterv aegise alatt történik! A tanárvilág hallgat, a tanító szerzetek nem emelik fel szavukat és hagyják, hogy egy pár tankönyv- kufár a németizmus és az erkölcstelenség apostola lehessen középtanodáinkban. De így kell nekünk, qui non utitur jure, non est dignus jure. Török Árpád úr vállalatát ajánljuk a tanférfiak kiváló figyelmébe. HÍREINK. ♦Névünnep. — Kovács Zsigmond me­gyés püspök úr ő excellentiája ma, vasárnap, május 2-án tartja névünnepét. Tiszta szívből óhajtjuk, hogy az Isten ő excellentiáját egy­házmegyéjének javára sokáig éltesse. ♦Gyászhir. — A Szent-Benedek-rendtt tihanyi apátság tagjai szomorodott szívvel je- ! lentik szeretve tisztelt rendtársuknak nagy- tiszteletű Vaszari Egyed aranymisés áldozár- nak, az apátság házi lelkiatyjának élete 82-ik, szerzetes pályájának 62 s áldozó papságának 54-ik évében a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után, végelgyengülés folytán f. 1880. évi ápril hó 23-ik napján reggeli 10 órakor bekövetkezett halálát. Áz elhunyt lelki üdvé­ért az engesztelő szent mise áldozat f. hó 24-én reggeli 8 órakor fog az apátsági temp­lomban a Mindenhatónak bemutatatni; földi maradványai pedig f. hó 25-én délutáni 5 órakor fognak a tihanyi sirkertben eltakarít- tatni. Tihany, 1880. april 23. Az őrök vilá­gosság fényeskedjék neki! ♦József fóherczeg és családja ma május 2-án, vasárnap, Pannonhalmán van, hol Mária főherczegnő első gyónását és áldozását végzi. A fenséges család gyóntatóatyja tudvalevőleg a betegségéből nem rég felüdült Kruesz Kri- zosztom főapát. ♦Bérmálás. - Megyés püspökünk ö excellentiája pünkösd vasárnapján Veszprém­ben, május 30-án Pápán, junius 6-án Nagy- Kanizsán, junius 13-án Kaposvárott fog bér­málni. ♦Sárkány Miklós bakonybéli apát úr ö nagysága győrmegyei Kajáron, jövedelmei fő­forrása helyén, gyermekmenhelyt alapított, úgy amint csak egy szerény falucskában a leg­praktikusabb, a czélnak, a szükségnek leg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents