Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-04 / 14. szám
VI. évfolyam. 1880. 14-ik szám. Veszprém, Április 4. =2* A és „Hív. Értesítő'1 megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt - kr. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 liv. CA Vfi KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPREHíí 'M Sm fel MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. 0fS-3* 'S Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN iEnprkeresiedése Venprémten. HIRDETÉSEK: I egyhasábos petitsor G kr. |j NYILTTÉR petitsoronkiut 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Satnyiiliiiik ! Misem olcsóbb e világon, mint az ember. Az állatokat, a vadakat ép ágy, mint a háziakat, gondozza a gazda, gondozza a család, gondozza az állam. Az ember, tudvalevőleg bizonyos korig a legtebetetlenebb valamennyi teremtett lény közt, többnyire magára hagyatik és jól rosszúl át- támolyogja, mint valami félálomban levő, azt az arasznyi időt, ami a bölcsőtől a sírig nyúlik, czipelve saját testében azon kórt, amelyet szüleitől örökségkép kapott, amelyet azután helytelen és ferde nevelése következtében még számos nyavalyával tetéz, hol itt, hol amott magára szedve azokat. Ha egymásra pillantunk, lehetetlen, hogy szánó mosoly ne szökjék ajkainkra, talán minden másodikunkba hálni jár csak a lélek, és csörgő csontváz az, amit a divat legújabb termékeivel teleaggatunk, mint a divatárúsok felöltöztetik és kirakatba helyezik a fababákat. Látjuk magunkat egymásban, a legbííbb tükörben és mégis édes-kevés az, amit a közegészség előmozdítására akár egyesek, akár a társadalom, akár az állam tesz. Egy-egy újonezozás, mint a jelenlegi is, megdöbbentő dolgokat tár elénk, saját meztelenségünkben pillantjuk meg magunkat és fájdalmasan sziszszenünk fel, mert érezzük, érez- nünk kell, hogy testünk beteg, beteg testben pedig ritkán lakik egészséges lélek. Satnyulunk testileg, satnyulnunk kell lelkileg is; ez a nyitja annak a sok hóbortnak, ami fenn is, lenn is elkövettetik úgy, hogy a mai társadalmat maholnap egy nagy tébolydának kell tekintenünk, amelyben a józan ész csak szolgaszerepre van kárhoztatva, bogy a vad és önmagát megsemmisítő kitöréseket megakadályozza és a tébolyda kapuit zárva tartsa. A társadalmi életben kölcsönös hatást gyakorol minden egymásra. Vallás, erkölcs, politika, tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, közgazdászat minden összemüködik, hogy az embereket vagy boldogokká, vagy boldogtalanokká tegyék. Egyet sem lehet a fentiek közöl elhanyagolni a nélkül, hogy annak az emberek kárát ne vallják; egyet sem lehet fejleszteni a nélkül, hogy annak az emberek hasznát ne vegyék. Ha a mondottakat most magyar nemzetünkre alkalmazzuk, rájöttünk satnyulásunk fő- és valódi okára. Vallás, erkölcs ma csak az iskolás gyermekek katekizmusában van még meg, legtöbb családnál hűlt helye van annak és így nem csoda, ha a gyermekeket a vallástalanság és erkölcstelenség korán olyasmikre is megtanítja, amiket bizony nagyon elég, ha férfi-korukban tudnak. Divat ma éretlen gyermekek, értelmetlen és csekély műveltségű emberek előtt a vallás ellen kikelni és nem fontoljuk meg, hogy ezzel egyszersmind az er- kölcsiség ellen keltünk ki, mely pedig mindig üdvös korlátozója volt és az is marad, mig a világ világ lesz, jaz ember szenvedélyeinek. Dobjuk a szenvedélyek közé a gyeplőt, nyissunk azoknak sorompókat, meglátjuk, hogy nincs hatalom, amely azokat többé megzabolázza, nincs, mely csak tűrhető mederbe szorítsa. Korunknak egy főhibája, mondhatnék, főbűne van; az ugyanis, hogy előbb felgyújtja a házat, hogy megmutassa, mennyire képes azt eloltani. Sikerűl-e az azután vagy sem, jól sikerűbe vagy rosszúl, az mellékes valami. így napjainkban előbb felszabadítjuk a szenvedélyt már az éretlen gyermekben, mint megtanítanék arra, hogy hogyan lehet azt féken tartani és működtetni úgy, hogy az az élet czélját me£ ne semmisítse, sőt inkább annak megvalósítását előmozdítsa. A természet hiába tárja elénk bölcs egymásutánját mindenben; hiába követi a magot a csíra, a csírát a rügy, a ríigyet a bimbó, a bimbót a virág, a virágot a gyümölcs — az embereknél maholnap az aggastyánok fognak a pólyába bújni, a javabeli férfiak a porban játszani, a suhanezok a tanácstermekben ülni, a gyermekek meg gondoskodni fognak, hogy az emberi nem valahogy ki ne veszszen. Állítsuk vissza a nevelésben a természetes egymásutánt és ne engedjük meg, hogy valami a kort nevetségesen megelőzze, a szenvedélyeket tartsuk józa- núl féken mindaddig, míg az akaraterő oda nem izmosodott, hogy a gyeplőt a kezeibe veheti, és meg fogjuk látni, hogy fiainkból emberek, nem pedig holmi csontok- és bőrből összetákolt madárijesztők lesznek, akiket jobbról is, balról is csak az isten irgalma tart össze. Látni való, hogy a család van első sorban hivatva az emberiség sat- nyulását feltartóztatni, vagy a már meglevőt a lehetőségig megjavítni. De itt ismét azt látjuk, bogy a családokra óriási befolyást gyakorol az, amit a vallás és erkölcs után felsoroltunk t. i. a politika, tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, közgazdászat. Itt már az állammal, mint hatalommal állunk szemben, mely az emberiség satnyu- lását úgy fogja megakadályozni, ha olyanná teszi a helyzetet a társadalomban, amely maga nem csábítja bűnre, természetellenségre a gyarló embert, hogy az azután utóvégre áldozata legyen helyzetének. A bujakór rákfeneként eszi be magát a nemzet testébe; egész vidékek 8enyvednek benne. Vajon van-e, aki hathatósan útját állná ennek? Nem látjuk-e, hogy maholnap nem egészségesek, de csak többé kevesbbé betegek közt kell és lehet majd válogatni a sorozásnál? Szégyen, gyalázat biz az, hogy a lovak, a marhák, a háziállatok nemesítésére van köz- és magángond fordítva, de ugyanakkor vállat vonunk, ha látjuk és halljuk, hogy a nép pusztul testileg, pusztul lelkileg. A szeszes italok mértéktelen élvezése butítólag hat a nép agyrendszerére. Vajon nem örtíl-e maga az állam, ha mennél több csapszék nyílik és nem egyengeti-e ő maga ezek keA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. á/toránd. vége. — Románcz. — Szomovfűz hajlik a habokra, Harmattól csillog rózsabokra, Az ifjú ránéz a leányra, S könyvitől nedves szempillája. És szól az iíjú: .Halld csak, édes, A szellő ajka mily beszédes! Mily jó leszen hallgatni, majd ha Boldogságunk regéjét hajtja.* A lányka szól: .Mily szép a jáczint, Öltvén magára dús királyszint! Mily szép lesz koszorúmban éknek, Ha majd egy szebb hazába lépek!“ Felel az ifjú: .Mint kúsz ottan A repkény mohosult romokban! Mily jó lesz, hogyha búnkra majd a Feledés dús repkényit hajtja!“----A szellő jáczinthoz simul, Sz ól jobb lét boldogságirul, S a repkény ága kőkeresztre Kúszik fel, a nevet befedve....... P. Tóth Kálmán. Elmélkedés a női miveltségröl. (Biedermann felolvasásai után.) A műveltség nem áll a puszta tudásban, legkevésbbé a sok és sokféle tudásban, mert a puszta tudás, kivált ha az nincs kellőleg anyagosítva, gyakran hasznavehetetlen az életben. Valódi műveltség, ez az, mi az életben szükséges. A társaséleti külső, üres modorok és formák elsajátítása mindenek felett veszedelmes következéseket vonhat maga után, mert könnyen eldurvítja a lelket és kedélyt, közönyössé tesz benső életünk és a dolgok valódi értéke iránt. És az igazi képzettséget, műveltséget. a\ elemi egészségnek tartom s a testi egészséggel hasonlítom össze. Valamint ez utóbbi jelen van ott, hol a test minden szervei egyenlően, természeti rendeltetésük szerint kifejlődnek, s e kifejlődés által e szervek képesekké tétetnek, azon külső anyagokat, melyek a test saját fenntartására és továbbfejlődésére megkívántainak, felvenni és feldolgozni, továbbá a jólétre szükséges ingert követni, s a testre nézve kártékony behatásoknak ellentállani, — szintúgy van szellemi egészség, mely a különböző lelki erők egyenlő kifejlődése és magasabb képességre emelésében áll, melynél fogva valaki tnd ä külső viszonyokon uralkodni és magát alávetni, s az élet viszontagságaival daczolni. Ezen szellemi egészség, erő és frises- ség, ez a valódi műveltség ismertető jele. qA női műveltség e tekintetben lényegesen nem különbözik a férfiakétól; csak any- nyiban igen, mennyiben a nők élet- és hivatásköre korlátoltabb, mint a férfiaké. De ezért a nőnek szintúgy be kell tölteni e kört minden oldalról. Sőt a nőknél bajosabban lehet ! a képzettség harmóniáját nélkülözni, mint a I férfiúnál, kit hivatása és állása az életben ! gyakrabbau vezethet hasznos egyoldalúság és erőkifejtésre, melyek a sokoldalúságot nélkü- lözhetővé teszik. A nőknél azonban az egyoldalúság igen könnyen nem nőies darabossággá változik át. Azonban ezen általános nézeteknél tán több világot fognak vetni a női miveltség kérdésére az életből vett némely példák. A valódi művelt és műveletlen, fél-művelt és rosszulművelt nők közti különbség már a külső után kitűnik. Ama jőltevő egyenarány a mozdulatokban; ama biztosság a föllépés és magatartásban, mely azonban igen, igen különbözik az emancipált finő tolakodó hetykeségétől valamint a szögletes, feszes és félénk tartózkodástól is, mely oly rosszul áll nőnek I és leánynak; ama nyugalom, mely oly vég- hetetlenül felette áll az aggályos, és aggasztó mohóságoak; s e nyugalom mellett mégis ama könnyed elevenség, mozgékonyság — ezek igen! ezek a valódi, az igazi női műveltség ismertető jelei. A művelt nő társaságban nem azáltal teszi magát feltűnővé, hogy némely udvarias- sági formákat elsajátítóan, azokat gyakorlottabban tudja alkalmazni, sem az által, hogy egy vagy más idegen nyelvet folyékonyan beszél, egyik vagy másik zenedarabot több vagy kevesebb újj és torokgyakorlottsággal ad elő. Mindez csak anyaga lehet a valódi női miveltségnek, ha tudniillik az egészszei harLapunk mai számához félív Hiv. Ért.“ vau csatolva. monicus öszhangzatban áll, de ha az ősz" hangzat hiányzik, a modorelsajátítás igen köny- nyen visszataszító, némely körülmények közt felette rósz benyomást okozó félmtíveltségre vagy látszólagos műveltségre vezet, mi korántsem elég ely hölgynél, ki egy valódi művelt nő nevére igényt tart. A mi ez utóbbit még inkább megkülönbözteti, az.elélek és kedélyvilág épsége, mely, mintha a legsajátosb természet ösztönét követné, minden tettetés és mesterkéltség nélkül a legkönnyedebb gerjelemre is szabadon és élénken nyilatkozik. Mindaz, amit egy ily nő tesz, moud, felel vagy kérdez, lelkesít, felvilágosít és az egész körre, melyben mozog, melegítőleg felelevenítőleg hat. A ki e benső erő és lelki gazdagsággal bir, az sok oldalú és nemes társalgást folytathat, s nem fog annyira leereszkedni, hogy felveendő tárgy hiányában, vagy csupán azért, mert restell gondolkozni, egy uj ruhadarab vagy a cselédváltozásról órahosszat fecsegjen, avagy, — a mi még rosszabb időtöltés — téli estéken erről vagy amarról pletykáljon, s mások tettei és hibái felett hívatlan bírálóként pálezát törjön; de másfelől nem is fogja magát szellemdúsnak tettetni némely betanult virágos mondat, vagy felkapott irodalmi morzsa felhozása által. Közelebbről többször, s nem ok nélkül, tétetetett panasz a felől, hogy nagyobb társaságok, összejövetelek alkalmával, a férfiak rendesen elvonulnak a nőktől, s egymással társalognak. Nem akarom ezt menteni; ennek oka gyakran bizonyos szellemi restség és nevelési hiányban rejlik a férfiak részéről, kik
