Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-02-15 / 7. szám
VI. évfolyam. 1880. 7-ik szám. Veszprém, Február 15. =2.« és „Hív. Értesítő“ Bífjilea aisles vaiirnap. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt — kr. Fél évre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára lö l£r. ül KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS fo =a« VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. mrt — ----------&m Sz erkesztőség és kiadó- '£ hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN tlipktmkiitit VeiipféBkeí. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkiiit lí, kr., a külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. (tí-PM A segédjegyzői állás rendszeresítése. Legközelebb 642. szám alatt egy megyei körözvény járta végig a községeket. E körözvény Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága által 1879. decz. 1-én s folytatva tartott közgyűlés jegyzőkönyvének kivonata. F >• unat szerint indítványoztatott, hogy a megye területén müködö községi jegyzők segédjegyzőket csak is a járási szolgabirák jóváhagyása mellett fogadhassanak föl. S ez indítvány lényegileg elfogadtatván, csupán a jóváhagyás tisztét módosították, ameny- nyiben azt az illető községi £ép- vi8elő testületekre ruházták át. — Es ezzel a közgyűlés napirendre tért e fontos kérdés fölött. — Pedig a dolog lényegére ez éppen nem tartozik. Hiszen hol rendszeresített segédjegyzÖi állomás vau, annak betöltése ott úgy is a képviselő testület közbejötté mellett történhetik. Hol pedig az nincs, hol a szerényen díjazott jegyző maga mellé a saját zsebére kényteleníttetik segítséget szerezni, ott a segédjegyző szükségességét vagy alkalmazhatóságát a képviselő testület megbírálni nincsen hivatva és nem is illetékes. Ezen határozat érvénybe léptetése tehát — felesleges vala. Úgy tűnik fel, mint egy még ezután készítendő gyökeresebb szabályrendelet egy oly kis parag- raphusa, mely a szabályrendelet életbe lépte előtt előlegesen, minden szükség nélkül hatályba lép. Nem az itt a kérdés, hogy a A „VESZPRÉM“ TÁRGZÁJA. Reggeli után. — Tarka-barka életkép. — Egy édes reggeli álom után fölébredni, kellemetlen dolog; annak tiszta tudatára iparkodni, hogy hétfő, kedd vagy szerda van-e, az észre nézve legalább is gyötrő munka; határozott szándékot érlelni a felkelésre, óriási feladat; felöltözködni, unalmas, sőt boszantó, — no de aztán azon évődni, bogy mi a napi teendő, egyáltalában kimerítő állapot. Tessék elhinni, hogy a testből és lélekből álló embernek legelső napi teendője szükségkép az evé3. Megbarátkozunk azon öntudattal, hogy ébren vagyunk, kibékülünk azon gondolattal, hogy élünk — s mind csak azért, mert érezzük, hogy — eszünk. És én azt hiszem, hogy .reggeli“ nélkül egy-egy napi pályafutást megkezdeni vakmerőség. A reggeli után beálló időpont, ez a szélcsend, ez a színtelen állapot, mikor az ember az éjjeli nyugalmát piheni, szétfoszlott álmai nak töredékeivel bíbelődik, lassan-lassan azzal is megbékül, hogy nem alhatik többet, majd örülni is kezd, hogy újra él, s a közelmúltnak megszakított fonalát összekötözgeti, s most már nem álmok, de valóságos gondolatok közt ringatózik, mondom, ez a színtelen állapot a nap legfontosabb része. Ilyenkor egészen önön magáé az ember. Ám ha úgy tetszik, tegyünk egy reggeli sétát községi jegyzők jóváhagyással vagy anélkül fogadhatnak-e segédjegyzőket, hanem az itt a baj, hogy a segédjegyző a puszta „jóváhagyásból“ meg nem él, — ennie is kell. Es ha eszik, kinek a kontójára egyék ?! A jegyzőére, a községére vagy a magas kormányéra-e, ki a jegyzők teendőit a „hatványozás“ oly túlságos szabályai szerint osztályozta?! T. szerkesztő ur szives engedel- méből állapodjunk meg egy kissé e kérdés fölött, mely e két mondatban domborítható ki: Képes-e a községi jegyző a mai rendszer mellett teendőit egy maga elvégezni? Es ha nem képes, az okvetlen alkalmazandó segédjegyzÖt ki dijjazza? A mai rendszer mellett egyetlen egy jegyző sem képes teendőit olykép elintézni, hogy egyik vagy másik része ügyeinek hiányt és pedig messze- liatóbb kárt ne szenvedjen. Lehetetlen hogy a nélkül végezhesse. Nagy erőfeszítéssel látszólag elvégezheti a mechanicai részt — de a tartalom, a lényeg helyrehozhatlan rovására. — Tekintsük csak a jegyző hatáskörébe utalt teendők bármelyik részét, Csak úgy találomra, mert hiszen a jegyzők dolgát egész „paragraphus labyrint“ szabja meg. Nézzük például az adóügyet. Ez maga elégséges volna arra nézve, hogy a jegyző más ügygyei ne foglalkozzék. — A községi jegyző novemberben megkezdi adómunkálatait s folytatja folytonosan a másik évi deczember hó végéig. Kiveti a házTölgyváry Antal ur önelégülten törli meg a finom asztalkendővel ajkait, jól gondozott tekintélyes bajuszával egyetemben, újjai közé fog egy igen finom szivart, egyet cset- tent nyelvével, rágyújt, s karosszékében, hátradőlve, egy egészen szabályosan kieresztett füst- gomoly után bámul, s mikor annak utolsó foszlányai is eltűntek az ablakfüggönyök mögé, leereszti másik kezét is csendesen a szék karjára. Ez a reggelizés utolsó momentuma Most leirhatlan szelidséggel szemközt ülő leányára tekint, s a második szippantás mérsékelt mennyiségű füstgomolyát már édes mosoly közt ereszti ki ajkain. Látszik, hogy az öreg úr nem tartozik az elégületlen emberek közé, leányát pedig — akit .kis tubiczájának“ nevez — mindenek fölött szeretheti, A szép Ilma e gyöngéd atyai tekintetet semmi esetre sem hagyja szó nélkül, s picziny ujjaival egy szem mazsola szőlőt illesztve ajkai közé, hízelgő hangon kérdi: — Mi szépet álmodtál kedves papa? — Hja, szépet álmodni, tubiczám, nem mindenki tud- És én az éjjel oly jóizüen aludtam, hogy egyátalában nem tudom, álmodtam-e valamit. — Mily kár, papám, hogy álmodat most nem mesélheted el, válaszol a tubicza, egy alkalmatlankodó ásítást födözve ujjaival. — No álmodtam én, arról a te .rossz* fiadról. — E szavakat meglehetős határozottan, a mama szövi be a társalgás közé. A papa kérő szelidséggel tekint hódolatot igénylő nejére s bátorkodik fejét egy kissé válla felé hajlítani. — Szegény Guszti!.. sóhajt a mama. osztály és házbéradót, a fénytizési, I. II. oszt. kereseti, az általános jöv. pótadót, a jegyzők részét, e hosszadalmas, lélekölő munkát igénylő „ország pótlékját“; — gyűjti a III. és IV. oszt. kereseti és tőkekamat s járadék adó adatait; kiveti a birtoki változások nyomán a földadót; megcsinálja minden évben a B. tabellát, azután a fentebb kivetett adónemeket annak egyik felében előírja, a másik felében pedig az év folytán lassanként beszedi és elkönyveli; csak hogy mig elkönyvelheti, addig előzőleg minden negyed évben két hétig tartó zálog- lást teljesít s minden héten mindegyik községében adószedést tart, mely napon aztán semmi mással nem foglal- kozbatik nem annyira a fizetni akarók, mint inkább a fizetni nem akarók miatt. — Az igaz, hogy az elősoroltak képezik az adóügy főrészét, de hogy mennyiféle dolgot vonnak ezek még maguk után, azt csak az iktató mondhatja meg. — Pedig még nem említettem a községi pótlék, fogyasztási adó kivetését és beszedését, — az illetékek és szőlőváltságok kezelését, melyek éven át a községi jegyzőnek óriási munkát és kellemetlenséget adnak. Daczára, hogy a fentebb elősoroltak, egy ember erejét és idejét úgyszólván teljesen igénybe veszik, a jegyző munkaköre még ezekkel korán Bines kimerítve. Arra egy heti lap nagyon igénybe vett kerete nem elégséges. — Nem is taglaljuk, csak általánosságban jelezzük e sokféleséget. — Dehogy szegény, dehogy szegény. Ne légy oly képzelődő, galambom. Ilma kisaszszony sejti, hogy kedves bácsi- kájáról némi nemű bizalmasabb szülői párbeszéd fog keletkezni, csendesen felkel s a zongoraszobába megy. — Lásd, galambom, tegnap is 300 frtot fizettem ki számlájáért. — Természetesen, Tölgyváry Guszti is megélhetne úgy, mint más közönséges ember fia. — De galambom, Leonám... — Szegény Guszti, szegény fiam! — De, édesem, hiszeu épen most szándékozom neki újra 100 frtot küldeni. — Lásd öregem, fiatal, az az egész hibája. — Az az, fiatal... Csak az esze aztán megjöjjön. Az öreg úr nagyon jó ember; minek zavarná meg egy-két száz torintért a házi békét, minek rontaná el a napot kora reggel már? Ilma pedig ez alatt háromszor is eljátszotta odabenn azt a .kedves“ mazurt, melyen három bálban tánczolt a farsangon. S ezt minden reggeli után megteszi, s a farsang óta mindig csak ezt az egyet zongorázza, mig a toilette ideje el nem érkezik. Ha a mama tudná, hogy kire gondol, mig újjai a .kedves* mazur akkordjaiba mélyednek... * Szénásiéknál a szobalány ép most hordta ki a kávés csészéket. A letisztított asztalra női ruhakelmék vándorolnak, miután köztudomású lön ugyancsak a szobaleány híradása I által, hogy az úr már elment a hivatalba. — A jegyzőség a fentebb körülirt adótiszti hivatalon kivül még sok más hivatalt egyesít magában. A jegyző például kora reggel — pósta expeditor; később járásbiró, intézvén a leg- infámisabb bagatell ügyeket, persze díjtalanul; azután közjegyzői helyettes, leltározván egy 150 tételre, de 100 írtra nem terjedő hagyatékot, persze ezt is dijtalanul, mert azon ügyek után, melyek a jegyző hatáskörébe utaltatnak, rendesen már dij nem jár; leltározását végezve, átváltozik a mező rendőrségi bajokban szolgabiróvá s ha a sors helyszíni közigazgatást is követel, még ugyanaz nap megyei mérnök is lesz. Ezen kívül viszi a községi szám vitelt a biró, a gyámi ügyeket a közgyám és magángyámok helyett, a bírósági kézbesítéseket a levélbordó helyett; és intézi közbe és gyakran már az egerek által hitelesített régi okmányok óraszám kutatott adatai alapjáu a járásbiróság, adófelügyelőség, adóhivatal, illetékszabási hivatal, pénzügyigazgatóság s társ- hivataloktól közvetlen vagy közvetve érkező s 48 Órai felelősséggel járó rendeleteket s megkereséseket. — S a jegyzői teendők sokfélesége még itt sincs kimerítve. De a csak nagyjában elősoroltak is meggyőződhetnek minden elfogulatlan gondolkodót arról, hogy a mai rendszer mellett teendőinek egy jegyző sem képes „correct“ megfelelni, t. i. segéd nélkül. Legczélszerübb volna az adóügyet az adó-előirás- és behajtásra nézve külön választani a jegyzőségtől és — Mit szólsz ehhez a vadgalambszin szövethez Emma? kérdi a mama legidősebb leányát. — Nekem tetszik, anyám, csak az a kérdés, milyen szabás szerint akarod elkészíttetni. , — Milyen szerint? hát nem láttad a legújabb mintát a .Budapesti Bazárban*? — No azt a maskarát! — nevet közbe Tercsiké, a szellemes középső — szépen állhat, nagyon! — Maskara, nem maskara, — a divatot követni kell, fiam. — Hiszen divat szerint öltözött a legközelebbi bálra Szegesy Matild is, és ugyan szép volt, mondhatom. —- Kivált délczeg lovagja karján — jegyzi meg Emma. —. De csak meg is tudtok Ítélni mindenkit — szólna közbe feddőleg a mama, ha maga is el nem nevetné magát leányai szellemes észrevételein. — Hanem Irén — szól Tercsi az asztal mellett komolyan álló fiatal leánykára — add már szavazatodat te is a tavaszi köpenyeket illetőleg. — Jobb szeretném, ha visszaküldené anyánk az egészet! ... — No tessék, érdemes is ezzel kezdeni valamit; megint valami szomorú regényt olvasott már, azért áll a szája pityergésre. — Igen, szomorú regényt, az édes apa arczáról. Szegény ma a reggelinél megint nem nézett föl és nem szólt, csak az asztalkendőt babrálta ujjaival... — Hiszeu, fiam, ha apádra hallgatsz,
