Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-12-19 / 51. szám
ügyész 700 frt, 200 frt lakpénz. Közgyám, nyilvántartó 800 írt, 200 frt lakpénz. Igtató, kiadó 700—900 frt, 150 frt lakpénz. Közp. Írnok 400 frt fizetés 100< frt lakpénz. Szolga- birói írnok szintén. Levéltárnok 900—800 frt fizetés, 200 frt lakpénz. = Veszpi'ém, decz. 19. (Hazai szemle.) A német színházat Budapesten egyelőre tűz- rendőri szempontból a tanács nem engedi megnyittatni. — Győrött is rendeznek már theaestélyeket; az első jannár 2-án lesz. — Zalabéren közelebb halt meg a horvát bán anyja, özv. Pejachevics grófnő. — Kic^inger András magyar önkénytes Pettauban agyonlőtte magát. — qA tatai kaszinó most újból alakult. Eddig ötvenen Írták alá a belépési ivet. — oA korcsolyaegylet Tápáu ma 19-éu tartja évi közgyűlését. Ugyanott a kaszinói theaestélyek minden 2 hétben fognak megtartatni. — A zalaegerszegi takarékpénztár 100 frtot küldött a zágrábiaknak. — A cognac- gyártást a kassai mezőgazdasági intézetben megkezdték. — QÁbaúj-Szántón körjegyzői állomás üresült meg. — cAmerikába vándorolt ki újabban a felvidékről 31 egyén. — A megyei utak fentartására vonatkozó javaslatot a kormány legközelebb terjesztendi be. — Nyitrán a magyarságot terjesztő egylet alakult. — Krassó-Szörény megy ék végleg egyesítettek. — Lúgoson magyar színtársulat játszik s pedig folyton nagy közönség előtt. — oAváczi iskolaszéki gondnokot mindenféle gyanús ma- nipulácziók alapján, melyeket a „Vácfi Közlöny” 2 hó előtt leleplezett, bünvizsgálat alá fogták. Ugyanott a városi cassa ismét oly nyomorúságos, hogy a városi tisztviselők nem fizethetők ki. — Zenta és cAda közt a kocsipostát kirabolták s elvittek 6000 frt értékű levelet. — Körmenden a minap 2 ház égett le az újváros utczában. — Szécsényben a megválasztott Kovács tiszteletére bankettet rendezett a községtanács, amelyen úgy elmulattak, hogy az új Kovács végül elverte az egész tauácsot. — A Kisczelli vál kerületben Békássy Gyula függ pártit választották meg képviselőül. — A bittsei halálos bárbaj. Smi- alovszky József és Moravszky Jusztin két jó családból származó fiatal ember e hó 8-án Bittsén három lépésnyiről pisztoly-párbajt vívott, mely mindkettő halálával végződött. Smialovszky József (született 1861 ben) és Moravszky Jusztin (született 1859-ik mindkettő zsolnai lakos, Zsolnán még november hó második felében elhatározták, hogy f. hó 8-án Bittsén párbajt vívnak s az ehhez szükséges két db vontcsövű pisztolyt Bécsből elhozatták, f. hó 7-én Zsolnáról együtt utaztak ide és az .olvasó kör“ termében tartott tánczmulatság ban részt vettek, a körtánczokat folytonosan egyik a másik átellenében járta, látszólag jó hangulatban és baráti viszonyban voltak reggelig, midőn zenekiséret mellett karonfogva közös szobájukba mentek, s innen átöltözködve reggeli 7 és fél órakor karonfogva és társai- j kodva a ligetbe, hol a magukkal hozott pisz- ! tolyokkal három lépésnyi távolságra a haj- I meresztő tettet segéd és orvos nélkül véghez- j vitték. Smialovszky József azonnal összerogyott | s csak egy óra múlva vétetett orvosi ápolás j alá, Moravszky Jusztin pedig sok vért vesztve, j saját lábán érkezett egészen a várba. Mind- j kettő becsületsértésnek nyiivánítá a párbaj okát. Mindkét, valóban szép, erőteljes és jó családból való ifjút a szülők és rokonok fájszivemben hangot ad olyformán, mintha tojásos étel után az ember önkénytelen is, kellemetlen izüt sóhajtani kénytelen.) Hja asszonyom, úgy van az s 6 évvel ezelőtt bajosan gondoltuk volna, hogy ez így lesz. Ön talán nem is gondolt semmire, (mert hisz önnek egyátaláu nem volt szüksége a gondolkozásra soha!) Az ön csendes megnyugvása a sors szeszélyes végezetében, aztán engem is nyugalomra birt. Az élet rohamos változásait apathikus hideg vérrel kezdtem nézni s ön az oka, hogy aunyi jégbe hütött sör állott rendelkezésemre, amennyi ép szükséges volt arra, hogy egy láuglelkü emberből phlegmatikus spiesburger váljék. És az nagyon könnyen ment. Persze, hogy voltak idők (ön emlékszik még a boldog tengerparti sétákra?) mikor egyátalán nem lebete bennem a csigavérüség- bői csak egy grammnyit is fölfedezni, sőt ellenkezőleg: ön szives volt engem vad lángolásomért túlságos kegyébe venni s biztosított, hogy csak ilyen maradjak az élet végéig s megélek — holtam után is. Óh asszonyom, persze, hogy ez úgy volt! Ámde spleen lepett meg azóta, s ez onnan vau, hogy ön férjhez.... Isten bocsá, már ismét a bőrkereskedésbe száguld fantáziám! De hát ki is ez a szerencsétlen ember?! Lássa, én Lippe úrnak már csak azért is elhinném a róla adott testimonium naturae t, mivel hogy ő az ön s az én kedves Heine Henrickünknek (Isten nyugosztalja!) édes unoka öcscse! Lippe úr szives volt engem főivilágosítani arról, hogy az ön szeretetrevaló férje egy igen szereucsés halandó, ki bőrrel kereskedik a más bőrére, mig a maga bőrére nem kerül a sor! Ami az arczbőrét illeti, aziránt aggályaim vannak, hogy nem az övé. : dalma és átalános részvéte kisérte a hideg sírba, mert mindkettő hat napi súlyos szc-n- ! védés után meghalt. A VIDÉK. Tés, 1880. decz. 17. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez ) Folyó deczember hó 12-én egy szép, lélekemelő ünnepély foly le a tési evang. gyülekezetben. Ugyanis e napon igtattatott be gyülekezeti felügyelői hivatalába tek. Steiner József szapári földbirtokos ur. A nevezett várva várt vendég 10 órakor érkezett meg a tési papiakba, melynek udvarát a nép apraja, nagyja, teljesen megtöltő. Szép volt látni, mi- j dőn az iskolás gyermekek ünnepi öltözékben, sorfalat képezve, a gyülekezeti elöljáróság a lelkészszel élén, ünnepélyesen fogadá a sze- I retett vendéget, — A templomi istenitisztelet ezután csakhamar kezdetét vette, mely közben I Sipos János tanító úr jólbegyakorolt, hatalmas dalárdájával gyöuyörködteté sziveinket, i mintegy tanúságául annak, mit vihet ki a I vasszorgalom s szilárd akarat egy szerény körben is. — Az istenitisztelet végeztével a jegyzőkönyv felolvasása s a felügyelői eskü letétele után a beigtatott új felügyelő emelkedett szellemű, meleg szavakban köszönte meg a gyülekezetnek benne helyezett bizalmát s egyúttal bátorító, buzdító azt nemes törekvéseiben, munkáiban. Az ünnepély végét a nemeslelkü felügyelő úr azzal koszoruzá meg, hogy az iskolás gyermekek számára nagymennyiségű papirt, tollat s egyéb iskolai szereket ajándékozott. Mindezért a szegény- sorsú gyermekek s a gyülekezet nevében fogadja a nemesszivü emberbarát a legforróbb köszönetét s azon szerencse kivánatunkat: tartsa meg őt a jó Isten kisded gyülekezete örömére igen sokáig a legjobb egészségben! Fogadja tek. szerkesztő úr, stb. Tési. Lajos Komárom, 1880 decz. 17. (A „Veszprém“ szerkesztőjéhez.) Yeszprémmegye nevezetességei közé volna méltán számítható a puszta-giczi faiskola, mely Puszta-Giczen (zirczi járás), báró Bésán János úr birtoka. Bertalanffy István gazdasági intéző úr 150 hold homokbuczkás földet már több év óta fáskertté, jobban édenkertté alakított át. — Millió számra kaphatók e kertből gyümölcsfacsemeték és díszfák s a nagyérdemű közönség érdekében jó volna ismertetni az árjegyzéket. Ki ilyet bírni óhajt, forduljon pár sorban alulírotthoz s én készséggel küldendőm meg mindenki részére a kívánt jegyzéket. Yan szerencsém továbbá értesíteni, miszerint a lajos-komáromi kisdedóvó-egylet alapszabályai a nm. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal már elláttattak. Fogadja tek. szerkesztő ur, stb. Varga József, jegyző. Mert, hogy egyetlen ember bőrére aunyi férjen, mint amennyit egy ajánlott levél utján reátukmálni szerencsés voltam, az lehetetlen! Fogadni mernék, hogy ez az ember fogalommal sem bír az ön csókjai isteni mivoltáról! Mr. Lippe azt modj,a, hogy szakálla alatt circa 5‘/2—6 kilogr. háj at tart, ami úgy téli bélésnek igen alkalmas lehet, de hogy oly csókok vesszenek el rajt érezetlenül, mint az önéi asszonyom, az engem dühösít. S ön ezt elhiszi nekem. Hiszen ön oly jó volt egykor, hogy ami bolondot csak mondhatók, azt mind elhitte; ha nem is olvasta később nyomtatásban, mint például most. Ön akkor, tegyük föl, elhitte, hogy ama boldog idő (a sörös korszak) nálam örökké tartó élvezet lehet, hogy én rajongni fogok önért s kimenni Tibetbe, hogy elhozzam önnek a Bráhma-isten szakállát, amelynek szállaiból aztán megkötendi számunkra a holtomiglan — holtodiglan frigy kötelét. Nagy/ tévedés! S ön .nem tehet arról, hogy ebbéu is csalódtunk. Ön (ez tény!) elkísért a hajóig. Sirt keserves záporkönnyeket s mondhatom, most is megindít az a naivság, amelylyel mr. Leapse a genialis hajószakács osztozék bánatomban s fuldokolva szólt; »Édes hadnagy úr, nem vinnők el magunkkal a kedves — mamát is?!“ falóban megindító jelenet volt ez. En. a hajóról még soká néztem el-ki a partra s láttam, mint lobogtatja felém keszkenőjét; szinte sírva fakadtam. Aztán láttam még akkor is, mikor a tengerről hirtelen kerekedő szét kifordította esernyőjét s beduinját vállaira veté, akár a lidérc/, szárnyait. Önuek különben igen jól állott ez a beduin. Dehogy egy ilyen fekete bársony-mantiliet, hogy lehetett vö;őssel bélelni?! Hiszen ön sem oláh A b.-fűredi szeretetház. (Ismertetés.) (Kiegészítő köziemén}-.) (Házi rend.) A részletes házi rendből itt csak kivonatot közlünk a könnyebb átte- kinthetés végett. Fölkelés: nyáron 5, télen 6 órakor, sürgős munka alkalmával nyáron korább. Közös áhitat: reggel 7, este télen 8, nyáron 9 órakor, mely a házi atya (igazgató) vezetése alatt egy choral éneklése és egy imádság elmondásából áll. Vasár- és ünnepnapokon minden növendék saját felekezete templomába megy, a felekezetbeli nevelő által kisérve. Lefekvés: télen-nyáron 9'/4 órakor Az étkezés történik: reggeli 7, ebéd 12, uzsonna csak nyáron 5, vacsora télen 6, nyáron 8órakor. Iskolai tanítás: télen délelőtt 9-től 12 ig. délután 2 tői 4 ig, tehát naponkint 5 óra: nyári időszakban (tavasz, nyár, ősz) 3—4 hónapig csupán munkával foglalkoznak a növendékek, 1—2 hónapban pedig csak délelőtt mennek iskolába 8-tól 12-ig: tehát naponkint 4 óráig E szerint egész éven át naponkint átlag 3 óra esik az iskolai oktatásra; de iskolán kívül is naponkint 1—2 óráig tanulnak s igy tanulásra naponkint átlag 4—5 óra esik. Munka: a) házi munkára naponkint 1—2 óra esik; b) külső (kerti, mezei, szőlő) munkával nyáron 1—2 hónapon át csak délután 3—4 óráig; 3—4 hónapon át egész nap átlag 5—6 óráig foglalkoznak a növendékek; azonkívül kora tavaszszal és késő őszszel 1—2 hónapon át naponkint 1—2 óráig: tehát egész évben naponkint átlag 3—4 óra esik külső munkára. Játékra és szabadidőre naponkint 1—2 óra jut. * (Egészségi Állapot.) A növendékek egészségi állapota az iutézet fennállása óta mindig kedvező volt. Semmiféle ragályos vagy járványos betegség nem fordult elő, pedig vidékünkön azóta egy párszor uralkodott a himlő-járvány, sőt az intézet egy kocsisa is épen a himlő áldozata lett. Bizonyára a rendes és egyszerű életmód, a lakások és a test folytonos kifogástalan tisztántartása s utóbbinak a munka által való edzése teszik, hogy a különben igen egészséges levegőjű vidék lakói közt nyári időszakban uralkodni szokott váltóláztól növendékeink rendesen meg voltak kiméivé. 10 év óta mindössze 5 haláleset fordult elő, mely igen kis szám, ha tekintetbe vesszük, hogy növendékeink jelentékeny része oly elhagyatott testi állapotban jött az intézetbe, hogy mindenekelőtt orvosi ápolásra volt szükségük, az elhalt 5 növendék közül is 4, előbbi rendetlen életmód, rósz táplálás, elhanyagolt ápolás következtében kapott s magával hozott betegségekben (mint vérszegénység, görvély és mirigydaganatok) halt el. Az elhaltak nevei s az elhalálozás ideje a kilépett növendékekről szóló kimutatás végén (fii. melléklet) van közölve. A betegek számára egy szoba van 5 ágygyal és a szükséges orvosi eszközökkel berendezve. * (Kirándulások s az ezekkel összeköttetésben levő nevezetesebb események.) Az intézet nevelő személyzete a nöpap, sem Ördög Róbert. Különben semmi szavam az ilyen külsőséghez De mr. Lippe igen hires nőszabó, (akár tetszik Heine szellemének ez a korcsosodás, akár nem!) s van köze az ön Ízléséhez. ízlésről különben kár is szólanom önnel! Nagyon jól tudja, hogy egy időben mennyit keile disputáiuom önnel, miszerint az uborkasalátához nem illő a mustár. Ez az Ízlése — fájdalom ! — megmaradt. Most van önnek egy óriási uborkája (tegyük föl kedves férjétin contumaciam)s vau 150,000 dollar-ja; ez a — mustár. Irta volt asszouyom, úgy 3 éve lehet, hogy jöjjek ismét át a nagy vizen s Ön fog engem végleg boldogítani. Azt a levelet — fájdalom — elkésve kaptam s még nagyobb fájdalom, hogy restante-díjakért 1 o. é. .írtnál többet kelle érte kifizetnem. Persze Önnek ez igen kis csekélység, de ha most Ön nem volna bőrkereskedoné en gros s én nem mihaszna genie en detail, akkor másként ará- nyíthatnók ezt a problémát. Mindegy. S ön meguyughatik abban, hogy meghoztam érte ez áldozatot s leveléből megtudhatám, hogy a — tempi pissati útjára tértünk. Akkor, az igaz, eszemben volt egy-két kedves jelenet a régmúltból. A boldog délutánok! Ön a kis silonnak pamlagán aludta csöndes délutáui álmát s én íóuu a veraudán jégbe hűtött sörökkel paralyzáltan lángolásaimat. Azután csendes irogatás s iszogatás közt telt a délután. Mikor az esti szellők elkezdtek a párká iyzat virágai közt susogni s az ablakíüggöuy odalebbent a pamlaghoz: hogy Ön aztán a verandára jött s átölelve csekélységemet, képes volt engem úgy boldogívendékekkel évenkint egy-két kirándulást szokott tenni, részint ismeretszerzés, részint mulatta- tás czéljából. Ezen kirándulások alkalmából a vidék lakói, de főleg egyes jószivü emberbarátoktól oly nagy szívességben és vendégszeretetben részesültek a növendékek, hogy a legtöbb kirándulást költség nélkül tehették meg. Nevezetesebb kirándulások: 1874- ben Nemes-Pécselre tettek kirándulást a növendékek, hol t. Csepeli László úr látta el őket a legszívesebb vendégszeretettel. 1875- ben főtiszt. Kopeczky Vidor plébános ur meghívására Somogymegve Endréd községébe tettek kirándulást a növendékek, elmenve Siófok és visszajőve Tihany felé. E hosszú utat üres kézzel és zsebbel tették meg. Écsy László fürdő- és b.-gőzhajózási vezérigazgató ur szívességéből a hajón ingyen utaztak. Endréden a nevezett derék plébános ur határtalan szeretettel és bőkezűséggel halmozta el a kis karaván csapatot egész ott tartózkodásuk alatt. Visszajövet Tihanyban a kolostor fogadá be a vándor sereget s Simony Zsigmond apát ur ő nagysága ismert sziv- jóságát s vendégszeretetét a legnagyobb mértékben érezteté az árvákkal. Következő évben, szintén főtiszt. Kopeczky Vidor plébános ur meghívása folytáu, hasonló kirándulást tettek a növendékek. 1876. és 1877-ben Siófokra rándultak át. Előbb a város több polgára, utóbb Karl- berger Gyula vendéglős ur részesítették őket szives vendégszeretetükben. 1877- ben a veszprémi ipar-kiállítás megtekintése végett Veszprémbe tettek kirándulást a növendékek. Itt a kiállítás és több nevezetesség megtekintése után a város hatósága gondoskodott ellátásukról. 1878- ban egy nagyobb kirándulást tettek Kis-Dörgicsére, hol két napig voltak tek. Hertelendy István ur szívesen látott vendégei. * (Az intézet látogatói.) Az intézetet fennállása óta igen sokan szerencséltették látogatásukkal. A látogatók könyvében neveiket beirottak száma megközelíti a két ezeret, kik közül sokan országunk kitűnőségei; ugyanannyira tehető azok száma, kik neveiket nem írták be. Hálával említjük meg, hogy sokan az intézet látogatása alkalmával jótékonyságukat éreztették, vagy az intézettel, vagy a növendékekkel. Többen tanulmányozás végett keresték fel az intézetet, legtöbb esetben hivatalos küldetésből. Nevezetesen: 1873-ban Thury Károly ref. lelkész a n. m. pénzügyminisztériumtól küldve, 1874 ben Balogh Gábor a zólyom- lipcsei »Gizella árvaház“ igazgatója intézetétől küldve: 1875-ben Szabó Endre Frőbel- intézeti igazgató, Kolozsvárról; 1876-ban Földes József kézdi-vásárhelyi felső népiskolai tanító, a n. m. vall. és közokt. minisztériumtól küldve; 1877-ben Zelenka János a pálóczi szeretetház igazgatója gróf Hadyknétől küldve; 1878-ban Wagner Mihály a zólyom-lipcsei »Gizella árvaház* igazgatója, intézetétől küldve; Roszkoszni Elek a nagy-szebeni »Teréz árvaház“ igazgatója, intézetétől küldve. * (Az intézet jövedelemforrása és anyagi állapota.) Az intézet jövedelem forrását nyerte es szerezte; 1-ször a közönség jótékonyságából és önkéntes adományaiból; tani, ahogy kövér bőrkereskedőket egyáltalán nem szokás boldogítani. Ön akkor kért, hogy azt a magyar nyelven irt dolgokat, melyeket szanszkrit jegyzetekként órabosszáig bámult, fordítsam le angol nyelvre. És mikor így fordítottam igen bölcs dolgokká leirt, sok »Üstökös“-beli eszmeficzamodásaimat, akkor Ön megölelt ismét s oly szépeket mondott, amilyeneket bizonyosan nem sokás most elhízott bőrkereskedőknek mondani. Igen asszonyom, én erre emlékezém, s nagyon fájt, hogy semmi vágyat nem éreztem e boldogság elérhetésére. S ezt rosszúl tevém. Most nem kellene Önnek se, nekem se, meg a nagyon tiszteletreméltó Lippe úrnak sem úgy vélekednünk, hogy a mi boldogságunk nem e földről való. 8 most szakadjon vége a további álma- dozásnak! Hagyjuk egymást békében s ne háborítsuk a múltakat. Amit Ön egykor szivéből irántam érezni jó volt (remélem, hogy így volt!) azt melegítse föl kedves gömböcz- kéjének boldog estebédre. Váljék egészségére! 8 én is boldog vagyok. Naponta kijárok a viz partjára. Nézem a hajók futását s ilyenkor mindig visszaem- lékszem azokra a boldog időkre, mikor így a hajók után láttam lobogtatni kezkenőjét s a távolbau kifordított esernyő visszavisz a boldog álmák országába. Mert én még mindig tndok érezni. .........8 ha a spleen vett is erőt rajtam, még mindig lángolok, bár olykor, ha hiányát érzem a behütött söröknek, ismét — Aranjuezbe vágyom. Ar gonautikus%
