Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1880-12-12 / 50. szám

VI. évfolyam. 1880. 50-ik szám. Veszprém, Deczember 12. £s= éa „Hív. Értesítő“ |j aejjel.a mladea minap. S' Előfizetési díj: I £ gésx évre 6 frt — kr. ji Pél évre 3 frt — kr. i Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára IS ltr. w * ..v>> KÖZGAZDASÁGI, HELYI * «r<3= a> ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó* hivatal: Horgosutcza 105. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUS2 ARMIN Veitpriatn. HIRDETÉSEK: egy hasábos petitser 6 kr. NVTLTTEB petitsoronkint 15 kr., s külön minden beig-tatásért 30 kr. bélyeg. 'S S» A zágrábiak javára. Szerkesztőségünknél újabban adakozott: ns. B&th Iván, püspöki kormányzó úr 5 irtot; az előző lapunkban kimutatott főösszeg 15 frt. Összesen 20 frt Alapítsunk tornacsarnokot! Veszprém, decz. 11-én. ’y vállalat létesítése iránti moz­g. lot 1 van szó, mely hivatva van Veszprém város társadalmi életének élet­erős lendületet adni. CzikkUnk czíme egészben nem jelzi kimerítőleg a czélt. A vállalat többoldalú, több igényt elégítend ki s több irányban fog jótékonyan liatni. Arról van szó, hogy a helyi lö­völde pályája előtt olyforma nyári rotuude-esarnok építtetnék fából, mely­nek belső köroldalain tornaszerek állít­tatnának föl, közepe pedig vívótérnek, athletikai viadalokra, tűzoltói gyakor­latokra alkalmas helyiségül szolgálna; emellett oly szinpadszerű melléképít­ménynyel bírna, hogy ezzel együtt a csarnok kiadható lenne nyári színkörül, lovarda-társulatoknak; egyszóval al­kalmas helyiséget nyújtana tánezvi- galmak, hangversenyek s nagyobb ünnepélyek rendezésére, — az említett szinpadszerű melléképület pedig ren­des körülmények közt lőkelyiségül s buffet-ül szolgálna. A vállalatnak ez a rövid ismer­tetése ; a részletek iránt még csak ezután folynak a tárgyalások, úgy a kivitel módozatai iránt is. Tény, hogy e vállalat számos ér­zékeny hiányt fog pótolni. Egyrészt a lövésztársaság létérdekét képezi, másrészt biztos alapra fekteti Vesz­prémben a tornaügyet. Emellett a szin- ügyre nézve is áldólag fog hatni, mert minden nyáron lesz itt színtársulat, olykor lovarda, s a fő, hogy lesz a város közepén oly alkalmas helyiség, hol éven át egyszer-kétszer egy-egy ünnepélyt rendezhetünk. Ha e számos előnyt tekintetbe vesszük, melyek e vállalat létesítése által városunk úgy társadalmi-, mint beléletére okvetlenül háramolni fognak, lehetetlen, hogy mindent, mi erőnkből telik, meg ne tegyünk annak meg­valósítására. Maga a vállalat olyan, hogy 4—5 év alatt tőkéjét is vissza- fizetendi s mert jövedelmező minden esetben : nem igényli sem a város, sem a közönség anyagi támogatását többé, ha már egyszer létesült. Kell, hogy polgáraink, város­atyáink ama része, mely hivatva van ily nagy horderejű dolgok élére állani, ez ügyben is érvényesítse befolyását s sokszor tanúsított ügybuzgalmát. Közelebb értekezlet fog tartatni ez ügyben s erre az ügy iránt érdek­lődők meg fognak hivatni. Addig is, városunk jól felfogott érdekében tesz­nek, ha e vállalat létesítése miként­jéről gondolkoznak, mert részünkről úgy hisszük, hogy lehetőleg a város, — vagy annak egy testületé, — eset­leg részvénytársaság által lenne ezt czélszerübb emeltetni, mint egyes ma­gánvállalkozó által, ki bizonyára jó üzletet csinálna, de a város fenérintett érdekeit mégsem tartaná önzetlenül szemei előtt. Mig tehát ez irányban megállapo­dás történnék, felhívjuk e mozgalomra polgárságunk érdekeltségét. Hisszük, hogy velünk együtt min­den derék polgártársunk azon lesz, hogy ebbeli érdekeink biztosíttatván, városunk ez emeltyűje mielőbb léte* síttetni fog. Mert nemcsak a jelennek, de a jövő követelményeinek is hódolunk ezáltal! = Veszprém, decz. 12. (Hazai szemle.) ‘Budapesten a német s\inhá\at mégis meg­szavazták a Kiaielhuberek tegnapelőtt. Az ifjúság ezek főkorifeusainak s néhány zsor- nálnak az ablakát beverte. — Kakasviadal volt legközelebb két orsz. képviselő E. és R. között; utóbbi a vállán lett megkarmolva. — Zalaegerszegen az állami posta decz. 1-én lépett életbe. — Tostarablás. A csáktornya- larasdi kocsipostát decz. 2-án éjjel rablók tá­madták meg s a kocsist agyonütvén, a postát kirabolták. — Glavina új főispánt nagy ün­nepélyességgel iktatták be hivatalába Zala- Egerszegen. — Háromke\ü gyermek született a minap N.-Rábén. — „Bars“ czímű lap keletkezett Léván. Szerkeszti Holló Sándor. Ajánljuk 1 — A pápai ismeretterjesztő egylet most újból alasul meg. — Két börtönőri ál­lomás üresedett meg Váczon az orsz. fegyin­tézetnél. Fizetés 400 frt. — Egy Milasevics nevű orvosnövendék Budapesten szerelemből megmérgezte magát.— Váczon. a „ Váczi Köz­löny* kezdeményezése folytán városi clubb van alakulóban, a „fővárosi egylet* mintájára. Elkél biz az ott nagyon; lesz mit seperniök! — Az uj fogyasztási aáók ellen országszerte megindult a mozgalom. Nincs város hol ez ellen nem agitálua a közönség. — A győri áalkör decz. 29-éa estélyt rendez a „Lloyd *- épületben. — Nagykanizsán legközelebb meg­kezdik a kaszárnya építését. — CA pápai nő­egylet jövő jau. 5-én tbeaestélyt rendez. — Kassán a műkedvelői előadások már annyira labrakaptak, hogy már az iparosok valóságos színészen lettek. <2/1 kivánáorlás cAmerikába a felvidékről még egyre tart. — Szentmár- tonban (Vasm.) mindenféle gyümölcsfa újból kihajtott. A szombathelyi fiatalság az ál­landó színkör javára tegnap decz. 11-én tom­bola estélyt s tánczvigalmat rendezett. — Szeg- szár dón újévtől kezdve „ Szegszárd és vidéke* czímű lap jelen meg. Szerkeszti Geiger Gyula* — A sopronmegyei gazd. egyesület deczemb. 13-áu közgyűlést tart. — Bosniából a 76-ik sorezred pár nap előtt tért haza. — Török- Koppányban (somogy) a postamestert sik­kasztás miatt felfüggesztették hivatalától. — Kadarkúton a tüzesetek most igen gyakoriak. A tűzoltóság nagyban szervezkedik már ott. — Somogymegye több községében a himlő pusztít. Az új fogyasztási adók ellen. Veszprém, decz. 12. A pénzügyminiszter által tervbe vett új fogyasztási adók ellen, melyek a kávé, ezukor és sör megadóztatását czélozzák, mint országszerte mindenütt, úgy Veazprémmegyében is élénk moz­galom indult meg. Alább közlünk két rendbeli fel- terjesztést a képviselőbázboz. Mind­kettő két veszprémi testület által ter­jesztetik föl. Az adójavaslat karácsony után fog tárgyal tatni, addig e kérvények az országgyűlés által bizonyára letár­gyaltalak. Kívánjuk, hogy sikerük legyen. A kérvények szövege a következő: SMélyen tisztelt képviselőházi A nagyméltóságu m. k. pénzügyminisz­ter gróf Szapáry Gyula ur legújabban, a mikor kávé és sörre fogyasztási adó kivetését ezélzó törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni, mely törvényjavaslat által alulirt testület ér­zékenyen károsítva érzi tagjainak érdekeit. A kérdésben forgó javaslat nyitott közsé­gekben a fogyasztási adót bérbe adni és az egyes adókötelezettektől kiegyezés folytán be­szedni tervezi. Ezen intézkedés az, a mely által a mi érdekeink leginkább fognának szen­vedni. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Et nunc, et semper.... Veszprém, 1880. decz. 10-éu. Ön, asszonyom, mindig kiváncsi volt az én életem folyására, sokkal kíváncsibb néhai boldogult professoromnál, ki térdig érő nad- rágos urti koromban is eleve tisztában volt már azzal, hogy mártyromságra jutok. Horrendum dictu, mártyromság! Attól legalább is olyan messze vagyok még, mint a forradalom lángja az én csendes spiesburgeri voltomtól, mely belefészkelődve a íiliszterek báziboldogságos zsöllyeszékébe, láblógázva spe­kulálja ki ujjain a politika mélységes jövőjét. Higyje meg, igen tanulságos foglalkozás. Amellett az ember nem erőlteti meg magát s az emésztési szervekre Í3 jótékonyan hat. Ha minden ember ez elv szerint intézné po­litikáját, meglátná, hogy hamarabb jönne létre a világbéke, mint a tapolezai vasút. Veszem észre, hogy úrnőm fi done mo­solyog szemembe Úgy találja, hogy afféle lángkebelnek, minő az enyém volt baj danán, midőn piczi lábai zsámolyán ülve, égő vágy emésztett, melyet 25 sőt 26 üveg sör sem vala képes lebűtem, bogy ilyen láugkebel ennyire elpocsétásodjon a világ prózaiasságában. — Igaza vau! Nekem még most is forróvérű, gondtalau, egetostromló ifjúnak kellene lenni, ki az ön mosolyáért kész olyan boldognak lenni, hogy ebbeli minőségében átlumpol egy­másután 50 éjét, adós marad 50 helyen és átörjöng 50 jambusi szerelmi versen. Hanem a verscsináiás sem megy már úgy mint hajdanán, midőn t. úrnőm piros papucsairól Írtam egy báromhasábos ódát, mely az igaz, hogy nem ért 5 garast (még Friebeisz sem akarta honorálni!) de azért olyan szivreható volt, mérete oly finom, lábai oly finomak, mint az Ön finom kis lábai. Ma már az irodalom is más jelleget öltött. Mióta Bret Harte bizományi irodát nyitott Düsseldorfban, Balás Sándor omnibus vállalatot tervezett a budapesti lánczhidon, Áldor Imre kalendáriumot csinál és Mikszáth Kálmán Szegeden szakácskönyvet szerkeszt, azóta tisztelettel alólirott a váczi határban krumpli földet bérel, kukoriczával spekulál s az úri tököknek nagymérvű ültegetése közben szenteli még boldogabb perczeit a költészet istennőjének, kinek immár szintén kapa van kezében s méla gyomlálgatás közt csókolja még olykor ihletett homlokom. Ne ijjedjen meg, asszonyom. Ne kép­zelje, hogy a valódi bivatottság, a valódi te­hetség, oly rohamosan bir elsülyedni a krumpli realizmusa kozmájában. A világért sem. Hanem ez epocháiis átváltozás, ez a költői megvedlés szükséges volt. A fenmagasztalt jégbehűtótt sö­rök s átlumpolt éjszakák már-már szakadatlan lánczolatát képezék életem sorának s még idejekorán kiálltott fel Krausz Ármin Vesz­prémben: „Mit ér a talentum, hogy ha lump!“ Ez a megdöbbentő orákulum észretérített; ta- ientumos lantomat gondosan elrejtém a fele­ségem rokolyatartójába s adám magamat krum- ph-spekuláczióra. Lapunk mai számához egy Az idén ebbeli vállalkozásomat nem a legfényesb siker koronázta. Egyrészt magam i voltam az oka; de a múzsák sem kedvezének a kiárendált talajnak. Áprilisban ugyanis lő­nek elültetve a krumplik; a kiíiikrumpli, rózsa­krumpli, kékrumpli stb; májusbau folyton szakadt az eső, úgyhogy elültetett szépremó- nyem bőrig s azon is at ázott; júniusban ka­páltaim kellett volna, de akkor Balaton-Fü- reden apró halak fogdosásával voltam elfog­lalva s így a kapálás abba maradt. No most aztán elképzelheti azt a meglepetést, mikor a krumpliszüret volt. Annyit sem jövedelme­zett, mintha egy két kötetes regényt adtam volna ki eolportage utján. Így megéri asszo­nyom, hogy ma-holnap ismét ott fog látni hazánk koszorúsai közt, mert ép azon az úton vagyok már, hogy Miliassin szerkesztő bará­tom kiadta arczképemet a „Hölgyek Lapja* munkatársai czímű rengeteg nagy műlapon, melyet 5 írtért ön is megrendelhet nála szer- vitatór 8, I. em. (Még tán le is enged vala­mit, mert a mi poézisünk most általán le­szállított áron él.) íme több körvonalaiban legújabb élet- biogratiáin. Nem valami nagyon biztató ugyan s nem vezet még a miniszteri bársonyszék­hez, de — az martyromságra sem. Elgondolkozom ugyan sokszor a márti- romságról s a véle ráadásképen járó dicső­ségről — de meg kell vallanom, hogy igen drága erénynek találom. Az ember odaadja az egész sikerült életét egy eszmeért, mely hivatva van az emberiséget boldogítani. Aztán boldog az emberiség és a boldogító fuccs. Egy időben egy egykötetes munkámat kiadta egy nagy­félív „Hív. Ért.“ vau csatolva. váradi könyvkiadó s midőn a rendkívül cse­kélynek felajánlott tiszteletdíjra vonatkozólag interpellálnám: „Hogy hát van-e lelke?*, igy válaszolt zwiebackkeménysógü szívvel s pedig versben: .... Lélek, furcsa, lélek! Hát én miből élek ? ! 8 beláttam, hogy tökéletes igaza van. Így aztán nem csoda, ba cynikussá válik az ember s a dicsőséget ott keresi, ahol legol­csóbban adják. Aki dicsőséget akar, menjen Montenegróba; ki költői dicsőséget akar, Ír­jon a „Budapestébe, ki érdemrendet akar, menjen Fosnerbez inasnak, ki népszerűségre vágyik,állj on be asztalosnak s csinálj on stricke-ot Igen rövid recept; de azért igaz és biztos, ba furcsán hangzik is. Én pedig maradok a régi. Et nunc, et semper.... Szedem magamba szépen az élet philo- sopbiáját, mig — meg nem csömörlök tőle, és elmegyek abba a setét, pókhálós világba, bol ősanyáim szótalan, behúnyt szemmel kötik a strimflit már évezredek óta s befoglak né­kem is, a fecsegős, nyomdafeslékes számat. Addig is preuumeráljon és — éljen boldogul! Argonautikus, i

Next

/
Thumbnails
Contents