Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-10-24 / 43. szám
VI. évfolyam. 1880. 43-ik szám. Veszprém, Október 24. és „Hív. Értesít'd“ ■eg]ties Blsdea ratdraa,. Előfizetési dij: gési évre 6 írt — kr. Pél évre 3 írt - kr. Negyedévre 1 írt 50 kr. I Egyes példány ára 15 Ur. s\ « KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS ro =a* VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ==e* Szerkesztőség és kiadó- ^ hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN küayTkeresiedése Vejiprémtei. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTER petitsoronkint 15 kr., s külön minden beiktatásért 30 kr, bélyeg. A népszámlálás. Napjainkban mindinkább siirge- tőbben-sürgetöbben lép előtérbe a sta- tistika. A számok kezdik jogukat gyakorolni, gyakorolni kérlelhetlenül, irgalom nélkül. Kimutatás kell ma mindenütt, mindenben, ha azt akarjuk megtudni, hogy egyik-másik dologgal hányadán vagyunk. A lelkiismeretes számokban mutatkozó eredmény az igazi eredmény ma, a többi semmi, figyelemre alig méltu. A fejlődés és műveltség terén jóval meghaladott bennünket magyarokat a külföld és így a statistika terén is túl vagyunk általa szárnyalva, de dicséretes nálunk is a törekvés, hogy nyomukban vagyunk és törtetünk utánuk. Hogy ebben is, mint mindenben, ugrottunk és kevesbbé vettük figyelembe a természetes egymásutánt, más szóval, hogy a statistikára nem készítettük el eléggé a nemzetet, ez már nekünk magyaroknak velünk született gyengénk és így nincs mit csodálkoznunk, ha népünk az idegenkedés bizonyos nemével viseltetik minden számkimutatás iránt, legyen az családja tagjai-, házi vagy igavonó barmai-, vagy terményeiről. A népszámlálásnál ezen idegenkedésnek nincs semmi alapja. Nagyonis érdekünkbnn van ép nekünk magyaroknak megtudni, hányán vagyunk. Egy félreÍ8merhetetlenűl küzdelmes jövő vár Europa nemzeteire, amely küzdelemben a pangermanismus, a pan- slavismus és a panromanismus fog az elsőbbségért egymással viaskodni. E küzdelem hullámai érinteni fogják hazánkat is, mely mind a háromnak bírja kebelében zajongó elemeit, amelyek többé kevesbbé érvényesíteni is fogják hol itt, hol amott nemzetiségi és faji törekvéseiket. Hogy e világtusában megállhatjuk-e helyünket, vagy lesepertetünk a küzdő-térről, az a népek sorsát intéző gondviselés titka. Hogy e küzdelem készületlenül ne találjon bennünket, szükséges, bogy számot vessünk magunkkal és számba vegyük menüéi többször, hogy tulajdonkép bányán is vagyunk. Ezt eszközli a jövő 1881-ik év január í-je és 10-dike közt lefolyó népszámlálás. Népünk közt nagyon el van terjedve azon téves felfogás, hogy minden statistikai kimutatás csak azért kívántatik be, hogy az adó emeltessék. E felfogást meg kell semmisíteni. A statistika ma ép oly tudomány, mint bármely más ága az emberi tudásnak. Valamint ezen tudományágak fejlődnek és gyarapodnak, akár emelkedik az adó, akár nem; ép úgy halad és fog baladni a statistikai tudomány is akár gazdagabbak, akár szegényebbek leszünk, mert a statistikáuak örökmindig az volt és az is lesz a feladata, hogy megmutassa, hányán vagyunk, akár puliszkával élünk, akár fáczánczombbal; hogy megmutassa, mennyink van, akár egy maroknyi volt a termelésünk, akár annyi, hogy számát sem győzzük. Ily szempontból kell a jövő évi népszámlálást is felfogni és ezért szólítjuk mi fel megyénk községeinek elöljáróit, magyarázzák meg a népnek, hogy ne viseltessék ellenszenvvel e számlálás iránt, hanem inkább legyen annak hasznos, sőt szükséges voltáról meggyőződve. Azok, akik a számlálást eszközük, járjanak el kötelességük teljesítésében lelkiismeretes buzgóság- és pontossággal, azok pedig, akik a bevallást teszik, ellenszenv- vagy félelemből ne titkoljanak el semmi oly adatot, amely hivatva lesz nemzetünket úgy magunk, mint a külföld előtt bármi tekintetben emelni, hanem inkább magyarhoz illő nyiltszivtíséggel valljanak be mindent úgy, amint van. Ha tévesek lesznek az összeírás adatai, minmagunk- nak ártottunk, mert megnehezítettük saját helyzetünknek helyes megismerését és ez által lehetetlenné tettük annak javítását, ez pedig bűn lenne minmagunk, saját nemzetünk iránt. Heti szemle. — okt. 23-án. Keleten a helyzet megváltozott. A békébe vetett remény gyöngül. Montenegró és a porta nem tudnak megállapodni Dulcigno átadásának föltételeiben. Montenegró biztosítékot követel arra nézve, hogy őt a város birtokában az átadás után ue háborgathassák az albánok. Gladstone meg erővel meg akarja törni Törökországot, az olasz kormány támogatni fogja őt. Az albánok nem hajlandók küzdelem nélkül átengedni Dulcignót, hanem ki fogják mondani Albánia függetlenségét. Skutariban nagy ünnepélyességgel olvasták fel a törők csapatok és nagy sereg albán előtt a szultán formánját, amelylyel tábornokká és főhadsegédévé nevezi ki az albánok vezérét. Az összegyűlt albánok nagy tetszéssel fogadták vezérük kitüntetését. A nagykövetek egyhangúlag elhatározták, hogy a portának, Dulcigno átadását illetőleg, határidőt nem adnak. A demonstráló hajók parancsnokai a nyílt tengeren lövő gyakorlatokat tartatnak. Az örmény görög kérdésre vonatkozólag franczia részről ezt tanácsolták Görögországnak, hogy folyamodjék az önsegély eszközeihez, de azért nem tekintenék czélszerünek, ha a görög kormány hadat üzenne Törökországnak, mert a háború szerencsétlen kimenetele a görögökre alig volna kétséges. Más részről azt olvassuk, hogy a nagyhatalmak a görög kormánynyal tudatták, miként Európa a jelen viszonyok közt nem hajlandó a görög kérdéssel foglalkozni, és tanácsolták Görögországnak, hogy fogadjon el minden törők részről tett egyezkedési ajánlatot és igényeinek teljes valósítására várja be az alkalmas időpontot. Az orosz czár lemondásáról szóló hírek nagyobb és nagyobb határozottsággal lépnek fel. A trónörökös livádiai útjának nagy fontosságot tulajdonítanak. A czár lelki állapota hir szerint olyan, hogy a czár nem képes a kormányzásra. Bizonyosnak tartják, hogy re- genssé neveztetik ki a trónörökös, sőt lapunk zártakor halálhírét is veszszük a czárnak. Haymerle külügyminiszter a két dele- gáczióban a külügyminisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával az általános politikai helyzetről nagy exposét fog tartani, melyben egy bécsi lap hire szerint meg fogja világítani a monarchiának Oroszországhoz való viszonyát is. A magyar képviselőházban az egyes minisztériumok költségvetésének tárgyalása van napirenden. Most az igazságügyminiszteri tárcza költségvetése tárgyaltatok. Közigazgatási bizottság. október 11-én. A uépszámlást illetőleg a megyei községek 278 számláló csoportra, e csoportok a népszámlálás felülvizsgálása czéljából 60 felülvizsgáló biz. tag. közt osztatnak föl. Egyszersmind köteleztetnek a községi és körjegyzők, a r. t. városokban a városi fő- és aljegyző, úgy a községek birái; hogy lakhelyükön a számláló biztosi teendőket hivatalból, díj nélkül teljesítsék. Az összes községek még okt. hó folyamában mulhatlanul képviselő-testületi közgyűlést tartsauak, a népszámlásról szóló törvényczikket olvassák fel és világosítsák fel, bogy a népszámlálás egyedüli czélja a népesség valódi számának kinyomozása, nem pedig adóemelés. Ahol a biztosi teendők a jegyző és bíró által nem teljesíthetők, ott alkalmas egyénekről gondoskodjanak. A nmlgu. m. k. vallás- és közoktatási miniszter Vinár községi iskola megépítésére államsegélyt nem engedélyezhet, de azért jövőre újra folyamodhatok. A devecseri, pápai és zirczi járás szol- gabirói, úgy Pápa és Veszprém r. t. városok polgárm «terei telkivatuak, hogy az 188%-iki tanévre vonatkozó összeírását a tauköteles gyermekeknek október végéig beterjeszszéc. Miután azou törvényellenes állapot, hogy a bakouy-magyar és bakoay-német szent- lászlói róm. kath. hitfelekezeti gyermekek iskolahelyiség nem létében már négy év óta nem részesülnek rendes oktaiásbau, tovább nem tűrhető, felhivatik a zirczi járási szolga- birói hivatal, hogy azou esetben, ha az iilető hitközség az iskola felállítása iránt elvállalt A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. A kiásott Pompeji. Közli: Benkö István és Szilágyi Mihály. VII. A fórumot elhagyva dél felé az u. n. Strada dal! Abbondanza utczába érünk. Ez egy hosszú egyenes utcza, melynek egyik végén a Porta della Marina vagy is Pompejinek már említett fő-kapuja, másik végén pedig Abundantia istennő szobra van, melyről az utczát is elnevezték. Abundantia szobra egy hatalmas kő-talapzaton álló márványszobor, mely egy fiatal nő alakját ábrázolja, vállán a bőség szarujával. A Strada deli’ Abbondantia volt Pompejinek legélénkebb forgalmú utczája, ameny- nyiben az itt álló házak csupa boltok és vendéglők voltak. Sajnos azonban, ezen utczának számos épületeiből, valószínűleg a boltoknak könnyedén és kevés gondossággal! építkezése miatt alig áll fent egy néhány, ezeknek falait is csak vaspántokkal lehet némileg összetartani. Említésre méltó közülök az u. n. Casa del Cinghiale, mely szintén könnyedén s gyengén felépített de kivül belül tarkábbnál tarkább képekkel díszített kisebbszerü ház, melynek bejárata felett szembeötlik egy nagy márványlapra festett kép, mely egy vaddisznót ábrázol, amint két vadászkutya által hajtatok. Ettől jobbra néhány száz lépésnyire a másik soron áll egy magas kőfal, melyet csak azért támogatnak minden oldalról vasrudakkal, mert érdekes festményekkel van díszítve, nevezetesen a 12 főisten alakjai vannak itt ábrázolva. Ott állnak ők sorban a hatalmas istenek életnagyságban lefestve, u. m. Vesta, Diána, Apollo, Ceres, Miuerva, Jupiter, Juno, Vulcan, Venus, Mars, Neptun, Mercur. Alattuk pedig egy oltár romjai hevernek. A romok közt még látható két nagy, kőből faragott kígyó. Az ezen utczában még lenálló egy két ház alig lévén érdemes a megtekintésre, balra egy szökőkút hatalmas vizmedenczéje mellett befordulunk a vicolo del Calcidico nevezetű közbe s itt mindjárt az utcza kezdetén a nuova casa della caccia nevezetű házhoz érkezünk. Ez is az örömök- és kéjelgéseknek szánt épület volt, a mint azt a benne látható festmények azonnal gyaníttatják is. Az előcsarnokban azonnal magára vonja a belépő figyelmét egy nagy falfestmény, mely az alvó Ariadnet ábrázolja, amint Bachus a testét fedő leplet felemeli s a háttérben egy kis satyr hamisan mosolyog. Ezen festménytől jobbra balra szintén a legszebb nő-alakok, mulató bachantinek s íürdősyrenek képei láthatók. Az elfogadó teremben még a mozaik padlózat is ki van festve s azt ábrázolja, a mint egy medve a vaddisznóval verekszik, s egy a bozótból elő ugró oroszlán reájuk rohan. Az átriumban két kitűnő mtfizléssel faragott márvány-mellszobor állt ugyancsak márvány-oszlopon. Az egyik egy Bachantin, fején szőllőfürtök- és szőllőlevelekkel koszo- ruzva, pompásan ábrázolja a comicusan mosolygó részegségét, a másik pedig Venust, a női szépség istennőjét. Mind két szobor azon helyen és állapotban áll, a mint a kiásatáskor találtatott. Mielőtt ezen épületből kimennénk, érdemes a megtekintésre egy nagy vizmedencze, melyből 8 ólomcső indul szét minden irányában az épületnek és mutatja, hogy mily súlyt fektettek a rómaiak a vizvezetésre. Ezen épület szomszédságában áll egy villaszerű lak, melynek minden nevezetessége az u. n. függő erkélyből áll, a milyen függő erkélyek különben a rómaiaknál de különösen Pompejiben gyakoriak voltak. Az ilyen erkélyek hasonlóan Semiramis függő kertjeihez, mintegy a levegőben látszottak lebegni és midenfelé virágokkal s lúgosokkal díszítve; természetes, hogy ezeknek nagy része már vagy a város eltemettetésekor, vagy az ásatások alkalmával összeomlottak s alig maradt meg közülök egy-kettő. Az itt látható függő erkély aunyival inkább érdekes, mert még fent a magasban szökokuttal is el volt látva, ugyanis látható még ez idő szerint is egy kis gyermek szobra, a mint kezei között egy vergődző galambot tart. Ezen galamb szájából ugrott elő a víz. VIII. A Strada deli’ Abbondanzából kimenve a legelső közben feltűnik egy tágas épület. Ez volt Pompeji legnagyobb fürdőháza. Három felöl volt bejárata az épületnek s ezek közül kettő még máig is fenn áll; a harmadik beomlott, a tőbejárat azonban épségben maradt s ez máig is nyitva áll a szemlélőnek. Ezen főbejáraton belépve díszes márvány-oszlopsorba, a vestibulumba lépünk, melytől jobbra van egy tágas, egyszerű csarnok, mely tornacsarnokul használtatott, s itt játszották a fürdővendégek a Pompejiban kedvelt tekejátékot, mely némileg hasonlított a mai billiard-játékhoz, azon különbséggel, hogy a tekézés nem ,dákó*-val, hanem puszta kézzel játszatott. Ugyancsak ezen csarnokban találtatott egy kőfelirat, mely a nápolyi múzeumban van s melyből kitűnt, hogy ezen torna- csarnok s annak felszerelményei C. Vulius és P. Aninius, duumvirek ajándékából állíttatott fel. Említésre méltó még a vestibulum egyik szögletében egy drága márványból készült szobor, mely Telesphorust, az egészség Istenét ábrázolja. A vestibulumtól balra egy nagy és mély márványmedencze van, melybe százan is belefértek. Ez volt a nagy közős fürdő. Ettől jobbra és balra két kisebb csarnok van, melyek úgy látszik társalgó, mulató szobák voltak, mert falaik már festve s a legszebb festményekkel díszítve vannak. Ezen szobák egyikében látható egy meglehetős vastag ólom cső a falban, melyen keresztül a vizet vezették. A vestibulum végén van egy keskeny, de hosszú terem, mely az itt talált bútor maradványokból következtetve az öltöző szoba és egyszersmind ruhatár volt. A ruhatáron túl, ismét egy keskeny hosszú terem van, melyből jobbra és balra nyilának a bejáratok az egyes fürdőkhöz, meLapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ vau csatolva. "^Ml
