Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-07-11 / 28. szám
lön épület emelését nem engedik meg, legyen a beteg-szoba teljesen elkülönített és külön bejárattal ellátott részében az épületnek, mert akkor úgy hiszem, soha nem fog bekövetkezni a nagyobb betegedések és veszélyek elkerülése tekintetéből a növendékek szétoszlatásá- nak szüksége. Kelt Veszprémben, 1880. junius hóban. Dr. Kerényi Károly. Heti szemle. — jul. 10 én. Európa kimondotta Ítéletét a görög- török határrendezés fölött. A hatalmak minden nagyobb baj nélkül megállapodtak e kérdésben. Ez ügy súlypontját azonban a végrehajtás képezi, mire a porta semmi esetre sem fog vállalkozni. Valamennyi nagyhatalom a legnagyobb komolysággal és a legszigorúbb föltételek terhe alatt követelni fogja a portától, hogy hajoljon meg Európa akarata előtt, de a tényleges beavatkozást még eddig egy hatalom sem kezdeményezte. Azokra a hírekre tehát, hogy Oroszország felajánlotta csapatait, hogy a görög kormány mozgósítja a hadsereget, hogy a porta készülődik, hogy Anglia és Francziaország hajóhaddal fognak tüntetni, a conferentia határozatainak érdek ébeu, sat. most még nem lehet építeni. A conferentia határozatainak hívei fegyvercsörtetéssel akarják a török államférfiak füleit szoktatni a collectiv jegyzék meghallgatására, a török államférfiak pedig hadikészülődéssel szeretnék elhitetni, hogy nem ijedtek meg. Ezek közé a hangok közé keveredik azoknak a szava is, kik régóta hirdetik, hogy Törökország nemcsak erőtlen, beteg és gyógyíthatatlan, hanem makacs és javíthatlan is: tehát fel kell osztani. Mit rejt a jövő, nem tudjuk. Ezen híreket ideigtattuk, hogy a helyzet képét némileg megvilágítsuk, s az olvasónak a gondolkozásra anyagot nyújtsunk. * Afganisztánban mindinkább összezavarodnak a viszonyok. Az angol csapatok folyton csatároznak a fölkelők ellen. Abdurrahmau kán, kivel különben elég meddő tárgyalásokat folytatnak az angolok az afgán trón átadása ügyében, nem tudja megvetni lábát az ország- bau. Ejub kán Herátból útban van Kandahár felé csapatjaival. Az angolok sereget küldenek ellene. * A franczia képviselőház 321 szóval 150 elleu az amnestiajavaslatot a következő szöveggel fogadta el: ,A Commune-lázadás miatt elitéit mindama személyek, kiknek julius 14. megkegyelmeznek, amuestiáltaknak tekintetnek. " * A magyar kereskedelmi minisztérium elhatározta, hogy a pozsony-budapesti felduna- részi, illetve a gönyői szabályozási munkálatokat, valamint a Tiszafolyam alsó részében Szegedtől Titelig oly annyira szükséges és sürgős szabályozást minél hamarabb végrehajtatja. Ennek folytán az illető szakközegek a közlekedési minisztériumtól már elutasítást nyertek, hogy az erre vonatkozó felvételeket ejtsék meg s azután haladéktalanul részletes terveket terjeszszenek elő. A Gönyő melletti hajózási akadályok nem rögtönösen s aránylag roppant összeglet igénylő nagyszerű módon, hanem inkább a gyakorlati szükségletnek megfelelően lesznek eltávolítandók, úgy hogy szükség esetében e szabályozási munkálatok később tovább fejleszthetők legyenek. A Tisza alsó részét illetőleg még az a kérdés vár eldöntésre, hogy a gátak hátrább helyeztessenek-e vagy pedig a már meglévők megerősíttessenek. Tan- és iparügy. Tekintetes szerkesztő ur! A f. évi mar- czius 22-ről kelt, és becses lapjában közzétett czikkben ismertettem az iparszaktanítás szükséges voltát s az annak előmozdítására Budapesten a múlt év őszén felállított közép ipartanodát. A nagyméltóságu vallás és közoktatási m. kir. minisztériumnak f. évi junius 14-én 15882. sz. a. kelt leiratával megküldött szervezet szerint, ezen intézetben a közelebbi tanév kezdetével már az építészeti, általános és mezei gazdasági, gépészeti, a szervezetlenek vegytanával kapcsolatos vagy ipari, és a fémvasipari szakcsoportok is megfognak nyittatni. Midőn erről tekintetes szerkesztő urat szerencsém van értesíteni, egyszersmind tisztelettel felkérem, miszerint a fentebbieket becses lapjában köztudomásra juttatni szíveskedjék, hogy ez által a nagyközönség figyelme és részvéte, ezen hazai iparunk fejlesztésére nézve nagy horderejű intézetre, minél inkább lelhivassék. Nem tartom feleslegesnek megemlíteni, hogy az állami közép - ipartanoda helyisége Budapesten VIII. kerület Bodzafa-utczán 28. sz. a. van. Fogadja tekintetes szerkesztő ur őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel maradok. Veszprém, 1880. julius 7-én Stáhly György, kir. tanfelügyelő. A budapesti állami közép-ipartanoda szervezetét a helybeli gymn. igazgatóságnak is megküldte a magas minisztérium. Aki e tekintetben bővebb felvilágosítást óhajt, annak sziveseu megadja azt szerkesztőségünk. A VIDÉK. Balaton-Füred, julius 7-én. Eljött ime, amit régen vártunk. A gyógyterem e hó 2-ikán megnyittatott. Nem volt előre kürtölve. Azért volt meglepő. Előző nap délutáuján suttogtak ugyan róla már, mert akiknek tudomásuk volt, azok elmondották barátaiknak, ösmerőseiknek. De a hir nem juthatott mindenki fülébe. Sokan nem tudták hát megmagyarázni maguknak a pénteken reggel nagy számmal kitűzött nemzeti lobogók jelentőségét. A történendők némi gyanítására adott okot mégis azon körülmény, hogy a gyógy-terem épülete volt legdúsabban fellobogózva. De csakhamar köztudattá lett a gyorsan terjedő hír. Kíváncsian várt, őgyelgett az ünnepély tárgyát képező épület közelében a látni, hallani vágyó közönség. Pontban kilencz órakor, három hatalmas mozsár-dörrenés rengette meg a levegőt. Mindenki a feltárult ajtóhoz sietett. Az intézeti czigány-banda már keresztbe tett vonókkal várt a teremben s a harmadik mozsár-dör- dülés elhangzásával azonnal rákezdette az örökéletü hymnust: .Isten áldd meg a Magyart!* — Szent imával telt el általa minden kebel. Igazán buzgó imádság epedezett, ha nem is száz ezrek, de százak ajakán, e felül- mulhatlan ima nevezett hangjaira. Idő kellett hozzá, mig a felmagasztosult lélek visszatérhetett a földiekhez. Hang hallatszott, emberi szó. Écsy László a fürdőintézet lelkes igazgatója emelte fel szavát a nagy és szép közönséghez. Megha- tottan, öröm-könyekkel szemeiben, remegő hangon, isten iránti hálájának — hogy e napot, e rég óta kereset örömöt megengedte érnie — kifejezésével, egyszerű, de melegen emelkedett szavakban adta elő, hogy miután Simon Zsigmond tihanyi apát ur ő nagysága, mint az intézet és igy e megnyitott termek birtokosa és fölépíttetője az előző napon ez épületet és termeit tőlszentelte, arra és látogatóira egyházi áldását adta: szólót bízta meg a megnyitás,,eszközlésére és idejének meghatározására. Ő tehát sietve teljesíté óhajtását és egyszersmind kötelességét, hogy ezen a szenvedő emberiség hasznára szánt épület, saját czéljaiuak és a lürdő közönség kényelmére átadassák, — kívánja, hogy e nap a fürdő életére nézve forduló pontot képezzen, 1 s hogy a bajoktól s betegségektől ide menekülők hitükben, vágyaikbau soha ne csalatkozzanak. Endrődi Sándor jeles ifjú kötőnk lépett elő aztán, ki nagyon szépen kikerekített, gondosan összeállított kitűnő beszédben köszönte meg a közönség szóvivője, — .köszönetének hangjaként" az áldozatkész apátnak és lankadatlan jó igyekezető igazgatónak az emberiség javára irányzott ezen jótékony intézkedését, s kívánt minden kigondolható jót. — De már erre a szerény apát ur — ki a legsűrűbb tömeg közé hátrahuzódva ipar- I kodott magát láthatlanná tenni — sem maradhatott szótlanul, ő sem titkolhatta el a ; vissza nem tarthatott örömkönyeket; ő sem fojthatta magába a jó kivánatokat, miket l emberszerető keble táplált és táplál. Szerényen előlépett tehát, keresetlen egyszerű szavakban i köszönte meg a rá halmozott áldáskivánato- kat, egyszersmind visszaadván azokat azok- i nak, akiktől kifejezve és kifejezetlenül, jöttek; j kívánta ő is — és ebbeli reményének azon elmés ötletben, hogy a megnyitás épen péntek napia esett véletlenül, kifejezést is adott, — I hogy ez a nap a fürdőre és az azt igénybe vevő betegek- és mulatókra nézve olyan szerencsés forduló pontot képezzen, mint az emberiség megváltásának péntek napja. A lelkes és viharos .éljen* kiáltásokra ezután harsány vig hangokban zendttlt meg a Rákóczy-induló, mi közben az igazgató br. ( Fiáthné ő méltóságát karonfogva, az összes termeken végig vezette, bemutatván és átadván ezzel azokat az utána tóduló és egyáltalában az összes közönségnek használatára. Ezzel vége lett az egyszerű de magasztos kis ünnepélynek. Az épületet magát fölösleges leírnom. Ösmerik azt e lapok olvasói, tudják, hogy szép, csaknem monumentális épület. Berendezése is ügyes, bútorzata kifogástalan elegáns. A tulajdonképeni gyógyterem a földszint van, magasságát az egész épület magassága képezvén. Kényelmes, igen szép, nagy terem. — Az emeleten vannak egyik végről a hölgyek, másik végről a férfiak olvasó terme s ezek között a közös társalgó terem, a födött sétány fő része fölött, elragadó kilátással a kut-téri (Ferencz József) sétányon át a Balatonra és somogyi partra. A bútorzatok elegantiájuk mellett minden kívánható kényelmet nyújtanak. — A fő terem akustikája kitűnő lévén, az építészről is melegen kell megemlékeznünk, ki ez által a rendezendő hangversenyek sikeréhez az egyik alapot adta meg. Adjon Isten sok szerencsét a fürdőnek, gyógyulást és minden igazi élvet látogatóinak. — PHÍREINK. "Köszönet. — A vallás- és közoktatási m. k. miniszter úr Kovács Zsigmond megyés püspök úr ő nagyméltóságának azon újabb áldozatkészségéért, hogy a sz. Anna-iskola költségeinek fedezésére 2500 frtot ajándékozott, elismerését és köszönetét fejezte ki. »Ferfinégyes. — Mint előre jeleztük, közönségünk magas műélvezetben részesült jul. 5-én és 6-án, ugyanis a budapesti nemzeti színház énekkarának nyolcz tagjából alakult férfinégyes Ney Dávid úr a nemzeti színház első basszistájának közreműködésével városunkban a .Korona* nagy termében hangversenyt rendezett. Közönségünk igen szép részvételt tanúsított, első nap majdnem, másnap egészen megtöltötte a nagy termet, de nem is csalódott várakozásában, mert az érdekesen összeállított műsornak minden egyes darabja, mind a két nap oly szabatossággal és művésziesen volt elénekelve, hogy minden ajkon csak egy hang hallatszott, a teljes megelégedés hangja. Különösen elragadta a közönséget Ney Dávid, ki óriási hangterjedelmével, nemcsak a termet, de a kedélyeket is uralta. Bámultuk egyrészt az erőteljes szép és kellemes férfi hang magasságát és mélységét, másrészt azt a könnyedséget és biztosságot, amelylyel minden egyes hang játszva lett kiejtve. Nem volt a műsornak egy darabja sem, amely óriási és zajos tapsot nem idézett volna elő, igen sok meg is ujráztatott. ígéretét birjuk a derék társaságnak, hogy az őszszel ismét szerencsélteti városunkat. * Jókai-ünnepély Pápán. - Jókai Mór pápai volt lakóházára helyezett emléktábla lelepzési ünnepélyének programmja. 1. Julius 17-ikén az érkező vendégek s küldöttségek fogadása. — Esti 8 órakor ismerkedési estély a .Griff fogadó éttermében. 2. Julius 18-káu délelőtti 11 órakor az emléktábla leleplezése a hosszú utczai 972-dik számú ház , előtt, a következő részletekkel: a) Szózat. Énekli a főiskolai dalkör, b) Elnöki megnyitó beszéd Gyurátz Ferencztől. c) Alkalmi költemény. Szavalja Mészáros Károly, d) Hymnus. Énekli a helybeli polgári dalárda, e) A költő. Alkalmi óda Soós Lajostól. Oroszi Jenő. f) Zárszó. Dr. Fenyvessy Ferencz alelnöktől. g) Szabadságdal. P. Tóth Kálmántól, zenéje Huber Károlytól. Énekli a főiskolai dalkör. 3. Délután 1 órakor díszebéd a .Griff* fogadó nagytermében. 4. Esti 9 órakor tánczvigalom a „Casinó* kerti helyiségében. "Edző gyaloglás. — Mint értesülünk, a helybeli tornaklubb több tagja ma, vasárnap, julius 11-én reggel dísz-egyenruhában Bala- ton-Füredre fog gyalogolni. Üdvözöljük a derék fiatalokat és kívánjuk, hogy az idő ne hátráltassa testedző szép száudékuk kivitelében. Ugyanezen alkalommal nem tehetjük, hogy különösen a beteges és gyengébb idegzetűeket fel ne szólítsuk, hogy a legforróbb napban hosszú, egész a fáradtságig tartó kirándulásokat tegyenek még magas hegyek közé is. Jövő számuukbau tüzetesebb ismertetést fogunk hozni egy újabb, olcsóbb és mindenki által igen könnyen megvalósítható gyógymódról t. i. a lég- és napfürdőről. "Kerszt Frigyes — városunkban előnyösen ismert zongoratanító úr, a fürdő idő alatt Balaton-Füreden telepedett meg, hogy ott zongoraelőadásokat adhasson. Hiszszük, hogy e jeles zongoraművészünk ott nyilvános- san is fel fog lépni. Annak idején jelezni fogjuk fellépését. ♦A város háza. — Azon bizottság, melyet a legutóbbi városi közgyűlés kiküldött, hogy véleményt nyilvánítson a róm. kath. elemi iskola kiköltözködése által megürült városházról, továbbá a főgymnasium 7 és 8 osztályáról és a felsőbb népiskoláról, múlt vasárnap jul. 4-én gyűlést tartott, mely érdekes és hosszantartó eszmecsere után abban állapodott meg, hogy óhajtandó ugyan mind a íőgym- nasiumnak, mind a felsőbb népiskolának a felállítása, de a pénzviszonyok jelenleg körültekintést parancsolnak és igy a városnak azt javasolja, hogy a megürült helyiséget adja bérbe, a befolyó összeget tanítás- vagy nevelés alap czímen gyümölcsöztesse és egyenlő részben ossza meg a felállítandó főgymnasium az ajtón kiléptünk ,mi lesz a vegytan és történelemből! !* — „Mi lesz!? semmi sem lesz, egy óra múlva vissza fogunk jönni és megtanulni* — válaszolt társam. Igen, egy óra múlva vissza kell jönnünk, mormogám magam elé é3 csendesen betettem szobám ajtaját. „Wohin gengens den so spat? kérdi tőlem a kiváncsi házmesterné, „Spaziren gehn wir“ felelék és kilépvén a kapun hangos ka- czagás és kulcsnyikorgás hangzott utánunk.... Sándor nem ment el több tánczosért, hanem minket kisért fel a széles szőnyegekkel berakott és illatos virágokkal díszített lépcsőn a tánczterembe. Már régóta ismertem kedves kis vi-á-vis- mat, ha nem is személyesen, legalább látásból. Nem egyszer váltottunk tekintetet az ablakból, nem egyszer nézett szép kökényszemével oly édesen az én szemeim közé. Mindig szép volt, mindig — de ma százszorta szebb a szokottnál. Jobban körülnéztem, és mindenfelől kedves arczok mosolyogtak felém. Sándor barátom karon fogta Antalt és engem, legelőször a szellemdús háziasszonynak, azután a bájos házikisasszonyoknak lettünk bemutatva, mig végre az ottlévő fiatalemberekkel is megismerkedtünk, oly otthonosnak éreztük magunkat e díszes társaságban, melybe csak a szeszélyes véletlen hozott. A táncz már javában folyt, midőn beléptünk és miután legelső kötelességünknek már eleget tettünk, a másik az elsőnél ez esetben talán még fontosabb teendőnkhöz kellett fogni. Oda ugrottam tehát az első legszebbhez és Strauss édes melódiái után ringatám karjaim között. Nagyon megszerettem e kis szőkét, és az est legnagyobb részét vele töltöttem. Azonban valahányszor bájos szemei közé néztem, eszembejutott a villanyszikra, alig érintém meg, szép selyemruháját, a selyemhernyó és válfajai forogtak agyamban, midőn csinos hajékére pillanték XU1. Lajos ideje jutott eszembe, midőn ismét a táncz közben arczomat édes lehelet© érinti — a szénsav előállításán gondolkoztam. Ezen folytonos hasonlítgatások majdnem megfosztottak kis nymphám barátságától. „Mondja csak kedves nagysád* szólék midőn egy hosszantartó gyorspolka után karjaimba ölelve visszavezetém helyére „mit érez ön kis szive táján, midőn ily nagy munkát végzett?* — „Nem érzek mást egy kis fáradtságnál* feleié megigéző mosolylyal „mely lélek- zetemet fojtja vissza, szivem nem fáj sőt inkább örül.* — „Lássa nagysád, az enyém is ugyanazt cselekszi, örül, ugrándozik, é3 mit gondol, mi okozza e nagy örömét?* „Talán a szerelem.“ „Oh nagysád, tz a heves lüktetése a szívnek nem a szerelemtől ered, e teremben sok ember lévén együtt, sok szénsav is képződik, igy tehát a vérnek nem lévén elegendő mennyiségű oxigén rendelkezésére, sokkal gyorsabban tér vissza a szivkamrába az elhasznált vér, mint ismét a jó vér eltávozhatna onnét és ezen összeütközés....* „Ugyan kérem hagyjon fel már unalmas definitióival, mert még megharagszom!* „Az Istenért csak azt ne tegye, inkább elhallgatok. — Bocsásson meg kedves kisasszony !* „Megbocsátok* feleié az angyal. „Megbocsát!?“ ismótlém, őt átölelve, oh mily gyöuyörü azt öntől hallauom, mily meg- igézók szemei, ha igy szól hozzám, biborpiros ajka szebb a legszebb korallnál, szemei fényesebbek a gyémántnál, oh nagysád de boldog az, ki önt mindig láthatja __ ön kinene vet!? tőrt szúr szivembe, ha nem méltányolja forró rokonszenvemet, melyet ön iránt táplálok. Boldogságom legnagyobbika az, ha önnel beszélhetek, ha önt nézhetem, bámulhatom, imádhatom, igen,... igen én önt imádom, szeretem, szeretem önt egy ifjú legnagyobb szenvedélyével, szeretem önt, mint csak szeretni lehet!... .........E szavák után két villanyszikra villog ott felém, — nem szólt, csak intett, — de én megértettem.............................................. A táncz után nagy lakoma tartatott, a pezsgő csak úgy ömlött, — á-prospos pezsgő!, hogyan is állítják elő a pezsgőt?.,. Vagy igaz! hisz nem szabad definiálnom. Kedves kis barátnőm valóban ért a borfogyasztáshoz, de midőn egyszerre fejem szédülui kezdett, én is észrevettem, hogy talán már eleget consumáltam!.. .... Az édes szesz uj erőt öntött a kifáradt tagokba, és újra folyt a táncz, mig végre hajnal felé az indulót húzták. A társaság lassankint szétoszlott, és ón is, karonfogva kedves kicsikémet, levezetém kocsijához. Hogy mikép vezethetém, mikor magam is gyenge lábon állottam, azt valóban nem tudom, csak akkor tértem ismét magamhoz, midőn egy más telepből származó villanyszikra érinté ajkaimat, és lekötve tartá soká, — soká.... Dehogy is soká, az édes csók sok1 sem elég hosszú !... A kocsi elrobogott!... Hazatértem és lefeküdtem, hogy másnap a matúra-napra ébredjek!... És a matúra! ? Antal barátom megígérte nekem, hogy drámát ir felette! — —
