Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1880 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1880-07-11 / 28. szám
;Ü VI. évfolyam. 1880. 28-ik szám. Veszprém, Julius II. =2* ét „Hív. Értesítő“ B.gjtl.n bindes raiirsn;. Előfizetési dij: Egész évre S írt kr. Fél évre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 lír. ci\ KÖZGAZDASÁGI, HELYI 3/ ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS ív-om VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadd' hivatal: j| 'V'ö.r, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN Ui;étrgi:iiíu Vejtprémbe«. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., g külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. dfl Íc)= hogy kemény téli időszakban meddig terjed a ! fagylaló hideg a tőidbe, ez az oka annak, hogy a csatorna vize többnyire minden télen befagy.) Tekintsük már most azt, hogy ha a herendi, bándi és menyekei völgyben vagy a Csatárhegy éjszaki és éjszakkeleti oldalaiban felhó'szakadások vannak, az ezen hegy oldalá- j ban folyó Séd mindannyiszor hirtelen meg- i árad, az útjában eső malmokat elönti, az azok udvarain vagy oldalában levő trágya nagy részét másféle ürülékekkel együtt magával ragadja, s ezen vizár által azon kút is elöntetik, amely az egész várbeli lakosságnak, papnöveldének a vizet szolgáltatja s a mely kút az ily viz beiszapolásától, ha kellőleg kitisztogattatik is, kétségtelen, hogy több napokon át zavaros marad, s ha ily állapotban élveztetik, maga is az egészség tetemes megzavarását hozhatja létre. Hogy félre ne értessem, meg kell még jegyeznem, miszerint távolról sincs szándékomban azon hagymáz-betegedéseket, melyek ápril hóban a helybeli papnöveldében s más házakban előfordultak, ezen ivó viz tartalmának tulajdonítani, de nem is lehet, miután hogy az ivó viz ártalmas, tulajdonsága által járványos betegségeknél miként működik közre, a tudományos búváratoknak kideríteni még eddig nem sikerült; nem zárható ki mégis azon körütméuy lehetősége, hogy kis mérvben a már fentebb elősorolt kóroktani viszonyok sorozatában ez is mint egyik tényező szerepelt. Ezen körülményt csak azért hoztam fel, hogy bemutassam és az illető gondozók figyelmét oda fordítsam: hogy mennyire fontos és szükséges minden vizáradások után közegészségi tekintetből ezen kút tisztaságára kiváló figyelmet fordítani, amely különben bő forrással bir, és a város területén levő kutvizek legenyhébb, legjobb és legegészségesebbjei közé tartozik; ugyan ily vizáradási viszonyoknak van kitéve a László-kut is. Sintérkut, dombi kút helyett óhajtandó volna a közel fekvő László-templom után László-kutnak nevezni, amelynek vize szintén igen kitűnő. Minthogy a kutak és viz-minőségük egészségügyi fontosságának leírásainál vagyok, meg kell röviden említenem még a következőket. A jó ivó víz az általáuos egészség egyik kiváló feltételét képezi, Veszprém város lakossága nem szenved hiányt jó ivó viz tekintetében, nincsenek ugyan számos kútjai, oka ennek, mint már említém, a város hegyes-völgyes helyi viszonyaiban és sziklás mészköves talajában fekszik, de a meglevő kutak elég bő forrásokkal bírnak, jó kellemes és tiszta ivóvizet szolgáltatnak, s a cserháti úgynevezett Kerekeskutat kivéve, a többiek mind rohamos eső víz lefolyások tövében állnak ennek beömlései ellen azonban lehetőleg védve vannak körkörös töltések által; csak egy kutat nem találok elegendő köröstöltéssel védve, a hegyről lerohanó eső vizáramok és ez a Napvendóglő melletti úgynevezett Komakút, ezt nem volna felesleges magasabb és szilárdabb körtöltéssel védeni, a hegyről lerohanó vizömlések ellen, mert vize ennek is igen jó és épen ezért kár, hogy oly gyakran megzavarodik, amidőn vize pár napokon át kellemetlenné válik; az iszap leüllepedóse után azonban szükséges volna azt inindany- nyiszor kimeríteni azon oknál fogva, hogy növényi és állati hulladékok fertőzményeitől ment, egészséges üdítő vizét élvezhesse a közönség, a mely közegészségi szempontból igen fontos körülmény, de a költséges kimerítések gyakori szüksége czélszerü körtöltések létesítése által önként megszűnik. Épen igy volna biztosítandó a különben kitűnő forrás-vizzel bővelkedő völgyi kút is, mert oldalain a lerohanó esőviz könnyen bele szivároghat, a mely eshetőség ellen körtöltés és körcsatorna készítéssel könnyen megvédhető. A hosszú utczai kút vize is igen jó lehetne, ha nem volua egy nagy utczai csatorna közelében; ez oka annak, hogy valaKözegószségügyi észleletek. n. A kutviz is mint igen fontos tényező szerepel sokszor a hagymáz gerjesztő okai között; minthogy pedig ezúttal csupán a Veszprém városában a felmerült hagymáz esetek tárgyában szándékoztam a fentebbi észleleteimet röviden ismertetni, czélom a kutvizekre nézve sem más jelenleg, mint csupán a város kutjait, és víztartalmuk időnként változó minőségének okait megvilágítani. A város területén létező kutak többnyire elegendő mennyiségű és igen jó minőségű vizet adnak, ismeretes azonban az, hogy egyesek jó minősége esőszakadások vagy kora tavaszi hó olvadások alkalmával ideiglenesen megromlik, mert egyes kutjaink a természetadta kedvezőtlen helyi viszonyoknál fogva oly helyen állnak, hogy a fentebb jelzett események alkalmával vizáradások, vagy hegyről szakadó vízfolyások behatásainak többé kevesbbé kitéve vannak, sőt egyes kutak az ár által teljesen el is öntetnek s beiszapoltat- nak, amidőn izök több napokon át élvez- hetlenné válik. Vegyük már most egyenként azon kutakat, amelyek nagyobb vizáradások idejében mindannyiszor elöntetnek. Itt első sorban megemlítendő az úgynevezett úrkút, a mely közvetlen a két oldalról tolyó Séd folyam közt fekszik. Ezen különösen jó forrás-vizzel bővelkedő kútra nézve kár, hogy a nyugoti oldalán levő falazat alapját vizáradások már nagy részben aláásták úgy, hogy ledfiléshez közel áll; többnyire minden nagyobb vizáradások alkalmával teljesen elöntetik s beiszapoltatik; ezen kút gépezete hajtja fel egy felvezető csatornában a várba, s onnan tovább vizvezető csöveken a város piaczára az ivó vizet. (Nagy kár, hogy ezen vizvezető csatorna elhelyezésekor nem tartották eléggé szem előtt a föld és viz hőfokának arányát; de azt sem vették azon időben kellőleg figyelembe, A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA.-Á-lona. Álom, álom, édes álom, Mondd, mi vagy te égi lény ? Tünde szárnyon mért repülsz el A halandó reggelén? Meghozod, kit szivem kíván, Meg szerelmes kedvesem. Oh, űe pillanat csak, a mit Véle engedsz töltenem! Mondd, irigy vagy 1 Bája sért tán? Szép szemét nem állhavid? Vagy talán boldog szerelmünk önt szivedbe bánatot? Nem; — az égiek szelídek, Ott irigység nem zavar. Himes ujjal tündérvárad Mért rontod szét oly hamar? Ob, tudom, szerelmes voltál. Hajnal, az volt kedvesed. Hüteten lett, napsuggáral Él szerelmes életet. Elrepülsz, közéig a hűtlen; Bánatos szived nagyon. Oh, de a halandók üdve Ott űl himes szárnyadon! ________ Ál om, álom, édes álom, Most tudom, te égi lény, Tünde szárnyon mért repülsz el A halandó reggelén. FODOR J. Készültünk a matúrára. — Rajz. — írta: Mangold Béla, Budapest. .......Díszes lakodalmi nép, felmáslizott höl gyecskék, elegáns öltözetek, melyeknek bosszú uszályai alól olykor olykor iczi-piczi lábacskák kacsingatnak elő, tornyos baj-ékek, csillogó ékszerek, sima kacsócskák, csipkés legyezők, illatos tánczterem, édes zene........ oh de jól és kellemesen emlékszem mégreátok. Meleg júniusi nap után beállt a kellemes este. A főváros utczáin csak úgy zsibongott a nép, mindenki élvezni akarta az üdítő esti szellőt, mely a meleg nap után oly kellemes volt. Mindenki örült, de kivált nagy őröm volt az ablakommal szemközt lévő házban, hol egy gyönyörű szép leánykát mondhatott magáénak a boldog vőlegény. Az egész nap magoltunk, — Antal barátom, és én. A földrajz, fizika és vegytan csak úgy tánczoltak szemeink előtt, fejünk szédült, testünk és lelkünk fáradt volt. Mit tegyünk ? Holnap lesz a matúra és ha e dolgokat még ma éjjel be nem vágjuk, tudja Isten, mi lesz a következménye.-------így ta nakodtunk egymással, midőn egyszerre kocsizaj riasztott fel bennünket gondolatainkból, az első kocsit még egy követte, és sorba talán mág vagy tíz. Lakodalom volt.általellenben, most jöttek haza az esküvőről. Orőmzaj hangzott fel mihozzánkés mindaketten felsóhajtánk: „ott lakodalom, itt pedig — unalom!“ — Végtére elhangzott a lárma, és csak néha néha üté meg még fülünket egy egy-kocsi- robaja, mely elkésett vendégeket hozott. Elcsendesült az utczánk is, és résztvevőén pillantott be nyitott ablakunkon a tele hold, mintegy sajnálva kemény sorsunkat. Elkészült a feketekávé, mely minket ébren tartson, kézhez raktuk a csibukkokat, és komottá tévén magunkat belekezdtönk a munkába. Kezdetben rendkívüli szép eredmónynyel folyt a tanulás, a földrajz jó nagy részét már elrabolbatlau kincsesé változtattuk, és épen a történelemhez akartunk fogni, midőn bájos magyar zene üté meg fülünket. „Mi a manó!* kiélték, az ablakhoz szaladva, „táncz is lesz odaát!?“ És valóban nem csalódtam, — kitekintve ablakomból, igen kedves kép tárult szemeim elé. Az ablakok általellenbeu nyitva voltak, és a fényesen kivilágított terem sima parquettjain kedves tündén alakok járták a csöndest. „Jer csak ide Tóni, pihenjünk egy kissé, ésj gyönyörködjünk addig e szép képen“ — szólék barátomhoz. Félretoltuk a könyveket és kihajoltunk az ablakon. A csendes nyári éj és a vig mulatság különös benyomást tett reánk és nem bírtuk eléggé kirántani egyik a másik kezéből a látcsövet, melylyel közelről bámulhattuk azt a sok szép leányt, kik mind azért gyűltek ma itt össze, hogy kedves barátnőjük ünnepét, — melylyel kilép leányi körükből, — minél fényesebbé tegyék. mivel több amoniakot és légenyt tartalmaz, egyébként még eddig nem tapasztaltatott, hogy vize az egészségre káros befolyással lett volna. Végül midőn a fentebbi sorokban bátor voltam észrevételeimet és megjegyzéseimet némi javaslataim kíséretében közegészségügyi szempontból kiindulva közrebocsátani, s midőn megjegyzéseim alapjául mint már említém, fokép a tavasz folytán előfordult gyakoribb hagymáz-esetek szolgáltak, tekintettel különösen a már majdnem járványszerü mérvet vett azon betegedési esetekre, melyek a helybeli papnövelde épületében levő növendékek közt felmerültek, nem hagyhatom megjegyzés nélkül még a növelde épületében berendezett beteg-szoba helyiségét illető ki- válólag fontos s jövő eshetőségek tekintetében nagy horderővel biré régi intézkedést. Egy nagyobb kórházi épület elkülönített részében lakhatnak orvosok, ápolók, házi gondnok s a legszükségesebb szolgaszemélyzet, de betegek számára berendezett szoba (infirma- rium) ha még oly kisszerű is, meg nem engedhető, kogy növendékekkel egy födél alatt, egy házban, egy folyosón legyen, mert betegedjék meg egy a növendékek közül esetleg bármiféle fertőző betegségben, könnyen járványossá válik a betegség, amely esetleg oly veszélyes jellegű lehet, hogy rövid idő alatt nem csak az egész növendék-testületet, de a tanári kart is az épület minden többi személyzetével együtt maga után ragadhatja; és számos áldozatot vehet, az ilyet eshetőségeknek mindazon papnövendék s más nevelő- intézetek tagjai, ahol a betegek szobája az épületben van berendezve s ahol az abban elhelyezett betegeknél társaik naponta látogatásokat tesznek, sőt egymást sokszor ápolják is, ki vannak téve. Hogy tehát egy ily intézet közegészsége veszélyes járványok eshetőségeitől kellőleg megóva és biztosítva legyen, elodázhatlan egészségügyi követelmény az, hogy a koroda vagy beteg-szoba az intézetben ne legyen berendezve, hanem egy külön álló épületben, vagy ha már a viszonyok küTalán egy félóráig veszekedhettünk a látcsőért, midőn egy férfi lépett ki a kapun. ,Add ide már azt a gukkert* mondám, „had nézem meg, hogy ki ez!“ Barátom nagy tétovázás után végre kiadta körmei közöl ezt a nagy kincset, és én ez alakban még felis- merhetém Sándor barátomat, mielőtt a lenut várakozó bérkocsiba beszállhatott volna. — „Hé Sándor!“ kiálték le hozzá „hát te mit keressz itt?“ — „Ab szerbusz Bélái1 szólt ő meglepetve „épen egypár tánezosért akarok menni, annyi a lány, hogy az a pár szál fiatalember alig bírja ki a nagy strapáczokat, — jer át majd bemutatlak!“ — „Oh kedves barátom, az lehetetlen, neküuk tanulni kell, igen szorgalmasan tanulni, — ugy-e Tóni?* — „És pedig még hogyan“ bizonyít- gatá a megszólított. — „Ne komédiázz sokat* kiálta fel Sándor, „vedd magadra a frakkodat, fogd karon barátodat és — jertek át!“ — „Átmenjünk??“ kérdem barátomat, oly hangon, melyre csakis „igennel* lehet felelni, és egy perez múlva el voltunk határozva. „Mindjárt lent leszünk* szólók, és be* tettem ablakaimat. Mint egy varázsütésre átváltozott a tanulószoba garderobbá. Keféltük a frakkokat, kötöztük a nyakravalókat, oly gyorsan, mintha az orosz iuvásio volt volna hátunk mögött. De el is készültünk ám. Öt perez múlva tetőtől talpig szalonképesek voltunk. — „Te Tóni,* szólék barátomhoz,midőn 90^ Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. *^8
