Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-04-06 / 14. szám
VI. évfolyam. 1879. 14-ik szám. Veszprém, Ápril 6. r 'S—et „Hív. Értesít»“ BtgjiWs Bilin Ultiul Előfizetési di] : Egész évre • - 6 írt — kr. Félévre . • • 3 írt - kr. Negyedévre ■ 1 frt 50 kr. Egyes példánj ára IS Ur. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, HIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM * MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. «*/&== <9 >. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. Hz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és 1 nyugtát KRAUSZ ARMIN tdrTitiiiltlIii Viiiprlubes. HIRDETÉSEK egyhasábos petltsor 6 kr. jj NYILTTÉR [letitsoronkiut 15 kr. a kiilHn minden beigtatéaért j 30 kr. bélyeg. Előfizetési felhívás! Az új negyed elején tisztelettel felhívom előfizetőimet, szíveskedjenek továbbra is nagybecsű pártfogásukra méltatni. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ előfizetési dija: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre ......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Veszprém, 1879. ápr. 5. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Eszköz a czélra. Néhány évtizeddel ezelőtt történt, hogy egy józan és higgadt gondolkozás^ a legrendezettebb anyagi körülmények közt élő családfőt holmi csekélység miatt egy valaki párbajra kihívott. A családfő számot vetett magával, családja jövőjével, ha esetleg a párbaj rá nézve balul ütne ki és azon komoly elhatározásra szánta el magát, hogy a párbajt visszautasítja, mit meg is tett. Alig hogy felzaklatott kedélyhangulata némileg lecsillapodott, kezdte újra régi ismerőseit, barátjait, társas köreit felkeresni, azonban feltűnő nagy változást vett azokon észre. Akik eddig örültek látásán, azok most hideg, szófukar, az illem feszes korlátái közt mozgó udvariassággal fogadták úgy, hogy örülhetett, ha minden tizedik kérdését méltatták egy-egy rövidke feleletre. Eleinte nem látszott érteni a hidegség valódi okát és keresett mindenütt mentő körülményeket; de rövid néhány ily megvető fogadtatás után rá jött a borzasztó valóra, hogy ő a társadalomnak — megbélyegzettje, ki minden tisztességes ember, család, kör, társaság kebeléből ki van zárva és arra kárhoztatva, hogy emberszámba se vétessék. E marczangoló tudat arczára ült a derék embernek, kedélye elzáródott, szótalanabb, de, fájdalom, tett-telenebb is lett, mi ismét azt eredményezte, hogy eddig virágzó jószága elhanyagoltatott — ő és családja a szó legszorosabb jelentméuyében koldusbotra jutott. Elköltözött abból a városból azon hitben, hogy talán másutt, idegenek közt, vagy felejtheti meg- gyaláztatását, vagy legalább családja íentarthatására többet gyűjthet. Szó sem lehetett róla. A féreg, melyet a társadalmi, habár nem érdemlett meg- bélyegezés keblébe eresztett, addig rágódott rajta, míg meg nem ölte, családja máig is nyomorban sinlődik. A társadalom keztytít dobott az uzsorásoknak; neveiknek a nyilvánosságra hozása, kiutasítás egyelőre, ami ellenök foganatba vétetett. _________ De vajon a megindult küzdelem mit fog még felszínre vetni és mily, talán borzasztó eszközt fog az az elkeseredett népnek kezébe adni, azt csak a jó ég tudná előre megmondani. A tények előtt szemet nem hunyhatunk, hozzá kell tehát szólni és hangoztatni ez ügyben is szavunkat, kimondani nyíltan meggyőződésünket.. Az uzsorások, akiket a külföld méltán „nyakmetszők“-nek uevezett el, nem érdemelnek kíméletet. Az az ember, aki a meggazdagodáshoz nem a törvény és becsület által szentesített módot használja, hanem azt, mely mások tönkretevésével van összekötve, az sem a törvény, sem a társadalmi illem oltalmát nem igényelheti. Ilyenek pedig azok, akik az uzsoráskodásnak bármely bűnös nemét Űzik, különösen a váltó- és zálog-uzsorások. Az elsők számítva a megszorult fél zavaros helyzetére, szinte örülnek, ha a váltó lejáratával ki nem váltatik, hisz a prolongatió ííj szivattyú, melyen jogcziraet nyerhetnek új zsaroláshoz, a megejtett áldozat szorosabb összepréseléséhez. így keletkezik egy sötét láncza a tartozásoknak, melyeknek gyászos szemeit azon csekély kész pénzösszeg képezi, melyet a befont csakugyan felvett, a többi mind, mind az uzsorás zsebén és lelkén szárad. De legveszélyesebbek a záloguzsorások, akik értéktárgyakat, ruha- neraüeket, ékszereket és több eféléket fogadnak el és azokra nevetséges csekély összeget adnak, ezen összeg után még nagy kamatot vesznek és a kitűzött idő elteltével a tárgyakat maguknak megtartják vagy egyébként pénzzé teszik. Ezek a legveszedelmesebbek, mert ezek dolgoznak a legnagyobb kamattal és ezeknek lelketlen eljárása sújtja ép azokat, kik a társadalomnak derekát képezik — a közép osztályt. Tegyük még hozzá, ha ezen uzsorások állásbeli egyének, akik különböző körülményeknél fogva nyomást képesek az emberekre gyakorolni, akkor előttünk tátong azon örvény, melybe anyagi jólétünk sodortatott és sodor- tátik szemeink előtt folyton folyvást. Ezen, amennyire lehet, segítenünk kell; de mielőtt ezt tennők, nem fog ártani, ha ezen igazsággal megbarátkozunk: az uzsorásokat üldözhetjük, ki is irthatjuk őket, de azért az uzsora csak köztünk marad. Addig, míg az ember szabad akarattal fog bírni, addig, mindig lesz uzsora is, uzsorás is. Tehát arról mondjunk le, hogy azt végkép megsemmisítjük; az agyrém ép úgy, mint az örök béke, mely majd akkor fog beköszÖDteni, ha az utolsó (jp* Lapunk mai számához egy fé ember is behunyta szemét. Itt tehát csak arról lehet szó, hogy az uzsorát megszorítjuk, az uzsorások tevékenységi köreit annyira megsziikítjük, hogy azok a társadalomra veszélyesek ne legyenek. A törvényhozás e téren vajmi keveset tehet; a törvény mindig formákhoz van kötve, melyeknek megfelelni a legnagyobb becsületesség ép úgy képes, mint a legkörmönfontabb rafinéria, sőt ez könnyebben, mint amaz. Társadalmi, egyedül csak társadalmi útóh lehet az uzsorát megszorítani, az uzsorásokat léken tartani, minden egyéb mód sem nem eredményezi a kívánt sikert, sem nem óv meg még nagyobb veszélyektől. Ezen út pedig a társadalmi megbélyegezés, ami abból áll, hogy egy ember, akire kézzel fogható és nyíltan bebizonyítható előzmények után ki lehet mondani, hogy uzsorás, az tiltassék ki minden tisztességes társaságból, semmi megtisztelő állásra, hivatalra, méltóságra, ha különben még oly nagy "'képessége és kitűnő képzettsége volna is, elő ne léptettessék, az legyen megvetett és kikerült mindenki által. De mivel azt felismerni, hogy ki uszorás, ki nem, csak azok tudhatják legjobban, akik az áldozatok és akiknek kezein az uzsorások ügye keresztülmegy, állapítson meg a társadalom bizonyos ismérveket, melyek szerint a telekkönyvhivatalnokok, árvaszékek, ügyvédek sat. a sűrűbb, gyakoribb elárvereztetésekről, ki- és betáb- láztatásokról, exequalásokról, gyanús lefoglalásokról sat. a jó madarakra ismerhetnek. Ezek valamint a feltűnő gyors gazdagodás olyanoknál, kik a természetes és becsületes gazdagodásra képességgel nem bírnak, csakhamar elárulják, kiktől kell óvakodnunk, kik a társadalom mételyei, kik a gyászlelkfí uzsorások. E mellett azt sem szabad szem- elől tévesztenünk, hogy valamint nincs tolvaj, ha nincs orgazda, úgy nincs uzsorás, ha nincs pazarló. A társadalom büntetése sújtsa a pazarlót is, sújtja azt is, aki könnyelműsége miatt oda jutott, hogy kénytelen uzsoráshoz fordulni. A vásár mindig kettőn áll; ha tehát javxtni akarunk, javítsuk mind a kettőt, ha sújtani akarunk, sújtsuk mind a kettőt. Ha megnevezzük az uzsorások neveit, nevezzük meg a feltűnő könnyelmű adósságcsinálókét is, ez által társadalmilag ezeket is megbélyegeztük, a javítás teljes, bizonyos és talán sikeresebb is. Csak egyet nem szeretnénk, ha a nép szenvedélye annyira felkorbácsoltatnék, hogy az uzsorások ellen a lyncbjustiz lépne életbe, mint fájdalom, egy szomorú eset már ilyes- ív „Hiv. Ért.“ van csatolva. mit a napokban felszínre dobott, a mennyiben hire járt, hogy a felbőszült nép néhány uzsorást agyonütött. A szenvedély, a kétségbeesés rósz ’ n,1ő. a társadalom józanabbjainat megindult mozgalomnak élére állani és az uzsorásokkal végezni, végezni úgy, hogy a kár nagyobb ne legyen, mint a haszon. Ha ezek bármi tekintetekből a kényes tusába vegyülni vo nakodnak, félő, hogy a nép veszi azt kezébe, melyet többé nem az ész, hanem a szenvedély fog, nem vezérelni, hanem ragadni és akkor bajos lesz meghatározni, hogy a lavinaként megindult áramlat nem fog-e olyanokat is magával ragadni, akikre ugyan nehéz lenne az uzsorás nevet rásütni. A mi meggyőződésünk tehát az uzsorásokkal szemben az, hogy azok a feltűnő könnyelmű adósságcsinálókkal együtt bélyegeztessenek meg és az uzsorások elleni küzdelmet a társadalom intelligensebb osztálya vegye a kezébe, és küzdje ki, igy lesz ennek meg minden nagyobb rázkódás nélkül a kívánt sikere. Az olasz királyság és a franczia köztársaság közt f. é. január 15 létrejött ideiglenes kereskedelmi szerződésnek életbelépte következtében az osztrák-magyar monarchiából érkező áruknak Olaszországba való bevitelénél eddig megkiváut számlázási bizonyítványok többé nem követeltetnek. Mi ezennel közhírré tétetik. Sopron, 1879 april 1-én. A kereskedelmi és iparkamara. Az észak-amerikai egyesült államok kormánya elrendelte, hogy f. é. jauuár 1 tői fogva az osztrák-magyar monarchiából az említett államokra kivitelre szánt áruknak vámozás czél- jából megkívánt érték-meghatározásánál, nem mint eddig, az ezüst forint, hanem a magyar v. osztrák 8 frtos aranypénz fog alapul vétetni és hogy ennél fogva jövőre az gillető áru- lajstromokban a papír pénznemdben kitett értékek az amerikai kitett kousuli hivatalok részéről az említett aranypénznembe fognak átszámoltatni. Mi ezennel aöztudomásra hozatik. Sopron 1879. april 1-én. A kereskedelmi és iparkamara. Heti szemle. — ápr. 5. A képviselőháznak április 2-án tartott ülésében Ghyczy Kálmán úgy az elnökségről, mint a képviselői állásról lemondott. Jókai Mór indítványára a ház egyhangúlag elhatározta, hogy Ghyczy Kálmán érdemeinek elismerése s a háznak iránta érzett hálája a jegyzőkönyvben megörökíttetik. — Már április 8-án megejtetett a szavazás az elnökségre, melynek eredménye gyanánt Szlávy József 218 szavazat közül 174 szavazattal megvá- lasztatott. — A ház a lefolyt héten elintézte a költségvetési törvényt, a romániai vasúti csatlakozásra s az észak-nyugoti vasútra vonatkozó törvényjavaslatokat. Elintéztetett még a miniszterelnök előterjesztése a szegedi ügyekre nézve s Apponyi Albert gr. indítványa a külföldi adakozásokat illetőleg. * A nagyhatalmak elvben elfogadták Kelet- Rumélia vegyes megszállását. Jelenleg a kivitel módozatai felett alkudoznak. A porta azonban újabb meg újabb ellenvetéseket hoz fel e megszállás ellen. — A görög-török határrendezés ügy éban Francziaország, Ausztria
