Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-30 / 13. szám
VI. évfolyam. 1879. 13-ik szám. Veszprém, Márczius 30. =Gí* MUZtäKElM' ét „Hív. Értesítő“ ■ •fjllSB BiBdtB TtlllBip. Előfizetési dij : Égést érre ■ - 6 írt — kr Félévre . ■ . 3 írt ~ kr. Negyedévre . 1 frt 60 kr. Egj'es példán}- ára 15 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI Ti ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS *s~ VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Sxerkeiitiség ii kledé* hivatal: Vár, 4. Hz. Hirdetéaeket, valamint helybeli •löflzatéaeket if, elfogad da nyugtáé KRAUSZ ARMIN Uij'knnrtlfii VuifrtBtn. HIRDETÉSEK egyhatábos petltter6kr. NYILTTÉR | petitsoroukint 15 kr. » külön minden beigtatásért j 30 kr. bélyeg. &»-------El őfizetési felhívás! Az új negyed közeledtével tisztelettel felhívom előfizetőimet, szíveskedjenek továbbra is nagybecsű pártfogásukra méltatni. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ előfizetési dija: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre .......................3 frt — kr. Ne gyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Veszprém, 1879. márcz. 22. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. A magyarság diadala. Eddig azt hittük, hogy a magyar nemzet egy maga áll Európa nemzetcsaládjai közt jóakaró, barát, társ nélkül. Eddig azzal voltunk, hogy a magyarnak mindenki ellensége és hogy a magyar nemzet teljesen magára hagyatva kell, hogy a civilisatio, a haladás, a műveltség ösvényén előre törtessen és magának a többi nemzet ellenszenve daczára is kivívja, biztosítsa és megállja azon helyet, melyre egy-egy művelt nemzet becsületes törekvései után joggal igényt tarthat. A szegedi katasztrófának kellett bekövetkezni, hogy meggyőződjünk arról, miszerint mégsem vagyunk mi oly lenézettek, mégsem vagyunk mi oly megvetettek Európa szemeiben, mint azt mi magunkkal és elleneink velünk elhitetni szerették volna. Ha az aranyat a tűz, ha az igaz barátot a szerencsétlenség próbálja ki, akkor mi szerencsések vagyunk, mert százszorta több jóakaróval, százszorta több jó baráttal bírunk, mint ellenséggel. Minden nemzeti hibánk, minden nemzeti fogyatkozásunk daczára kivívtuk Európa rokouszenvét, melyet, ha valaha, most van okunk nagyra becsülni, mert a legalkalmasabb időben fordult felénk. Az adakozások, a gyűjtések oly lázas tevékenységgel és oly nagy mérvben eszközöltetnek a külföldön is koronás fők, nemzetek és egyesek által, amilyenre egyhamar talán egy nemzet évkönyveiben sem akadunk. A legmagyarabb várost sújtotta a borzasztó szerencsétlenség, a tiszta magyar elemnek nyilvánult tehát a rokonszenv és mi ebben a magyarság legszebb diadalát látjuk, melyet nemzetünk innen-onnan ezredév óta tartó férfias küzdelme Európától képes volt kivívni. Szavakkal ugyan eddig nem, de most tettekkel bizonyította be Európa, hogy a magyar nemzetet életéé baladásképesnek tartja és bárkinek is, tehát Európának is az lehet a valódi elve, meggyőződése, amit nem szavakkal, hanem tettekkel vall. De amily emelőleg hat ránk Európa rokonszenve, amily büszkén dagasztja keblünket az önérzet, hogy jövőnk van, mert életképesek vagyunk: ép oly nagy kötelesség terhe nehezedik ránk, hogy Európa rokouszenvét ki ne, el ne játszszuk az által, hogy belmeghasonláeok, meggondolatlan, elhamarkodott balintézkedések által gyökerén őröljük meg az életképességnek fáját, melyet senki többé el nem tagadhat tőlünk. Csak az a nemzet semmisülhet meg végkép, amely saját jövője iránt elveszti bizalmát, elveszti reményét; az pedig, amely érzi önmagát, érzi önéletképességét, az élni, fejlődni, haladni fog, ha még annyi és még oly nagy akadályok gördülnek is útjába. Merítsünk erőt, merítsünk bátorságot egy újabb, tisztább nemzeti élethez, mely az emberiség nemes és férfias izzasztó küzdelmei által kivívott sikereket, magas és nemes élveket a mi számunkra is biztosítja; merítsünk erőt, merítsünk bátorságot, hogy megmutathassuk, miszerint a magyar ezredéves fenállása után is magyar tud is, akar is lenni és nincs szüksége nemzeti egyediségéről lemondani, hogy a cul- turnemzetek sorában helyt foglalhasson; merítsünk erőt, merítsünk bátorságot elkövetett hibáinkat, kézzel fogható botlásainkat belátni és azokat tőlünk telhetőleg jóvá tenni; a múlt csak példa legyen most, melyeu okuljunk, hogy többé hasonló jjhibákba, botlásokba, bűnös mulasztásokba ne essünk, mint estünk most, aminek szomorú következményét ugyancsak érezzük is. Szeged szomorú sorsa lebegjen folyton szemeink előtt és bigyük meg, hogy valamint a természetben semmi rósz nem marad büntetlenül, ép úgy nem marad a nemzeti, a társadalmi életben boszulatlauul semmi, ami ész- ellenesen követtetik el. Ha igy gondolkodunk és cselekszünk, koronás királyunk szavai ép úgy teljesedésbe mennek, hogy Szeged még szebb lesz, mint volt, mint nagy Széchenyink jóslata, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Csak egy fáj, csak egy szorítja össze keblünket, amit talán kimondanunk sem volna szabad, hogy szerencsétlenségünkben még ellenségeink is megemlékeztek rólunk, csak — csak rokonunk, az felejtett el bennünket — a török nemzet. A belügyminiszter abban a véleményben lévén, hogy a roncsoló toroklob azért terjed mert az előforduló esetek nem jelentetnek fel azonnal, a járvány terjedésének meggátlására elrendelte mindazon községekben, hol a járvány mutatkozik, hogy biztosok járjanak házról házra meggyőződni, vajon csakugyan roncsoló toroklob-e az ott pusztító járvány, Heti szemle. — márcz. 29. A budget részletes tárgyalását a kópvise- lőház 24-én fejezte be s ugyanazon napon megkezdette a berlini szerződés beczikkelyezé- séről szóló törvényjavaslat tárgyalását, melyet négy napi vita után 54 szótöbbséggel elfogadott. A szünet april 5-én kezdődik s tart 26-ig; szünetig tárgyaltatni fog a költségvetési törvény, a magyar nyelv tanításáról s a romániai csatlakozásról szóló törvényjavaslatok. * A vegyes occupátió terve, úgy látszik, valósulni fog. Az occupátióban részt vesz valamennyi hatalom, még a porta is. Az occupáti- ónak az a czélja hogy meghiúsítsák az oroszok törekvését, kik véres összeütközéseket akarnak előidézni Keleti-Buméliában, hogy biztosítsák a a hatalmak a berlini szerződésnek feltétlen, de békés végrehajtását. * A görög-török határrendezés módjáról új hir kering. Állítólag a íranczia nagykövet azt ajánlotta a nagyvezirnek, hogy engedje át a porta Kréta szigetét Görögországnak, a íranczia kormány által előlegezendő kárpótlásért. Fran- cziaországot pedig azzal kárpótolná a görög kormány, hogy állandó hajóállomást biztosít neki Kréta szigetén. Különben Görögország már a hatalmakhoz fordult kérve azoknak szives közbejárását. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Prolog. — A síegedi árvízkárosultak javára Veszprém város részéröl 1879. márcz. 24-én tartott hangversenyen előadta Neszmélyi Antalné úrhölgy. — Hol a kalásztól ékes rónaság, A délibábok szép tündérvilága? — A büszke város, szent hazánk virága, Hol hetvenezrek ajkán élt a nyelv, Bomlatlanúl, tisztán, de szabadon, — Hol hetvenezren éltek egy családban Hazánkuak délczeg fiai? — — Ne kérdjetek ! Volt — nincs!... ez minden, mit felelhetek .... Csak nézzetek, tekintsetek oda, Ott áll a kép; oly zord, oly mostoha! — — A szép ezüst szalag, mely egykor végig Kauíargott a kalászos tóreken, Mos; tajtékos fejét megrázva rémít, Hullámot hány, szökell, zúg szüntelen — S a zivataros, gyászos éj sötétén, Mint gyáva gyilkos lopva, félve lépvén, Szétrontja gátját s bőszülten halad Végezni művét a vad áradat — — Ne óhajtsátok látni az anyát, Ki kebléhez szorítva magzatát, Segélyt kiált s nem hallja senkisem; A ház inog — ropog és aztán _______ Fö lötte összecsap a hullám — — Vagy ott az agg, szakálla hófehér, A bősz elem már derekáig ér, Majd elhanyatlik és viszi az ár, Mely prédát nyerve uj prédára vár___ Ne — oh ne kívánjátok ezt a képet! — ügy is seb az, mely mindnyájunkat éget; Érezni kell azt, elbeszélni nem; A szó, a hang minderre képtelen!... — De a sebnek, mit érzünk annyian, Akármilyen mély, mégis írja van — E gyógyírt adjátok meg emberek! E sebre nemcsak könyek kellenek — Ne könyeket, kenyeret adjatok! ___Nézzétek őt! -- Ki jár ott legelői? — Ki nyújt első segélyt az éhezőknek ? — A koronás király! — Fejedelmi jobbját nyújtja a szegénynek, S a mig szeméből honfiköny pereg: Áldó kezét érzik mindannyian. — lm ott a példa — kövessétek őt! — „Ki engemet szeret, segítsen!“ — igy szólt, 8 a fáklyák fénye nem fog föllobogni, A nagy királyi pár nászünnepén; Nem lesz ajándék a trón zsámolyánál, De lesz kenyér Szegedben — s béke, áldás Az elpusztult, gyászlepte téreken ! — Magyar, légy méltó a dicső királyhoz! — Add vissza néki nászajáudokul Az űjonan fölépült Szegedet! — P. TÓTH KÁLMÁN. A hangversenyen. Veszprém, 1879. márcz. 24-én. A hőmérő egész nap nem képes -f 1-nél magasabbra emelkedni; a láthatárt sűrű eső- és hófelhők borítják, melyek hol esőt, hol havat csapnak arczodhoz, mintha csak azt akarnák, hogy szobádból ki se mozdúlj, nehogy vagy meg- hűtsd magad, vagy rósz kedvedben olyasmit kövess el, amit verőfényes napon kelljen úgy tenmagadnak, mint erszényednek megbánni. Hiába művelődünk, hiába civilisálódunk annyit, az idő mindig megtartja fölöttünk jogát. Ha verőfényt küld, önként kinyílnak kebleink és mi vígak, kedélyesek, jók vagyunk; ha ködbe, felhőbe polyáz bennünket, kebleink elzáródnak, mindenkiben, még magunkban is bizalmatlauko- duuk, haragosak és kiállhatatlanokká válunk úgy mi, mint előttünk mások. Ilyen átkozott rósz idő volt márcz. 24-ke, a szegedi árvízkárosultak részére városunk által adott műkedvelő-hangversenynek napja, tehát alakilag a legroszabb idő hangversenyre. De ez egyszer velünk szemben az időjárás elvesztette lehangoló hatását; városunk legelőkelő és legműveltebb közönsége vetélkedve kapkodta szét a jegyeket, úgy, hogy mire a nőegylet néhány bájos tagját egy pár jegy elárusítása végett kiküldte, már legtöbb helyütt ajegyek meg voltak váltva. Este nyolczadfél órakor egymást érték a „Koronádba robogó magán- és közfogatok, melyek a szép nemnek egy részét szállították oda. Benn a terem szép egyszerű csinos berendezésével a legjobb hatást tette a belépőre; az emelvényen a zongora, a mellett alább környes- köriíl a műkedvelők szép csoportja, kiknek ari apunk mai számához egy félív melléklet és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva. czairól le volt olvasható a lépés fontossága, melyre a szerencsétlenek érdekében nemes szivük őket vonzotta; a nézőtér hosszú széksorai a legszebb női közönséggel, közben-közben egy- egy komolyabb arczú férfival, oly szép látványt nyújtottak, amilyen a legügyesebb művész ecsetét is megérdemelte volna és amilyent városunk egyhamar nem is látott. Kellemes feszültségben, kedves csevegés közt telt el az idő nyolczig, amidőn Neszmélyi Antalné, sz. Barcza Jozefa úrnő megnyerő alakjával taps é9 éljenek közt az emelvényre lépett elszavalandó azon prologot, melyet ez alkalomra P. Tóth Kálmán tanár úr készített s melyet olvasóink a tárcza élén vesznek. A szavaló hangján ép úgy érezhető volt a meghatottság a szép költemény tárgyának fontossága és az ünnepély komolysága által, mint a hallgató közönségen, mely siri csendben hallgatta végig a szívből fakadó és ép ezért szívhez is szóló, a költő kebléből a szavaló ajkain elleb- beut, esdő igéket. Ez után tapsok és éljenek közt lépett Biró Margit kisasszony és Kerszt Frigyes úr a zongorához Mendelssohn B. Felix „Éuy Blas“ nyitányát négy kézre játszandók. Az ügyes technika és az erős hatású játék tapsokkal és éljenekkel jutalmaztatta a zongorázó párt. Alig hangzott el az utolsó taps, már négy férfialak lépett az emelvényre, kiknek ismert vonzó személyiségei újra feloldották a perczről perezre fokozódva lelkesülő közönség tetszésnyilvánítását. Köves Ede tiszta csengő tenór prim, Pintér Kálmán kellemes tenór secund. Köves János szép baryton és Vógh Sáudor erős telt bassus hangjával férfinégyesben énekelték először Dür- ner „Vihariban czimű imáját, utána Cherubin- „a zenéhez* czimű dalát oly kellemes összhang!
