Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-02 / 9. szám
lésen beterjesztette Andrássy Gyula gróf, külügyminiszter, a közös minisztérium javaslatát, melyben indemnytit kér a 60 milliós hitel elköltéséért, továbbá az 1879. év rendkívüli szükségleteiről szóló javaslotot s végül a külügyminisztérium 1879. évi rendkívüli költségeinek megszavazásáról szóló javaslatot. Az egyesített albizotságok ma délután tartanak ülést. * A bolgár nemzetgyűlést febr. 23-án nyitotta meg Dondukoff herczeg, mely alkalomból egy beszédet olvasott fel, melyben elmondotta, hogy Oroszország áldozatainak árán tarhatják meg első gyűlésüket a bolgárok. Bulgáriának a czár engedelme alkotmányozó- és nemzetgyűlést, államtanácsot és minisztériumot ad. * Olaszországban az alakulóban levő con- servativ katholikus párt vonja magára a figyelmet. A párt programmja már meg van állapítva, melynek alapeszméje az, hogy a katholikusoknak, a dolgok jelen állásában, módot kell találni a forradalom által fenyegetett szentszék, vallás, család és vagyon megvédésére. Az új párt elíogadja az alkotmányt s a jelen állapotot. Törekvése oda irányul, hogy az egyházat s a vallási elveket sértő törvények kedvező módosítást nyerjenek, * A maczedóniai fölkelők újra megkezdették a hadműveleteket a török csapatok ellen. — Egész határozottsággal állítják, hogy La- yard megválik a konstantinápolyi nagykövetségtől. A VIDÉK. Halimba 1879 febr. 20-án. T. Szerkesztő ur. Szives engedelmóvel a padragi útról (ha szabad útnak nevezni) óhajtanék néhány sort irni. Hadd lássa a nemes Veszprémvármegye, hogy a gondatlanság minő vad állapotokkal traktál bennünket. A Halim- báról Padragra vezető ut ítéletre volna alkalmas leginkább, hol a bűnösnek az utazás iszonyú féléimétől bekövetkezett hirtelen-halála fölmentené a bakót szomorú kötelességétől. De milyen ez az ut ? Szeretném ha a t. olvasó látná, mert a leírásra nincs elég képességem. Télen hogy milyen, vidékiek kevesen tudják, mert ha csak égető szükség nem kényszeríti őket, ez útnak neki nem indulnak. Télen úgy néz ki, mint egy jeges tenger. Egykor az ut mellett kétfeliil elterülő réteket egy bid kötötte össze, mely elégséges volt e második Balaton lecsapolasára, de a hid elpusztult s magától még eddig nem méltóztatott megjavulni. Közel egy hónapig oly iszonyú jégszakadékokon kellett keresztül járni hogy a ló lába a mély szakadások miatt minden lépésnél veszélyeztetve volt. Azonban valahogyan mindig volt. Eddig csak elkerülgettük a veszélyes Charybdist de ezentúl merre menjünk? Ajég elolvadt, a viz megrekedt, s most egy feneketlen iszaptengerrel állunk szemközt. Ha ezt egy somogyi ember olvassa, kételkedni fog, azt hiszi hogy a hová az Isteu leány, a tizenöt éves gyermek minden kellemével, a nőiség minden bájával elhalmozva, léiig a halál karjai közt, mely áldozatát — hogy több gyönyörrel ragadhassa magával — a halálos ágyon még szebbé varázsolta. S az anyának megtört szívvel keil néznie azt a forrón szeretett gyermeket, azt az égbe készülő angyalt. . . Könyei megindulnak, zokogni nem mer, az alvó lölébredhetne zokogására, úgyis fölébred, álmát elűzi a láz, lassan fölnyitja szemeit s tekintete anyjára esik, kinek szemeiben még ott érte az utolsó köuyet, nem tudott az hirtelen leperegni onnan. — Miért sírtál ismét, édes anyám? Oh ha velem lettél volna azon a szép helyen, ahonnan most jöttem, tudom olyan szívesen örültél volna boldogságomnak, mint én! — Sírtam, édes gyermekem, örömemben sírtam, szemlélve nyugodtan alvó arczodat, s elgondolva, hogy milyen boldogan élvezzük majd felgyógyulásod után az üde tavaszi léget, a kedves napsugarat. . . Mert nem sokáig leszesz már beteg, az orvos úr mondta, hogy meggyógyulsz nem sokára. . . — Igen, édes mamám, hiszen azt én jobban érzem, mint ti; de nem akaijátok nekem elhinni. Hanem te elhiszed, úgy-e, drága jó mamácskám, te elhiszed ? ... Oh mond meg, kérlek, az orvos úrnak is, hogy éu nem vagyok olyan nagyon beteg, hogy én szívesebben lennék mindnyájatokkal együtt; mond meg ezt ueki, mert az én szavamra, lásd, nem hiszi el.. .. — Megmondom neki, kedvesem ... drága Malvinám... megadta az útra való finom követ, ott a hatóság körültekintő gondossága sem hiányzik. De nem csuda. Lássuk minő művészi alkotása van ez útnak: Az ut kétfelül föl van sánczolva, s a kiásott föld nem az ut közepére, hanem az ut szélére van hányva oly módon, hogy egy archeológus bizonyára ősrégi sirhalomnak tekintené. Némely helyen e part ugyan megvan szaggatva, de azt is inkább a feldőlt kocsik lelapíttásának mint az utcsinálásnak lehet köszönni Ha valaki nem látott még szép tek- nyőt az tekintse meg a padragi utat. S mily regényes utazás esik rajta hóolvadáskor s a tavaszi- őszi esőzésekben! ügy azért nem gondol vele senki, hogy ez örömtől meg ne fosztassunk. Szegény balatonpartiak, a ti csillagtok letűnt, s Padragon kelt fél uj kiadásban! Ti voltatok eddig a leghíresebb la- dikozók. De tegyétek meg azt mit mi: ugyanegy időben kocsizuuk és ladikozunk! Ebbéli ügyességünkön nincs mit bámulni, hisz nekünk ezen utón oly territóriumunk, jobban mondva aquariumunk van, hogy egy vidratenyésztő vagy csikászegyletnek is becsületére válnék s még azon előnye is vau, hogy a mocsár állandóságáról a tekuyőut biztosít. De hát a kocsisok mennyi áldást mondanak reá! Eltekintve azt, hogy az iszap közt haladó kerék néha oly darab kővel áll szemközt, mint egy jeges medve, áldásos hatását tagadni nem lehet. A kerekek jól megdagadnak, s e szerencsében még a tengely csavarai is részesülnek. Hogy ez ut közepén nyári eső után hetekig gőzölgő mocsár minő hatással van a közegészségre? ítéljék meg az orvosok. Csak nyolcz percznyi távolságra vau a legfinomabb kőmorzsa. Ezzel megtöltve jó utunk lenne, s nem kellene a borkereskedők és molnárok szitkait hallgatnunk. De hivatalosan senki sem lép fel, privatusok szavára pedig a nép mit sem ad, habár azt elismerik hogy ez ut siralmas létén hatósági parancs folytán szívesen változtatnának. De ha nincs parancsoló! Pedig épen e czélból engedtetett el a padragiaknak évi közmunkaszoigálatuk harmadrésze, hogy itthon saját közlekedő útjaikat javítsák. Ez egyik fő közlekedési útja Pad- ragnak, s erre semmi gond. ligy talán ezt is a községi jegyzők felelősségére kellene bizni? Azokat kik az adó behajtása körül oly sok méltatlanságnak vannak kitéve, még ily kellemetlen parancscsal is terhelni, kevésbbé volna humánus eljárás an- nálisinkább, mert ők bráchiummal nem rendelkeznek, s a történhető engedetlenség megbüntetését ők is csak azou hatóságtól várnák, melynek nemcsak joga vau büntetni, hanem szoros kötelessége az ázsiai állapot megszüntetése végett felügyelni. Hogy az illetékes hatóság ez út veszélyeiről mitsem tud azon nem csodálkozom, mert nyáron járható, télen pedig soha meg nem tekinti. Ez utóbbit nagy biztonsággal merem ál- lítaui mert egy közjóért lelkesülő tisztviselőt ily ut láttára kötelességéről megfeledkezettnek még csak képzelni is sértő szeretetlensógnek tartanám. Pardon! A halimbaiakról majdnem elfeledkeztem. <3 nekik is gratulálok. A faluvégén levő keresztfa előtt múltkor több molnár és borszállító áldotta a községet biróstól együtt. Ki megsülyedt ki meg feldőlt, s csak résztvevő emberbarátok segitsége folytán tudtak hosszú küzdés után az mgováuyból kiszabadulni — De miért fordítod hát el arczodat, édes anyám, lásd, azt gondolom, hogy ismét sirsz. .. Pedig most akartam tőled kérni valamit; tudom, nem tagadod meg, hiszen olyan jó vagy te! Ugy-e, édes jó anyám, ha egészen jobban leszek — de ne haragudjál ám — úgy-e akkor .... többszőr lesz szabad beszélnem .... Endrével is? . .. — Minden szabad lesz, kedvesem, minden, amit óhajtasz. — Oh köszönöm, köszönöm; meglásd, milyen engedelmes leányod leszek én ezután! — Hiszen az voltál mindig, kis Malvinám. .. — Nem, nem voltam az, hiában mondod. A múlt farsangon is, tudod, mikor a papa azt mondta, hogy korán van még a bálba mennem, én akaratod ellen a papának adtam igazat, pedig milyen büszke voltál aztán reám, mikor a bálban én lettem a legszebb, én tán- czoltam legtöbbet... . s azóta mindig. .. —• Ne beszélj annyit, édesem, nehezedre esik, kifárasztod magad. — De el kell mondanom, hogy én csakugyan nem voltam mindig engedelmes leányod, s hogy ezután az akarok lenai. .. Lásd, az idén is annyiszor megharagitottalak. — Dehogy, dehogy haragítottál, kis leányom ! — Igen; te már elfelejtetted, de az én lelkemet azóta folyton gyötörte ez a tudat. Hiszen emlékezhetel, nem régen volt, mikor azt mondtam, hogy én nem érzem jól magam, ha sokat mulatunk; hányszor könyeztem, mikor bálokba, estélyekre készültünk, hogy elleneztem, mikor te rendeztél ilyen estélyeLesznek-e jó utaink? Reméljük, a nemes vármegye többé talán nem lesz kénytelen hallani panaszainkat. Tisztelettel maradtam t. Szerkesztő urnák. Cs. I. Pápa, 1878. febr. 26. T. Szerkesztő ur! Lefolyt farsangunk élvezetdus vigalmaira feltette a koronát közönségünk a f. hó 20-án tartott jelmezbállal, mely a sikerben előzőit annyira túlszárnyalta, hogy a pápai bálok hírneve megalapítójának méltán nevezhetjük. E bál nagy és fényes közönsége, a fesztelen jókedv és az ügyes rendezés által egyaránt kiváló volt. A tánczolók népes soraiban érdekes látványt nyújtott a jelmezes hölgyek és ifjak tarka csoportozata, a fényes báli öltözékben megjelent hölgyek mellett- — Nem vagyunk azon kellemes helyzetben, hogy a bál szépeiről teljes névjegyzéket közölhetnénk, de megkisértjük a névsornak emlékezetünkhöz képest egybeállítását. A jelmezesek soraiban ott láttuk: Ajkai Miklósné (elszaszi nő,) Barthalusné (szerbnő,) Barthalus Emma (virágárusnő) Bermüller Vilma (vadászat) Bé- kásy Helén (farsang királynője), Endlyné (con- ducteur), Horváthné (disz magyarban), Kis Jolán (magyar pórnő), Kis Mari (halásznő), Koller Róza (hópehely), Krausz Irén (lengyelnő), Lókay N. (Stuart Mária), Mányoky Róna (olasz gyümölcsárusnő), Mányoky Her- min (szerpolett), Molnár Kálmánná és Mányoky Vilma (markotányosnők), Márton Irma (tejárusnő), Szép Ilon (ujjoncz), Simon Katalin (Pretresse) urhölgyeket. A férfiak közül jelmezben jelentek meg: Kolossváry Gyula bálelnök (frauczia nemes), Lepossa Dániel (tiroli vadász), Bezerédy Iván (múlt századbeli franczia salon öltözékben), Wurda Adolf és Marton Géza (tengerészek), Kálmán Rudolf és Nádasdy Aladár (jockey), Szeglethy György (steyer paraszt), Szélessy Dániel (schweitzi paraszt), Bermüller Gyula (északsarki utazó), Grechenek Béla (angol utazó), Bauer József (franczia apród), gróf Grotta Frigyes (rococo) A báli öltözékben megjelent hölgyek közül megemlítjük; Rózsáné, Pap Amalia, Ihász Lajosné, Zarkáné, Novákné, Koller Já- nosné, Hertelendyné, Mikovinyi Ödönné, Sza- latkayné, Mentiemé, Vogtáné, Tóth Dánielné, Kolossváry Elvira, Mészely Irma és Frank Gizella urhölgyeket. A férfi közönség köréből is kiváló vendégei voltak a bálnak, mint Bezerédy Gyula alispáu, báró Schmertzing Tádé, orsz. képv., Pap János kir. tanácsos. Rózsa honvédőrnagy, Háczky Sándor és Békássy Gyula földbirtokosok stb. x-y. Törvényszéki csarnok. Vég tárgy a lások. Márczius 5-ón. Sikkasztással vádolt Böröczky Sándor és neje elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Csettiuger Mihály elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Tódi Ferencz elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Szalai István és neje elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Friedler János elleni ügyben. — Nyilv. erőszakossággal vádolt Györgyeleák Miklósné elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Pill Antal elleni ügyben. — Nyilv. erőszakosságket! . . . Pedig nem volt szabad így tennem, most vallom be, hogy tettettem magam. De jobb leszek majd, úgy-e megbocsátasz ? — Nem haragudtam, Malvinám, ki is tudna reád haragudni? — Oh tudom én, jó mamám, hogy haragudtál, és volt is rá okod- Hányszor intettél, hogy Gémesi úrhoz legyek nyájasabb, beszéljek vele vidámabban, s én mindig azt feleltem durczásaa, hogy nem tudok vele olyan barátságosan beszélgetni, mint mással . . . mint Eudrével.. . akinek szép, halvány arcza mindig előttem volt, aki a bálokban távolról oly mereven nézett reám, hogy szivem mindig erősen dobogott, ha arra fordult tekintetem. — Felejtsd el, ne emlegesd ezeket, kis leányom; ezután máskép lesz minden. .. Méreyné fölkelt leánya ágya mellől s az ablakhoz sietett, mintha egy belopózott napsugár útját akarta volna elzárni; pedig azért ment oda, hogy könyeiuek szabad folyást engedjen, hogy azt a leirhatlan fájdalmat, mely leánya ártatlan szavaira éles vádként hatotta át lelkét, valamikép leküzdje, eltitkolja. — Szegény, jó Eudre — sóhajtott rövid szünet után a beteg leányka — hányszor feledkeztem meg miattad édes anyám parancsáról, ki mindig arra intett, hogy veled ne foglalkozzam gondolatban oly sokat, ne beszéljek veled oly gyakran, kerüljelek, mert te szegény fid vagy, engem meg sokan szemmel tartanak, s mégis Ítélnek. Kerültük is egymást, hanem azért meg nem álhattuk, hogy kezet ne szorítsunk, egy-két szót ne váltsunk.., Hiszen olyan jó barátja voltál te gal vádolt Fejes István és Fejes Sándor elleni ügyben. — Hamis okmány készítés által elkövetett csalás bűntettével vádolt Gáspár István és társa elleni ügyben. — Márcz. 6-án. Sikkasztással vádolt Gyenge Mihály és Kis Károly elleni ügyben. — Nyilv. erőszakossággal vádolt Vörös László és társai elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Fáber Kovács József és társai elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Horváth János és Illés Károly elleni ügyben. — Sikkasztással vádolt Takács István elleui ügyben. — Sikkasztással vádolt Pataki Péter elleni ügyben. Emberöléssel vádolt Horváth Antal elleni ügyben. — ítélethirdetések: Márcz. 6-án. Veszélyes fenyegetéssel vádolt Cseh Ignácz elleni ügyben. — Súlyos testi sértéssel vádolt Szabó Károly elleni ügyben. — Szülő bántalmazással vádolt ifj. Fövény János elleni ügyben. HÍREINK. •Személyi Mr. — Dr. Németh Antal, győrtankerületi k. főigazgató úr ő nagysága ma, vasárnap márczius 2-án, a délutáni vonattal érkezik városunkba a helybeli nagygymna- sium hivatalos megtekintése végett. •Körorvos. - Balaton-Füreden köror- nak Ernszt Markus választatott meg. •Házi tánozestély. — Megyés püspökünknek köztisztelet- és közszeretetben álló jószágkormányzója, Ráth Iván ur múlt hétfőn febr. 24-én házi tánczestélyt rendezett, melyre a családnak szépszámú tisztelői voltak meghíva. A kedves háziasszony, a szives házigazda és a család minden egyes tagja megnyerő sürgést forgást fejtettek ki a vendégek körül különösen az ízléssel és dúsan terített asztaloknál. Vacsora előtt s után tánczra perdültek a fiatal erők, míg az idősb férfiak el-elkártyázgattak a mellékszobában, a középkorú nők pedig édes- deden elbeszélgettek egymással örömmel legeltetve szemeiket a pihegő fiatalságon. E kedélyes és jól sikerült estélyen résztvett: Balogh Erzsi, özv. Boda Istvánná, Boda Mariska, Bükhel Eliz. Bükkel Antalné, Hawlicsek Fe- renczné, Hegedűs Etti, Hegedűs Irma, Klein Bódogné, Láncz Ferdinandné Mészáros Ida, Pap Ferenczné, Pap Szidi és Minka, Pöschl Károlyné a kis Miczikével, Ráth Ida, Szabó Imráné. •Elfogott gyilkos. - Lörincze Gábor már öt éve, mint őrült van a lipótmezei tébolydában és ott mint a főorvos tehenésze működött és napi díjat is kapott. Múlt hétfőn Schandel fővigyázó elment Lőrinczét keresni, meg is találta az istállónál, hítta fel, de Lörincze nem akart menni; Schandel erőtette a dolgot, mire Lörincze egy késsel szúrt Schandel után és halálosan találta. Erre Lörincze haza szökött Szent-Gaálra, hol el is fogatott. Váltig állítja, hogy ő nem volt egy perczig sem őrült. •A veszprémi reformált egyház közgyűlése. — T. Szerkesztő Úr! Vau szerencsém tisztelettel tudatni, hogy a veszprémi reformált egyház közönsége által f. évi február hó 16-án tartott közgyűlés a következőket határozta: 1. Felolvastatott az egyházkerületi pénztárnok felhívása s ezzel kapcsolatban az egyházmegyei esperes úrnak azon utasítása, melylyel meghagyja az egyház elöljáróságának hogy az egyházkerületi pénztár részére esedékes 46 frt részlet befizetése iránt ezennel intézkedjék. Miután az egyházgondnok előterjesztése szerint a kérdéses 46 frt o. ért. összeg illetőségi helyére nyomban eljuttattatok, a tett intézkedés tudomásul vétetett. 2. az én Aladár bátyámnak, úgy szerettétek egymást, mikor hozzánk jártál, s annyiszor játszottál velem is. Hanem aztán éde3 anyám megtiltotta, hogy gyakran beszéljek veled, különösen az idén, mert azt mondta, hogy azt akarja, ez legyen az utolsó farsangom, s jövőre mint Gémesinét irigyeljen a világ.... (Jgy-e, édes jó anyám azt mondtad?.. De miért nem volt hát szabad Endréhez is szólnom ? — Azt mondtam, édes Málvinám —• szólt remegve Méreyné — de nem komolyán értettem éu azt. Dehogy lesz ez az utolsó farsaugod; leány leszesz jövőre is, elég fiatal vagy. Eudrével is majd többet találkozhatok — Nem; édes anyácskám, én egészen engedelmes leányod leszek. Igen, ez volt ,az én utolsó farsangom; jövőre nem akarok leány maradni, irigyelt, boldog fiatal asszony leszek, annak a jó Endrének a neje, kit én úgy szeretek, édes mamácskám, mint téged!... — Csillapodjál, ne beszélj oly gyorsan, édes kis leányom, hiszen egészen fel vagy indulva, s szerető anyád aggódik érted! — Oh, de ón olyan boldog vagyok most, édes anyám ... Gémesi úr szép kérelmemre megígérte, hogy nem haragszik, ha Endrét szeretem, hogy lemoud óhajtásáról, s még téged is kérni fog, hogy engedd meg Endrének nyújtani kezemet?... — Álmokról beszélsz, kis leányom; homlokod oly forró, lázad újra kezdődik, nyugodjál egy kissé. — Valóban azt hittem magam is, hogy álmodom, és mégis, hidd el, igaz volt amit beszélek, tegnap történt az, együtt voltunk
