Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

VI. «Molyain. 1879.

50-ik szám.

Veszprém, Decz. 14.

*».e=

fr

.WJR&ZmÉM'

ét „Hív. Értesítő“ nladet tiilrup.

Előfizetési dij:

Egész évre 6 frt - ir. Fél évre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr.

Egyes példány ára 15 kr.

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

«fesz

ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ES

e>\

(o

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

=e\a

tó

Szerkesztőség és kiadó' hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamiül helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

iSayTiereskedSse Veszprémiéi.

HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr., s kiiliin minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.

— ft)

cD—.... ------El

őfizetési felhívás!

A „Veszprém“ néhány hét múlva új évfolyamába lép. Megfeleltem-e eddig t. olvasóim jogos igényeinek, vagy sem, nem érzem magam illetékesnek eldönteni; de lelkiismeretem megnyugtat, mert mindent elkövettem, hogy megyénk tekintélye és érdekei minden irányban megóvassanak, hogy népünk anyagi és szellemi jóléte, amennyire ez lehető, előmozdíttassék. Ha ezen szerkesztői múltam biztosíték a jövőre, akkor bizalomteljesen fordulok t. olvasóimhoz, kérve, hogy anyagi és erkölcsi támogatásukat a bekövetkező új évben se vonják meg tőlem.

A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő “-re előfizethetni:

negyedévre . . 1 frt 50 kr., félévre .... 3 frt — kr., egész évre . . 6 forinttal. Veszprém, 1879. decz. 13.

LÉVAY IMRE,

felelős szerkesztő és kiadó.

Kifőző konyhák.

A tücsök egész nyáron át dúdol- gatott és mitsem gyűjtött a télre. A hangya ellenben egész nyáron serénykedett, lótott-futott jobbra-balra és kamrácskáját szépen megtöltötte. Beköszöntött az ősz hideg szeleivel, nyomban utána a tél dermesztő hidegével. A tücsök hátára vette gitárját és dú- dolgatás helyett gyomrocskája elkezdett korogni, mert sehol semmit nem talált, ami által éhségét csillapíthatta volna. Kapja magát, bekopogtat a hangyához és azt igen szépen megkéri, lenne szives neki egy kis elemozsiuát kölcsönözni, majd a jövő nyáron kamatostúl vissza fogja neki fizetni. A hangya, mint aféle takaros házi asszony, csípőjére tette mindkét kezét és azt kérdi a tücsök kisasszonykától: „Hát, lelkecském, mit csináltál te egész nyáron át?“ „Tudod, édes jó nénikém“ válaszol a tücsök „én Apollónak felkentje vagyok és így egész nyáron át fütyürésztem.“ „Na, lelkecském,“ vág közbe a hangya „ha te nyáron át fütyürésztél, akkor mosttánczolj bozzá“ és ezzel becsapta kamrácskájának ajtaját a tücsök orra előtt.

Tegyük a kezünket a mellünkre és valljuk meg őszintén, nem sujtja-e e mesebeli vád népünknek jó részét. A nyáron jó pénzért is alig kaptunk munkást, mert sokan vagy elheverték a napot, vagy oly magasra akarták felcsigázni napszámjokat, bogy a munkaadó elrettent minden vállalattól. Most nyakunkba szakadt a tél nem várt keménységével és népünk jó része élelem és tűzifa nélkül szűkölködik és az Ínség, a nyomor pusztít minden lépten nyomon. Kenyér után kiált a szegény ember családja, egy kis melegség után a megdermedt tagok és nincs, aki segítsen, mert az Ínség és nyomor hangját vajmi kevesen szokták meghallani még azok közöl is, akiknek módjok- ban, talán szándékukban is volna segíteni.

Ne kutassuk most, mi volt az oka egyik-másik családnál a nyomornak; ne feszegessük, miért esett a magyar ember természetével annyira összeforrott hibába, a gazdálkodni nem tudásba:

az Ínséget, a nyomort látjuk, tegyünk amit tehetünk, adjunk ételt az éhezőnek. Az ajtóról ajtóra járó koldúsokat és kéregetőket nem kell sajnálnunk; azoknak, mint a tapasztalás naponkint megmutatja, még pálinkára, borra is jut, e mellett, mint szintén tapasztaljuk, a járás-kelés még egészségökre is válik; hanem sajnáljuk meg a szó igazi érteményében vett házi szegényeket, akik még elég becsületesek arra, hogy szégyeljenek körüljárni és inkább nyomorult hajlékukban összekuporodva éheznek, mint hogy másoknak terhére legyenek. Ezek számára kérünk mi ételt, mert ezek éheznek igazán.

De hogyan segítsünk?

A népkonyha eszméjét azon alakban, amelyben már az egyszer városunkban megvalósúlt, nem is vetjük fel, mert az czélhoz nem fog vezetni; nem pedig azért, mert az ismét csak azoknak adna ételt, akik járó-kelő koldúsok voltak és így arczok bőre f] 'g kemény volt ajtóról-ajtóra járva összeszedni a könyöradományokat és még ráadásul az ingyen-kosztot elfogadni. Hanem e helyett felvetjük a legszegényebb utczák mindegyikében szervezendő kifőző konyhák eszméjét, amelyekben nem ingyen, hanem igen mérsékelt áron kapna azon utczabeli négy- öt- hat szegény család naponkint vagy minden másnap egy pár adag főtt ételt, mit otthon szépen el- költhetne, a nélkül, hogy bárki is azért őket nyelvére vehetné.

A kifőző konyhák eszméjét mi így véljük megvalósíthatónak. Minden

még a legszegényebb utezábanis fog bi- zouynyal egy jószivü család találkozni, amely elhatározza magát arra, hogy naponkint vagy minden másnap főzni fog. A kifőző konyhát ez nyerné. Az abban az utczában levő szegény tisztességes családok bejelentenék magukat és családtagjaikat szám szerint, hogy ők, míg a kifőzés történik, mindig abból a konyhából hozatják étel- adagaikat a meghatározott igen mérsékelt adagdíjért. E kifőző konyhák lennének azután akár a városi hatóságnál, akár a nöegyletnél, vagy mind a kettőnél bejegyezve és a segélyzés pénzben vagy az adomány termeszt- ményben egyes jószivü adakozóktól ezen konyhákhoz utaltatnék, mint melyek azokat felhasználva azok javára fordítanák, akik csakugyan megérdemelnék. Ily konyhákhoz szívesen elmennének vagy azoktól szívesen hozatnának ételt oly családok és házi szegények is, akik álszeméremből nem hozatnának semmiféle és bárhol felállított népkonyhából. Ez, hiazszük, könnyen kivihető, csak akadjanak egyes jószivü családok, amelyek azokban az útczákban elvállalnák a kifőzést. Ez által nyernének ők magok is, mert minden adag étel megfizettetnék és a befolyó segélyzésekből a kiadás tetemesen csökkenne, mi nekik hasznot hajtana, e mellett a humanismus- nak, az emberszeretetnek legszebb erényót gyakorolnák és embertársaikat maguk iránt a legnagyobb hálára köteleznék.

Minden kezdet nehézséggel jár,

A „VESZPRÉM" TÁRCZAJA.

Népdal.*)

Vágtass lovam gyí tova a Pusztára,

Mig elérek kis kedvesem Lakába;

Ott én téged megetetlek, Itatlak,

Széna-zabbal sárga csikóm Jól tartlak.

A kapuban vár már reám A babám,

Mint méz, édes csók ill piczi

Lehajolok, el is veszem Tőle azt,

Visszaadom, csókom arczán Pirt fakaszt.

Bogár szemét már fényleni Látom is,

Kacsingatva tekint reám a Kis bamis.

Repülj lovam, repits sárga Paripám,

Hadd örvendjen gazdád is már Igazán.

S. Z.

•)E dalocskát, melyet S. Z. nem régiben városunkban elhunyt jeles orvosnövendék készített, felkérésre küzültük. Sr.et'k

Való regény a letűnt századokból.

Lapunk azon hírére, mely a hajból készült misemondó-ruha keletkezését hozta, a »Nagyszombati Hetilap* ezen érdekes sorokat Írja: ,1561-ben Forgách Pál gróf volt Ghi- mesnek tulajdonosa. Ennek leánya Zsuzsanna ugyanazon évben Révay Fereuczczel kelvén házasságra, mintegy 3 évig Holicson tartózkodott. 1561-ben megkezdődtek a trónvillongások I. Ferdinand és Zápolya Zsigmond között, mely alkalommal Forgách gr. egykori aprédjai, Bakics, Majthényi és Bathy Zápolya pártjára állottak, s Bakics Detrekőt, Mathényi Keselyekeöt és Bathy Bathi községet (Hont- ban) szállotta meg, utóbbi ott várat épített. Ugyanazon időben ősmerkedett meg Bakics Forgách leányával, a kibe, noha tudta, hogy Révaynak felesége, beleszeretett. 1563-ban Ferdinand országgyűlést hirdetett Pozsonyba, hogy Miksa fia megkoronáztatását kieszközölje. Ez országgyűlésre Révay is megjelent. Visszatértében neje eléje ment mintegy félórányira Hoücstól. Ezt megtudván Bakics és társai lesbe állottak s erőszakkal magukkal vitték a nőt. Révay az országgyűléstől kórt elégtételt, melyet az országgyűlés meg is Ígért; Bakicsot pedig halálra Ítélték. Révay a nyert segélycsapatokkal elfoglalta Detrekőt, ahol nejét búskomorságban találta. Innen megszabadítván nejét, hazaindult vele, Blat- nicza felé véve útját, útközben azonban a Podmanyik testvérpár, Majthényi és Bathy harczosai támadták meg s fogták el Őket. Révay csak 30 000 aranyon válthatta meg szabadságát, nejét azonban Bakicsnak szolgáltatták át Detrekőre. Révay ismét az országgyűléstől kért segélyt, de az akkori zavargások miatt nem kaphatott, minek folytán oly búskomorságba esett, hogy nemsokára élte javában elhalt. Nejének sikerült egy alkalommal megszökni, de üldözőbe vették. Az üldözött nő Pozsonynak vette útját, az üldözők mindenütt nyomában voltak. Pozsonyban sikerült neki azonban csel által tévútra vezetni őket, az által, hogy a Duna partján elvető magától fölső ruháját, minek folytán az üldözők azt hitték, hogy a Dunába ölte magát. így megszabadulva, a pozsonyi apácza-zárdában keresett menedéket, ahol föl is vétetvén, ott tőlté el életének egész még jó hosszú részét. Ott kezdé el a szép bosszú hajából a kérdéses misemoudó ruhát készíteni, de a halál által akadályoztatva csak félig csinálhatta. Halála előtt egy nappal társnői sehol sem láthatták, mig végre szobájában halva találták. Mellette feküdt a félig elkészített kazula is egy kis levélkével, melyen az állt: Ezen kazulát saját hajambói hosszú időn vas szorgalommal készítettem, de érzem, hogy erőm fogy, s azért kérem a fónöknőt, hogy vitesse el e kazulát végnélküli szeuvedéseim emlékéül halálom után Ghimesre, ahol Istennek egy szolgája egybekötött Révay Fereuczczel. A kazulát Ghimesen a levéllel együtt 1723-ig őrizték. 1723-ban Forgách Pál gróf volt Ghiines ura, eunek Révay Emerenczia volt a neje, akitől azonban elvált és pappá lett. Forgách mint esztergomi érsek 1747-ben halt meg. Neje, akitől elvált, szintén zárdába ment s ő végezte be a kazulát 1765-ben.

Jelentés.

(Folytatás.)

II. C S 0 P 0 R T,

Bányászat, agyagtermények, ásványok, vegyészeti osztály, porczelláu- üveg- és agyag ipar.

A második csoportban foglalt termények kiállításában haladást tapasztaltunk a cement gyártásnál. — A cement gyártás honunkban rövid idő óta igen szép fejlődésnek indult.

Mig eddig drága pénzen kelle Hydrauli- cus meszet portland- és román cementet a külföldtől megvennünk, ma már ezen kiállításban is több mint hat hazai cement gyárt láttunk képviselve.

Olcsóbb lévén ez anyag a hazai gyárak által, annak használata újabb időben már a pór nép előtt is ismeretes lett és nevezetes kereskedelmi czikké íeljlődött.

Meg kell említenünk a cement gyártmányokat is, a szép és olcsó cement padló-lemezeket. Ezek kiszorítják az annyira drága ezelőtt pótolhatlan Kehlheimi lapokat, mert bennük egy hozzá hasonló szépségű és elég tartós hazai auyagot bírunk.

Méltó bámulatra ragadja a vizsgálót á hazai tégla-gyártás uj terménye a Keramit.

Egy uj iparág a zsoboki márvány gyártás Kolozsvárott. Tárgyai igen csiuosak és elég olcsók.

Barauyamegye kilenczféle szebbnél szebb márványt állít ki, de meglátszik rajtuk azok össze-illesztése és kicsiszolásánál, hogy a magyar munkás még nem tanulta el az olaszok ügyességét.

Itt meg kell emlékeznünk arról is, minő

Lapunk mai számához „Kossuth Lajos, „irataim az emigráczióból“ czimtí előfizetési felhívás“ és félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.