Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-30 / 48. szám
VI. évfolyam. 1879. 48-ik szám. Veszprém, Nov 30. és „Hív. Értesítő“ negJel.B minden rasiraip. Előfizetési dij: Egész évre 6 írt - kr. Tél évre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 kr. =3» KÖZGAZDASÁGI, HELYI cv =cni 13 ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS Ci> »Sr fO-?JK VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó' hivatal: Víír, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is. elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSnyrkereikediie Vesnprémbsn. HIRDETÉSEK: egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petítsoronkint 15 kr., s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. (O =PM A falusi fiatalság. Mikor a falusi gyerek a hatodik évét elérte, nagy reményekkel, mint minden szülő, feladják az iskolába. A gyermek örül is, hogy ő már az iskolába is jár, — megy is naponkint, de csak télen, mert már tavaszszal, mikor a libák kikelnek, a gyerek otthon is szükséges, libát őrizni, s azzal biztatja magát az apja, anyja, majd a jövő télen feljár, majd csak tanul va- la^ ' iskolába a mester a tüdejét Veszprém. valami reá ragad a tudományból, de azért a libaőrzési időnél tovább alig megy egy kettő, a többi a liba-őrzés mellett elfelejti, a mit tanult, elpajkosodik, minden csínt, a mi csak eszébe jut, végrehajt, a liba pedig, ha az anyja utánna nem nézne, ő miatta akár mind elveszhet, mert kisebb gondja is nagyobb, s ezzel azt érték el a falusi anyák, hogy a gyerekre is, de meg a libákra is kell vigyázniok, s a magzatból rósz, szófogadatlan gyermek válik, mert a szülői fegyelem alól rendesen kibújik, megszökik, estve pedig vagy délben, mikor haza jön, már «korra a szülő elfelejti, hogy tulajdonképpen mit is vétett az a gyerek; ezt azután eszében tartja, máskor is felhasználja, s lesz belőle makacs, akaratos rossz kölyök, ki csak arra törekszik, hogyan okozzon másnak boszuságot., s ba Sz.- Márton felé megint bejön az oskolába, a tanító beszéllhet neki, rá sem hallgat, hanem nézi a verebeket a szomszéd-ház-tetőn, hogyan ugrálnak. Ez mindkét nembeli gyermekeknél előfordul, mégis leány-gyermeknél ritkábban, sok szülő úgy magában örül ennek, azzal nyugtatja meg magát, eleven a gyerek — nem igen sokat gondol vele, majd elnövi, el ám, ha otthon rendes figyelem alatt lenne, de apám uram szereti a karczost, s sokszor olyau állapotban jön haza, hogy a gyerek jót nevet rajta, mire természetesen megverés következik, a gyerek pedig nagyon jól tudja hogy ezt nem igen érdemelte meg, boszu álló lesz, s egy más alkalommal kimegy a szobából s ott nevet, elveszti a szülők iránti tiszteletet, ebből azután nagyon bajos kigyógyítani; hiába minden erőködés, mert a karczos história sokszor ismétlődik, a gyerek is utóbb reá kap az ivásra, s mire felnő, az apjával együtt isznak, verekednek. Midőn a fiu-gyermek három négy télen az iskolába eljárt, elhiszi már magáról, hogy ő az iskolát egészen kitanulta, a 10 évet is elérte, az apja is jobban hasznát veheti, az eke szarva mellé áll, s száutogat. Ez mind igen szép és hasznos foglalkozás, szükséges is, mert a földműves népnek abból kell kenyerét kiteremteni, azután keil megélnie, csak hogy a gyermeknek tíz éves koráig reudesen az iskolába kellene járnia, télen nyáron, azután pedig a vasárnapi iskolákat látogatni, hogy a mit tanult, el ne feledje, s ba felnő, tudjon írni olvasni, számolni, s ba szükség van reá, tudja, mit ir alá, nehogy holmi kapzsi emberek áldozata legyen. De a helyett, hogy tanulna, beáll a kis legények társaságába, mi által az oskolás gyerekek sorából kilép, s egy pár liter borral, a korcsma-fészerben, több pajtással magát felavatja, s azután vasárnaponként az oskola helyett a falu-korcsma körül Őgyeleg, várja, nincs e p íjtás, ki bort fizessen, a szülők meg örülnek, hogy a nyakukról elment egy pár órára. így nevekedik fel legtöbb fiú falu helyen, mig a legéuykort eléri, de addig vajmi sok kertet, szőlőt, gyümölcsöst látogat meg, melyek ugyan meg nem köszönik szivességét, mert ő ugyan gyümölcsös kertet nem mivel, de ha van valakinek ahhoz jussa, neki bizonynyal van. A német falukban mindenütt lehet gyümölcsöt látni, a magyarfalukban nagyon keveset, s miért? mert először rost a magyar vele vesződni, másodszor pedig azért, mert jól tudja, úgy is ellopják, igy reá szokik a fiú az apró lopásokra, melyek későbben börtönre viszik. — Az apa, ba fiát rajta kapják, védelmezi, de még boszut forral a káros ellen, hogy merte az ő fiát szégyenbe hozni; nem igen korholja, csak annyit mond, vigyázz. Vigyáz is, az igaz, csak hogy nem a becsület utján. — Ilyenekből lesznek azután a szemen-szedett verekedő hősök. Ha már a tizenhatodik évét elérte, már a kis legények sorában nem maradhat; igen természetes, be kell magát a nagy legények sorába vétetni, ez szintén ivással, tobzódással kezdődik, s nagyon gyakran verekedéssel végződik, s csupa emlékezet oaáért egymást jól elverik, Az apó fut fia segítségére, mi közben Ő is kap egy pár ütleget, a dolgot valahogyan leecsillapítják, néháuy liter borral, — panaszra csak akkor kerül a dolog, ha valamelyik vérében ott marad, más különben nem, mert csak jól mulattak. Az ilyen üunepélyességgel felavatott legény nem ismer sem törvényt sem becsületet, sem szülői iránt való engedelmességet, — neki minden szabad, fitymálja az egész elöljáróságot, ki, ha ő nem?! — Apjának, anyjának csak jó kedvében engedelmeskedik, ha nem tetszik neki, még meg is veri őket, egész éjjel a háztol távol van, nappal álmos, nem dolgozik, szüret után pinczeszerekre jár, apja pincze-kulcáát meg. hamisítja, a pajtásokkal bejárnak, isz. nak, apja borait eladja, a pénzt pe dig a falu kocsmájában elhuszonegyezi, 8—10 pohár fekete kávét megiszik s reggel 3—4 órakor testben, lélekben megtörve haza megy. A dig hajlítsátok a vesszőt, míg hajlítható, mert ha megerősödik, nem birtok vele. Nes\mélyi Antal, körorvos. Heti szemle. — nov. 29-én. Oroszország nagy államformája nagy átalakulás küszöbén áll. A czár Oroszországnak alkotmányt fog adui. Az elhatározás már megtörtént; maga a czár fogja az alkotmány alapelveire vonatkozó pontozatokat megállapítani. Trónralépésének évfordulóján történik a proclamatio; az első alkotmányos miniszter- elnök Miklós nagyherczeg lesz. Mindenki csak üdvözölheti a szabad eszméknek ily módon történő haladását! Francziaország Challono városában legitimista banquett tartatott, a Chambord gróf születésnapján tartott lakomákon résztvett és e miatt hivatalukból elmozdított 63 legitimista senator és képviselő is megjelent. Fölirat fogadtatott el Uhambord grófhoz, a legitim tróupraetendenshez, melyben a legitim jog iránti bűségöket fejezték ki a jelenvoltak. Ezt a franczia köztársasági kormány görbe szemmel nézi. Az orosz kormány körjegyzőket fog Afghanisztán ügyében legközelebb szétküldeni. E jegyzék, párizsi hirek szerint, Angliának Afghanisztán jövendő szervezésébe való jogos befolyását fogja tárgyalni és kifejezést fog adni az orosz kormány aggodalmainak. A Konstantinápolyból érkezett legújabb hirek rendkivül kedvezőtlenek. A szultán vonakodik kiszolgáltatni Baker javára a teljha- talmazással ellátott kinevezési fermánt, sőt már azt is megbánta, hogy azt az irádét adta ki a pénzügyek javítását illetőleg, s a nép, mely némileg már lecsendesült, ismét lázongni kezd, s a legféktelenebb anarchia kitörésétől lehet tartani. — Layard Henrik, Anglia nagyA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Krisztina fóherczegnö kelengyéje. (Bécs, nov. 17.*) Kijelentem, hogy ön rettenetes kiváncsi ember. Légiót képez azoknak száma, kik a tárgyhoz méltó lelkesedéssel és elég zsurnalisztái — bár némelykor annál kevesebb szak- értelemmel hirdették világgá a bécsi ipar ama nagyszerű győzelmét, melyet az a Krisztina főherczegnő kizárólag Bécsben készült kelengyéjének közszemlére tételénél ünnepelt, és ön mégis tőlem kivánja. hogy tartsak én is szemlét Bécsnek multheti nagy eseménye fölött, leírván a spanyol király arája kelengyéjének bájos részleteit, a melyek bizony nem csuda, hogy lázas izgalomba ejtették mindama női sziveket, melyeknek birtokosai számára zárva voltak az Albrecht főherczeg palotájának termei. Csakis mert olyan kérlelhetetlen szigorral róvta rám e tisztet, teljesítem kívánságát, noha nem igen hittem, hogy találkozzék még kaudi valaki, a ki nem telt be az eddig hallott mesebeli csodáknak hírlapi utón való (igaz, hogy kis3Ó chablonszerű) leírásával, hanem mindegyre uj meg uj részleteket kívánna hallani a kiállított tárgyak felöl. E részletek ma már mindenki előtt *Laptulajdonoaunk Bécsijén lakó leánya férjezett Krissliaberné - Krausz Riza úrnő rendelkezésünkre bocaíjtotta e levelét, melyet a „Fővárosi Lapok“ nov. 2l-iki száma álnév alatt közölt, lígy hiszsziik, olva* sónőink szívesen veszik. Szerk. ismeretesek; újat mondani az egyes remekművekről alig lehet. De az összbenyomást, melyet reám e kiállítás gyakorolt, szívesen elmondom önnek. Krisztina főherczegnő kelengyéjének van határozott — és tudvalevőleg sikerűit tendenciája: ez főszépsége és a készítőnek legnagyobb érdeme. Királynő számára készült, mely jellegét büszkén hordja magán. Méltóságteljes és gazdag, pompás és értékes, és mégis olyan nagyon egyszerű minden, a mi itt szemeink elé tárul! Az egésznek rendkívüli szépségét a leirhatlan előkelőség képezi, mely kivétel nélkül minden egyes tárgyon elömlik. Minden, a mit itt láttunk, finom tapintattal és tökéletes Ízléssel készült, mely művészi kivitellel párosulva és takarékossági tekintetek által meg nem zavarva, az ismert fényes hatást szülte. Meg vagyok győződve, hogy ha az összegért, melybe e csodadolgok kerültek, — más hölgy — például valamely elsőraugú művésznő, vagy börzebáró leánya számára rendelték volna meg ugyané holmikat, kétségkívül vakítóbb és szembeötlőbb lett volna a kelengyének minden egyes részlete ép úgy, miut az összbenyomás. Szóijuuk például a fehérneműről. Itt a himzés és csipke, — ez a két legszebb, de legritkább esetben ízléssel alkalmazott dísze a fehérneműnek — oly finom diskrécióval van alkalmazva, hogy az egésznek csupán méltó kiegészítését képezi, nem szerepel abban az elbizakodott, tolakodó minőségben, mely úgy tűnik föl, mintha a himzés bemutathatása végett, vagy legalább annak tiszteletére készültek volna az illető párnák, ingek, pongyolák vagy más egyebek. A fehérnemű, mondom, kiváló bámulatot kelt és utánzást érdemel. Kívánatos volna, ha a középosztálynak eladó leányokkal biró mamái, kik méterszélességű hímzésekben vélik a fehérneműnek tökélyét elérve látni — utánoznák ez elragadó egyszerűség példáját, és a jói{lés meg a takarékosság nevében is elvetnek végre azt a romlott vagy nevetséges világból származó módját a fehérnemű „kiállításának,“ mely ama másik „világ“ céljának megfelelő ugyan és a parvenü „ragyoghatnám“-ját is kielégítheti, de a nemesbfílt ízlésnek soha meg nem felelhet. A raffinementnak kérlelhetlen kizárása legszembeötlőbben a számos és pazariis/.ű öltönynél nyilváuul a kevésbbé avatott szem előtt is. Nem látni itt a színeknek egymáshoz való bizarr viszonyítását, sem kombinált, szinpadi hatású öltönyt; mellőzve-van minden kacérkodás a ruhák fazonjában. Remek mintázatokban hullámzik a tengernyi drága csipke az uszályokon végig, nőmkevésbbé a derékon és ujjakon. Közte elszórva a legfinomabb utánzásai a természet virágainak. Ahová a szem pillant, nehéz selyem, brokát és bársony tűnik elébe, továbbá az értékes préme- zetnek, arany és ezüst szálnak, valódi persa szövetnek, gyöngy- és hímzésnek fölhalmozott kincsei Egy fehér indiai kashmir öltöny aranyhímzésű csipkékkel oly költői szép, hogy a nézőnek rögtön Kelet-Iudiának egész meseszerű romantikáját juttatja eszébe. Gyönyörű és impozáns a rózsaszín faille-ruha, minden színárnyalatú rózsákkal teleszórt és gazdagon csipkével körített uszályával, mely utóbbit már viselte is a főherczegnő. Igény teljesnek nevezhető az a sötéttüzű kék bársonyruha, mely hasonlószinü atlaszszal és érezhegységi (klőppel) csipkével nagyon ízlésesen, bizonyos graudezzával van díszítve. Kissé merev és etiquetteszerü öltöny ez és Spanyolországban bizonynyal nagyobb hatást fog tenni, mint tett az itteni közönségre. A világoskék, hasonlószinü marabout-toliakkal és tarka hímzéssel díszített faille ruha oly szép mint egy nyáréji álom. A teljesen fekete győngyhimzéssel borított fekete selyemruhának egyszerű pompáját leirni alig vagyok képes. Mikor is végezhetném be levelemet, ha a többi öltönynek, a hozzá tartozó kalapokkal együtt, leírását adui megkísérteném? Még csak azt jegyzem meg, hogy minden öltönyhöz két derék készült, az egyiK estélyi, a másik mély kikerítésü báli faunban tartva. A felöltők szépsége és pompás kelméje szintén ismeretes már mindenki előtt. Különösen egy fél- hosszu, testhez simuló fekete kabát., atlasz és paszománynyal, ezenkívül egy bécsíesen ,fesch“ rövid kabát, valódi persa shawl szövetből, sötétvörös bársony hajtókával és persa Ízlésű email gombokkal, kiválóan megemlítésre méltók. A pompás, uszályos reggeli öltöny créme- szinü nehéz sicilienne-ből sötét prémezettel és tömérdek csipkével elárasztva, szintén oly föltűnően szép, hogy lehetetlen hallgatással mellőzni. Örömmel tapasztaltam a négy tu- czatra meuő czipőkuek gyűjteményénél is, hogy hiánya által tündökölt az a fajta, mely jelenleg a nagy közönségnél oly közkedveltségben részesül, és a mely az általam már említett Lapunk mai számához félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
