Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-26 / 43. szám
Nemzeti Könyvtár. — Az Abafi Lajos által jelesen szerkesztett Nemzeti Könyvtárnak vettük 37 füzetét Kazinczy Ferencz erdélyi, 38 íüzetét Mikes törökországi leveleivel, a 39 füzetet pedig Karmán József műveivel. A buzgó irót ajánljuk t. olvasóink pártfogásába. SMagyar Lexikon. — A Somogyi Ede által szerkesztett Magyar Lexikonnak vettük a 38. füzetét a magyar szabadságliarcz térképe és a 39 iket a phyloxera — melléklettel. Ajánljuk. A fold és népei. — czímen dr. Toldy László szerkesztése mellett Mehner Vilmos kiadásában megjelenő műnek vettük a 9. 10. és 11. füzetét. A füzetek telvék sok igen szép, a szöveg közé helyezett képpel, melyek az indiánusok életét megvilágítják. Ajánljuk. HÍREINK. ’Személyi hírek. — Megyénk tisztviselői kara e héten ugyan meglogyott erővel dolgozhatott; Bezerédy Gyula alispán úr már nehány hét óta gyengélkedik, e héten Véghely Dezső főjegyző úr is kénytelen volt nehány napig a szobát őrizni, Ács Rudolf megyei levéltárnok urat meg az a szerencsétlenség érte f. hó 18-án, hogy lakásán megbotlott, elesett és balkavját a csuklóban ki- ficzamítótta és azóta ágyban fekvő beteg. Kívánjuk, hogy e három munkás tagja megyénknek mielőbb előbbi jó egészségét visza- nyerje. ♦Eljegyzés — Vikar István helybeli ügyvéd úr okt. 19-én jegyezte el városunk köztiszteletben álló ügyvédjének Gál Lajos úrnak kedves leányát, Corneliát. Előre is szerencsét kívánunk! ♦Kegyes adomány. - A nemes szivéről annyira ismert Kopácsy József úr ő méltósága okt. hó 24-én adott a helybeli jótékony nőegyletnek 25 azaz huszonöt o. é. forintot szegény gyermekek téli felruházására. Midőn az egylet e kegyes adományt a nyilvánosság elé hozza, egyszersmind a felruházandó szegény gyermekek nevében bálás köszönetét is mond a nemes szívű ajándékozónak. Beszámolás és köszönet. — Miután Krausz Mór volt sárbogárdi tüdőgümőkóros és munkára képtelen, családos tanító gyámo- lítása végett általam eszközölt gyűjtés eredményét, 31 írt 50 krt. o. é., az illető kezéhez jutattam, fogadják a nemesszivü adakozók az emberszeretet oltárán hozott áldozatukért, nemkülönben azon finom szívesség és megnyerő előzékenységért, melylyel a gyűjtést nekem megkönnyítették, legjobb köszönetemet. Veszprémben, 1879- okt. 20. Sebőn Lipót, főelemi tanító. ♦Beküldetett. — Tekintetes szerkesztő úr! — 1879. évi October hó 19-én megjelent 42. számú lapjának »Híreink* rovatában „Ez ugyan nem válik becsületünkre* czim alatt egy czikket méltóztatott tekintetes szerazonban jelezhetek, hogy ő oly kimagasló tagja volt családjának, a ki családja jövőjére s anyagi előmenetelére is kiváló gondot és figyelmet fordított. E tulajdont örökölte tőle fia: Miklós, a ki a gróf Batthyány családnak volt bizalmas barátja Ennek számára adott ki 1691. évi juliushó 17 én Körmendről keltezve, gr. Batthyány Ádám 12 pontból álló részletes instructiót „mivelhogy kegyelmes urunk eő Felségbe parancsolatjából mezőben kelletik mennünk és onnan visszatérésünk mikor legyen magunk sem tudhatjuk.* Ezen instructióból néhány pontot érdekesnek tartottam közzé tenni, amint következik: „1. Mivelhogy kedves öcsénket Batthyány Boldizsárt is az eő kegyelme főinspectiója alá bíztuk, eő kegyelmének szorgalmatos gondja legyen, hogy valamibeu fogyatkozása ne légyen és hogy mind az Isten félelmében nevelkedjék, mind pedig a tanulásban proficiáljon. Praeceptoráuak megparancsolja nevünkkel, hogy szorgalmatoskodjék. Azomban mivel esett értésünkre, hogy sok giz-gaz ember az ételnek és italnak kedvéért szokott az öcsénk asztalához, és az által csak esze vesződik és a tanulásban impediáltatik, az okáért az olyanokat eő kegyelme elszoktassa, sőt le se ültessék asztalához, kivevén mindazáltal, ha oly becsületes diseretus ember, melynek discursusából tanulhatna is öcsém, látogatja meg, kinek illik méltó becsülettel lenni.“ ,3. Ha az váraknál mi fogyatkozás volna borból, sóból, gabonából és abból az jószágból ki nem telhetnék, eő kegyelme más honnan disponál- jón, mindazonáltal observálja, hogy az menynyire lehet az német-újvári és borostyám gabonát conserválja az oda való várbeli szükségekre.“ „9. Az kesztheli épületet eő kegyelme azon legyen, hogy még a nyáron födél alá vehesse, más új épülethez pedig, az mely iránt rendelést mi nem tettünk, ne kezdjenek. Az rohonczi épületben szorgalmatoskodjék a tisztartó, hogy még a nyáron elkészüljön, úgy az bosoki tislér, lakatos és üveges munkája, mely iránt már tettünk dispositiót a tisztarával.* „1G. Mivelhogy feles portékánk vagyon kesztő urnák közzé tenni, mely is polgári mint-üzlet emberi jellememet igen kétes világban állítja a közönség elé; e czikkben felhozott rágalmak ellen, — de csak a t. közönség előtt; — magamat igazolni kötelességemnek ismerem, annál is inkább ; minthogy rágalomként felhozott állításainak egyike sem alapul az igazságon ; s ő ezen állításait csupán elkapatottságában, vagy pedig a vidékünkön termett jó uj bornak befolyása alatt tette. Az ügy miben léte ugyanis a következő: f. hó 13-án az ellenőrzési szemlére kirendelt bizottságból egy G. Gy. névvel a hírlap sze- riut jelzett őrmester ur lett hozzám szállásolva naponkinti 60 kr. díj és teljes kiszolgálás mellett. — Nevezett őrmester urnák ama szobám iránt intézett nyilatkozatára, hogy szomorú mesztelen falával, és kalendáriummal beragasztott ablakával.. s. t. b. az vagyok mondandó, hogy vagy illúminált fővel, — vagy rövid látó — nézte a kályha kürt helyét befoglaló bádog táblát, kalendáriumból kitépett levélnek ; s hogy nem mosolyogtak reá frivoly (fróst) festmények, annak oka felelhető abban, hogy én mindenkor a szolidítás és tisztesség határa közt maradtam. — Mi pedig a szolgálat hiányosságát illeti, annak okát is nem lehet egyéb-, mint azon körülményben keresni — mert daczára azon figyelmeztetésemnek, hogy a hatóság csak is ő érte fizeti a meghatározott összeget ; de a vele éjjelenkint hozott collegáiért nem — miszerint a collega beszállásolási tény, és talán a beadott tiszta mosdó viz felváltása igényelt. — Miután már említém tekintetes szerkesztő úr, én mint a város polgára, polgártársaim általános becsülését bírva elégedetlenségre soha okot nem adva, méltán és véleményem szerint jogosau, védhetem magam oly megtámadás ellen, melyet egy a jó protectio, és behizelgés által pályája netovábbját e téren elért őrmesterségre jutott legénységi állapotú egyén ellenem indít; sajnosán kell megemlítenem, hogy a legbrútalisabb módon érvényesíti azon vélt jogokat, melyeket bele, a félre értett katonai szellem oltott. — Méltóztassék tekintetes szerkesztő urnák jelen soraimat igazolásomul becses lapjának hasábjai közé felvenni, és tessék állításom valódiságáról annál inkább meggyőződve lenni; minthogy ennek igazságát tauukkal, is mindenkor képes vagyok bebizonyítani és szíveskedjék ezzel az ügyet befejezettnek nyilvánítani, melyek után is vagyok a tekintetes szerkesztő urnák alázatos szolgája Gerencsér Mihály, »Nap* vendéglős. Veszprém, október 22-éu 1879. ♦Kisdedóvó-intézet. — Berger Karolina kissaszony, mint már lapunkban jeleztük, kis- dedóvó-intézetet nyit városunkban. A kisasz- szony, ki 1878. jul. 3-án tette le a tanképesítő vizsgálatot Budapesten jeles eredménynyel, több családnál bemutatta magát és szelíd, művelt modorával oly rokonszenves alaknak ttíut fel, hogy az illető csáládok nem késtek szíves pártfogásukat kilátásba helyezni. Ennek folytán a kisdedóvó-intézet csakugyan meg is nyílik november elsején a Casiuó mögött levő Borostyánban és egy két emberre nem bizhatni, eő kegyelme fogadtasson még valami három drabantot az mostaniakhoz és ha lehet Skerleczet is disponálja, hogy pro interim ott lakjék, mig mi haza érkezünk. Német-Ujvár- rul is mindenkor két drabant járjon Borostyánban, azok pedig változhatnak, praebendá- juk felől disponáljon ő kegyelme. Az oláhok közül is ketten, hárman mindenkor oda járhatnak sírására.* ,12. Az mi az eő kegyelmétől vett ménesünknek árrából restáló háromszáz forintot illeti, megengedtük, hogy eő kegyelme gyapjú vagy sörtvésmarhák árrából annak idejekor magát contentálhassa.“ (Folyt, köv.) Véghely fDe{ső. A byzanti műveltség szelleme. (Folytatás.) Tény tehát, hogy a magyar nemzet mindjárt első királyától kezdve a nyugoti műveltségnek szelleméhez szegődött, de nem történhetett az mégsem oly módon, hogy a tőszomszédság okánál fogva a byzanti műveltségből is egy és más át ne szivárogjon közénk. Még a messzebb nyugoti tartományok sem bírták magukat annak befolyása alól kivonni A német császári korona, a birodalmi alma, az elefántcsontból készült különféle diszmüvek, melyek a kilenczedik vagy tizedik századból származnak, mindannyian byzanti színezetűek épen úgy, mint az orgona, melyet Nagy-Károly a byzanti császártól kapott ajándékba s először Achenben állíttatott föl. Nem csoda tehát, ha Magyarországban is, mint mondók, kivált az árpádházi királyok alatt, meglehetősen érezhető az általános nyugoti s illetőleg latin színezet mellett egy kis byzanti kinézés is. Ez legerősebb még magának első szent királyunknak korában; később mindinkább vesztenie látszik erejét, mig a vegyes házbeli királyainkkal, kik már születésüknél fogva is vagy olaszok vagy más egyebek voltak, Magyarország művelődése egészen a nyugoti népeké szerint alakult. Hogy a szláv lakosok, kik a magyarok Pápay-féle tiszta és egészséges házban, hol e czélra három nagy szoba béreltetett ki. Az ünnepek miatt nov. 1. 2 és 3-án a beiratások lesznek és 4-ikétől fogva a rendes kisdedóvás. A szülék minden bizonynyal felfogják ezen intézet üdvös voltát, hisz ha valaki, bizonynyal ők érzik legjobban, mily nagy jótétemény az, ha kicsinyeiket gondos kezek közt tudják, mialatt ők dolgaik után láthatnak. Ez okból, hiszszük, nem fogják pártolásukat ezen újonnan keletkező intézettől megtagadni; maga a város is kész a vállalkozó kisasszonynak a kisdedóvó-alapból némi segélyt nyújtani, mint nyújtott azoknak, kik hasonló intézetet létesítettek. ♦Megfagytak. - A hirtelen beállott télies idő megkiváuta a maga áldozatait. Csízi Márton ösküi illetőségű Szent-Istványon szolgálatban levő ismert iszákos kocsis f. hó 17-én Szent-Istvány község határában megfagyott. Hasonlólag megfagytak ugyancsak 17-én Parragi Rezső, Deli Gáborné, Hajdú Ádám szentgáli lakosok, midőn szüretről hazatérőben voltak. Ughy Gyula, borszörcsöki illetőségű katona, ki 16-án Győrből 1880. márcz. végéig tartó szabádságra hazatért, az oroszi határban f. hó [18-án d. e. y29-kor megfagyva találtatott. Hasonló megfagyások- ról hoznak hírt a lapok az oszág különböző vidékéről. ’Ezt is jó tudni. - Az idén Mindszentek napja szombatra esik és így halottak napja nem november 2-ikán vasárnap, hanem november 3-án, hétfőn lesz. Ennek folytán a sírok kivilágítása vasárnap este történik. ♦A gyermek-nevelés. - A népnevelés alapja a gyermeknevelésnél veszi kezdetét és így bátrak vagyunk községeink figyelmét mai vezérczikkünkre felhívni, mely Neszmélyi Antal körorvos úr tollából a gyermeknek testi nevelésével foglalkozik s ad gyakorlati tanácsokat. ♦Ez aztán derék szőlő. -- A múlt évben szüretkor volt alkalmunk Ernhoffer Ferencz veszprémi esztergályosnak almádii szőlőjét bő termése miatt kiemelni; az idén hasonlólag ki k.ell e szőlőt emelnünk, mely csak egy hold és mégis 95 akó bort termett. ♦Rakonezátlan munkások? — Alig van hasonló a helybeli csapó munkásokhoz dorbézolás tekintetében nagy darab földön, ezek a mulatságba határt nem ismernek, már szombaton este kezdik a tivornyát, és még hétfőn is tart; ha a rendőri közegek szétugraszt- ják a kocsmákban őket, elbujkálnak idestova, ha munkaszünetelésért megfenyítettnek, midőn az áristomból kikerülne, ismét daczolnak a munkaadóval, és megtörténik hogy mégis szöknek. — Nem ritkán kiált fel, ily esetben a súlyosan megadóztatott iparos, vajha a botbüntetést el nem türülték volna! ♦Helyesen. — A Tallián-kút ásásából tömérdek sok apró sziklatörmeléket nyert a város; ezt most derék polgármesterünk azon utczákra hordatja, melyeken a kocsiútak rongált állapotban voltak, ez által azok erős borítékot nyernek. *A szüret talán az egész év végéig el fog tartani, mivel részint a kellemetlen idő, eljövetele előtt a Duna-Tisza vidékén laktak, fajrokonsági szempontból is a byzauti befolyás alatt állottak, az bizonyos. Valószínű, hogy a byzauti telepek sem hiányoztak, melyek a byzanti fönhatóságnak ugyanannyi biztosítékául szolgáltak. Ilyen lehetett a mostanság pestmegyei falu Ocsa (byzantiasau oixía), melynek román stylü temploma is a helynek ős régiségéről tanúskodik; nem különben Kalocsa ( xaXotx !« szépháza) (L. Hor- nyik Kecskemét város története.) A már régebbi byzauti befolyásnak eszerint csak mini\ egy folytatása volt az, hogy a magyarok közül is némelyek a kereszténységnek byzanti alakját vették föl, mint Verbulchu és Gyula erdélyi vajda, ki egy byzanti Hierotheosz nevű szerzetest is hozott magával, a mint Konstantinápolyból visszatért hazájába. Verbul- churól megjegyzi a történelem, hogy hazájába való visszakerülése után maradt az a nyers pogány, a ki azelőtt volt, mintha csak a keresztvíznek színét sem látta volna, mig Gyula (rvka;) azt saját háza körében gyakorlatilag is érvényesítette. így nagyon természetes, hogy már az ő leánya Sarolta, kit Géza magyar vezér vett noül, byzanti színezetű keresztény szokásokat vitt magával férje körébe, kinél ily módon a női gyöngédség akarva nem akarva is bizonyos előzékeny érzelmet idézett elő a kereszténység iránt. Kétségkívül ennek következménye gyanánt tekinthetjük azon körülményt, hogy a legrégibb keresztnevek, melyeket őseink a szittya megnevezések helyébe fölvettek, mind olyanok, melyekhez már nemzetiségi szempontból is a byzanti egyház különös előszeretettel viseltetett. Ilyenek az: István (Stephanosz), András, Mihály, Vazul, György, Miklós, stb. nevek, melyeket még mainap is örömestebb ad a törzsökös magyar ember újonnan született gyermekeinek, mint p. o. a Vilmos, Lajos, Benedek vagy másilyen neveket. Bizonyos, hogy első sz. királyunk, mélyre látó állambölcseségénél fogva hazánk jövőjét Európa nyugoti nemzeteihez fűzte s azért mindjárt saját fiát is Henriknek vagyis marészint, pedig az edényhiány hátráltatja a termelőket- — Szelét vették a steijer vidéki kádárok az edényszükének, siettek ide a vaspá lyán hordani, és oly mérsékelt árakat szabtak, miszerint azon kereskedők, kik tőlök által- vették, szép nyereségnek nézhetnek eléje, azonban, amint halljuk, nem igen kelnek készpénzért a hordók, mert midőn 3 krért veszik literjét a mustnak, nem kívánnak az edényért 4 kr. literenként adni, megjárja a váltó is, csak jó kezest tudjon állítani az illető. Nem nagy öröm biz az, még az ittani kádárok sem örülnek neki, hogy a «zentgothardi kollegák kisegítetté őket a hínárból; azonban tény az, hogy a termelők már kezdik kivágni tőkéiket mert igy elmélkednek, hogy a bor olyan mint a leány, addig kell várni, mig jön a kérő, mig ellenben a búzát minden héten piaczra hozhatjuk és oly méreg drágáért elkel, mint akár pénteken és egy kila 15 frt adatott el, csakhogy nem volt kellő mennyiség. ♦Drága burgonya. Pénteken lehetett észrevenni, hogy a Bakony vidékén valami rendkívüli dolognak kellett történni a burgonyát illetőleg. Alapos hir szerint a múlt hétben bécsi sensálok bolyongták be a Bakouyvidé- két a krumplitermelő községeket és megvették ezen terménynek szinét-javát mind, még arra is foglalót adtak, a mi még a földben van. A hetivásár alkalmával már reggel jelentkeztek, kik a beszállítóit burgonyát — mi természetesen igen gyéren volt, megvették volna nyereségre, de a rendőri hivatal e tekintetben útjukat vágta. — Sajnos, hogy ezen leginkább a szegénység táplálékára használt főzelék, ily magas árra felszökött, valószínű, hogy más vidékeken a termés igen hiányos. ♦Képes Családi Naptár 1880. évre. — A magyar naptárirodalom mindinkább kezd tartalmasabb példányokkal fellépni. Komoly, életbevágó közlemények lépnek az eddigi semmit nem mondó naptártöltelékek helyébe és ismeretet terjesztenek fontosabb eseményekről, melyek napjainkat izgalomban tartják vagy felvilágosítva oktatnak, útba igazítanak, szóval, népünk művelését czélozzák. Ily jeles naptár jelent meg legújabban Mehner Vilmos kiadásában a fenti czímen 142. negyedoldalon, mely a szokott naptárrészeken kívül névnap- mutató táblát is hoz abc-rendben, ami által valóban égető szükséget pótolt, mert eddig, ha valami nevet meg akartunk tudni, hogy mily napra esik, végig kellett futni majdnem valamennyi naptárnapot. Ez után a mulattató rész Riczácska czimen vig beszélyt közöl Németh Bélától. A folyó évünket örökké nevezetessé tevő események részletesen és képekkel illusztráltan vannak megírva, milyenek: az uralkodó pár ezüst menyekzője, Szeged pusztulása 16 kisebb nagyobb képpel. Ezeket ismét mulattató elbeszélések követik közben- közben szép és nagy képekkel, milyen különösen a világkiállítási palota Sidney-ben. Figyelemre méltók Anglia jelenlegi háborúinak ismertetése, melyek megfelelő képek mellett úgy az afgán-, mint a zulu-háborut tüzetesen leírják. Ismét elbeszélések, majd képek Bőszgyárosán Imrének kereszteltette: mégis sokkal erősebb volt a byzanti áramlat Magyar- országon, kogysem annak színezetéből magát egészen kibontani sikerült volna. Az ország törvényei latinul foglalódtak Írásba, a fiához Írott intelmeit latinul jegyezte föl, a pannonhalmi monostor alapitó levelét latinul állította ki, de mindamellett a byzanti műveltségnek közege, a görödnyelv sem volt egészen ismeretlen előtte. Hazai történetíróink állítják, hogy sz. István tudott görögül. Ez ugyan nem Plátó és Demosthenes nyelve volt, hanem azon byzanti görög nyelv, melyet a belevegyült sok szláv elem már meglehetősen kiforgatott régi classikai formájából. Bizonyítja ezt azon oklevél (diploma), melylyel első sz. királyunk a bold. Szűzről nevezett veszprémi görög apáczákat mega^pította. így tehát ugyanő, ki egyik kezével Pannonhalmán a sz. Benedekről nevezett latin szerzeteseket telepíti le, másikkal a byzanti egyház szülötteit a nagy sz. Vazul szabályait követő görög apáczákat honosítja meg. Édes anyja Sarolta iránti kegyelet vitte-e erre nagy királyunkat, kiről említők azt, hogy a kereszténység byzanti alakjával ismerkedett meg előbb, vagy pedig azért, mert a byzanti eszmék még ekkor hazánk földén meglehetősen erős lábon állottak, nehéz volna határozottan eldönteni. Az előbbit csakis gyaníthatjuk, az utóbbit pedig valószínűnek mondhatjuk. Hogy miért honosította meg István a görög apáczákat, annak okául önmaga az alapitó levélben ezt 'íondja: „Én István egész Magyarország királya alapítom az Isten anyjáról nevezett apáczák monostorát Veszprémben önmagam, feleségem, gyermokeim és egész Pannónia lelki üdvéért * (Szerdahelyi Diploma graecum S. Stephani regis. Budáé, 1804) Nagyon hihető tehát, hogy a byzanti eszmék, szokások és felfogások ekkor még oly szilárdak voltak Mag/aroiszágon. miszerint az ország fejedelme azok iránt magát közönyösen alig viselhette, hanem mintegy erkölcsi kötelesség gyanánt nehezült rá, hogy azokat is méltatásban részesítse. (Vége.)
