Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-03 / 31. szám

31-ik szám VI. évfolyam. 1879 SserkesztSség él kiadó* hivatal: Vár, 4. 8Z. Hirdetéseket, mUmint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN tlVTknnkiltii Vmvlitii. HIRDETÉSEK egytiasábos petltsor6kr. NYILTTÉR petit.soronUint 15 kr. s kiiliin minden beigtatiiaért 30 kr. bélyeg. ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS K02GAZDASAGI, HELYI es „Hív. Értesítő“ aetJales mini«» »»Űrnap. Előfizetési díj : Egésa évre . 6 frt — kr. Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. MEGYEI HIVATALOS HE I I KÖZLÖNY Veszprém, 1879. évi julius lió 24-én. Ismét valami bajnak kell lenni oda át az úgynevezett polgári társas­körben, mert a „Veszprém“ utóbbi számában a Veszprém jó barátja va­lószínűleg jó censerie reményében azon sokszor elcsépelt kérdést fesze­geti, hogy mily felesleges városunk­ban az a három társaskör, mely fenn­áll; csakhamar iparkodik is a jó ta­nácscsal szolgálni, ajánlván az iparo- rosoknak, hogy körüket, mely szerinte a három fennálló társaskör közül leg­feleslegesebb, szüntessék be, már csak azon rendkívüli döntő oknál fogva is, mert az iparosoknak külön körük Ma­gyarországban egy kisebb városban sincs, s receptképen ajánlja, mint egye­dül üdvözítő szert, a polgári társas­körbe való belépést, hol el lehet sa­játítani azon szellemi magasabb mű­veltséget, melyre különösen az iparo­soknak oly nagy szükségük van, és utal a polgár firmára, mely gondol­kozni tudó ember előtt a legtisztessé­gesebb firma. Valóban nincs szebb firma a vi­lágon, még ha a Hatvani Deutsch ne­mes levelét oda számítjuk is, mint a „polgár“ firma, ha tiszta, csakhogy rövid idő múlva azzal is oda jutunk, a hova a szabadelvűvel jutottunk, hogy manap, ha azt kérdezik még a leg­szabadabb gondolkodótól is, hogy ő is szabadelvtí-e ? előbb megrázza a fejét és csak azután nagyot gondol­kozva commentár mellett mondja ki, hogy igen, de nem ilyen vagy amo­lyan értelemben; azonban nem erről akarok beszélni, sőt még arról sem szólok, vajon hasznára válik-e a pol­gári társaskörnek, ha mellette egyik vagy másik censal erőlteti magát, mert azt a tények leginkább igazolják, de hogy milyen az a szellem, melyben a Veszprém jó barátja meg akarja az iparosokat úsztatni, azok kik a pol­gári társaskörnek több éven keresz­tül tagjai voltunk, igen jól tudjuk, ép azon szellem okozta, hogy nem ki­váltunk, mint a Veszprém jó barátja tévesen felemlíti, de egyenként ott hagytuk a társaskört. így alakítottuk azokkal együtt, kik ezelőtt soha semmiféle társaskör­nek tagjai nem voltak, az iparoskört, melynek ma a felemlített társaskörök közül legtöbb tagja van, pedig nem is házaltunk a tagok aláírásánál, s mégis erről a körről mondja a Veszprém jó barátja, hogy legkevesebbet tud, csak sajnálni lehet azokat, kik feluőtt ko­rukban is oly tudatlanok vagy elfo­gultak, bogy a szálkától, mely sze­mükben van, nem látják meg a ge­rendát, mert, hogy szerényen lárma nélkül dolgozik és fárad a kör az iparosok érdekében, tanúsítják a kiál­lítások körüli buzgoikodásai, ott volt a győri, szegedi, különösen pedig a veszprémi és székesfehérvári kiállítás, hol az iparoskor megtette kötelessé­gét, melyet az iparosok érdekében el­vállalt, az összes hazai iparosok ér­dekében tartott országos értekezleten és gyűlésen képviseltette magát, tar­tott többszörösen felolvasásokat és ér­tekezéseket. Hogy pedig a Veszprém jó ba­rátja is tudjon valamit a veszprémi iparosok köréről, és hogy láthassa, hogy megalakulásukkor valami czélt mégis tűztek maguk elé, közlöm itt a kör alapszabályainak bárom első pontját, melyet a menynyire lehetsé­ges, mindenki iparkodik megtartani. 1. §. A veszprémi iparos olvasó kör czélja: a veszpémi polgárság ré­szére oly érintkezési gyülpontot ké­pezni, mely a művelt társaséleti élve­zetek megszerzése mellett alkalmat szolgáltat, a polgárságot közvetlen érdeklő helyi közérdekű, kiválói ag ipar- és kereskedelmi kérdések feletti eszmecserére. 2. §. E czélból a kör saját he­lyiségében alkalmat nyújt a napon- kiuti fesztelen társalgásra, értekezé­sek s felolvasásokra, valamint a kör hatáskörében felmerülő egyes kérdé­sek ífeletti tüzetes tanácskozásokra. 3. §. A kör tagja lehet minden feddhetlen jellemű, nagykorú, önálló polgár, és kivel a kör tagjainak több­sége társulni akar. Hogy mennyiben felel meg ezen kör hivatásának, megtudják bírálni azok, kik iránta jó indulattal visel­tetnek; hogy rövid fennállása óta rend­kívüli eredményeket nem tudott fel­mutatni, azt ne csodálja senki, hiszen a magyar közmondás is azt mondja, hogy: lassan járj, tovább érsz. Aligha igaza nincs a tisztelt szer­kesztő úrnak, midőn azon hitben van, hogy nem oly hamar fog bekövet­kezni a Veszprém jó barátjának azon jóslata, hogy előbb mint gondolnók, a két egylet mennyei dáridók között egy akol és egy pásztor lesz. Kérem a tekintetes szerkesztő urat lapjában legyen kegyes a fen- nebbieket közölni. Kitűnő tisztelettel a t. szer­kesztő úrnak kész szolgája Balogh Károly. Heti szemle. — aug. 2. Kelet-Ruméliában egyetlen orosz katona sincs már. Bolgárországban még van 3 lo­vasezred, főleg azon okból, hogy a bizottságok kíséretéül szolgáljanak; de a meghatározott időre ezek is ki fognak vonulni. — A szerb minisztertanács jelentéktelen módosításokkal szentesítette az osztrák magyar vasúti con- ventió tervezetét. — Törökországban ismét kormányválság volt. A szultán eltörölte a nagyvezéri méltóságot, miniszterelnökké Aarifí pasát, külügyminiszterré pedig Szavfet pasát nevezte ki. — A íranczia képviselőház elna­polta magát, a görög képviselőházat pedig leloszlatták. — Különben a lefolyt hét semmi nevezetesb mozzanatot nem ölelt magába. Kiállítási levelek. XI. Sr.-Fehérvár, jul. 31-én. A magasabb tanintézetek közül a keszt­helyi gazdasági tanintézeté az elsőség. E gyűj­teményt változatosság és gazdaság jellemzik. Az állat- és növéuyboncztan, a kisérleti ter- mészettau körébe tartozó tárgyak, a szemlél­tető módszer taneszközei, a számos praepara- turnok megannyi ékesen szóló bizonyítékai az intézet jelességének. A magyar-óvári gazdasági akadémia kiállítása is nem kevésbbé ügyei­met keltő. A növénytermelés és trágyázási kísérleteket mutató tervrajzok, 1879-ben ara­tott főbb termények, a talaj physikai tulajdon­ságaira vonatkozó eszközök, a gyapjú tulajdon­A „VESZPRÉM“ TARCZAJA. Naplómból. B.-FUred, 1879. jul. 28. Veszprém legmegelégedettebb és legbol­dogabb embereinek egyikével M. F. úrral egy átkozott drága üákerbe vetettem magamat, hogy szórakozási körutamat megkezdjem. Ba- laton-Füred volt a jelszó. Be hova is mehetne egy veszprémi magyar ember szórakozni elő­ször, ha nem Balaton-Füredre 'l A természet már úgy intézte, hogy mindenféle baj ellen mindenkinek a közelben engedett gyógyírt is teremni. Ez a mélységes titok, amit nagyon de nagyon kevés ember képes felfogni, mert legtöboen bajaiknak orvoslása végett bejárják Tolnát- Baranyát és utóvégre is az gyógyítja meg . őket, ami közvetlen közelökben van. Nekünk is veszprémieknek Balaton-Füreden van minden bajunk ellen orvosságunk. Péuz- túltengésben szenved valaki, menjen Balatou- Füredre, fittessé a kínálkozó élvezetek sod­ronyszálain keresztül a lapos mennykőt az erszényébe, fogadom azt az egyet, úgy meg fog lapúlni, mint a pite a tepsziben, üa zsír­ral nyakon öntik. Pénz-sorvadás fenyeget va­lakit, álljon be üákeresnek, vigyen egy-két fürdövendéget Füredre, szent hogy erszénye oly hasat kap a bankóktól, amilyet annak a híres Balassának gyógybicskája még nem ope­rált. Szédeleg valaki, Füredre menjen, itt akár hamisan, akár becsületesen bukik az uszodában, mindig felszínre kerül, talpra áll és hozzá még pirulnia sem kell miatta. Hitelező-iszony bánt valakit, ne essék kétségbe, hajtasson Füredre, adja ki magát kolerás betegnek, még az ördög is kikerüli száz angol mértföldnyire. Világ­fájdalom bizsereg valakinek a baloldalában, Füredre menjen az Anna bálba, vegye ott szemügyre a bálkirálynét, Ligethy Margit kis­asszonyt és elhiheti, hogy kedvet kap az élet­hez. özóval nincs baj, amely ellen Balaton- Füred nem tudna medicinát nyújtani. Vajon lehet-e csodálni, hogy magam is ide jöttem először? Az igaz, hogy az Anna-bálról elkés­tem és így a szép bálkiralynét nem láthat­tam, de veszprémi ember volt, aki referált róla és így el kell hinnünk, hogy az volt ott a legszebö, a legkedvesebb teremtés, akit ő kiralyuéuak választott, a veszprémi fiataloknak pedig, mint tudjuk, szép Ízlésük van. Itt vagyok tehát ismét Füreden; egy év­vel, az igaz, idősebb vagyok, mint tavaly ilyenkor voltam, de ez a Balaton-Füred, úgy tetszik nekem, mintha évről évre üatalaob lenne, mert csakugyan oly szépen kezd ved­leni, mint az ázsiai papagály, mely régi tol­lát csak addig tűri, míg az új alkalmas lesz, akkor azután megrázza magát, a régi tolla szélnek megy és ő — újra születik. Balaton- Füreden is mindinkább kezd elenyészni, ami avult, ami régi és helyébe lép az új, épüle­tekben, emberekben, társaságban, modorban, mindenben. Amilyenek voltak maguk a régi emberek, olyanok épületeik is. Ők maguk ke­vés igényűek, szűk latkörrel, a kis társaságok­nak es így a beusőségnek kedvelői. Épületeik is szükek, alacsonyak, sötétek és az embere­ket összebúj tatók. Ma mindenben azt mond­juk a sógorokkal: mehr Licht! és így épüle­teink is tágasak, magasak, szobáink, termeink világosak, folyosóink szélesek; ablakaink na­gyok, de azután a bensőség, a kedélyesség, a valódi társasélet is sokszor ki szalad rajta úgy, hogy a jó mulatás- és boldogságnak csak nyomát ütjük odabenn. Ily üatalmas ellentétet képez itt az új gyógyterem csinos épülete a régi épületekkel, örömmel legeltetjük szemeinket a hatalmas épület küldíszén és nem zsémbelödünk a miatt, hogy e fürdő-idény alatt nem adattatott át a közhasználatnak, a közélvezetnek. Vessünk az időre. A szakadatlan esőzések nem engedték, hogy a falak jól kiszáradjanak és így a leg­nagyobb erőfeszítés mellett is maradt volna valami új, valami nyers szag a teremben, ami pedig tudjuk vajmi sok gyeuge idegzetűnek nem épen van ínyére és egészségére. Nehogy tehát csak egy eset is elöiördúljou, hogy az áj épület valakinek ártalmas lett, a fürdő- igazgatóság helyesen iutézkedett, hogy nem nyitotta meg. Vajha másutt is, különösen a fővárosban figyelembe vennék, mily ártalmas újonnau épült és így még ki nem száradt la­kásba hurczolkodni. A férfiak csakhamar belenyugodtak ebbe, de a nők, azok a kedves nők, de sokszor sze­retik ép az ellenkezőjét tenni mindannak, amit a férfiak határoznak. így történt ez Balaton-Füreden is. Ha már meg nem nyílik is számukra az egész gyógyterem, legalább anuak egy iczi-piczi szegletje mégis adassák nekik rendelkezésükre, hogy szép markocská- jokba csaphassanak és buszkén mondhassák, hogy ismét legyőzték a férfinemet. Annak a Lapunk mai számához fél ív „Hív. Ért.“ van csatolva. '4f0t& jó fürdő-igazgató úrnak meg- megvan az az áldott gyengéje, hogy biz az hamarább enged azoknak a rimánkodó, kérő, esengő szép an­gyaloknak — a nőknek, mint a parancsoló ördögöknek — a férfiaknak és így történt, hogy a gyógyéptílet női osztályánál egy terembe beállíttatott egy zongorát és egy óra hosszáig harmincz erős krajczár lefizetése mellett kor­látlanul rendelkezésre adja a zongorát az üres teremmel együtt és uram fia, ki hinné, nap­estig szól a zongora a jó akusztikájú terem­ben, a zongora-művésznők oda seregeinek férfi- és női tisztelőikkel együtt és ha már férfi és nő együtt van és még hozzá oly csá­bító haugok a talp alatt, vajon meglehet-e állni, hogy táuczra ne perdüljenek? Vén le­gény vagyok, de magam is meggaloppiroz- tatuám pipaszár-lábaimat, ha ilyen körülmé­nyek közé jutnék, azért csak tisztességes tá­vúiból néztem azokat a boldog nőket, akik diadaluk mámoros tudatában kegyesen meg­engedték, hogy az Écsi-engedólyü válogatott férfiak is élvezhessék. Távul tartottam magam a teremtől, nehogj az irigység lángra lob- bantsa keblemet és még utóvégre a fürdő­igazgatót részrehajlással vádoljam. Kedves olvasó! ha e naplótöredékemet vizenyősnek találod, ne csodálkozzál, most jöttem a Balaton partjáról, az alsó sétányról. Megesett a szivem, mivé lett az a gyönyörű sétány? De erről bővebben máskor. — jul. 29-én. Rosszul aludtam. Megmondom az okát. II. József császárra ráesteledett egy faluban,

Next

/
Thumbnails
Contents