Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

VI. óví'olyam. 1879.

30-ik szám.

Veszprém, Julius 27.

*ro>-suá

és „Hív. Értesítő“

a.gj.l» Billen eaiárnip.

Előfizetési dij : Egész évre • • 6 frt — kr Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr.;

!

Egy es példám ára K» lí i*. k

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

*G>=51 *

ERDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS-t

tt-f. =

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadó- hivatal:

Vár, 4. sz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket le, elfogad éa nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

kCcytiimktlíi) Ve:tjremket.

HIRDETÉSEK egyha8ábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR

[letitsoronldut 15 kr. »

killfln minden beigtatHeért

30 kr. bélyeg.

St

*IS=

==í>;i

Levelek a szerkesztőhöz.

m.

Szakértő tollából olvashattunk a „Veszprém“ hasábjain javaslatot a kisdedóvodák felállítására. Épen most van alkalmunk megyénknek a lefolyt évben volt tanügyi állapotát ugyan azon szakértői előadás után megismerni. Es a népkönyvtárak? — Óvoda, népiskola, népkönyvtár, — e három olyan kapcsolatos, hogy együtt tesznek egy egeszet.

A meUett az alapos szakszerű tárgyalás mellett, amelyben a „Veszprém“ olvasói az elsőről gyönyörködhettek, ahoz hozzá szólni sem merek. Legfeljebb kontárkoduám s ezt tudva átallom tenni. A népiskolai közoktatás állapotáról megyénkben egy kimutatást olvashattunk, amely felett örülni alapos okaink vannak. A numerusok legékesebben beszélnek, s ami fő: legigazabban beszélnek, de néha jó az eredményre is egy-egy pillantást vetni.

Három tanú alia bíróság előtt.Mindhárom falusi, s a földműves osztályból való. Egyik ötvenes, a másik harmin- czas, a harmadik tizenhét éves. A leg- idősb láttára az egyszeri ember jut eszembe, aki mikor reggel felkelt, kalapját fejére tette, mezítelen bokáját összeütötte, s ezzel fel volt öltözve. (Kérem a boka-összeütés az öltözködéshez tartozott.) A modora is csak ilyen, felfogása sem ér tovább. A középsőn meglátszik, hogy katona voit. Állásba teszi magát, mintha csak a kapitány urnák jelentene, úgy is marad végigien, hanem az arcza meglehetős buta kifejezésű, feleletei is ilyen formák, a csizmája meg újkorában volt kefélve, s most nem uj. Es a harmadik? — A mint belép, s illedelmesen köszönve tisztesség tudón megáll, értelmes szelid arcz tűnik elünkbe. Csupa jóság. Szinte indíttatva érzi magát az ember, hogy kezet nyújtson neki. Az egész alakon minden tiszta, s tisztasága által oly megnyerő. Előadásában folyékony, feleletei értelmesek, szabatosak. Leírhatod szóról szóra. Könyvből se olvashatsz helyesebb irályt. Biztos lehetsz, hogy még nem állt urak előtt, s oly elfogulatlan, mintha társai között volna. Mikor távozik, köszöntését oly szívélyesen viszonzod! — Szerkesztő úr! Ez az új nemzedék! Jól esik rágondolni. — Mért, hogy e fényes képnek setét háttere is van! ? Bizony, ki a törvényt alkotta, nem az tehet róla. Az a fényes képet varázsolta elő. — Mert láttám egy másik 17 éves fiút is ugyanakkor. Á kérdésekre azt feleli: írni olvasni nem tud, iskolába nem járt, — külseje kuszáit, czaíatos, alig vau rajta emberi forma. Oly végtelenül sajnálni való szegény! Ki tudja előbb mint hinnök. nem találkozunk-e vele a bíróság előtt újra, csakhogy akkor nem tanaként, de legalább is tolvajiás miatt vádlottként lesz idézve!

Ha összeveszszük, hogy Veszprém megye területén hány helység vau, s ezzel állítjuk párhuzamba, háuy helyen van népkönyvtár, vizsgálatunk eredményét nem tekinthetjük kedvezőnek. Pedig ez végetlenül tontos kérdés. Nem kevesebb, a mi megoldásától függ, mint az, hogy a mit a népiskola alkot, megmaradjon állandónak sőt az életben fejlődést találjon. Pedig megoldására a kilátások nem igen kedvezők. Arra, hogy a kormány adja az eszközöket, gondolni sem lehet. Ez egy lényegileg önkormányzati kérdés. Csakhogy mikép lehessen várni, hogy oly emberek hevüljenek s buzogjanak iránta, s munkálkodjanak benne, akik nincsenek annyira, hogy felfogni birnák. Hanem van vármegye! Intézkedjék ez saját hatáskörében. Hasson oda. hogy a községeknek bár pótadóból befolyó jövedelmei bizonyos részben népkönyvtár alapítására fordíttassanak. Minő müvek legyenek megvéve. Tanfelügyelő is, tanügyi bizottmány is vau. Tegyék szabálylyá, hogy azon művek sorozatát, melyből a népkönyvtárak javára beszerzések történjenek, a bizottmány állapítsa meg, s másból mint e sorozatból „egyelőre“ választaui nem szabad. Hiszen még hivatalos lap is van, a melyben e műveket a községek tudomására hozni lehet. Egyszerre nem fog menni, de annak a nemzedéknek, melynek oktatásáért annyira buzgól- kodunk, szüksége, hogy meg legyen.

Nem nyomhatom el annak nyilatkozatát, hogy csak a törvényhatóságtól kell jó akarat és buzgalom, s sikert fogunk aratni. Tegyék abban a formában, amiben legkevesebb aka- dálylyal kivihető.

Fogadja t. szerkesztő úr üdvözletemet.

G/l „ Veszprém “ jó barátja.

Heti szemle.

— jul. 26.

E hetet uralja a Zichy-Asboth-féie botrány, mely szomorú világot vet az intéző körökben lielylyel-közzel lábrakapott szennyes üzelmekre. A sajtó darázsfészekbe nyúlt ós így nagyon félő, hogy egy-kóí megbolygatott botrány egész légióját idézi fel a botrányoknak, melyek még most a lepel alatt vannak és erősen compromittálják a valódi magyar jellemet.

Az angolok döntő diadalt arattak a zulukon és ezzel, úgy látszik, a háború befejezettnek tekinthető, ha Oroszország terjeszkedési vágya nem fogja Angolországot is hasonlóra ösztönözni.

*

A romániai cabinet programmja szerin csak fusoinalis minisztérium küzdhet meg Románia mostani helyzetével. A cabinet teljesíteni fogja a berliui szerződés által az országra rótt kötelezettségeket, elismeri a vallásfelekezetek egyenjogúságát.

*

A bonapartisták jul. 19-én kiáltották ki Napoleon Jeromost trónkövetelővé hosszas vita után ezen napirendet fogadván el: „A népre hivatkozó párt tagjai kijelentik, hogy a császári herczeg elszomorító és vitéz halála következtében Napoleon Jeromos herczeg lett a Napoleon család fejévé és képviselőjévé, ők ragaszkodnak azon meggyőződésükhöz, hogy a Francziaországnak szabadon nyilatkozó akaratjára való közvetlen hivatkozás elve, úgy mint eddig, tényleg és jogilag az az eszköz lesz, a mely békés és törvényes egyetértést fog létrehozni a népsouverainitás hirei közt, a mely egyetlen alapja modern jogunknak.

Kiállítási levelek.

Sz.-Fehérvár, jul. 25-én.

Spronz Dávid elemi tanításra igen alkalmas térképeket állított ki. Petz Armin mű- kertész a városliget átalakításáról és a szándékba vett lófuttatási térről készült igen érdekes tervét mutatja be. Mojsicsovits Vilmos (Szolnokról) Magyarország éjszaknyugati részének vízrajzi térképét, a vágvölgy öntözési terveit küldötte meg, Korbuly József a kolozsvári sétatér öntözésére szolgáló vízvezeték terveit állította ki.

A varrógépek csoportjában leginkább az önvarrógépek uralják a helyzetet. Nevezetesebb kiállítók: Ohm C. 0., Brenuer (Budapestről), Hussa és Zathureczky. A fémiparosok közt első sorban Calderoui és társa czég érdemel figyelmet mint a mely leggazdagabban van képviselve. Kiállított taneszközei és optikai készülékei kitűnők. Garaj Samu (Budapestről) sebészeti mű és kötszerek, valamint testegyenesítő gépezetek csinos kiállításával lep meg. E czég annyival ajánlatosabb, mert szereit nem külföldről hozatja, mint sokan, hanem azok saját készítményei. Konkoly Miklós (Ó-Gyalláról) kiállított tárgyai közt érdekes egy photoheliograph, egy üstökös kereső és egy szélirány autograph. Bucher Lénárd érzékeny szerkezetű mérlegeket mutat be. A

A „VESZPRÉM" TÁRCZAJA.

Az élet.

A Bakonynak sűrűjében Jár nyilával a vadász.

Kristály-tiszta csermely mellett Egy szép őzike tanyáz.

Minden szellő langy fuvalma Felrezzeuti a vadat;

Minden levél-csörrenésre A vadász nyilat ragad.

Hah! mi az? — Zörej! Nesz! A vad Villámgyorsan csörtet el;

De a fáknak rej tekében Czélzó ellenére lel.

„Jó vadász!* — az őzike szól — „Adj tanácsot, mit tegyek? Helyzetem oly kétes, nézd csak,

Nézd, egész valóm remeg.“

Válaszúi a bokrok mellől Nyíl pattan el s átrepül:

Piros vérben az őzike A vadász elé terűi.

SOMOGYI JÓZSEF.

„Lári-fári.“

(32 fokú melegben irt prózai költemény.)

VOttó; Akinek nem inge, ne vegye magára.

Boldog semmittevésem egy forró délutánján Magyarország legszebb vidéke fürdőjébe, a közel fekvő Balaton-Füredre rándultam

ki harmadmagammal: én, azután egy doktor barátom, meg egy philosophus professor col- legám. igen jól ismertük egymást s igy nem voit nehéz eltölteni a másfél óra hoszáig tartó utat. Beszéltünk mindenféléről; professori, doktori, philosophiai és physical dolgokról. Mindegyik a maga szakmájáról. Sokszor plane annyira belejöttünk a discursusba, hogy beszéltünk mindhárman egyszerre, belekiabáltunk egymás fülébe, iparkodott mindegyik tul- harsogui a másikat, amiből aztán lett olyan gyönyörűséges chaos ós scaudalum, hogy ha gebéit irgalmatlanul döngető kocsisunk azt nem gondolta magában, hogy „no ez mindhárom tökéletesen megOoiondult“, hát hálát adhatunk a mindenhatónak. Mikor aztán ellial- gactunk, nagyon meg voltunk magunkkal elégedve s mindhárman ilyenformát gondoltunk magunkban, hogy „no ezekuek ugyancsak tele beszéltem a fület becsületesen*.

Mikor aztán a beszédből kifogytuuk, elkezdtük szidni trióban a rettenetes meleget. Orvos barátom ijedeimes dühvei tapogatta hol a jobb, hol a bal kezének pulsusát, nogy vajon mily; lókra hágott már a napszurás áltál okozott' láz agyában. A philosophus bölcshöz ülő nyugalommal hallgatott s exsplicálta magának, hogy valamint mindennek a nap alatt, úgy ennek a melegnek is meg kell egykor szűnnie, csak várjunk türelemmel. Jól van.

Délután négy óra műit, hogy odaérkeztünk. Tehát azon időpontban, midőn a sétány, liget, kút, czukrászboit, szóval mindenütt megindul a mozgalom. Csak egy boltot látok mindig üresen. A gazda álmosan rakja keresztbe ajtaja előtt a ..lábát, kezével olyanféle mozdulatot produkál, miut mikor Coriolán meg- I vetőieg hagyta oda a büszke „urbsot“; átok reád . . .. ö azzal hátat fordítva apublicumnak nemes haraggal csapta be maga után az ajtót s megiszik mérgében egy egész üveg . . Rákóczy keserű vizet. Ez a bolt a „gyógyszertár“, és az az ember a gyógyszerárus. Iszik nagyokat legalább ő maga íogyaszsza el a temérdek tinctura mixtúrát, ha már másnak nem kell. Mert hát tudniievő dolog, hogy Balaton-Füredre nem gyógyulni, hanem szórakozni jönnek az emberek. Aki beteg, maradjon szépen oda haza. Punctum.

Mikénten pedig igy el-el mélyedtem volna magambau, trombita szó ütötte meg a fülemet. Aha! most kezdődik a színházi vendégfogás. Jókai úr igeu szépen megírta ezt a dolgot egy könyvében, hogy miuő raüneriával, lármával, ígéretekkel szokás fogni Thaliának a pártfogókat. Magam is szemtanúja voltam egy ilyen esetnek.

Füreden csak két ember bir Thaliáaak embert szerezni. Nevűket kiirni iudiscrét dolognak tartom; a szép tett név nélkül ragyog legjobban. Nevezzük őket egyszerűen X-uek meg Y-uak.

Ez a két úri ember tartja fönn a színészetet, azért aztán mindakettőnek szabad bemeneti jegye van a színházba s szabad beleszólása a darabokba, habár talán épen ők fizetik meg ezt a „szabad“ bemenetet iegbu- sásabban.

Lássuk csak, hogy fogja a vendéget Y.

Nyofcz egyéniség iil egy pádon. Két öreg, tehát a papa meg a mama; egy nagy lehűtő kamasz, egy kisasszonyka fekete szemekkel, egy nevelőnő a „javából", (értsd, hogy már elmúlt ötveu éves és kitömött loknikat visel), két kis gyermek, fiú és leány, no meg aztán — én.

Ott ültünk tehát egész nyugalommal, midőn barázdabillegető lépésekkel odarobog Y. (notabene ez az Y. egy igen tréfás vig fiatal ember, akit bohókás tréfáiért igen szívesen látnak mindenfelé). Odajutva se kérd, se ball, hanem csak szétcsapja aztán meg összecsapja mind a négy végtagját s menten hanyatt akarja magát vágni ámultában.

És megszólal:

— És nagysádék még mindig itt ? (Háromnegyed volt ötre.) s nem a színházban? öt óra vau az Isten szerelméért; a szinház egészen tele van, csak is önök számára tartom itt a zsebemben ezt a hét zártszékjegyet. (Y urnák mindig tele van a zsebe ilyen zártszék- jegyekkel!) Ügy keresem kegyeteket, mint a tűt, szereucse, hogy itt találom. Ma, hallottam nagyszerű, uj darabot aduak, fényes görögtűz kísérettel, lesz benne tableaux táncz; a színészek egymás feje tetején foguak ugrálni! Ah! ugy-e indulni akarnak már? látom nagy- sád arczáról. Jól van, menjünk. Mit? őn a családfő nem akar velünk jönni? Nemde csak tréfál? lám a kicsikék hogy tapsolnak! Csak nem fogja elhagyni a családját? Meggyőztem úgye? No itt van a jegy. — Nagyon drága? Dehogy, hiszen ma leszállított helyárak vaunak: a zártszék csak 1 frt. Mit mond ismét? Hogy eddig is annyi volt ? Igaz kérem s most csak 80 kr. a jegy, az a 20 krajczár fölül- fizeté3 a szegediek javára, hanem a jegy maga csak 80 kr. Jól vau! Tessék a jegy, kérem a

Lapunk mai számához egy ív „Hiv. Ért.“ van csatolva.