Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-08 / 23. szám

solási terhek viselésére kivetendő megyei pót­adóról szóló törvényt. Jelenleg a kisbirtokosok földhitelintézete van szőnyegen- * A növi bazári szandsák legközelebbi meg­szállásáról érkeznek hírek; sőt egyes lapok már közük az „ordre de batille“-t is. Azon­ban a közös kormány nem látszik sietni a a megszállással, legfölebb az albán kér­dés megoldásával szemben teszi meg az elő­készületeket a monarchia jogos befolyásának érvényesítésére. Török lapok fekete színben festik a bosz­niai s herczegovinai állapotokat; e lapokkal szemben egy igen előkelő boszniai bég nyilat­kozik s azt mondja, hogy a hamis híreket né­hány boszniai menekült gyártja, kik a tőrök uralom idejében is izgatták a népet. * E hó 3-án megalakult Keleti-Ruméliábau a directorium. Tagjai: Kerstovics Gavriol ef- fendi belügyi, Vitális tábornok hadügyi, Schmidt pénzügyi, Vitkovich földmivelési ipari s keres­kedelemügyi, Greczet közoktatási és Kessjokoff igazságügyi titkár. A porta utasította Aleko pasát, hogy szigorúan'a statútum értelmében járjon el- A directorium a miliczia-kérdéssel foglalkozik. * Dondokoff herczeg erélyes jegyzékében szólította fel Szerbiát, hogy a megszállt bolgár területet két hét alatt üritse ki. — A meg­szakadt görög török egyezkedés fonala legkö­zelebb újból fel fog vétetni Konstantinápoly­ban. — Az oroszok kivonulása a megszállt te­rületekről mind erélyesb mérveket ölt s rövid idő alatt be log fejeztetni. — A franczia ka­mara Blanqui megválasztását 372 szóval 33 ellen megsemisítette. A balatontó hasonlatossága a tengerrel és a balatontavi fürdők gyógytani értéke. A Balatontó, melyet a negyedik század­beli yómaiak „Pelso* és a későbbi cseh-tót partlakók „Blato“-nak neveztek, nagy térfoga­tánál fogva .magyar tenger“ nevet is nyert. Es valóban mind természettani, mind vegytani de különösen gyógytani tekintetben nagy a ha­sonlatosság a tenger és Balatontó között. A tenger ismert tulajdonsága, hogy az égaljt enyhébbé s egyenletesebbé teszi, a Ba­laton tavon az észleltetik, környékében is hüs- sebb a meleg évszak, — kevésbbé zordnak érezzük a hideg időjárást- A levegő tisztább ózonban dusabb, hőmérséke enyhébb és egyen­letesebb és a viz elpárolgása folytán nedve- sesb mint a szárazföldi. A Balatontó közép- hőmérséke nyáron 18° R., tavaszkor és öszszel 16° R., vize hőmérsékéuek napi ingadozása 1, legföllebb 2 fokot tesz ki, mig száraz földön nem ritkán 5—6 fokú. A Balatontó hőmérsék magaslata közelebb áll a déli napszakhoz miut száraz földön, hőmérséke minimumja esik ke­veset napkelte előtt. A hőmérsék nagy mér­tékben is függ az áramlástól, úgy hogy ál­landóbb áramlásnál igen állandó. A hőmérsék ezen állandósága épen úgy mint a tengernél részben áz által lenetséges, hogy a Balatontó nagy víztömege rósz hővezető. A Balatontó mozgása függ hasonlólag a tengeréhez részben a szelektől (hullámokat elő­idéző,) részben a nap és hold állásától és von­zásától ("apály és dagály) és részben, habár egyenlőtlen mértékben, állandó (pelagikus áramlás.) A Balatouviz rendes kékes színe vál­tozik épen úgy, mint a tengeré számos arány­iatokon keresztül a világítással, úgy hogy tükre sokszor ép oly változatos színjátékot nyújt. A tiszta Balatouviz kékes s a hol lát­szólag e színnel nem bir, ott ez ép úgy mint a tengerben idegen keverékek által fedve van és zöldnek látszik, felusztatott iszap által néha szürkésnek is. A Balatonviz vegytani alkata ugyan fel nem mutatja azon számos elemet, melyet Reg- nault a tengervízben talált, de ezek nagyobb része, mint kénsavas hamany, kénsavas mész, kénsavas kesreny, kesrenyhalvag, vas, kovany, timany stb. a Balatontó vizében is tartalmaz- tatik. De végre is ma már tudjuk, hogy e vegyi alkatrészek különös befolyást nem gya­korolnak, sem a mennyileges összetélelre, sem a tengervíz gyógytani hatására; hosszas viták után ugyanis a legtöbb búvár által kísérleti­leg végre be Ion bizonyítva, hogy rendes vi­szonyok között a hig és oldott anyagok fel­szívódása a bőrön át nem történik és hogy Hőhrig szerint a fürdők hatása általában csak j azon változásokhoz van kötve, melyet az ideg­működés a bőrön át a fürdő' által szenved, s mely ideges izgatás által a kóros zavarok ki- egyenlíttetnek. Lehmann azon legújabb gondolata sze­rint, hogy a fürdők hatásában elvi külömbség nem létezik, s hogy csak az erős, gyenge vagy bőrpír létrejöttének skálája a főrdők tevő- vagy nemleges hatását feltételezi, — tengervíz nagy konyhasótartalmát, mely által ez valódi sós­fürdőnek tűnik fel, csakis ható tényezőnek ve­hetjük, mely által a környi idegekre nagyobb inger gyakoroltatik s nagyobb bőrpir létreho- zatik. Ezen ható tényező a Balatontó fürdőben pótolva van az ásványi és gyántás iszap által mely Füred mentében a Balatontó fenekét be­fedi s mindig a vízben suspendálva van, mely a külbőrre még izgatóbban hat mint egy sós­fürdő, a miért is Lehmann szerint a füredi balatontó fürdők, az erős bőrpirt létrehozó fürdők sorába számítandók. Dr. Mangold Henrik, gyakorló fürdőorvo» Balaton-Füreden. (Vége köv.) Az Eszterházy-csarnok a fehérvári országos kiállításon. 1879. (Vége.) A túlajdouosnakPápa városában van egy nagy várkastélya, s e körül 300 holdas parkja, melynek '/3 része diszkertül kezeltetik, van azon felül 20 hold faiskola, s konyhakert; a Pavillon körüli díszítések a kertészet által eszközöltetnek, s néhány burgonyafaj, zöld­ség, s e mi az idő szerint lehetséges, kiállítatik • az időszak nem engedi, hogy Pápa városának igen nevezetes téli zöldség terme­lése bemutattassék, melyhez az urodalom egy kiszárított tó területével, 150 holddal járult, mely 400 □ öles részletekre felosztva adatott bérbe, és a leghíresebb zöldséget termi. A park­ban épített fedett tekepálya rajza azon ok­ból mutattatik be, mert ugyanazon építész által készíttetett, ki a pavilion tervét adta. Az Eszterházy-csarnok tulajdonosának testvérei Gróf Eszterházy Jenő, Ferencz, Pál és Sándor bírják a devecseri, mezőlaki, gyo­moréi, és tornyi uradalmat — ez idő szerint mint kiskorúak osztatlanul — melynek 46000 hold, s melyből a Pavillonbau a borok és egy mü-téglagyár készítményei állíttattak ki. ltj. Gr. Eszterházy Móricznak van Sómlón 1, testvéreinek pedig Somlón 2, Badacsonyban, K.-Orsön, Ecséreu egy szőlője, ezen utóbbiak a Balaton mellett vannak; a szőlők összes területe 65 hold, melyek egy szőlőszeti tér­képen ábrázolvák, külön színnel jelelve a külön fajokat, melyről látható, hogy a kevert és asz­tali fajokon kívül 12 faj termeltetik. A borok a pápái várkastély alatt levő 5000 akót be­fogadó nagy pinczeségben kezeltetnek, s kiál­lítatott külömbőző évek terméseiből somloi 8, badacsonyi 6, kis-örsi 3, ecséri 1, somlyai ür- mös 1, badacsonyi íirrnös 1, és asztali bor 1, összesen huszounégyféle bor, melyek úgy a Jurynak, mint a kóstoló csarnoknak is meg­küldettek, a kiállítási tárgyak jegyzékében pe­dig a borok árai is kitétetettek. A somló dobai név alatt a Somló hegység északi — a somló- vásárhelyi név alatt déli része értetik. A szerecsenyi mű-téglagyár, mely Győr megyében, Gyömöre vasút állomás mellett fekszik, 50 féle külömböző gyártmányt állít ki. fal-tégla, járda-tégla, alag-cső, fedély-zsin- dely s egyéb rokonnemü készítményekből, i melyek két példányban állítvák, s egyiken az elnevezés és az ár jelöltetik. A Pavillon te­teje szerecsenyi hullámos zsindelylyel van fedve, mely igen kedvelt fedanyag Győr megyében sőt messze vidéken is, ezer darabnak ára 45 írt, a Pavillon ajtajánál pedig két □ méter terület szerecsenyi arabeszk járda téglával van kirakva, hogy a gyakorlati alkalmazás látható legyen, ezen felül rajzban egy térképen bemu- tattatnak a gyárnak különféle készítményei, s azok alkalmazás módja. A gyár készítményei a kelendőséghez képest éveukint az egy milió darabot meghaladják. Az állatkiállításon ifjabb Gróf Eszterházy Móricz gyimóthi törzsjuhászat a mutattatik be, mely kölönösen kosnevelés végett 1876-ban állítatott tel, kiválasztatott t. i. az uradalmi nyájakból 380 db. jelesebb tulajdonokkal biró anyajuh, s azok fedezésére vétetett Gr. Ká­rolyi Alajos stomfai juhászatából 16 db. kos, melyek egyedi párosítás szerint működnek, s az ezek után származó kosok lesznek hivatva fedezni a külső nyájak három osztályát, a sze­rint, a mint gazdagító, finomító vagy mindkét irányú tulajdonokkal bírnak, kiállíttatott 2 ere­deti stomfai kos, 2 kiválasztott törzsanya, s ezek mindkét nemű ivadéka 1877-, 78- és 79- ből, hogy a tenyésztési irány és eredmény tel­jesen látható és bírálható legyen, a tenyésztés intézője magas finomságra nem törekszik, ezt a helyi viszonyok nem engedik, megelégszik a jó „Prima* vagy .Electa“ jelleggel, de egy­öntetű, kiegyenlített, tömött és erőteljes gyap­jút óhajt. Gróf Eszterházy Jenő és testvérei deve­cseri tőkegulyájából kiállíttatott egy 5 éves bika és 2 db. 5 éves tehén, mindhárom saját nevelés, a gulyában 64 db. tehén van, s az egész létszám 300 db. A tinók őt éves koruk után jármoztatnak. A kiállítási tárgyjegyzékekben egyenként meg van nevezve az Eszterházy-csarnok 300 darabot megközelítő kiállítmáuya, itt csak annyi jegyeztetik meg, hogy a kiállított tárgyak I., 11., III., V., XL, XIII., XVI., XVll-dik cso­porthoz tartoznak. Kiállítási levelek. ív. Sz.-Fejérvár, jun. 5-én A pünkösdi ünnepek alkalmával ismét két nevezetes napunk volt. Az első ünnep azért nevezetes, mert a megnyitás óta akkor látogatták legtöbben kiállításunkat (körülbelül 7 ezeren); a másodikat pedig főleg az iparos ifjúság vándorgyűlése tette nevezetessé. Ez utóbbiról néhány szóban meg akarok emlékezni. A vándorgyűlés a városház nagy termében tartatott 120 tag jelenlétében. E szám, te­kintve azt, hogy 37 egyletet képviselt, nem épen nagy. Veszprém ehhez körülbelül 40 tagot adott. Az elnök (Ráth Károly) üdvözlő beszédje után Zichy Jenő gr. üdvözölte a vándorgyűlést s sikerült beszédben fejtette ki az iparos ifjak hivatását (a politizálástól óv,) s azt, hogy ők igen jelentékeny tényezők a társadalomban. Előadó Gelléri volt. A hozott határozatok nevezetesebbjei: a múlt évi ván­dorgyűlés jelentése tudomásul vétetett; elfo­gadtatott az indítvány, hogy azon iparos, ki 3 hónapig tagja valamely egyletnek, 8 napi ápolásra igényt tarthat. Az uti-költségadás elvben elfogadtatott. A legközelebbi vándor­gyűlés 1881-ben lesz Debreczenben. A gyűlés után Balázs sörcsarnokában gyűltek össze, hol Benkő a királyra, Zichy gr. a királynéra s a trónörökösre, Pribék József főherczegre mond­tak köszöntést. Zichy gr. ez nap meglepetés­ben is részesült, u. i. Oberbauer munkásai egy szép ezüst kelyhet nyújtottak át neki az ipar terén kifejtett buzgólkodásaiért, 3-án pedig a helyi iparps ifjúság egylete az országos ván­dorgyűlés képviselőivel impozáns fáklyászenét rendezett az ő valamint Havranek polgármes­ter tiszteletére. Az előbbit Gelléri, az utóbbit Benkő üdvözölte. Mindkét megtisztelt serény munkára buzdította az ifjakat. Mióta az állatkiállítás megnyílt, főuraiuk is sűrűbben látogatják kiállításunkat, 275 db szarvasmarha és 216 db sertés állíttatott ki. Nagy feltűnést keltenek a prímás gulyája, a kisbéri, bábolnai állami uradalmak, a magyar-óvári gazdasági tanintézet, gr. Sztá- ray, gr. Csekonics. Cséry, gr. Cziráky (többek közt egy 23 mázsás óriási ökre) s mások gulyáiból bemutatott gyönyörű példányok. József főherczeg és Neumann Sándor által bemutatott sertések a legkitűnőbbek. A lóki­állítás és verseny is igen érdekesnek Ígérkezik. Most pedig áttérek a tárgyak ismerte­tésére, amennyire szűk terem engedi. Az I. csoport az erdőterményeket és bányászatot foglalja magában. Legérdekesebbek gr. Sztá- ray Antal veszprémmegyei gazdaságának ter­mékei és házi ipar tárgyai. A fanemek is nagy változatosságban vannak bemutatva. Figyelmet kelt egy 350 éves quercus robur törzs-átmet- szete, a kitömött állatok, azok bőrei szőnye­gekké feldolgozva, különféle fa és óriási csiga kövületek. A prímás e nemű kiállítása is igen szép és változatos gyűjteményt képez. Gróf Zay talpszeggyárából bemutatott szegekre hí­vom föl az iparosok figyelmét, melyek jóságra a külföldi, főleg nálunk használtatni szokott amerikaival kiállják a versenyt. Bánóczy Mór Veszprémből sziácsot állított ki. Ugyanitt vannak Benkő ismert nevű iparos szép hordói és igen czélszerü borsajtolója. A hazai kőszénbáuyák közül néhány igen derekasan van képviselve. A cs. k. Dunagőz- hajózási társulat sajtolt szénből két magas oszlopot állíttatott fel és ezek közt egy szek­rényben széntörmelékeket helyezett el. Ép ily érdekes a salgó-tarjáni kőszénbánya-részvény- társaság kiállítása, valamint az ajkai is. Ez utóbbi fiatal bánya máris nagy jelentőségre vergődött. Évi termelése 536,764 métermázsa. A nemtii kőszénbánya pompásan rendezett kiállítása mindenkit meglep. Minich, Jaulusz betűk neveit s alakját ismeri a gyermek, akkor maga mellé ülteti az öreg az asztalhoz, kezébe adja a vasvesszőt, a tollat, s megmu­tatja, hogyan kell azokat a czifra betűket pálmaleveiekre kikarczolni. Ha ezt is tudja, végül rátér az igazi hindú Írásra, amelynél piros festékkel rajzolják a betűket boglárfa­levélre. Nagyon nehéz mesterség az; mig valaki megtanulja, bele telik két esztendő. Azalatt a két esztendő alatt Feizi nem irt és olvasott mindig hanem szabad óráiban pillangókat űzött a kertben, vagy gaugesparti virágokból koszorút font kis játszótársuője számára. A brahminnak leánykája volt, gyönyörű olajszin arczú teremtés, ragyogó fogakkal, korallpiros ajkkal, mély tüzű szemekkel; vállára omló lágy haja fekete mint az ébenfa; — mikor énekelni kezd, elhallgat a bülbül szava a bokorban, kaczagása pedig olyan, mint mikor a szellő rezgeti mesebeli fák ezüstleveleit. Együtt ültek a Gauges partján s mere­gették kagylóhéjjal a vizet, majd kókuszdió­ból hajót faragtak s aztán rábocsátották a habokra s elbeszélgettek róla, mint U3zik az most idegen országokou keresztül, amíg bele nem ér a nagy tengerbe .........milyen jó volna beu ne ülni!___Mikor a kis leány a iepke­üzésben kifáradva ledőlt a gyepre a jerichói loncz árnyába, Feizi oda ült hozzá közel s platánleveilel friss szellőt hajtott a pihegő gyermekre, miközben gyönyörű meséket mon­dott neki hegyi tündérekről, barlanglakó dsinekről, sziklaevő óriásokról, furfangos tör­pékről, akik aunyi jót tesznek az emberekkel— Az évek gondtalanul repülőnek át felet­tük. Az ősz brahmin bezárkózott Feizivel, s akkor elővették egymásután azokat az ezer­éves könyveket — s a gyermek-ifjú tanulni kezdte a Puránákat, az Upanisádokat, gyö­nyörködött a Ramajana és Mahabharata, e hindú nemzeti eposzok hőseiben, mig végre föltárultak előtte a négy Véda titokteljes lapjai, ahonnan szent borzalommal olvasá vallásának tanait. S a gyermek arcza észrevétlenül átvál­tozott sima márváuylappá, mely el tudja rej­teni az érzelmeket és gondolatokat, vonásai megnemesedtek, homlokán parancsoló íöuség honolt, csak a szemek maradtak meg a régi­eknek, azok az ábrándos szemek, melyeknek tüze megigézi azt, aki rátekint. Feizi megtanult a csillagokban is olvasni- — Áhítattal hallgatá az öreget, aki beszélt neki azokról az örök fénylő világokról, melyek ott ragyognak szertelen messzeségben, s onnan intézik a naiandók sorsát. Mondta neki, hogy válaszszou magának egy fényes, ragyogó csil­lagot. Feizi szót fogadott; választott magának csillagot, nem is egyet, hanem kettőt, nem is föuu a végtelen magasban, hanem ide lenn a földön; csillagokat, melyeknek sugára reszket, midőn tekintetével találkozik; csillagokat. melyeknek fénye nem oly hideg, miat a kól, tők által megénekelt égi tüzesé. A kagyló kinyitja födelét, a rózsa kitárja szirmait, a kis leány viruló hajadon lesz. 8 akkor uem szabad hozzá nyúlni a kagylóhoz, mert bezárul, — a rózsához, mert elhullatja szirmait. — Feizi nem font többé virágokat a leány hajába, hanem reggeleukint az ébredő szűz ott lelte asztaláu az illatos virágokat, s dobogó szive megsúgta, hogy kerültek azok oda? — nem regélt neki többé csoda-dolgokat, hanem alkonyatkor megzendült a leány ablaka alatt a rózsabokor, s epedő dalok szűrődtek át a függönyökön, beszélve fájdalomról, re­ményről, őrültségről, szerelemről ........ S az ősz brahmin úgy örült annak a két gyermeknek, mintha a maga ifjúságát élte volna keresztül. — Egy napon aztán Akbár fejedelem lovasai álltak meg a brahmin háza előtt. Egyik közülök gazdagon fölszerszámozott arab mént vezetett. Vezetőjük belépett, megcsókolta a brahmin ruhájának szegélyét s tudtul adá, hogy Akbár fejedelem látni kívánja Feizit; érte jöttek. Az ifjú gyorsan útra készült, letérdelt a brahmin elé, az megáldotta; búcsúzóul a hajadon kezét is meg merte érinteni s ajkai­hoz emelni, s midőn reátekintett, mintha a te kete selyempillák mögött egy-egy fényes gyöngyöt látott volna oivadozni. Akkor kilépett az ajtón, felpattant a tomboló ménre, mely nagyot szökött alatta; s aztáu neki iromodott a nyíl gyorsaságával, a többiek alig bírták elérni. ►Sietett, hogy minél előbb visszatérhessen... Akbár mosolyogva fogadta az ifjú hódo­latát, Leszállt hozzá trónjáról, megveregette vállait, dicsérte sugár-növését, férfias magatar­tását; gyönyörködött benne, mintha saját fia volna. Akkor távozást intett szolgáinak, s mikor az utolsó is eltűat, eltűnt Akbár arczá­rói is a mosoly, s az ifjú előtt a hatalmas mogul császár állott keresztbe font karjaival. — Emlékszel-e reá, mikor az utczáról fölszedettelek ? Erre a kérdésre Feizi úgy érozte, hogy arcza lángba borul, s szemeiben az arczul ütött büszkeség villáma czikázik, de csak egy perezre. A hideg márványarczen a felindulás nem hagyott nyomot. — Emlékezem .......válaszolt hidegen. — Akkor juthat eszedbe, hogy mit ígér­tél nekem, ha egy brahmin által főlneveltet- lek. Azt kívántam, hogy mindazt, amit ott tanulsz, nekem elmondd. Most itt az ideje, hogy beváltsd ígéretedet. Én ismerni akarom a Védákat! — bírni a brahmin kincsét! Feizi előtt elborult a világ, s ha az a hideg márványarcz nem lett volna, ott égett volna arczán a szégyen és düh, mely keblé­ben csatázott. — Föltárult előtte egész gya­lázatosságában a szerep, melynek eljátszására ki volt szemelve. Azért adták tehát az öreg brahmin mellé, ki éjeket s napokat töltött oktatásával, hogy azt tolvaj-módra meglopja? — Egyszerre készen volt önmagával; inkább meghatni, mint egyetlen szót is elárulni ........ — Azt hiszem, megértettél, — tolytatá Akbár, miután hiába leste a választ. — Most menj vissza nevelő-atyádhoz; három megra­kott teve áll ott az udvaron, azokat minde­nestől neki adom jutalmul. Eredj fiam, kö­szönd meg neki az oktatást, melyet rád for­dított, s aztán térj vissza; választhatsz biro­dalmam első méltóságai közt. Azzal megölelte az ifjút, megveregette vállát s ott hagyta magára. Áz pedig elká- butva állt egy perczig, akkor hirtelen főiesz­méit, kisietett az udvarra, fölszökött lovára. A nemes állat vitte, mint a szél; a tevehaj­csárok mehettek utána, ha akartak.

Next

/
Thumbnails
Contents