Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-25 / 21. szám
VI. évfolyam. 1879. 2ÚL-ik szám. Veszprém, Május 25. ÍP‘ 'HSKUZmiSlM' és „HW. Értesítő“ aeiJ.ln nlaiea Tiiíraap. Előfizetési díj : Egész évre . . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. lhs= Egyes példány ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ws=-=e« ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Jm VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Var, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN klijTkimkidiii Vmpriabei. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. m A faiskolák látogatása. *) Jy;« A szónokok által égig magasztalt intézmények életrevalóságát nem a szép szavak áradozásából, hanem a napi tapasztalásból szoktuk megítélni. A mennyi s milyen az eredmény, annyi s olyan az elismerés. Veszprém vármegye intézményei közt van módunk egy olyant üdvözölni, mely szónoklatilag szép, de gyakorlatilag eredménytelen. S ez a faiskolavizsgálat intézménye. Különös érdekkel olvastam e becses lapban közölt leirását megyei közgyűlésünknek, s nem tudtam, mit dicsérjek jobban, az ihletett megnyitó beszédet-e, vagy a közgyűlésnek minden irányban kiterjedő gyengéd és gondos figyelmét. Volt ott szó tudomásszerüleg gyámhatósági szabályrendeletről, hagyatékok leltározásáról, s az ez érdemben történendő díjazásról, mely a körjegyzők részére 50 krajczárban lett megállapítva tekintet nélkül a leltározás által igényelt időmennyiségre**); volt szó a magyarnyelv terjesztése körül érdemeket szerzett néptanítók megérdemlett kitüntetése illetni^ j«*»1 mazásról stb. de a faiskolákról említés nem volt, mivel e téren sokkal több eredményt képzelt a t. közgyűlés, mint valóban vau. Nem kételkedünk Veszprémmegye jóakaratában, és sohasem vontuk kétségbe, hogy e nemes vármegye érdemteljes tisztviselői bölcs megfontolás után hozták létre a faiskola-vizsgálat intézményét, de az igazság érdekében legyen szabad kimondani, hogy ez intéz*) Az ügy érdekében közlendőnek véltük ezen, egy kissé erős vonású czikket. Szerk. **) A munkához .arányítva nagyon hálátlan e díjazás, egy napszámos i. többre megy. mény csak száraz fa gyümölcs nélkül. Hogy pedig ez állításom nem légből- kapott, azt könnyű bebizonyítani azon községek faiskolának csúfolt helyiségeivel, melyekben e statútum születése óta növényélet nem volt, hacsak a gazt vagy burgonyát a faiskola növényei közé nem soroljuk. De kisérjük figyelemmel a hivatalos látogatást. A néptanító bemutatja faiskoláját, mely dicséretére legyen mondva élő bizonysága a tanító szorgalmának, mert mig másutt az iskola üres, addig ő megrigolirozván kertjét, nagy részét akácz s kisebb részét egyéb magvakkal bevetette. A vizsgálat eredménye az lett, hogy a tanító utasítva lett még több akáczmagot vetni, mert úgymond a kormány újabb intézkedései folytán szükségesek lesznek az utak mellé. Ha a néptanító megfogadja ezen egyoldalulag tekintve köszönetre méltó intézkedést, illetőleg utasítást, s egyéb gyümölcsfák rovására csak az akáczot szaporítja: mi lesz az eredménye? Az, hogy lesz sok akáczfája, de egyéb semmi. A faiskolának nem lehet az a czélja, hoffy any«*®- *-—*v“J „„ L.i. «.«iovarendü ezéi, a ío az: hogy a gyermekeknek legyen alkalmuk a különböző gyümölcsfajokkal s azok mikénti nemesítésével megismerkedniük, ezt pedig az utak mellé ültetendő fákon nem fogja elsajátíthatni. Ha a gyermek kicsiny korában hozzá szokik az akácz által fel sem vett kíméletlen kezeléshez, lia tapasztalja, hogy egy kis megsértés, vagy gyökereinek megszaggatása által semmi hátrányt sem szenved a fa, vajon fogja-e önálló gazdakorában sikeresen kezelni a kényes gyümölcsfajokat? De az anyagi hasznot sem lehet előre megjósolni. Igaz, hogy sok fa kell az ntak mellé, de el fog-e kelni a faiskola több ezernyi fája akkor, midőn ugyanazon község gazdaközönsége közt van több, ki ezrenként képes eladni? S ha igy eladatlanul foglalja az iskola helyiségét, lesz-e az a gyermekek szellemi gyarapodásának hasznára? Ily tanácsosztogatás előtt nagyon helyes volna megkérdezni az illető tanítót, hogy a község lakói közöl egyesek birnak-e faiskolával, s ha igen, milyen irányban s mennyiségben művelik azt? Jó volna megtudni, esetleg megtekintés által, hogy mi hiánynyal bir a nép kertészete, s e hiányok javítását a faiskolában kellene helyesen érvényesíteni, hogy ott kiki megtanulhatná saját hibájának mikénti kiigazítását. De nemcsak ennyit, még egyebet is megvárhatnánk a faiskola-felügyelőtől. O, mint szakértő, bizonyára fogja tudni, hogy a különböző fajú csemeték minő talajt igényelnek, s ha ezt a községi faiskolában nem találná czél- szerünek, adjon utasítást arra nézve, hogy miként lehetne azon falait bárOiLíy íi'J'ii mnjnaf-i ton-rráarr^pA— -Mm ’ mássá tenni r r. 0. van ofyan vidék, hol mindenféle növény gazdagon te- nyész, mely éghajlatunkat kiállbatja. Ott ne elégedjék meg az akácz és jegenyefa csemetékkel, hanem szorgalmazza a finomabb gyümölcsök meghonosítását s azok mikénti nemesítését, s tartsa magánál nyilvántartásban év- ről-évre, hogy a nemesítésben minő baladást tanúsítanak a gyermekek. Ez volna tulajdouképen a méltó czél, s nem a faiskolának évenként kétszer, minden további intézkedés nélkül való megtekintése. Van ismét olyan vidék, hol közönséges bánásmód mellett finomabb gyümölcsfához jutni nem lehet. Itt inkább az emberek tudatlanságát okozhatjuk, mint a talajt. Ilyen helyeken szép tere nyílnék ta faiskola-vizsgálónak. Az állapotokról tapasztalatilag kellene tudomást szereznie s a hibát komoly megfontolás után tudományos alapra fektetett utasításaival orvosolni mert e nélkül nemcsak, hogy faiskolánk nem lesz, de maga a felügyelő nem fog biztos tudomást szerezni a faiskola állapotáról s igy nem szolgálhat helyes tanácscsal s a létező hibákért sem teheti felelőssé a néptanítót. Elmulaszthatlan kötelesség volna megvizsgálni, miféle nemesebb szemek vagy ágak alkalmaztatnak a szemzéshez és oltáshoz. Ha tapasztalja, hogy az értékes, s a nép jövedelmi forrását öregbítő nemesebb gyümölcsfajok mellőzve vannak, tudja meg az okát, miért? Hanyagságból bizonyára nem, hanem a nemesebb fajok bozzáférbet- lenségénél fogva, amennyiben a nemesebb fajok létezési helye nem ritkán ismeretlen vagy talán nagyon távol van az illető faiskolától. felügyelő? Ügy, ha ő tudná a járásban létező minden faiskolának vagy nevezetesebb kertnek gyümölcsfáit, s ha közbenjárásával kieszközölné, hogy kérelmezés esetén az óhajtott ágakat megtagadni nem fogják. Mindezeket összefoglalva s nem igy találva úgy tűnik fel ez intézmény mint felesleges teher, mert általa soha nem fogyott, de nem is gyarapodott a községek faiskolája. Az eddigi felügyelet csak abban állott, hogy évenkint kétszer hivatalosan meg lett tekintve, de minden utókövetkezmények nélkül akár volt jó akár rósz. Ha csak ennyi kívántatik A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. A selyemember. (Egy nagymama meséje.) IV. Béla teljesen megnyugodva tért haza. Látta, hogy jegyese semmibe sem veszi a a dolgot s talán eddig el is felejtette egészen. Pedig.. pedig ha szivébe nézhetett volna annak a leánynak! Ella rohant fel a lépcsőn. Ledobta schawl- rolját és asztalhoz ült. Irt... levelet irt Illonnak. Összetépte a papirt,.. aztán újra irt. Nem volt sehogysem megelégedve önmagával. Végre elkészültek a sorok s vén dajkájának megmagyarázva Ilon lakását, útnak indította levelét melynek válasza rá nézve az élet vagy halál nagy kérdése leend. Az élet vagy halálé... ki tudja melyik ? ... Ilon csodálkozva vette a levelet, melyen nem volt czím, s a sorok előtte ismeretlenek valának. Amint végig olvasta, feltámadt benne egy pillanatra még egyszer szerelme, aztán meg a féltékenység dühe az ellen a nő ellen, aki elrabolta tőle boldogságát. Aztán meg boszura gerjedt a hűtlen ellen... hanem csakhamar iecsendesíté magát s gúnyos mosolyra húzódtak ajkai. — Nem érdemes boszumra a nyomorult — rnondá magábau — arra sem hogy vele foglalkozzam. Meg fogom írni a tiszta igazságot, mintha csak valami ismeretlenről írnék. Aztán leült asztala mellé s nyugodtan, minden felindulás nélkül irt: Kisasszony! „Azt kérdi ön tőlem, mily viszouy volt köztem és Szirmay Béla közt? Ha nem tudnám egy óra óta, hogy Szirmay önnek jegyese, nem felelnék kérdésére semmit. Tiszta igazságot mondok el, minden felindulás, minden egyéb gondolat nélkül. Szirmay jegyesem volt. Szerettem őt mint istenemet s hittem, bogy ő is szeret. Ma tudtam csak meg, hogy hazudott mindig. Nyomorultul megcsalt. Egy évig hazudta uekem e szerelmet s én hittem szavainak s ma haliám, hogy neki egy más jegyese is van, nem csak én. E percztől kezdve ismeretlen előttem. Nem szeretem, utálom őt de sokkal kisebbnek, alacsonyabbnak tartom, hogy sem boszut álljak rajta. Többé nem akarok vele találkozni, sem róla hallani. Ez az utolsó eset, hogy vele foglalkozom és ezt is csak az ön kérelmére teszem. Legyen ön vele boldog. Isten önnel. — Vándor Ilona.* Amikor ez megvolt, elővett még egy papirt s hidegen irta rá a következőket: Uram! „Ön megcsalt engem. Egy egész évig hazudta uekem, hogy szeret s ma tudtam meg, hogy öunek más jegyese vau. Bocsássa meg az Isten önnek, hogy tönkre tette szivemet, s legyen ön boldog azzal a másikkal, az talán jobban tudja szeretni önt, mint én. Nem akarok az életben többé találkozni önnel soha. Megtiltom, hogy keresse a velem való találkozást. Értette, megtiltom. Nem ismerem önt többé. — Ván- dr Ilona.“ — Szépen bepecsételte miudakettőt és el- küldötte rendeltetése helyére. Aztán nyugodtan, mintha misem történt volna, odaült a varró asztalához és dolgozott. Meg se remegett a keze, mikor befűzte tűjébe a ezérnát. Erős volt mint a vas. Rá se gondolt többé arra a nyomorultra, mintha sohasem látta, sohasem ismerte és sohasem szerette volna... Ella amikor elolvasta Ilon válaszát, elhalványulva kapott szivéhez, hanem azért erős volt és uralkodott magáu. Elolvasta a levelet kétszer, háromszor, tízszer s csak midőn meggyőződött arról, hogy ez az ember őt megcsalta, rogyott le székébe s fuldokolva kezdett zokogni, Szerette Szirmayt végtelenül, s any- nyival inkább fájt neki most e csalódás, mert méltatlant szeretett, Szirmay jellemte- ienül játszott szivével, kedvese volt, hazudott előtte. Ki tudja, talán még most is azt a másikat szereti, s ő csupán báb volt, melyet ékéért vesznek meg s aranyaiért melyeket magával visz. Borzasztó volt a kiábrándulás. Gondolkozni kezdett, mikép boszulja meg magát ezen az emberen, akit most annál nagyobb mértékben utál, minél inkább szerette azelőtt. Az öreg Korpááy elijedt, midőn belépett leányához s azt a Karszékben látta vonaglani. — Ellám, mi bajod édes gyermekem V szólt hozzá ijedten. Ella odaborult az öreg ember keblére és elkezdett zokogni keservesen. — Oh atyám, én boldogtalan vagyok. — Mi bajod az istenért ? — Atyám, én nem fogok Szirmay neje lenni. — Leány, mi ez? hisz magad mondád hogy szereted. — Oh, gyűlölőm... szólt a leány undorral. — Nem értelek. Hisz úgy éltetek egymás közt, mint két galamb. — Olvasd e levelet. Korpásy átvette leánya kezéből a pár sor Írást és átfutotta. Amint látta benne leánya csábítója gyalázatos magaviseletét, dühösen csapott az asztalra. — A nyomorult . .. Ugyané perezben a folyosón léptek zaja volt hallható. — Ez ő, szólt Ella halkan, kérlek atyám, ne szólj semmit e nyomorulthoz, engedd hogy én végezzek vele. Csakugyan Szirmay lépett a terembe. Amint meglátta az öreg Korpásy mord, s jegyese sápadt feldúlt arczát, sejteni kezdé, hogy vau valami keletkezőben, ami őt is érdekleni fogja. Nyájasan üdvözló jegyesét, de jéggé fagyott vére, midőn látta, hogy Ella hidegen lép vissza tőle. — Jó, hogy jön ön Uram, — szólt hideg komolysággal — nézze, ismeri ön ez írást ? Oda tartotta szeme elé Ilon levelét. Szirmayban elhalt a szó és elhült a vér, Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ert.u van csatolva.
