Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-05 / 1. szám
r =e« és „Hív. Értesítő“ megjtltB minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre . . 6 írt - kr. Félévre ... 3 írt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példán}- ára Id hr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI S®“ ERDEEU, MIVELÖDÉSI ÉS *veVESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket it, elfogad ét nyngtáz KRAUSZ ARMIN kSs;Tkneiktiéii 7i:i;riatea. HIRDETÉSEK egyhasábospetltsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Ifto=- -------— —------bA \ El őfizethetni „Veszprém“ és „Hiv. Értesítődre Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre............................3 frt — kr. Negyedévre . . . 1 frt 50 krral. Az árva-menház. Természete már az az embernek, de különösen a magyarnak, hogy terveket készít és sok esetben a tervben magában élvezi a még meg sem kezdett, annál kevés bité kivitt tettnek elő- és utóélvét. Egy időszak sem alkalmasabb a tervek készítésére, mint az új év kezdete; ilyenkor számon kérjük magunktól a múltat és annak árny-és íényoldalán gyorsan átsurranva, csakhamar a tervek tömkelegébe jutunk, melyekkel képzeletünk úgy, mint értelmünk és jó akaratunk a jövőt tele aggatja. Mi valósul meg mindebből, mi nem, az a jövő dolga és titka; mi elkészítettük azokat és jutalmul birjuk az — előélvet. Megyei közgyűlésünk a haldokló év végperezeiben letárgyalta azon gyámhatósági szabályrendeleteket, melyek az 1877. évi XX. t. ez. alapján voltak alkotandók. Az árvák értékeinek központi kezelését nagyonis szükségessé tevék azon visszaélések, melyek az árvavagyon körülrészint könnyelműségből, részint ezen ügy bonyolultabb természetéből kifolyólag elkövettettek. Hangos panaszok vpltak hallhatók úgy a gytiléstermekben, mint a sajtóban; de a leghangosabb és legjogosabb panaszokat azok hangoztatták, akiknek szavát alig hallotta a jó Istenen kívül valaki — maguk a szegény, megkárosított árvák. Végre valahára e téren is történik valami, ami ha keresztülvitetik, nemcsak az árvák vagyona lesz az elkallódástól megóva, hanem teremtetik oly alap, amely nem úgyan egy két, de minden bizonyuyal tiz-tizeuöt év múlva elegendő lesz arra, hogy az árva-menház szép eszméje testet öltsön és jótékonyságát sok szegény elhagyatott árvának anyagi és szellemi kiképeztetése által gyakorolja is. A bizottság, mely ezen gyámhatósági szabályrendeletek kidolgozásával meg volt bízva, nemcsak arra terjesztette ki figyelmét, hogy megállapítsa azou módozatokat, melyek szerint az árvavagyon biztosan kezelendő, hanem gondja volt arra is, hogy a fölös kamatokból tartalékalap kerüljön, mely egyrészt az árvavagyon kezelési költségeit fedezze, másrészt meg tiz-tizenöt év múlva lehetővé legyen téve a megye székhelyén egy árva-menháznak építése, melyben fokozatosan több-több árva nyerjen részint nagykorúságig, részint rövidebb ideig anyagi és szellemi neveltetést. A megye közgyűlése helyesléssel fogadta a bizottság nagygondú munkáját s azt helybenhagyás végett fel is terjesztette a magas minisztériumhoz, mely, hiszszük, nem is fog késni ahhoz helyeslő beleegyezését adni. Nem egyszer íogamzott meg már nálunk magyaroknál messzekiható jótékony eszmék csirája, de azt a közöny fagyos szele mindig elfojtotta, és így jutott korunk oda, hogy nagyon sok jó intézményt újra meg újra csak most kell életbe léptetni, mikor az már javában virágozhatnék. Na, de jobb későn, mint soha. Mi örömmel üdvözöljük megyénk új tervét, az árva-menházat, és nagyon szeretnők, ha az a kiáltásba helyezett tiz-tizenöt év csakugyan meg is hozná- a terv kivitelét, az eszme megvalósítását. Meg fogja pedig hozni, ha a szabályrendeletek szigorúan keresztülvitetnek és a tartalékalap gyümölcsöző- leg fog, mint hiszszük, kezeltetni. Az árvák megérdemlik e gondoskodást, hisz azok kimüveltetése által a megye oly polgárokra fog szert tenni, kiknek keblét nem a rút kijátszatás és elkeseredés sorvasztó tudata és az ebből keletkező bosszúvágy dagasztja, hanem a kibékültség a közügyekkel, megnyugvás a társadalmi rendben, a köz- terhekuek odaadó megosztása és egyéb hasonló társadalmi erény. Nagy segítségére leend e szép eszme kivitelének megyénk szerencsés csillagzata, mely eddig oly szépen gyakoroltatta velünk a takarékosságot, mint talán kevés más megy ével.Megyénk megtakarított alapokra pillanthat, melyek már eddig is több irányú jótékonyságot gyakorolnak. Ezen alapok száma egygyel fog ismét szaporodni, ha megyénk traditiójához hűen zajtalanul, de vas-következetességgel keresztülviszi azon eszmét, melyet most jóuak, czélszerünek és üdvösnek állított mint elérendő ezélt maga elé. Kitartás! Nem a szó é, hanem a tett-é a siker! A legfőbb itélőszék legújabb döntvénye szerint a csődtömeghez tartozó ingó javaknak mikor és mi módon leendő eladása a hitelezőválasztmány, nem pedig a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ellenben az eljáró törvényszéknek fenn van hagyva az árverés szabályszerű foganatosítása és netaláni visszaélések meggátlása czéljából a birósági kiküldöttnek utasításokat adni. A német birodalommal kötött kereskedelmi szerződés tárgyában az igazságügyminiszter a törvényszékekhez és járásbíróságokhoz körrendeletét intézett, melyben tudatja, hogy a nevezett szerződés január elsejével életbelépett s figyelmezteti azokat az abban jelzett áthágások meggátlására. Heti szemle. — jan. 4. Megtörtént az országgyűlési pártok gra- tulationális mozgalma, bár nagyobb fontosságú nyilatkozat egy részről sem történt. A miniszterelnöknél gr. Csáky László tolmácsolta a szabadelvű párt bizalmát és jó kivánatait. A képviselő ház elnökénél Fáik Miksa volt a üdvözlő szónok s gyönyörű beszédet mondott. A párt küldöttsége tisztelgett még Go rove Istvánnál is, ki még mindig gyengélkedik. Az egyesült ellenzék a pártelnöknél br. Bánhidy Bélánál tisztelgett testületig, a szónok Szon- tagh Pál (gömöri) volt. Az egyesült ellenzék üdvözölte ezután Ghyczy Kálmánt, a házel- nökét is. A függetlenségi párt körében nem voltak szónoklatok, csak Kossuth Lajoshoz intéztek üdvözlő táviratot. * A politikai világban nagyon kevés az érdekes újdonság. Ez okból néhány apróbb hir regisztrálására szorítkozunk. A tuniszi bej s a franczia kormány közt támadt con fiietus miatt az ottani lakósság nagyon el van keseredve a bej ellen, s követeli tőle, hogy adjon elégtételt Francziaországnak. Anglia s a porta közt alkudozások folynak, melyeknek czélja, egyetértésre jutni az ottomán állam vagyonának az angol kormány által leendő megszerzését illetőleg Cyprus szigetén. A szultán irádéban hatalmazta fel a kormányt az Oroszországgal kötendő végleges szerződés siettetésére. Állítólag a szultán levelet küldött a czárnak, melyben a hadi kárpótlás leszállítását kéri. A porta proklamáczióban fogja az albánokat felszólítani, ne akadályozzák Pod- goricza és Spuz átengedését. A török-görög határrendező bizottság Athénben fog ülésezni. Albániában nagy mozgalom indult meg önálló albán fejedelemség alkotása végett Olaszország védnöksége alatt. Keleti Ruméliában az orosz nagy tevékenységet fejt ki Bulgária és Rumólia egyesítése és Dondukoff herczeg trónra emelése mellett. A román határőrök parancsot kaptak, hogy tiz kilométernyire vonuljanak vissza az európai bizottság által Szilisztria mellett megállapított határtól, hogy eleje véttessék a bolA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Téli regék. Irta: P. TÓTH KÁLMÁN. I. oA vi^i-liliom leánya. Tölgyerdőtől koszoruzott hegyi barlangban tanyázik alattvalóival a tündérkirály . . . Miért benn a barlangban? kérdik a nyájas olvasók, — s miért nem künn, vén tölgyek árnyán, a repkény összeíonódó indáin himbálózva? — Áh! — a tölgyek már nem vetnek árnyat, s csak száraz repkényindák övezik körül derekaikat; a tarka szárnyasok: a zöld csizike, a sárga-piros tengelicz, az aranyszavu rigók, fülemilék, a czitromsármányok, veresbegyek .... mind mind melegebb hazába költöztek, elhagyták a hűvös vidéket, mint a hogy a lélek elrepül, fölemelkedik szellemszárnyakon az^őrök tavasz hazájába a hidegülő testből. Őszi szél zúg-búg az elhagyott tájon keresztül. Itt-ott egy-egy száraz ág messzire kinyúlik, mint a koldus karja-----A hervadt le velek zörögve kavarognak a levegőben, s a hol egy-egy levél hű maradt az ághoz, azt megtépi a szél kegyetlenül, s oly rémes temetési nótát fütyöl mellé, hogy borzalom hallgatni is.... Mit keresne idekünn a tündérvilág népe ? A kis törpék nem tánczolhatnak többé a holdfényben ; a patak sokkal hűvösebb, semhogy a tündórleányok benne megfürödhetnének; a szentjános-bogárkák, a tündérbálok a kis lám- pionjai, nem csillognak már a harmatos fűszálakon .... oly csendes, kihalt minden, csak a harkályok csőrének kopogása egyforma időközben hallatszik el messzire. A tündérkirály máskülönben vidám emberke volt; nem tudta a telet átaludni, mint alattvalói; kiszökött gyakorta palotájából s kis íjjával tarka harkályokra vadászott, melyeknek tolláiból otthon tündérleányok legyezőt készítettek. De ezen a télen a tündérkirály nem jött elő... s a harkályok nyugodtan folytathatták kopogásaikat. Talán nagyon mélyen alszik ?... Talán meg is halt? . . . Nem, a tündérek nem szoktak meghalni; megöregszenek ugyan s lesznek galambőszek mint az emberek, de nem halnak meg, mint az emberek ... Ha egy tündér már nagyon nagyon megöregszik, lefekszik tölgyfalevelekből vetett ágyára, behunyja selyem pilláit s nyugszik lélekzetvétel nélkül, mozdulatlanul, mint valami halott... Ekkor előjönnek a vizi nymphák, megfésülik azt a hosszú galambősz hajat aranyos fésűvel, behintik égsziuü nefelejcscsel, ami ott terem a patak partján, megcsókolják azokat a hosszú becsukott selyem pillákat. A tündérek, törpék, viliik és manók körbe tánczolva énekelnek örök boldogságról, örök szerelemről, örök iljuságról: s a galambősz haj lassankint koromfekete lesz, a redők eltűnnek az arczról, s az öreg ember helyett mosolygó ifjú tündér kel föl a nefelejcsek alól. [ Mi más a tündérvilág?. . . Örök ifjúság... | Örök szerelem .. . Oh, a tündérkirály nem halt meg! más oka van annak, hogy palotájába zárkózott! Szép nyári éjszakák voltak, s a tündér- j király egész udvarával kivonult a százados tölgyek alá. Tánczoltak a viliik, daloltak a törpék s csillagsugarakból arany koronát szőttek királyuk számára; a kis manók szarvasbogarak s hősezinezérek hátán vívtak egymással, mint lovagok, csakhogy királyukat mulattassák, de az elborult arczczal tekintett reá- jok. „Mit ér nekem a csillagkorona? gondolá magában; az nem tesz boldoggá-------Sokat él veztem már, még csak egyet nem — a szerelmet . . . Még nem találtam olyan tündérleányt, akit királynővé tehettem volna! — * Ilyen gondolatoktól aztán nagyon elszomorodott a tündérkirály, megszökött övéitől, odahagyta a vidám kört s a patak partjára indult, melynek tiszta tükörében virgoncz pisztrángok úszkáltak... Ott leült egy kidőlt tőlgyderékra, tenyerére hajtá kellemes kis fejét s meredten bámult a patakba ... A hold teljes fényében ragyogott, a csillagok oly barátságosan mosolyogtak, a lágyan zsongó habok szép regéket beszéltek elmúlt napokról, megtört szivekről, s a tölgyek sötét lombjaikkal ábrándosán bólintgattak a susogó ezüst habok felé ... A tündérkirály szive nagyon kezdett fájni; forró könyek gördültek ki szeméből s peregtek le halvány arczárói a regélő habok közé, s ime a mint forró cseppek a hideg vízbe értek, mindegyikből egy-egy fényes ragyogó gyöngy lett, mely lassan szállott alá a patak fövenyére ... Az a szegény halász, a ki holnap reájok akad, egyszerre gazdag, nagyon gazdag ember lesz s áldani fogja Istent gazdagságáért. „Oh, ha egy szerető szivet tudnék találni! — sóhajtott a tündérkirály; — mily gyönyörteljes élet volna az! — Együtt, karöltve sétálnánk ki ide ........... a hold nyájasabban hintené világát, a csillagfény sem lenne oly hideg, s a virágok kelyhe tömjénillattal töltené be a leget.........Szép tagja it ábrándosán ringatnák a habok s ón. .* E perezben hangosabb locscsanás volt hallható s ime egy tündérszép alak bocsát- kozék a habok közé. Gyönge fátyol borítá hattyufebér termetét, s amint lejebb-lejebb ereszkedék s kis kezeivel a vizet magára fees - kendezé, hófehér tagjain a fuvalomszerü gyönge rózsapir egyre fölebb húzódott. . . Kibontott aranyszőke hajával susogva játsztak a habok, s aztán elkezdett énekelni halkan, csábosán, részegítőn; dalolni szerelemről, kéjről, boldogságról .... Oh, ezek után vágyott már oly régóta a tündérkirály! El volt kábulva, meg volt igézve. A leány szebb volt, mint minőt álmában képzelhetett. Ereiben lázasan lüktetett a vér, egy perez és a tündérkirály a habok közé veté magát, hogy elérje, megragadja, s sohasem bocsássa el többé___ Mik or aztán a kezét kinyújtotta utána, a szép leány nem volt sehol. Szomorúan nézett körül a tündérkirály. Fürkésző szemeivel átkutatta a bokrok sűrűjét, s minthogy sehol nem találta, elhitette magával, hogy az egész tünemény talán csak Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva.
