Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-14 / 15. szám
ÍV. évfolyam. 1878. 15-ik szám. Veszprém, Április 14. ' ro=-Oti* és „Hív. Értesítő“ aegJal.B minién Ttilrtap. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 írt — kr Félévre ... 3 írt — kr. Negyedévre . Ifrt60kr. Eg)'es példán)' ára 15 lír. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ft/3== ÉRDEKŰ, MIVELODÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. LSzerkesztőség és kiadó- hivatal : Yár, 4. sz. Hirdetéseket, ralamlnt helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugté* KRAUSZ ARMIN kíayyiereskeién Vetipréaben. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatósért 30 kr. bélyeg.-ol A kisbirtokosok. Örvendetes mozgalom indúlt meg országszerte a magyar kisbirtokosok érdekében; ideje is volt. A sok rosz- termö év, a balgazdálkodás és ennek gyászos csatlósa, az uzsora, mármár a nyomor örvényébe sodorta népünknek azon egészségesebb részét is, mely a nagyobb társadalmi ép úgy, mint nemzetgazdasági rászkódásoktól még eddig meg volt kiméivé — a föld népét. Az a magyar telkes gazda, akit a becsületesség, a munka, a takarékosság, a jólét, a boldogság példá- nyaképen lehetett felállítani, ma feliér holló, melyet hiába keres szemünk. Az a nép, melyről állott, hogy szava isten szava, ma koldús-sereg, mely a szívtelen uzsorás alamizsnájára van utalva, hogy nyomorúlt életét tengesse; mi több, elvesztette bizalmát önmaga iránt és önértéktelenségénél csak kétségbeejtő közönye nagyobb minden iránt, ami körötte történik. Az óriási tölgy, ha csak sudarát tépte meg a vihar, könnyen kiheveri a bajt; de ha gyökereit őrlik a férgek, pusztúl és időnap előtt korhad. A nemzet nagyjai könnyen elviselhetnek bármily csapást, kiheverik, de ami a szegény népet éri, annak következményeit a hatalmasok is megérzik, az sorvasztólag hat és kell, hogy hasson az egész nemzetre. Ebben rejlik a kis birtokosok helyzetének rendkívüli fontossága, ami nem lehet senkire nézve közönyös, mert az egész nemzet jólétének vagy esetleg nyomorának fokmérője annak jóléte vagy nyomora. A magyar kisbirtokosok országos földhitel-egyesületének eszméje élénken foglalkoztatja a hatalom és társadalom legmagasabb köreit és, hiszszük, nem eredmény nélkül. Az eddigi kimutatások szép összeget tüntetnek fel, mely kezdetnek örvendetes jelenség és azt sejteti, hogy a humánus eszme testet is fog ölteni, csak azután a jótékony intézmény czéljait ne keresztezze épen azoknak indolentiája, akik számára alapíttatott. Nagyon furcsa teremtése az istennek a magyar gazda; szavaiban demokrata, tetteiben aristok- rata. Ha van miből, oly bőven költ, sokszor luxusczikkekre, másszor bravúr dolgokra, hogy nem középszerű, de bőtermő év sem képes költekező kedvével versenyezni. Ha nincs miből, az álszemérem azért urat játszat vele; kölcsönt kér, de nem tisztességes egyének — vagy solid pénzintézetektől, nem, hanem uzsorásoktól. Azt mód felett restelné, hogy tisztességes egyén is megtudja, hogy ő megszorúlt és pénzzavarban van, ezt minden áron el kell rejteni, különben, az álszemérem ezt súgja neki, vége a becsületnek. Kapóra jő ilyenkor az uzsorás, kinek vakondszerű működése úgyis sötétséget, kölcsönös titoktartást igényel, kapóra, mondjuk, és ilyenkor esik azután meg az a kis hiba, hogy a gazd’ uram száz forintot dugván zsebre négyszázat talál a váltón vagy adóslevélen felejteni. Azt. a kis szégyenpírt, a mi az uzsorással négy szem közt végig ! futja arczát, fel sem veszi, hisz neki ép úgy szabad azután megint szidni ugyanazt az uzsorást, mint szidta a kölcsön előtt; az uzsorásnak kisebb gondja is nagyobb, mint hogy ily bagatell szidalmakra sokat hederítene, neki elég, hogy jogot nyert az adott száz forint helyett négyszázat behajtani, szidja különben őt a kölcsönző, amint neki tetszik. Tisztességes emberrel, solid pénzintézettel szemben ezt bajos tenni, innen van azután, hogy a szilárd alapokon nyugvó magyar pénzintézetek nem képesek heverő ösz- szegeiken túladni, míg a szédelgők markában az egyesek csakhamar százasokká dagadnak. A másik hiba, amelyet szintén nem szabad figyelmen kívül hagynunk, az a pajtáskodás, ami sok magyar pénzintézetnél dívik, hogy tetemes ösz- szegeket csak egyes befolyásosabb egyének kaphatnak meg, kik ezen ösz- szegekkel busásan üzérkednek, sőt uzsoráskodnak, a szegény birtokos azután elüttetik a közvetlen pénzforrástól és másod- vagy harmad-kézből vehet nem csekély kamattöbblettel kölcsönt fel. Mindezen bajon segíteni hivatva van a most létesítendő magyar kisbirtokosok földhitel-egyesülete, melyet csak ajánlhatunk mindazoknak, kik azon helyzetben vannak, hogy hazánk felvirágzása iránt táplált érzeteiknek áldozatokkal is képesek kifejezést és súlyt kölcsönözni. Aki anyagilag részt nem vehet, az tőle telhetőleg győzze meg kisiparosainkat, hogy hódoljanak már egyszer meg a józanabb gazdálkodási s kölcsönzési módoknak és ne legyenek minduntalan egyegy szívtelen uzsorásnak áldozatai. Emberen nincs mód máskép segíteni, mintha az magamagán is segíteni törekszik nem pusztán szóval, de tettel is. A honvédelmi miniszter, egyetértőig a közlekedési miniszterrel, egy reudeletet intézett az összes hazai vasutigazgatóságokhoz, melynek értelmében a m. kir. honvédség kötelékébe tartozó vasúti tisztviselők és alkalmazottak — kivétel nélkül — háború esetén csakis a mozgósítás befejezéséig maradhatnak meg a polgári alkalmazásukban, azután kötelesek tényleges szolgálattételre bevonulni. Az egyáltalában felmentendő és a közös hadsereghez tartozó védkötelezetteket illetőleg, legközelebb szintén fog rendelet kiadatni. Ezüstárkelet-pótlék gabona után a csatlakozási forgalomban. Az osztrák-magyar vasúti igazgatóságok elhatározása folytán a csatlakozási és köteléki forgalomban elszállításra feladandó gabona, hüvelyes és olajvetemények, liszt- és őrleményekből álló küldemények iránt az ezüstárkelet-pótlék csak f. évi márczius hó 31-éig engedélyezett 5%-ának beszedése még további 3 hónapra, azaz f. évi junius végéig fenmarad. Heti szemle. — apr. 13. A képviselőház 8. fejezte be a budget felett az általános vitát. A miniszterelnöki költségvetés alkalmából élénk külügyi vita folyt. Az ő Felsége személye körüli és a hor- vátszlavon-dalmát minisztérium költségvetése észrevétel nélkül fogadtatott el; elintézte a ház az igazságügyi s a közlekedési előirányzatot is, és ezzel a ház 11-én megkezdette a húsvéti szünidőt, mely e hó 30-káig tart. — A 80 milliós bankadósság ügyében kiküldött osztrák és magyar deputátiók közös értekezleteket fognak tartani, melyek valószínűleg hétfőn és kedden fognak bevégződni. Az értekezletek színhelye Bécs. * A hét legfontosabb eseménye GorcsaA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Építészeti színtörések. Azonban a tagzatosság elmélete a legfőbb fokig mégis a gótb stylben jutott. A mi még a román stylnél egész volt, itt az is mind taggá alakult, s a legélesebb vonásokkal fejezte ki magát. A boltozat p. o. mely még a román stylü bazilikákban egymást keresztül metszve, de teljes félkörben emelkedett az oszlopok fölé, itt akár ablak akár ajtó fölött ketté tört a középen és csúcsot képezve határolta a neki kijelölt tért. De ezen kívül is az oszlopok, vagy az épületnek bármely része nem maradt a tagzatosságot jelentő legdúsabb kifejlődés nélkül. A góth szellem a legkisebb teret is, mely az épület falain mutatkozott, vagy a legjelentéktelenebb zugot, mely valamelyik szögletben maradt, mind föl tudta arra használni, hogy oda valami szerves életet jelelő tagocskát illeszszen. Meglehet, bogy a góth stylnek ilyszerü alakulására, mint némely művészettörtéuetiró vélekedik, nagy befolyása lehetett az ős germán istenitiszteletnek, mely az erdőkben a fák lombjai alatt történt; honiét a góth bazilika nem egyéb lett volna, mint az erdők homályt árasztó lombjainak kőbeli előállítása; de úgy hiszszük tisztább lélektani indok az a gótb styl aprólékos czitrázatainak származására, melyet kissé lönebbi sorainkban modottunk. Hogy a szerves tagzatosság iránti benső bajiam mintegy a román és gótb népség lel- kében gyökerező valami volt, azt nemcsak abból ismerjük ki, ha világrészünk keleti népeivel a szlávokkal összevetjük őket, hanem abból is, hogy e hajlamot ugyanők valahogy az emberiség nagy egészletén is iparkodtak keresztülvinni. A kinek egy kis művészettörténeti ismerete van, azt tudja, bogy a szláv népek templomain is vannak czifraságok, de ezek nem kialakuló és tagzatos, hanem lappá simuló czifrázatok; nem szobrászati, hanem festészeti ékítmények, mik építészetileg mutatják azt, a mi csakugyan történeti tény is, hogy e népek az emberi társodalomnak eszmék általi kialakítása és tagzatos kiképződésében még nem szerepeltek. Nincs is nálok oly építészeti nyom, mely a társodalmi tagzatos kialakulásnak oly szemmel látható kifejezése volna, milyen a román és gótb népségnél a sziklák tetején épült várak és kolostorok. A vár és a kolostor két egymástól elütő kinézésű s két külön eszmén nyugvó épület volt, s ugyanazon kor szüleménye volt, mélyé a román és gótb stylü bazalikák. Mi, a kik mostanában egy-egy sziklatetőn, vagy erdő rengetegében düledező vár vagy kolostor romjainál megállunk, a messzeségnél fogva alig birjuk kiolvasni a gondolatokat, melyek e két külön fajú építmények köré sorakozó emberiséget foglalkodtatták. Pedig ezek bár elmosódott, de ugyanannyi kő-okiratok, melyek társodalmi életünk fejlődésének múltjából őrökségképen reánk maradtak. Ha mégis némileg és a legrövidebben meg akarjuk mondani egy vonással azt, a mi az épületeknek e két külön fajához fűződött, úgy azt állíthatjuk, hogy a vár az egyediség, a kolostor pedig a sokaság eszméjén nyugodott. Ez alapLapunk mai számához egy ból kiindulva a várhoz sorakozott mindazon gondolat vagy intézvény, mely az egyediségnek bástyául szolgálhatott, mig a kolostorhoz mindaz, a mi csak e bástyát elerőtleuíthette s az embert a társodalom rendébe bevonhatta. A vár-tulajdonosok minden törekvésöket oda irányozták, hogy saját egyediségöket a többi emberek sorából minél inkább kiemeljék. Ezt minden mozzanat elárulta, mely az ily emberek körében végbement. Álár maga a vár helyisége is ott volt, a hol minél messzebb esett az emberek nagyobb mennyiségétől. A törhetlen falak, a bástyák, a vonóbidak pedig azt egészen megközelithetlenné tették. S ha az ily tulajdonos egyéniségét nem kerekítette volua még egészen ki az épület, megtette azt a ruházat, a vagyon, a jog s más efféle. Midőn más emberek a fegyver vagy egyéb sérelem által köuuyebben megközelíthető ruhában jártak, a várak birtokosai vasba öltöztek, fegyvert viseltek, mi szinte az ő egyediségök megkülömböztető jele volt. A vagyonnak, jogoknak és rangnak születés általi öröklése pedig oly erkölcsi kerítés volt, melynél jobban az egyediséget köriilsánczolni már emberileg képzelni sem lehete. Mostanában valamint romban látjuk a sziklavárakat, úgy vagy düledezőben, vagy egészen összerosicadva azon eszméket is, melyek azokhoz fűződtek. 8 ha ez igy történt annak legbatbatósabb okozói a kolostorok is voltak, melyek Dugovics Tituszként a lerántott ellenséggel együtt ugyan maguk is tönkre mentek, de az emberiségé lett az eszme, melyet önföláldozásukkal kivívtak. Bizony ha lelki szemeink elé idézzük azon elveket, mefélív „Hív. Ért.“ van csatolva. lyek a kolostorok belszervezeténél kezdtek először életbe lépni, csodálkoznunk kell, hogy miképeu is lehetett az európai társodalomnak ez alapköveit a sőtétségterjesztés gondolatával összeköttetésbe hozni. A kolostorok ugyan legközelebbről véve vallási épületek voltak, de azoknak szervezetében a vallásosság mellett, mint az éltető szesz az ásványvizekben, ott éltek azon eszmék, melyek most már nem zárt falak közt, hanem az európai társodalom általánosságában ismeretesek. A kolostor elvei szerint élő emberek korukat századokkal megelőzték. így, mikor még a varokban europaszerte oly sokat nyomott az önegyediség, a születéssel származott jog stb. a kolostor falai közt volt azon csekély hely, a hol az ilyen gondolatokat, mint afféle értékvesztett dolgokat tekintették. Kívül a világban a születés mindent adott, a kolostor falain belül semmit, hanem a személyes erkölcsi vagy tudományos érdem. A ki a kolostor tagjává lett, ha bármily nagy családból származott is, beesküvő szavaival értéktelennek kelle elismerni születésével járó minden jogát s el kelie fogadnia azon elveket, melyek nem az egyediség, hanem a sokaság eszméjéből származtak. A ruházat egyszerűsítese, mérsékelt anyagi körülméuyuyel és csekélyebb jogokkal való megelégedés oly követelmény is, melynek mindenütt elő kell állni, a hol az emberek többen vannak, tí ha ezen elvek némileg általánosultak már mai társodalmunk- ban, tudjuk meg, hogy azon kőépületek körül szülemlettek azok, melyeknek kolostor a neve. Századunkban a várakat éltető eszmék már elhaltak, de folytonosan élnek, fejlődnek
