Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-07 / 14. szám
IY. évfolyam. 1878. 14-ik szám. Veszprém, Április 7. =0« I milP wAntKM ét „Hív. Értesíts“ a.ljtln Bilin niiriap. Előfizetési dij : Egén érre . . 6 frt - kr. Félém . . . 3 frt — kr. Negyedérre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára KÖZGAZDASÁGI, HELYI IHK ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ^ Szerkesztőség és kiaió- hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, ralamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtác KBAUSZ ARMIN kSirrkereiktiéi. r.iiprinSn. HIRDETÉSEK egyhasábo8petltsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. ■ külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. “GW A munkások lapja. Olvasóink emlékeznek még már- czius 24-iki számunk vezérczikkére, mely „Márczius 15. és 18.“ czím alatt a magyar socialisták azon eljárása ellen kelt ki, hogy márczius 15-én ők a franczia komműnt dicsőítették, mely márczius 18-án látott először napvilágot. Arra el voltunk készülve, hogy a socialisták lapja, a Budapesten megjelenő „Munkás-Heti-Krónika“ nem fogja szó nélkül hagyni felszólalásunkat, de, megvalljuk nyíltan, arra nem számítottunk, ltogy oly férfiasán és higgadtan fog replikázni, mint most múlt vasárnapi számában „Köszönjük a figyelmet!“ czímü vezérczikkében tévé; mert mi egészen más hangot szoktunk már meg a „Munkás-Heti- Króniká“-tól úgy ellenünk, mint más lapok ellen. Ez az oka, hogy e czik- kével jelenleg és pedig e helyen foglalkozunk. A szerkesztő zokon veszi, hogy a „Veszprém“ nem veszi fel vidéki lapszemléjébe a „Műnk.-H.-Krónikáit és csupán azért, mivel e lap egy az államból és társadalomból kitagadott osztályt képvisel. Tisztelt kollegánk itt ugyancsak eldobta a sujkot, még pedig jó messzire. Vidéki lapszemlébe egy fővárosi lapot felvenni, sem nem több, sem nem kevesebb, mint — csodabogár, melyen talán épen ő nevethetett és mely ellen talán épen ő tiltakozhatott volna legjobban. A vidéki lapszemlét csakis a dunántúli lapok részére lettük fel, mint olyakéra, melyek hozzánk közelebb esvén olvasóinkat inkább érdekelhetik. Ez, hiszszük, megmagyaráz mindent és az általa felhozott ok magától szétmálik. De meg, lehet -e mai napság azt állítani, hogy létezik az állam- és társadalomból kitagadott osztály? Nem áll-e ma nyitva az út a legszegényebb szüle gyermekének ép úgy, mint a leggaz- dagabbénak a társadalmi rangfokozatok legmagasabb polczához? Az, a mit tisztelt kollegánk osztálynak nevez, ma puszta fogalom, mely a szótárban megvan, de nem az életben. Ma minden okos ember mosolyog, ha valaki előtte születésével kérkedik ; mindenki annyit ér ma, amennyit becsületes munkássággal anyagilag vagy szellemileg ő maga termel; a nagyhang- zású családi nevek elő- és utópraedi- catumaikkal kezdenek sokakra terhek lenni úgy, hogy készörömest szabadulnának azoktól, ha lehetne, mert ugyan nehéz az üres neveknek akár szellemileg, akár anyagilag — pengő tartalmat kölcsönözni. A munka sokat, nagyon sokat vesztett szolgaiságából; úton, útfélen hirdetjük, hogy a munkában van minden, vagyon, egészség, becsület, boldogság; szánjuk azt, aki kényelemre van kárhoztatva és a társadalmi megbélyegzések legsulyosab- bika az, ha valakinek azt vágjuk szemei közé, hogy — dologtalan. Ily nézeteknek hódolva hiszi-e tisztelt kollegánk. hogy ha a „Munkás Heti- Krónika“ Dunán túl jelennék meg, szintén nem vennők fel vidéki lapszemlénkbe? — Nagy köszönettel tartozunk tisztelt kollegánknak e szavaiért: „Haza- fiság, a haza iránt való lelkesültség diktálta a „Veszprém“ szerkesztőjének tollába azon támadó szavakat, azon keserű szemrehányásokat, amelyekkel bennünket illetni jónak talált.“ Büszkék vagyunk, mert csakugyan ez volt a valódi ok, mely minapi czikkünket sugalmazta; csak egy fájt, hogy e szemrehányásokat magyar munkások ellen kellett intéznünk, vagy legalább oly munkások ellen, kik magukat ma gyaroknak mondják. Tettük pedig ezt azért, mert erős meggyőződésünk, hogy minden bűnt meg lehet bocsájtani, csak a hazaárulást, csak a nemzetárúlást nem; t. kollegánk czikke pedig ezen veszedelmes lejtő felé hajlott és már nem pusztán elv maradt, melyet tisztelni szoktunk, még akkor is, ha nem valljuk, de tetté vált, melyet megtámadnunk nemcsak nem volt sem lovagiat- lanaág, sem durvaság, hanem hazafiúi kötelesség. Hogy t. kollegánk és a socialisták „sokkal tisztább fogalommal bírnak a hazafiságról, mint a szabadalmazott (?) osztály tagjai,“ hagyján ; az embert nem szavai, de tettei után kell megítélni. Annyit azonban kimerünk mondani, hogy egy ép észszel biró ember sem találkozik széles e hazában, aki beleegyeznék abba, hogy a haza megmentését csak egy pár perezre is a socialisták tiszta hazafi- ságára bízzuk. Aki kicsinyben nem tudja életét berendezni, nagyban még kevesbbé fogja az azt tudni. Lángba borítani tudnák a socialisták a hazát, de rendbe hozni épen nem; innen van, hogy t. kolléga és elvtársai iránt nincs az emberiségnek körömfeketényi bizalma sem, és, kimondjuk, nem is lesz soha. Akik magukat a hazában hazátlanoknak tekintik, akik a szabad munka, a szabad verseny idejében nem képesek egy talpalatnyi földet sem szerezni, mint ezt t. kollegánk nyíltan bevallja, azoknak szava a társadalom reformálásánál édes keveset nyomhat a latban, azok — testi ép úgy, mint lelki szegénységükről napnál világosabb bizony itványt állítottak ki. Ez, t. kollega, a „Veszprém* szerkesztőjének meggyőződése és míg észokokkal ennek helytelenségéről meg nem győzik, ezt fogja úgy lapjában hirdetni, mint tetteiben gyakorolni. Az ezüst árkelet-pótlék f. évi ápril havára 7°/0-kal lett a vasúti és hajózási m. k. főfelügyelőség által megállapítva. Szétszedett liintók díjszabása. Az osztrákmagyar vasúti igazgatóságok (a déli vasút kivételével) határozata folytán oly hintók- és egyéb járművekért, melyek szétszedve vagyis leszedett kerekekkel és rudakkal adatnak föl, szállítás végett, ezentúl a díjak akként számítandók, hogy az egyes alkatrészek után járó díj a valódi súly alapján, a díjszabás azon osztálya szerint számíttatik, melybe az egyes részek az árúosztályozás értelmében Borozódnak. Az országgyűlési képviselőket választók névjegyzéke törvény értelmében éven- kint hivatalból igazíttatik ki, s igy ez évben azon névjegyzék fog kiigazíttatni, mely az 1879-dik évre leend érvényes; ugyanazért a törvény szerint választói képességgel biró városi lakósok saját jogaik gyakorolhatása szempontjából figyelmessé tétetnek az 1875. évi Vl-ik t. czikk 1-ső §-ára, mely igy szól: „A névhez. Nézzetek bele az élet könyvébe s bizonyosan látnátok kell, hogy azon emberek közt mindig valami melegebb lelki vonzalom van már, akik egymást keresztnevükön szólítják, mint a kik a vezetéknévnél fogva. A hol hidegen veszik az embert, mint az élet nagy piaczán, ott nem is szólítják máskép, mint vezeték nevén, mig a hol némileg mégis szeretik, mint p. o. a családban, soha sem illetik mással, mint keresztnevével. Tény ez, mely nyelvekbe öltözve a vallást Europa nemzeteinek szellemében, mint valami elobbvaló, mint valami vonzóbb és melegebb dolgot tüuteti föl. Ha a társadalmi életet tekintjük, ott is valami előnyösebb mi- némüség lesz az, mi által a vallás figyelmünket magára vonja. Már a régi görög skepti- kus bölcsek állították, hogy a világon előforduló dolgoknak (absolut) értéket azért nem lehet tulajdonitaui, mert a tények azt mutatják, hogy ami az egyiknek jó, ugyanaz a másiknak káros. A szárazság jó lehet némely tárgyra, mig másra meg a nedvesség; az olaj a természet egyik lényét táplálhatja, a másikat pedig megöli. így az emberi életben is. Minthogy minden, a mit az ember tevékenysége vagy intézkedése létrehoz, oda törekszik, hogy az a dolog fönraaradjon és létezzék, kétséget nem szenved, miszerint mindaz, ami e fönruaradást és állandóságot előmozdítja, az valami előnyösebb, valami magasztosabb dolog az olyanokhoz viszonyítva, melyek azt vagy kevésbbé vagy sehogysem eredményezik. A szilárdság, a maradandóság mindig és mindenütt is valami oly sajátság volt, melyet többre szoktak becsülni az emberek, mint az iugaA „VESZPRÉM“ TAROZÁS. , Mariska emlékéiből. Hova levél, szemem fényes világa? lova levél, én édes angyalom ? Te kikeletnek zsendűlő virága, réged föd el e néma sirhalom? Lh! gazdag voltál annyi szép reménynyel 5 hajnalba’ kelle sírba szállanod?... szívem küzd fájó, kínos érzeménynyel, Nyugodj’ a sírba’, drága jó halott!------Ősz volt; a fának lombja hulla sárgán, k szín, az illat és a dal kihalt — — 3 mi szomorún, zokogva, sírva, árván álltuk körül a drága ravatalt! Lélekzet fojtva, áruló reméuynyel -estük, nem tér-e vissza sóhajod ?... szívem küzd fájó, kínos érzeménynyel, Nyugodj’ a sírba’, drága jó halott! diért hagyád el, miért kicsiny lakunkat, lol egykor olyan boldogok valánk? )h! nézd, oh! nézd repkényes ablakunkat, lily fájón néz haló virága ránk! flőbb még hogy ölelkezett a fénynyel, Meleggel — ím! utánad hervadott... Szívem küzd fájó, kínos érzeménynyel, Nyugodj’ a sirba’, drága jó halott! Oh! fájt neked is, fájt, hogy elszakadtál Mi tőlünk, édes, drága kedvesem ! Mondád: ki nekem zsenge éltet adtál, Ne hagyj elvesznem, édes Istenem! Lelkem ah! oly sok szép tavaszt reményei, Ily szép tavaszt még meg sem álmodott!.. Szívem küzd fájó, kínos érzeménynyel, Nyugodj’ a sirba’, drága jó halott! Oh! elhunytál, szemem fényes világa! Oh! elhunytál, én édes angyalom! Te kikeletnek zsendűlő virága, Téged föd el e néma sirhalom! Ah! gazdag voltál atiynyi szép reménynyel S hajnalba’ kelle sirba szállanod! Szívem küzd fájó, kinos érzeménynyel, Nyugodj’ a sirba’, drága jó halott! ARADI JÓZSEF. Építészeti szintörések. (Folytatás.) Midőn világrészünk szellemének állításunkra vonatkozó nyilatkozatát el akarjuk lesni, valami olyan dologhoz kell fordulnunk, amely mind a szellemi világnak leghívebb tolmácsa legyen, mind azon kétséget kizárja, hogy mintha a tulajdonság, melyet rajta észreveszünk, csak emberi alattomos kiszámítás eredménye volna. Ilyen dolognak mutatkozik a nyelv. Azt nem mondjuk, hogy holmi uj szavakat nem képezhet az ember, s azokat közhasználatuakká nem változtathatja, de magában a nyelv bellényege- s szerkezetében, nincs emberi hatalom, mely változást bírna keresztül vinni. A nyelvek a világrészeknek szellemi termékei s épen azért azok lel- kületének kiismerésénél a legsikeresebb útmutatók. Nekünk, ha Europa szelleme szerint a vallásnak a világiasság fölötti előnyét föl akarjuk ismerni, akkor a nyelvet kölönősen mint az emberi lények megnevezésére szolgáló eszközt kell figyelembe vennünk. Köztudomású dolog előttünk, hogy műveltségünk jelenlegi állapota szerint arra nézve, hogy valaki a társadalom számára teljes hitelességű egyén lehessen, két név szükséges, melyek közül az egyiket keresztnévnek a másikat pedig vezetéknévnek szoktuk mondani. A legkisebb gyermek is tudja, hogy a keresztnév az, melyet a vallás utján nyerünk, a vezetéknév pedig, a mely polgári oldalunkat illeti. Magyarúl mindig a vezetéknevet mondjuk ki először s azután a keresztnevet, miből ha a gyakorlati életre következtetést vonunk a világiasság elsőbbsége derül ki a vallás fölött. Azonban ki nem tudja, hogy a magyar nyelvet nem Europa szülte, s hogy igy annak nyilatkozásában nem is lehet Europa szellemére ismerni, hanem igeuis a benszülött román, germán vagy szláv nyelvekben. Itt pedig mindig a keresztnevet mondják a világi név előtt. Van is a kereszt névben valami csodás szellemi előny, mely nem fűződik a vezetékLapunk mai számához egy félív melléklet és egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolv
